Benjamin von Rotenburg

Aki bújt, aki nem, megyek!

Az első akire rátalálsz.
A legkedvesebb barátod. Biztosan hasonló nézeteket valltok, mert másképp szóba sem állna veled. Lehetséges, hogy már első óta te vagy a legjobb barátja, mert mindig segít neked ha arra kéred őt. Ha nem fújnátok egy követ, akkor biztosan nem értenétek meg egymást ilyen jól. Valószínűleg nagyszerű szövetségest lát benned, mert mindenbe belevon téged is, az élete részesévé tesz, ha akarod, ha nem, mert ő ilyen. Nemet nem fogad el, mert a legerősebb tulajdonsága a makacssága. Ő ugyanis sohasem enged, mert nem hisz a mondásban, hogy "Okos enged, szamár szenved." Inkább küzd az igazáért, de ha rá tudod venni, hogy neked van igazad, nem pedig neki, akkor ne félj, biztos, hogy engedni fog neked.

A második akire rátalálsz.
A leggorombább ellenséged. Nem tudni mi miatt nem jöttök ki egymással, de az biztos, hogy utáljátok egymást, mint a macska és az egér. Ha megtehetitek akkor mindenben keresztbe tesztek egymásnak, a másik szavába vágtok, nem hagyjátok, hogy a másik befejezze a gondolatmenetét, összezavarjátok a másikat ha megtehetitek. Imádtok vitázni és versenyezni egymással, ezt ha akarjátok se tudjátok sajnos letagadni. Nem számít a korkülönbség, ő akkor is vitatkozni fog veled, ha egy idős ember vagy, aki nála sokkal többet megért. Csak akkor fog tisztelni, ha megnyílsz előtte és tényleg kiérdemled a tiszteletét, addig valószínűleg goromba és zárkózott lesz veled szemben.

A harmadik akire rátalálsz.
A legzárkózottabb testvéred. Ő a legkisebb testvéred. Nem biztos, hogy olyan mint te. Sőt bizonyára a szöges ellentéted, mert ahányan vagytok a családban annyi félék vagytok. De ő különösen másabb, mint te. Te vidám és álmodozó vagy, ő komor és józan. Távolságtartó, talán az allergiája miatt ilyen és a te állatszereteted nem fér meg egymás mellett. Nem utál téged. Szeret, csak nem mindig tudja úgy olyan jól kimutatni ahogyan te teszed. Nem ölelésmániás, puszilkodni sem szeret, túl nyálasnak tartja, de ha látja, hogy nagyon szomorú vagy, akkor beadja a derekát és azzá az öcskössé válik akire neked szükséged van.

A negyedik akire rátalálsz.
A legfurcsább rokonod. Nem érted őt meg az allergiája miatt. Nem hiszed el neki, hogy a te kedvenc állatod az ő ádáz ellensége is lehet. Pedig de. Nem beszélsz vele túl sokat, kisgyereknek tartod, mert a te szemedben ő még tényleg az. Ám nem kell azt sem elfelejtened, hogy ő a Mardekárba került, biztosan kellett legyen ennek az egésznek valami nyomos oka, nem gondolod? Túl jól érzi ő magát ott, csak te nem vetted még észre, mert a kisgyerek álcája mögé sosem nézel. Szeretnéd azt hinni, hogy ő egy angyali kisgyerek még, de valójában megéri a pénzét és a ravaszdi eszét is.

Az ötödik akire rátalálsz.
A legmegérthetetlenebb Mardekáros ismerősöd.
Nem tudod őt hová tenni. Próbálod megérteni. Hogy miért viselkedik néha kedvesen, néha meg olyan gorombán, hogy tényleg ennyire az ellentétek gyereke. De valóban ilyen. Nem kell csodálkoznod rajta, nem kell azt hinned, hogy beteg szegény srác. Egyszerűen csak azt hiszi, hogy a különcségével egyedi lehet és erről te sem fogod tudni lebeszélni vagy megjavítani esetleg. Nem lehet. Sajnos. Ám ha szánsz rá időt és megismered, akkor rájössz, hogy nem is olyan furcsa gyerek ő, csak szimplán Mardekáros és ezért nem tudod elsőre kiismerni őt.

A hatodik akire rátalálsz.
A legtitokzatosabb levelezőtársad.
Néha nagyon kedves veled és nem tudod hová tenni őt, szinte mindent megoszt veled, mert imád azóta, hogy megismerkedtetek. Viszont megtörtént már az is, hogy nagyon visszafogott volt. Nem mondta el neked, hogy mi nyomja a szívét, viszont azután már rájött, hogy megbízhat benned. Azóta képzeld szívesen mond el mindent, olyasmit is amit nem kellene, ami nem tartozik rád, de mégis úgy tűnik te vagy a lelki szemetesládája, az a fehér vászon, aki tiszta még, akinek nincsenek róla előítéletei és ez így van rendjén.

