Abigail Jane McKinnon

15 tulajdonság, amivel leginkább jellemezni lehet:
Naiv: ezt leginkább mások mondják. Elég gyakran. A hiszékenységem az oka csak, vagy a rendületlen hitem a jóságban?
Önzetlen: Sosem a saját érdekeimet helyeztem előtérbe, hanem mindenki másét. Éppen ezért hanyagoltam el dolgokat, mulasztottam el iskolai házidolgozatok megírását, ha valakinek szüksége volt rám.
Megszállott, megrögzött, és minden szinonima: Túl végletesek az érzelmeim, ezért ha valamit szeretek csinálni, akkor azt túlzásba viszem, szinte álmodni is azzal álmodom. Megrögzötten keresem a jót, és kviddics-megszállottnak vallom magamat.
Kereső: erre nem is tudom ez jó szó-e, mindenesetre eredete abban áll, hogy igyekszem... tehát igyekszem megtalálni mindenben a szépet, a helyzetekben a mentő körülményt. Eszembe jutott: derűlátó.
Bizonytalan: Nincs túl nagy önbizalmam magam iránt, minden barátomnak hatalmas lelkicsomag lehetek, amikor azon tűnődik kipróbáljon-e valamit, azonban ez magamra kivetítve nincs így.
Spontán: Tele vagyok meglepetésekkel, még a saját magam számára is, nem lehet tudni, hogy a következő pillanatban felvisítok vagy beleboxolok a mellettem ülő vállába.
Lelkes: Ha felmerül valami jó ötlet, a lelkesedésem határtalan, egyszerűen bepörgök tőle.
Beszédes: Rengeteget beszélek, a mondatrészek között ritkán veszek levegőt, és mindenről, azaz mindenről szeretek beszélni.
Vidám: Az arcomon folyamatosan mosoly ül, rendszerint letörölhetetlen.
Barátságos: Nem számítanak a sztereotípiák, és előítélek, bárkivel képes vagyok szövetséget kötni az első pillanattal, ahogy megismertem őt.
Érzékeny: Meg lehet bántani, meg lehet sirattatni, elérheted, hogy nevessek. Alacsony ingerküszöbbel rendelkezem, így hullámvasút tombol bennem.
Ügyetlen: Ez fizikailag a folytonos esés-kelésben nyilvánul meg, fejben az alkalmi feledékenységemmel.
Gyermeteg: A nagyvilág dolgait még mindig fejtegetem, és értetlenül állok előttük, túlságosan tudatlan vagyok. Toporzékolok, hisztizek, sírok és nevetek, mint egy aprónép.
Kíváncsi: Minden érdekel valamilyen szinten, aztán később dől el a sorsa. Kíváncsi vagyok a titkokra, a gyerekkori játékokra, a mottókra, az állatokra, és mindenre.
Csintalan: Akárcsak Puck, imádom a csínytevéseket, a rosszaság feszültségét, s figyelmét, de ezesetben is nehezen állom a várakozást, míg elsül.

14 dolog, amit szeretek:
Kviddics, nézni, játszani, olvasni róla. És HAJRÁ MONTROSE MAGPIES!!!
Napsütés, eső, hó, azaz nagyjából az időjárás minden változatát, mindegyiknek megvan a maga mókája. A napsütés, a meleg már mosolygásra késztet
Család: apu, anyu, Marie, Finn
A barátaim.
Az ölelés. Imádok másokat spontán ölelgetni abban reménykedve, hogy jól esik, én tudom, hogy kapni milyen jó, de adni is.
Forró csoki, kakaó fahéjjal, és néha, mondom néha tejszínhabbal és gofrival... Csak a csapatkapitány ne tudjon róla.
Csillagos égboltot bámulni.
Fagylalt, gumicukor, karamell, naylóka, ha az édességek között nézek szét.
Minden gyümölcs, tényleg minden a gránátalmától a görögdinnyéig, meg a barack, az eper, a szilve, az alma, a körte. Zöldségek - még Spenótmoszat, Répa úr és Karfiol fácska is. Viszont nem vagyok nagy húsfaló.
A virágos gumicsizmám, a méhecskés harisnyám és a macskás, szőrös pulcsim.
Shakespeare, természetesen. Marie-vel ez az egyetlen, amiben megegyezünk, hogy bolondulunk érte, és imádom Puck-ot és az összes bolondot Próbakőtől Feste-ig, sőt még a sírásókat is a Hamletből a durva humorukkal
Limonádé
Buborékok és csillámpor
a világon minden, amit most kihagytam

