Alf, a Melmac bolygóról

◈ Every scar will build my throne
Mondatok amiket ki kellett volna mondanom:
• Nem vagyok szerelmes beléd, nem a te hibád.
• Ne légy már ennyire bolond!
• Nem kell játszanod magad, ismerlek!
• Érdekel a te véleményed is!
• Nem akarok egyedül lenni.
• Szeretlek anya!
• Nem vagyok hajlandó rá.
• Ezt később majd még elmagyarázom.
• Nagyon nyomott vagy, nem akarsz egy kicsit szórakozni?
• Az én hibám volt, nem a tiéd.
• Néha csak magamra tudok gondolni, nézd el nekem.
• Bocs, ehhez nem értek.
• Hazajövök mama!
• Megcsinálom helyetted, nyugalom.
• Tudom mire gondolsz!

Mondatok amiket nem kellett volna kimondanom:
• Nehogy elkezdj nekem bőgni!
• Nagyon fura vagy, nem vagy beteg?
• Olyan vagy, mint egy mignon: édes kis kocka.
• Haza se megyek ha ilyen vagy!
• Én ehhez nem fogok hozzáérni!
• Mérges vagyok, hagyj békén!
• A gyógyítás fontosabb, mint te!
• Te nem én vagyok!
• Törődj a magad dolgával!
• Nem értem miért kell beleszólnod az én életembe.
• Csak egy féltékeny kis csitri vagy!
• Erről az egészről csak és kizárólag te tehetsz!
• Hogy lehet valaki ilyen kétbalkezes, mint te?
• De ugye ettől még barátok vagyunk?
• Nem tudom mire gondolsz...

Mitől vagyok kezelhető?
• Ha reggel kapok egy nagy adag kávét, egész nap elviselhető vagyok.
• Nem éhesen indulok el a munkába.
• Kapok egy kis édességet. Hiába vagyok felnőtt van amire nem tudok nemet mondani.
• Ha kialszom magam és valami szépet álmodok.
• Ha Sam a közelemben van.
• Reggelire nem csak müzlit eszem.
• Ha kedvesen viszonyulnak hozzám egy fárasztó napon.
• Ha nem zavarnak össze az agyfagyasztó mellébeszéléssel.
• Ha megvehetem amit szeretnék.
• Sikerül elérnem az aznapra kitűzött célomat.
• Egyetértesz velem, még akkor is ha nincs igazam. Magamtól úgyis rájövök, hogy csak nekem hízelegsz.
• Ha a házimunka közben énekelni akarok, nem állítasz le.

Mitől vagyok kezelhetetlen?
• Ha nem kapom meg a reggeli kávémat.
• Ha éhesen indulok munkába.
• Ha nem kapok édességet.
• Ha keveset alszom és még akkor is rémálmok gyötörnek.
• Ha Sam nincs a közelemben.
• Ha mogorván viselkednek velem egy amúgy is fárasztó napon.
• Ha mellébeszélnek és összezavarnak, ilyenkor meg még nekik áll feljebb.
• Ha a pénzt hamarabb elköltöm valami olyasmire amire nem kellene.
• Ha céltalanul telik el a napom.
• Ha nem értenek velem egyet és még kötözködnek is.
• Ha nem énekelhetek se házimunka se semmi közben.
• Ha egy nyugodt helyzetben elkezdenek piszkálni.

Melyik stílus illik hozzám?
• sportos
• elegáns
• hétköznapi

Melyik stílus nem illik hozzám?
• etno
• emo
• reggae

Mi illik a barna szem, sötétbarna haj, fehérebb bőrhöz leginkább?
• Az egyszerű letisztultabb ruhadarabok, kevesebb kiegészítővel. Nem hiszem, hogy nagyon indoklásra szorul az, miért nem jó nekem úgy kinézni, mint egy bohóc.
• Az elegáns egy vagy kétszínű ruhakompozíció az amit különleges, ünnepi alkalmakkor hordani szoktam, abból is inkább az egyszínű nem pedig a mintás fajtákat, legyen itt szó éppen az ingről, vagy nadrágról.
• Kenguru zsebes hoodie, szintén egyszerű, fekete vagy szürke, esetleg tengerészkék színnel, hozzá illő kényelmes mackónadrággal.

◈ Can you feel my heart?

