| Hétf. Aug. 17, 2020 2:46 am |  Cora Anastasia Macmillan Cora, Ana "Minden mérföld hozzátesz a világhoz."  Nem: Nő Kor: 20 év Vér: Aranyvérű Születési hely: Anglia Iskolák:Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző - Hugrabug Egy félév cserediákként: BeauxbatonsEgy félév cserediákként: DurmstrangEgy tanév cserediákként: Mahoutokoro - Nekomata Docendo Discimus Mágusakadémia - Varázsjogi Kar - Nemzetközi Kapcsolatok Intézete Munka: Akadémista Családi állapot: Eljegyezve Patrónus: Delfin Pálca: Körtefa, főnixtoll maggal, 10 és ¼ hüvelyk, enyhén rugalmas Jellemleírás Nem tudom különválasztani, hogy mit szeretnek és mit nem szeretnek bennem mások. Valaki lehet, hogy pont azért kedvel, ami miatt más nem. Az éremnek ugyan két oldala van, de a személyiségünk nem csak feketéből és fehérből áll.
Talpraesett. A szüleim azt mondták, már gyerekkoromban érezték, hogy ki fogok lógni a családból és nem csak azért, mert lány vagyok. Nyitott vagyok az újra és kíváncsi vagyok, szeretnék minél többet tapasztalni és minél több helyet megismerni. Nem is csoda, hogy jó a nyelvérzékem, az angol az anyanyelvem, de beszélek franciául, németül, bolgárul és japánul. Jelenleg arabul tanulok, mert úgy érzem annak is hasznát venném a mai világban.
Tudatos. Tudom, hogy nem mindenki örül neki, hogy határozott elképzeléseim vannak a jövőmről és ebben a fő szerepet az utazás töltené be. Azért mondanám magam tudatosnak, mert a nyelvtanulásaim és a cserediákságaim, valamint az önkéntes munkám is a saját döntésem volt. Tudtam, hogy mit szeretnék, mi az, ami érdekel és tettem azért, hogy elérjem a céljaimat. A rokonságban én nagyon kakukktojásnak is számítok emiatt, hiszen a kviddics a legtöbbjük életében fontos szerepet tölt be, nekem viszont közömbös ez a sportág. Sokkal szívesebben megyek inkább egy köpkő versenyre, mint egy kviddicsmeccsre.
Vízimádó. Nagyon szeretem a vizet, imádok úszni akár édes akár sós vízben. Számomra ez a sport az, ami kikapcsol, és már a búvárkodást is volt szerencsém kipróbálni párszor. Lenyűgöz a lenti világ, ami akkor a szemem elé kerülhet, csodálatos.
Tudálékos. Megesik, hogy olyan dolgokba ütöm az orromat, amihez nem értek és csinálok úgy, mintha mégis értenék hozzá. Előfordult, hogy emiatt hülyét csináltam magamból, de már jó úton haladok afelé, hogy elhagyjam ezt a tulajdonságomat köszönhetően a cserediák éveimnek és az önkéntes munkámnak.
Spontán. Nem mindenki örül a baráti társaságomból vagy a családomból ennek. Képes vagyok egy szó nélkül akár változtatni egy útitervem vagy egy napi programon, mert „nézd találtam egy ilyen helyet a neten, megnézzük?”. Apropó net… Aranyvérű családban születtem és imádom a muglidolgokat, mint az okostelefon, a laptop meg hasonlók. Nem is tagadom, nem is titkolom és nem is szégyenlem ezt, mert azt elismerem, hogy mindegyik nagyon hasznos tud lenni.
Kedves. Ha megkérdeznél valakit, aki ismer, hogy mit gondol rólam, biztos, hogy ez a jelző is szerepelne a listán. Azzal is kedves vagyok, akire haragszom - erről a bátyám, Travis tudna most mesélni -, mert úgy
Elfogadó. Annyira sok az ellentmondás bennem. Szeretnék jobban kiállni önmagamért, de közben azt is el kell fogadnom, hogy vannak kötelezettségeim a családom felé. Vannak terveim a jövőmmel kapcsolatosan, de kész vagyok eldobni ezeket, ha a szüleim mást találnak ki. Először meg sem mondták, hogy ki a vőlegényem, csak annyit tudtam, hogy odaígértek valakinek, hogy javuljon a Macmillan név. Igent mondtam, mert muszáj volt, mert csak én hozhatom rendbe azt, amit a bátyám elrontott. Az akadémiai szakirány választásomba is könnyen beleszólhattak, mert én elfogadom a javaslatukat.