13 dolog, amit annyira nem:
Mennydörgés, villámlás: Nem csak Finn, de ezektől én is tartok.
Ha szomorú valaki és nekikeseredik.
Apa és a kórház párosítás, azt sosem szerettem.
Sírás.
Félelem bármitől, bármilyen helyzetben, akár attól is, hogy felszólítanak egy órán.
Értékpusztítás.
Gúnyolódás, ócsárolás, csúnya beszéd.
Tankönyvek. Nem vagyok jó a tanulásban, nem jeleskedem benne. Nem azokkal van baj, akik írták őket, ők biztosan jól végzik a munkájukat, és csodálatos emberek, de...
Morgan professzor, félek tőle. Ha meglátom a folyosón, a teremben, a... akárhol.
A mások felett való ítélkezés, pálcatörés származás alapján. Nem tartom igazságosnak, és azt sem szeretem.
Várakozni. Elég türelmetlen vagyok, így nem tudok megülni egy helyben túl sokáig. Tanórákon is fészkelődöm sokszor.
Amikor összeborzolják a hajamat. Jó, nem fogok dührohamban kitörni, viszont ezzel mindig éreztetik, hogy kicsi vagyok, nem csak termetre, hanem korra is. Nem vagyok törpicúr!
Hogy olyan ügyetlen vagyok. Fizikailag is, és néha előbb beszélek, mint gondolkozom, úgyhogy sokszor mindenféle badarságokat hordok össze, aminek nem szabadna elhagynia a számat.

12 tevékenység, amit hobbiként űzök:
Legelsőnek is a kviddics, hiszen azt szinte minden mennyiségben
Csak úgy repülök, legyen szó arról, hogy a seprűmön, vagy akár verébként
A nővérem nyakán lógok
Mindenki más nyakán lógok
Hóemberépítés, hógolyózás télen.
Nyáron a kutyánk sétáltatása, mindenféle játék vele, vagy kergetem locsolótömlővel.
Pocsolya ugróiskola és lehullott levelek közt hempergés ősszel.
Tánc és pörgés-forgás a zuhogó esőben.
Keresem valamimet. Számtalanszor elhagyom, elvesztem a dolgaimat, és olyankor a feledékenység kórsága gyötör, hogy vajon hova tettem. Na, és persze olyankor elfelejtem, hogy boszorkánynak neveltek, és mi az az Invito
Társasjátékokkal játszunk
Mesekönyvet bújok, vagy rajzfilmet bámulok ámulva
Kikészítem a körülöttem lévő tanárokat és hollóhátasokat a tudatlanságommal, és kérdéseimmel

11 dolog, ami szájhagyomány útján terjeng rólam:
Lökött vagyok.
éééés lökött vagyok, főleg.
Mindig vigyorgok.
Buta vagyok.
Kétbalkezes vagyok.
Eltört valamim. Furcsa, hogy erről mindig másoktól értesülök. Lehet, hogy olyankor nem telik az idő, vagy olyan gyorsan gyógyulok, hogy észre sem veszem.
"Tulajdonképpen ő egy hatéves."
Űrlény vagyok. Ennek eredetére még mindig nem jöttem rá, de amikor ezen gondokozom, akkor is használják.
Szellem vagyok. Ez a legújabb verzió.
Egy szivárvány hátáról jöttem egy csillámpóni unikornison
Fura manó vagyok, akit Vigyorinak hívnak
Pillecukorból lett Pindúr Pandúr vagyok, aki nem támad senkit. Mint egy jótét lélek

10 rossz szokás, amit űzök:
Hadarok.
Kapkodok, heves vagyok.
Nem gondolom át eléggé a dolgokat. Jelesül előbb beszélek, mint fogom fel, mit is mondok éppen.
Rossz a memóriám, különösen, ha elhagytam valamit.
Rágcsálom a körmeim, ezen néha rajtakapnak, Marie sem szereti túlzottan, ha meglátja.
Lecketanulás helyett sokszor, inkább a pályán tartózkodom. Ez Marietta szerint rossz szokásnak minősül, de én nem érzem így.
Néha habzsolom a falatokat.
Soha senkinek nem vagyok képes nemet mondani egy esetleges segítségre, vagy bármire, még ha halomban állnak is az én dolgaim.
Agyonhallgatok egyetlen dalt, ami mindenkit idegesít, hogy folyamatosan megszólal, vagy dúdolom. Túl sokat dudorászok.
Megpróbálom összetörni magam. Hozzá kell tennem, hogy szerencsére elég jó a csontozatom, szóval ritkán törés a vége, de a sok bénázást tekintve az is előfordul, halmozottabban azonban pár nap a gyengélkedőn, és vége is.