A hintaszékben üldögéltünk és a családi albumot figyeltük. Rábukkantunk az egyik kedvencemre. Ezen őt ölelem magamhoz a negyedik születésnapomon, a nagyi régi kanapéján, amit már sikeresen kicserélt, de még mindig látszik ezen a képen az, hogy akkoriban is mennyire védtem és szerettem őt. Iszonyatosan büszke arcot vágtam, mert nagyobb voltam és megvédhettem a karjaimban őt, de valójában ez csak mulandó dolog. Van amitől én sem tudom őt megvédeni, csak ezt akkor még nem tudtam. Négy évesen meg pláne nem.
A szüleink halálát sajnos nem tudtam megakadályozni, ahogy azt sem, hogy ne legyen ő ennyire szomorú miatta. Tudom, hogy mindenki előtt erősnek próbáltam mutatni magamat, de amikor hazamentünk és éjszaka aludnunk kellett volna nem tudtam visszatartani a sírást.
Most itt a hintaszékben üldögélve és újra magamhoz húzva őt, ismét erősnek éreztem magam, aki tényleg megvédheti őt. Nagyon békés volt, most is úgy bújt hozzám, mintha tényleg valami menedék lehetnék, egy hős. Erre a pillanatra mindig nyugodtan gondolok vissza. Épp felnézett rám és ránk mutatott.
– Nagyon nagy tesós fejed volt itt. – nevetett rajtam, én viszont nem tudtam nevetni ezen. Helyette inkább becsuktam az albumot és lecsúsztam a hintaszékről.
– Nem tudom mire gondolsz… – elvörösödött az arcom, majd letettem a könyvet a kávézóasztalra és kirohantam az udvarra.

Zavart. Nem csak ő, hanem minden is. Szorosan akartam magamhoz ölelni őt, de helyette inkább eltoltam magamtól. Nem rá gondoltam, hanem valaki másra, akire nem kellett volna. Úgy éreztem belülről éget a bőröm és izzadok, talán a szégyentől.
– Csak egy féltékeny kis csitri vagy! Nehogy elkezdj nekem bőgni! – fene sem tudja mire gondolt éppen, de az holtbiztos volt, hogy nem akarok vele lenni.
Nem éreztem semmit sem iránta. Nem akartam az sem elmondani neki, hogy nem vele van a gond, hanem velem. Az egészről a szüleim halála tehet. Velük együtt egy részem is eltűnt, vagy eltört és hiába próbálták, próbáltam megjavítani nem lehetett. Nem volt kit. Azt gondoltam esetleg neki sikerülni fog, de olyan erősen hallom a gondolatait, olyan határozottan, hogy nekem kezdett el fájni, ez az egész nem én vagyok, nem tudom megadni neki azt amit kér. Vagyis nem kér, hanem amire vágyik. Fura fejet vág, nem tud hová tenni. Nem is baj. Elfordulok tőle.
– Te normális vagy? Hallod mit beszélsz? – kérdőn pillant rám, megfogja a karomat is, hátha csak egy rossz tréfa az egész.
De nem az. Olyan messzire el akarom őt tolni magamtól amennyire csak lehet, ott biztonságos lesz neki. Tőlem is, meg a nem létező érzéseimtől. Nem tudok tovább hazudni neki.

Összeborzoltam a haját, a szeme alatt elhelyezkedő horzsoláshoz értem. Nem ő lett volna, ha nem keveredett volna verekedésbe. Természetesen nevetségesnek tartom az egészet, amit leművelt, de nem teszem annyira szóvá. Nem kell, úgy is tudja magától, hogy amit csinált az… nem tudom mi volt. Először a sebet kezdtem el megtisztítani és lefertőtleníteni. Ez egész jól ment a képzeletemben legalábbis, amíg nem kezdett el sziszegni és mocorogni emiatt. Sebaj, legalább megtanulja, hogy legközelebb ne keveredjen verekedésbe. Nem értem miért nem tudott csak egy percig veszteg maradni és nem fitogtatni az ő hatalmas nagy erejét. Békésen, verekedés nélkül is megoldhatta volna szerintem, talán szép szóval is lerendezhette volna, de nem, ő úgy védi meg a becsületét ha a pálcapárbaj helyett az öklét is használhatja.
Néha elhiszem, hogy túlságosan apáskodom felette, de akkor is. Letettem a gézt a kezemből és a morcos arcát kezdtem el tanulmányozni. Természetesen tudtam mire gondol, ahogy ő is tudta, hogy én mit mondanék most. De nem mondtam ki. Voltak olyan dolgok amihez nem kellettek szavak, mert anélkül is megértettük egymást.
– Legközelebb véd magad, ne csak támadj. – nézek rá mindentudóan. Valószínűleg ha azt mondtam volna neki, hogy ne tegye, ne verekedjen, úgyis ellenkezne és megtenné, újra használná az öklét és mivel egyedül lenne újra alul marad, aztán meg ápolhatom a sebeit.
– Ha az én helyemben lettél volna te sem védekeztél volna. – okoskodott és még a nyelvét is kiöltötte, hogy esetleg felhergeljen.
Pofonért viszketett a tenyerem, valójában el is indult a kezem, hogy ezt az ötletet végre hajtsa, de igazából szerintem éppen elég volt neki a verés, a pofon helyet végigsimítottam a tenyeremmel az arcán.
– Ezután tényleg ne keveredj bajba, jó? – egyrészt, akkor talán tényleg nem tudnám megvédeni, vagy ellátni a sebeit, hiába tartja magát nagyfiúnak, attól még az öcsém marad.