Családcentrikus. Főleg az édesanyám tehet róla, hiszen rengeteget ad a külsőségekre, alaposan megválogatja a barátait és néha még a gyerekei barátairól is hangoztatja a véleményét, ha nem megfelelőek szerinte a családnak. Sikerült elhitetnie velem, hogy a család, a vér és a név a varázslók között az egyik legfontosabb dolog. Életem története Van egy szokás a menyasszonyok számára az esküvőre. Ez szerint a menyasszonyon lennie kell valami újnak és valami réginek, valami kölcsönkapottnak és valami kéknek. Az én esküvőm még nem közeleg olyan vészesen, mint ahogy azt a szüleim szeretnék. Azt mondtam, hogy szeretném elvégezni előtte az akadémiát, de ők meg inkább sürgetnék a dolgot, hogy minél előbb javuljon a családunk hírneve.Valami új.
 Az európai iskolák és a tanmenet nem különbözött annyira a megszokottól, mint a japán. A Mahoutokoroban kicsit olyan érzésem volt mintha egy másik világba csöppentem volna, hiszen a kultúra is teljesen más volt, mint a miénk, és pontosan ezért volt annyira tanulságos az az év. A diáktársaim eleinte nem nyitottak felém, rá ellett jönnöm, hogy nekem kell kezdeményeznem, ha nem csak a cserediákokkal szeretném tölteni az időmet, márpedig nem ez volt a célom. Csatlakoztam iskolai klubokhoz, így a matsurik is sokkal érdekesebbek voltak számomra, mint azon cserediákoknak, akik kimaradtak az efféle élményekből. Mindenki nagyon jól tudja, hogy a japánok híresek a tanítási módszereikről, a gyerekeket már hét évesen elkezdik tanítani, de csak elemi mágiára. Nálunk ez nem szokás, engem viszont nagyon érdekelt, ez is volt a legfőbb oka annak, hogy egy egész tanévet szerettem volna ott tölteni – meg természetesen az, hogy a teljesen más időbeosztású tanterv miatt csak egész tanévre lehetett menni. Cserediákként lehetőségem volt jelentkezni elemi mágia kezdő csoportba. Szerencsére nem én voltam az egyetlen, akinek az életkora jócskán meghaladta a hetet, tehát volt nekem is társaságom és „bajtársam” ezeken az órákon nem csak a kicsiknek. Azt mondták, hogy mivel későn kezdtük, egy elemet lesz időnk elsajátítani ilyen rövid idő alatt és kíváncsian vártam, mi lesz az enyém. Egy gyors próbával hamar kiderült: a víz az elemem, bár az oktató a csillagjegyem miatt ezt is javasolta már előre. Nem lettem profi egy év alatt elemi mágiából, de így is többet tudok már a semminél és az önkéntes program során tudtam is kicsit tovább képezni magam a japán önkéntesek segítségével.
Valami régi.
 A bátyáimat elnézve a szüleink úgy gondolták, hogy a családban jól mutatna, ha valaki komolyabb szakra menne továbbtanulni. Természetesen büszkék voltak Travisre és a sikereire a kviddiccsel kapcsolatosan, Quentin dolgaiba pedig tudták, hogy nem igazán szólhatnak bele, így maradtam én az egyetlen láncszemnek. Jog. Eléggé sablonos és régimódi az, hogy ilyen irányba tereli két szülő a gyerekét azért, mert annak "van neve" vagy "dicséretre méltó". Kérdem én, a mai modern világban nem lehet ugyanilyen elismert valaki mondjuk könyvekkel? Vagy újságíróként? Én még fényképésznek is előbb jelentkeztem volna magamtól! Egyébként eszembe sem jutott volna a Varázsjogi Karon továbbtanulni, de talán nem is volt ez akkora hülyeség. Először csak a rengeteg papírmunkát láttam a szemem előtt, ami majd rám vár, de ahogy kezdtem jobban megismerni a szakomat úgy döbbentem rá a benne rejlő lehetőségekre.
Valami kölcsönkapott.