9 különös dolog rólam:
Szinte mindenhol csikis vagyok.
Megkóstoltam a kutyakekszet. Nem is rossz.
Egyszer sikerült egy érmét megállítanom a homlokomon 10 másodpercig. Nem, nem elfektetve, az élén.
Nem szeretem a sót. Emellett a túl fűszeres, vagy borsos ételektől gyakran tüsszögök.
Nagyjából a második, vagy harmadik edzésemen fejbetalált egy gurkó, miközben csak a kvaffra figyeltem, és nyúltam utána.
Hiszek Istenben.
Ha nem dőlök be azonnal az ágyamba egy edzés végeztével a fáradtságtól, bűntudatom van.
Mindig különböző színű csipeszekkel aggatok fel egy-egy száradó ruhát.
Mindennek nevet adok, állatoknak tárgyaknak egyaránt.

8 mondat/idézet, ami sokat jelent számomra:

"Nevetni az tud csak igazán, aki már eleget sírt." - Junkies
"Nincs tisztább a könnyek mosta arcnál. Mennyivel jobb, aki örömében könnyet ejt, mint aki örvend a más könnyén!" - William Shakespeare
"Árulónk a kétség:
Attól foszt meg, mit könnyedén elérnénk,
Ha volna merszünk." - William Shakespeare
Come fly with me - ez Borzas, a seprűm miatt
"Nincs a világon se jó, se rossz: gondolkozás teszi azzá." - William Shakespeare
Kezdjetek szeretni, hogy legyen min nevetni
"De jó lenne jónak lenni,
egymás kezét megkeresni,
és a gonoszt mindörökre
eltemetni, elfeledni." - Juhász Magda
"Élj jól. Csak ÉLJ." - Jojo Moyes


7 becenév, amit adtak nevem:
Abi/Abigail
Jane
McKinnon
Szivárványlány
Vigyori
Mosolylány
Szöszi

6 vélemény rólam:
Abigail, a húgom, akire mindig is vigyáznom kellett, és segítenem a tanulnivalóival kapcsolatban. Most, hogy az apukánk beteg, úgy érzem, nagyobb szüksége van rám, mint korábban. Tudom, hogy imádja a kviddicset, sőt mondhatjuk, hogy az az élete, de én továbbra sem támogatom, hogy később hivatásos játékos szeretne lenni, mert nem látom értelmét, ennek a sportnak sosem volt értelme...
- Marietta McKinnon, cserediák

Egy éjszakai kiruccanás alkalmával találkoztam vele. Azt mondta fahéjas kakaóért ment. Máig sem tudom mit keresett a másodikon... Talán alva járt? Következő alkalommal egy elhagyott mackó után kajtatott, aki a Brumm úr nevet viseli... Biztos, hogy ide kellene már járnia?
- William Clark, Viharmadár egy prefektusa

Egyszer együtt dolgoztunk egy sulis projekten, és néhányszor láttam már őt játszani. Még mindig nem tudom, hogy férhet össze az a tengernyi butaság a kviddicsőrületével, azzal az elköteleződéssel, amit a sport iránt tanúsít, vagy hogy hogyan lehetséges, hogy a talajon minden második lépéséből hasra érkezik, a seprűn viszont nem is olyan béna. Ez a lány egy rejtély. Örök ellentmondások sokasága.
- Silas Botwin, Szarvas Kígyó

Ó, kicsiAbiiii… Hát ő igazááán… cuki. Szerencsétlen kislány annyira jó szándékú, és naiv, hogy fel sem fogom, hogy nem rontotta még el ez a csúnya világ.
- Owen Lannister, a Wampus ház volt diákja

Ez a csaj. Egy idióta. Azt hitte nem jövök rá, hogy ő volt az a szőke loboncú kotnyeles fruska, aki a tóparton megtalált minket a pasimmal, ponthogy nem jött be. A édesaranyos kis szűzlány, az állatok barátja, hát hogyne... Jó vicc. Olyanokba üti bele az orrát, amikbe nem kellene, és ráadásul... ráadásul még miatta kellett azokat a koszos serlegeket is suvickolnom.
- Thea Turner, Szarvas Kígyó

Abigail a szobatársam, és a legjobb barátnőm is egyben. Ő az, aki képes lelket önteni belém, ha szükség van rá, akivel folyton valami cinkosságon törjünk a fejünket, és fetrengünk röhécselve valamelyikünk ágyán, nem törődve az azelőtt bevettettként álló ágy feltúrásával, akivel édességet majszolunk egy kései órán, és suttogva lábbujjhegyen közelítünk a szobánk felé a visszaúton.
- Odette Sullivan, Puckwudgie


5 dolog, amit el akarok érni:
A gurkók szeretetteljesebb megítélése: van egy elméletem, miszerint, azért ilyen kis erőszakosak, mert a terelők ütik őket, nem pedig ölelgetik őket, emellett pedig mindenki más is fél tőlük, ettől pedig besokalltak
Mindenkit életben tudni: ez a kívánság leginkább az utóbbi időben kezd megfogalmazódni bennem.
Életem végéig a kviddiccsel foglalkozni valami módon. De ezt még magamnak sem igazán vallom be. Rendre próbálok valami értelmes munkaötlettel előrukkolni, egyelőre tényleg a próbálkozás fázisánál tartok. Semmi más nem érdekel, csak ez az egy. Nem hazudok!
Béke. Nincs több háború, ami emberek halálát kívánja.
Hogy hasznos legyek, ne lábatlankodjak.

4 hely, ahová el akarok jutni:
Újra és újra a Globe-ba
Kviddics világkupa döntő, mondjuk ez nem egy konkrét helyszín, de attól még mindig megnézném.
Olaszország. Ez megint egy rakat helyet magában rejtő meghatározás, de ez nem tántorít el attól, hogy magát az országot mondjam. Bár nem hiszem, hogy valami köze lenne a pizzához, vagy a kávéhoz, vagy a fagyihoz - na jó, ahhoz talán -, de visszatérve... jórészt ott játszódik egy csomó Shakespeare mű, és amúgy is az egésznek olyan varázsa van számomra, a hihetetlenül szép épületek, vagy Júlia fala, erkélye, A rengeteg zöld terület, szőlők -  imádom a szőlőt -, a gondolák, minden. Szóval Itália, ha úgy mondják.
A világűr. Hogy miért? Két évesen akartam én űrhajós is lenni, hát innen.


3 dolog, amit feltételezem, nem tudsz rólam, vagy legalábbis nem sejtesz:
Hogy szoktam sírni... úgy értem gyakran. Mármint leginkább az titok, ha azért történik, mert nyomorultul érzem magam, amikor örömömben, vagy a nevetéstől jönnek a könnyeim, az természetesen teljesen más, bár lehet, akkor sem kéne, vagy tudat alatt ezzel szoktatom a környezetem ahhoz, hogy egyszer majd nem tudok neki gátat szabni, és egyszer csak kitör. Fel lehet bolygatni a lelkivilágom, ez nem tudom mennyire egyszerű, vagy nem - legalábbis, én szánt szándékkal nem próbálkozom vele  -, de persze van, akinek szokott sikerülni, tehát ne forszírozzuk a dolgot... a lényeg, hogy ezek a pillanatok általában úgy érnek, hogy egyedül egy sötét sarokban.
Szoktam olvasni. Nemcsak, hogy szoktam, de például bolondulok Shakespeare-ért.  Ennek ellenére, ezt elég kevesen gondolják rólam, viszont fogalmam sincs miért.
Én is voltam már dühös. Ez akkor fordul elő, amikor nagyon-nagyon-nagyon igazságtalannak tartok valamit.

2 titkos vágy:
Hogy segíthessek apának a gyógyulásban. Az életemet adnám érte...
Hogy képes legyek megállni a helyemet a világomban.

1 személy, akire példaképként tekintek:
A nővérem, Marietta. Ő testesíti meg mindazt, ami én nem vagyok. Az én nővérem okos, kedves, vicces és gyönyörű. Céltudatos és inspiráló. Tudja mit akar az élettől, míg én itt állok használhatatlanul, eltörpülve mellette.