 Jól emlékszem, milyen volt Ő a roxforti évek alatt. Hosszabb volt a haja és ez nekem nagyon tetszett, az viszont nem, hogy szinte mindig annak a lánynak, Sapphire-nak az oldalán volt. Még a vak is látta, hogy mennyire szeretik egymást és én féltékeny voltam. Féltékeny, mert valaki mást ölelte és csókolta Őt. Wylie Willows. Talán a létezésemet sem tudta, vagy ha mégis, akkor nem érdekeltem, mert neki én csak egy voltam a sok lányból, akinek megtestesítette a plátói szerelmét. Sose mertem köszönni neki, sőt már attól zavarba jöttem, ha véletlen rám nézett.
Miért Ő a kölcsönkapott? Mert érzem, hogy valami nincs rendben, vagyis inkább nem akar rendben lenni kettőnk között. Tartok tőle, hogy nem leszek neki elég jó Sapphire után, mert nem látom azt a csillogást a szemében, mint a lány mellett. Olyan érzés ez, mint amikor kölcsönkapsz egy plüsst egy pizsibulin, de az a plüss nem a tied, ezért nem is az igazi. Én úgy érzem, hogy Wylie-t csak kölcsönkaptam, pedig elvileg az én ujjamon van a gyűrű.
Valami kék.
 Szigetországban élünk, víz vesz körbe minket és az év túlnyomó részében esik az eső. Minden nyáron tengerpartra mentünk egy vagy két hétre, de szerintem a három gyerek közül én élveztem ezt a legjobban. A homokos vagy a sziklás tengerpartok, az apró halak és a fehéren fodrozódó hullámok gyorsan a szívembe lopták magukat. A Roxfort után semmiképp se szerettem volna rögtön tovább tanulni, inkább adni akartam, ezért jelentkeztem nem csak varázslóvilágbeli, de mugli önkéntes programokra is. Végül, hogy a szüleim se nehezteljenek nem az utóbbira mentem. Egy varázslényeket mentő szervezetnél töltöttem egy évet. Mivel jó úszó vagyok, így többnyire a tengeri mentéseknél vették hasznomat, a bázis Görögországban volt egy lakatlan kis szigeten, hogy nyugodtan meg tudják gyógyítani a sérült állatokat. Néha még az elemi mágiával kapcsolatos tudásomnak is hasznát vettem, de voltak a csapatban nálam ügyesebb és tapasztaltapp japán varázslók e téren. Leírhatatlan élmény volt, hogy olyan varázslényeken segíthettem, amiktől egészen addig féltem, sokat is tanultam ott róluk és láttam, ahogy egy bébi hippocampus felnő.
Még nem állok a tükör előtt a fehér ruhában, nem sétálok végig a padsorok között, de már tudom, hogy lesz rajtam valami új és valami régi, valami kölcsönkapott és valami kék. Ezek pedig nem csak tárgyak lesznek, hanem jelentésük is lesz. Ha tükörbe nézek Átlagos. Ha egy szóval kéne jellemeznem a külsőmet, akkor ez lenne az. Nem érzem azt, hogy különleges lennék, hiszen szőke hajú, kék szemű lány rengeteg szaladgál manapság az utcákon. Magasabb sem vagyok az átlagnál, pont megfelelőek a méreteim és az úszásnak köszönhetően még sportos alkatom is van. A bőrömet szerencsére könnyen megfogja a nap, így egy hét tengerparti nyaralás után már megvan pár hónapra a színem. Az egyszerű ruhákat szeretem, de anya sokszor aggat rám designer darabokat egy-egy rendezvényre, mert oda szerinte az én ízlésem túl kevés, túl hétköznapi. Többször hordok tornacipőt, mint magassarkút, de szoknya ugyanannyi van szerintem a szekrényemben, mint nadrág. Sminkelés terén a naturális mellett teszem le a voksomat, amivel anya megint csak nem ért egyet, de ebből már nem szokásom engedni. Családom Édesapám Harmon Macmillan. Édesapa.Titkon minden apuka egy kislányra vágyik, szokták mondani. Ez nálunk se volt másképp, csak míg ez máshol arról szól, hogy a lány lesz apuci pici hercegnője itt én lettem apuci pici boszorkánya. Nem tökéletes, és pont ezért is alkot annyira jó párost anyával, mert a manipulatív képességeik együtt nagyon hatásosak tudnak lenni. A bátyáimat nem tudták irányítani, engem viszont úgy érezték, hogy nyugodt szívvel irányíthatnak, mert