2008. augusztus 1.
Egy ötfős család ült a lelátón: a két felnőtt ölében két apró csemete, a harmadik mellettük, ő már tudta kinek szurkoljon. A férfi mutogat az ámuló kislánynak, aki serény szorgalommal követi az ujja nyomát, és issza minden szavát, miközben rengeteget kérdez az előtte seprűn röpködő bácsikról és nénikről. Mielőtt felrepült volna a kvaff egy kis gumilabdát dedikált a meccs előtt egy Dennis Creevey nevű hajtó a kis szőke főjű, hatalmas szemű lánykának, aki azt szorongatta nagy izgalommal. A kvaff átrepült az üresen hagyott karikán hála a cseles hajtónak, Dennis Creeveynek, és az ő tréfás dobásának. A tömeg felmorajlott, a csapat szurkolói a helyükről felkelve őrjöngtek, apa a nyakába vett és úgy pattantunk fel a lekesedésünknek hangot adva.
- HAJRÁ MAGPIEEEES! - kiáltottam teli torokból a magasba emelve a karjaimat a jobb kezemben a kis Rugannyal. Akkor váltam kviddicsrajongóvá.

2010. május 25.
- Most figyelj - suttogta a nagy ember egy kuncogó szőke kislánynak. Nagyra nyíltak a szemeim a konyhakövön térdepelve a tenyeremet a földnek nyomva figyeltem mi történik. Kissé talán túlzottan is kihajoltam a konyhabútor mögül, amitől meglibbent a szőke hajam, árulkodó jelként az ottlétünkre. Belépett a helyiségbe anya, aki hüledezve nézett körbe a szentélyén, kutató tekintete már a tettest/tetteseket kereste. - Ajjaj - szólalt meg újra a bácsi. - Meneküljünk - jelent meg a szemében némi félelem, ahogy a forgolódó nőt nézte a liszt lepte konyhában. Amint elfordult, és a kötényén hátul megkötött masnit figyeltem, a tettestársam lábujjhegyen igyekezett távozni.
- Láttalak - éppen felálltam, hogy követhessem őt. - És Téged is Abigail - tette hozzá. Ijedten ajkaimba haraptam, aztán egy új alak lépett be megpakolt kezekkel.
- Marie volt! - mutattam rá azonnal, és "beárultam" őt.
- Mi? - kérdezte a helyzetet sem értve, miközben anya felé fordult mi már iszkoltunk is al apával a tetthelyről ki a kertbe.

2017. szeptember 12.
Lassan fújom ki a levegőt és egy halvány mosollyal az arcomon lépkedek a zöld gyep felé kezemben a Borzassal, akit alaposan megszorongatok.
Elballagott diákok és felszabadult posztok, ez indította a nyaramat, és mivel nem varázsolhattam otthon, a seprűmmel csak a tanév kezdetétől nyílt lehetőségem gyakorolni. Addig is az otthoni kvaffon nyűttem el a bőrt apa, Shawn és Finn segítségével - bár Finn szabálytalanul játszott, de neki nem róhatom fel semmiképp, így mosolyogva nyugtáztuk bármit is csinált, és igyekeztünk becserkészni, hogy elvehessük tőle a labdát. Talán jó próbatétel is volt, hiszen az évek során nem adódott túl sok energikus jelentkező arra, hogy megkaparintsa előlünk a labdát, így az könnyű szerrel landolhatott a földön, senki nem vitte el az orrunk elől. Anya bentről figyelt, és kikiabált, hogy együnk végre, Marie pedig hallani sem akart az egészről, és nem mintha engem, vagy minket nem szeretne, csak magát ezt a sportot nem. A passzok egyre erőteljesebbeké és pontosabbakká váltak, és Finn már egyre kevesebbszer tudta elkapni őket, még szaladva is, jelezve hogy jól dolgozunk, tanultuk a figurákat a dobásstílusokat, amik egyre kidolgozottabbak és trükkösebbek lettek. A nap végén pedig szuzsogva dőltünk el a kertünk füvén izzadt ruhában. A lányok az én helyemben biztosan találtak jobb elfoglaltságot, nekem azonban nem létezett.
Az a kis rugany és a hároméves önmagam a hibásak, nem mintha baj lenne. Biztosan nem indultam volna neki, ha akkor nem visz el minket apu arra a meccsre, ha nem kapom azt a kis gumilabdát. Azt gondoltam: Most vagy soha! Mindennél jobban be akartam kerülni a csapatba, és sikerült is.