lány vagyok. Igen, apában kicsit benne van ez a maradi felfogás, hogy a nőknek kevesebb a szabad akarata és kevésbé értékesek az önálló gondolataik. És mégis, ő az, aki büszkén veri a mellét és dicsekedik a gyerekei sikereivel és tudásával. Édesanyám Esther Macmillan. Édesanya.Nem mondanám mintaanyának, hiszen a külsőségek mindig is jobban érdekelték, mint a valódi érzelmek vagy okok. „Szeretnél cserediák lenni? Oh, menj csak, majd dicsekedünk vele, hogy milyen önálló és magabiztos lány vagy.” Igen, ezek a szavak tényleg elhagyták a száját, ahogy a következők is. „Persze, menj csak. Ments állatokat, majd elintézek neked egy interjút a Reggeli Prófétába, ha hazajöttél.” Amikor pedig hazaérkeztem a kalandomról és elkezdtem mesélni róla, ő szinte azonnal leállított, hogy ezeket tartogassam az újságírónak, aki másnap jön. Testvéreim Travis Macmillan. Idősebb báty.A példaképem. Igen, még mindig, hiába tette tönkre az életét, ő a bátyám és én felnézek rá. Mindig is így volt és így lesz. Még nem tudtam eldönteni, hogy haragszom-e rá vagy sem azért, mert miatta kell nekem férjhez mennem, de remélem még mindig annyira számíthatok rá, mint régen. Szükségem van arra a biztos támpontra, amit tőle kaphatok, ugye az még ott van? Quentin Macmillan. Fiatalabb báty.Mindig ő volt számomra a színfolt a családban a maga különcségével. Nem érdekelte, hogy anya mit mondott a barátairól. „Nem illenek a köreinkbe.” Mindig is irigyeltem, hogy fittyet hányt az efféle dolgokra és a saját feje után ment. Talán ezért ragadt rám is némi ebből az egész önállóságból és elhivatottságból, csak én nem vagyok olyan bátor, mint ő, hogy nemet mondjak a szüleinknek. Belém sikerült belém nevelniük, hogy a család és a név mennyire fontos. Párkapcsolat Wylie Willows. Vőlegény.Aki kicsit is jóban volt velem a Roxfortban, az tudja, hogy mennyire oda voltam mindig ezért a srácért. Ő volt a plátói szerelmem, bár ezt nyíltan sosem merném neki kimondani. Most a vőlegényem és nem akar nekem megnyílni, vagy úgy tekinteni rám, ahogy én azt szeretném. Vajon mit csinálok rosszul? Apróságok Amortentia Tenger illata. Cseresznye. Új tornacipő jellegzetes gumi illata. Levendula. Mentatea. Edevis tükre Boldogság. Család. Gyerekek. Minél többet tudni a világról. Hobbim Nyelvtanulás. Utazás. Segítségnyújtás. Napozás. Úszás. Túrázás. Kuckózás egy jó könyvvel és egy bögre mentateával. Elveim Eleget tenni a családnevemnek, de közben mégis önmagamnak maradni. Amit sosem tennék meg Nem akarok ártani másoknak, inkább segíteni szeretnék. Ami zavar Távolra nem látok jól, de ezt csak ritkán hangoztatom, mert úgy érzem nem áll jól nekem a szemüveg. Az érdekházasság, amibe a bátyám miatt kényszerültem, mert úgy érzem Wylie sose fog engem elfogadni a párjaként. Ami a legfontosabb az életemben A családom iránti tisztelet. A saját véleményem kimondása és az, hogy önmagam legyek. Ami a legkevésbé fontos számomra A családi hírnév, és mégis nekem kell rendbe hozni mindent. Amire büszke vagyok A cserediák program során szerzett tapasztalataim. Az önkéntes munkám. Ha valamit megváltoztathatnék A bátyám doppingbotránya, hiszen amiatt kerültem a jelenlegi bonyolult helyzetembe. Így képzelem a jövõmet Tökéletesre fejlesztett elemi mágia. Utazni. Sokat. Örülnék egy olyan munkalehetőségnek, ahol külföldi feladatokat kéne teljesítenem, akár tolmácsnak is el tudnám magam képzelni, vagy kirendelt ügyvédnek/kapcsolattartónak külföldön bajba keveredett varázslóknak. Idővel szeretnék családot alapítani: egy kisfiú és egy kislány lenne a legjobb. Egyéb Roxforti szakkör tagságok:
- Elsősegélynyújtó szakkör;
- Iskolaújság – Varázshírek a nagyvilágban rovat;
- Köpkő Klub
Csillagjegy: Vízöntő
Elemi mágia: Víz
|
|