2018. december 29.
A karácsonyi szünet a családról szól. Arról, hogy együtt vagyunk, önfeledten, boldogan, egészségesen. Többnyire ez így is történik, viszont vannak a kivételes esetek, amiket átugrik ez a szabály, mint a talp az ugróiskola vonalát.
Sosem felejtem el. Életem legeslegeslegrosszabb napja, fekete nagybetűkkel véste be magát az életünkbe. A családi kupaktanács nálunk általában jót jelentett - kivéve, amikor a jegyeinkről esett szó, az rám nézve sosem telt nyakbehúzás nélkül. Sajnos ez volt a kivétel.
Apa beteg. Leukémiát diagnosztizáltak nála. Halálos.
A testvéreim erősek, én nem vagyok. Eltörött a mécses. Kis híján felgyújtotta a fát és a szobát.

2020. július 25.
Shawn és Marie is járt másutt, odaát. És én mindig nagyon egyedül éreztem magam, és vigasztalhatatlanul sírtam, amikor ők elmentek, akár otthon, akár az Ilvermorny-ban hagytak magamra. És Shawn el fog venni egy lányt feleségül, és még távolabbra költözik, csakúgy mint Marie, aki tovább fog tanulni. És az egész olyan... olyan, mintha nem lennénk már testvérek, mert valahol teljesen másutt vagyunk, nem egymás mellett. És akkor eléjük álltam ujjtördelve, a cipőm orrával köröket rajzolva: "Szeretnék én is..." Valami újat, valami mást, a nagy és híres levegőváltást, de legfőképpen még vele lenni. Egy kicsit, amíg elnyalunk egy gombóc fagyit, vagy társasjátékozunk azzal a régi dobozzal, amiben én leszek a sárga, mert ő utálja.

Szőke fürtök, amik gyakran az arcom, vagy a szemem elé kószálnak eltűrésre várva, s amikor nem bírok velük - ami gyakorta történik - akkor fütyülök rájuk, hogy jobbra, vagy balra ficeregnek, vagyis igazából a fütyülés is fújkálás. Úgy bizony, ennyivel rendezem le a dolgot, számukra ez a dorgálás. Ha már rászántam magam, hogy eltűrjem a szőke kószálókat akkor egy mosolygós kékeszöld, vagy zöldeskék legtöbbször mosolygó szempárral találkozhatsz. Még nem derült ki melyik szín. Vagy hogy mindig mosolyog-e, én csak a tükörben látom. Néha. De biztosan tükröződik rajta több érzelem is, gondolom. Miről kell még beszélnem az arcomon? Van még orrom, két lyukkal, ezen veszek levegőt. Aztán ajkaim, amik szélein indul útnak a régebben letörölhetetlen mosolyom, ami hamar vigyorrá válik; meeeg szemöldököm, homlokom és... és olyan törékenynek tűnő testalkatom. Csak úgy tűnik, javában muszklisodom ám. Még ha nem is látszik a vastag ruha alatt, pedig nem a textil a vaskos, hanem a kezem alatta.  Emellett alacsony vagyok, ennek annyira nem örülök. Mindenki lenéz rám. Sőt, néhány fiúbarátom szerint ez nagyon mókás lehet, mert mindig erre hivatkoznak, amikor összeborzolják a hajam, merthogy olyan kis esetlen vagyok és kicsi. Utána mindig azt szemlélem durcásan, ahogy a hajszálaim ide-oda szállnak, amiket győzök lesimítani. Tehát szőke haj, világos és mosolygós szemek röviden ez vagyok kívülről. Óóó, és világos bőröm is van. Mindent elmondtam? Vagy szeretnéd tudni még mi van a hátizsákomban? Lássuk, Brumm úr feje lóg ki, benne lapul Rugany, a kis pattogós labdám, egy füzet rátűzve egy tollal, egy kósza sebtapasz, bár ez nem tudom hogy került ide, egy darab a Kviddicsőrültek legújabb számából, illetve A kis herceg és még valami Shakespeare, ami általában vagy az Ahogy tetszik, vagy a Szentivánéji álom, vagy a Rómeó és Júlia, most éppen utóbbi, úúú, és itt egy cukor - bekapom a számba -, ez málnás, és finom... Vajon mióta volt ott? De jó, hogy megtaláltam, valami gumicukor nem akarja felütni a fejét ott? - könyékig belemerül. - Ez eltart egy darabig....