Első lépés: Rajzolj egy pálcikakisfiút!
Második lépés: Rajzolj neki öltözéket!
Harmadik lépés: Most figyelj a részletekre, színezd ki!
Negyedik lépés: Légy büszke magadra és gyakorold a figura rajzolást, mert ez nagyon nem megy neked!
Ötödik lépés: Értelmezd amit látsz!
Megjegyzés: Mellékeltünk egy képet az eredeti modellről, azt is segítségül használhatod.
Kidolgozás:
A fiú akire ránézek nem is olyan magas, még fiatal ahhoz, hogy égimeszelő legyen, 12 éveshez képest elég vékonyka, mert sokat mozog, nem áll egy helyben. Barna vékony hajtincsei vannak, amikbe könnyen belekap a szél, ha odakint a szabadban van egy könyv társaságában. Mindig van nála valami könyv, amit csak úgy olvasgat és senki sem ismer elsőre a címe miatt. Nem csak a kötelező tantárgyak könyveit és a házi dolgozatokat ügyeskedik letudni, hanem a saját ízlése szerint is válogat.
Az arca többnyire kifejezéstelen, nem mindig mosolyog, nem mindig mutatja ki ha mérges vagy hasonlók, kisgyerekhez képest igazi pókerarccal rendelkezik. Szerintem itt ennél a pontnál mondhatjuk azt is, hogy joggal került be a Mardekárba, mert majdnem minden előítéletnek megfelel. Savanyú tekintet, másokat rosszalló és irigylő megbámulása, amit nem rejteget el mások elől, mert nem fél egy pillanatig sem felvállalni ezt.
Zöld szemei azonban sejtelmességről árulkodnak, ami a Mardekár házban nem mindig jelenthet jót. De éppen emiatt a sejtelmesség miatt, nem lehet kiszámítani, hogy a kiskutya szemei valójában mennyire igaziak vagy sem.
A Roxforton belül büszkén hordja a Mardekáros talárt és a többi kiegészítőt, viszont mélyen legbelül ki nem állhatja a talárt és mindig alig várja, hogy levehesse magáról és a Mardekáros blúzban/ingben feszítsen. Egyébként nincs még kialakult stílusa, többnyire az édesanyja vásárol neki ruhát, amivel még nem volt semmi problémája.

– Benji árul már el, hogy hová megyünk! – kérlelt Séra, bár szerintem számára mindegy volt hol vagyunk. Aranyos lány amúgy, csak ne akarna folyton velem lógni. Most éppen azon vagyok, hogy elijesszem őt magam mellől, akár egy életre. Nem láttam őt még a Roxfortban, de amúgy jó fej. Lehet, hogy a Beauxbatons-be jár, de ezzel semmi baj sincs. Biztos azért lehet velem mindig olyan kedves, mert ott erre tanították vagy nem? Elvileg a legjobb barátja vagyok, akivel köszöni szépen jól megvan, csak én nem viszonozom ezt a legjobb barát félét. Barátot látok benne, nem pedig legjobb barátot ahogyan ő nevez engem. Úgy gondoltam, hogy egy Beauxbatons-es lányt csak a Szellem Szállásban lehet jól megijeszteni. Séra tart egy kicsikét attól a helytől, régen nekem ezt be is vallotta. Azonban én azt nem, hogy utálom a lompos farkú vörösöket, vagyis a rókákat, mielőtt valaki valami másra gondolna. Az erdőben, ha nem vigyázok találkozhatok eggyel, amit elve ki nem állhatok. Én maximum képeken vagy állatkertben szeretem nézni őket, akkor biztos vagyok abban, hogy nem támadnak meg mert egy ketrecben vannak. A róka az egyetlen állat, aminek a szenvedését nem bánom, egyszer gyerekkoromban megjártam a rókával való találkozást. Még egyszer semmiképpen sem szeretnék egy veszett állattal találkozni. Akkor lehet alig voltam hét éves, de az emlék, hogy valami rossz történt még mindig megvan bennem. Séra-nak azonban most muszáj megijednie, ha azt akarom ne barátkozzon annyit velem. Szerintem neki sokkal jobb lesz nélkülem, kevesebb bajba kerül, nem fog szeretni hanem mihamar meggyűlöl, ha rájön milyen álszent alak vagyok. Tudom nehéz lesz, de valahogy csak el kell érnem azt amit akarok. Csak percek kérdése és megadhatom neki a választ amire annyira vár.
– Hallod amit mondok Benji? – megfogta a vállam és megállított. Az ő helyében én már félni kezdenék, nem pedig kíváncsiskodni.
– Majd meglátod, ha ott leszünk Séra. – nem kezdett el gyanakodni, a harangokat se kongatták, hogy veszély közeleg, a télhez tökéletes időszak volt. Hideg… és mindent beborító fehérség. Angyalkákat szeretett volna készíteni a hóban, az én eszem azonban valami máson járt. Minél előbb be akartam vinni a Szellem Szállásba, hogy megijedjen és elfusson. De félek, ha hóangyalt akar, akkor abból nem lesz idegeket tépő félelem. Én már elolvastam a ,,Hogyan ijesszünk rá a kedvenc barátunkra aki Beauxbatons-ös” kézikönyvet, már csak gyakorlatba kell elvégezni azt amit megtanultam belőle. Nem volt kész tervem, a fejem felett csak az lebegett, hogy a Szellem Szállás kívülről úgyis elég visszataszító, nem kell előre kigondolnom dolgokat. Imádom a horror filmeket, tudom jól Séra inkább a szerelmes filmekért rajong, azt azonban nem, hogy fél-e a horror filmektől. Mindannyian tudjuk, hogy az egész csak egy film amitől nem leszünk sem bátrabbak sem félősebbek. Aki mégis retteg az ilyesmitől az ne egyedül nézze, hanem társaságba. Leginkább olyanokkal körülvéve, akik nem sikítoznak minden percben.
– Nekem elment a kedvem… Nem hógolyózunk inkább? – érthetetlen arcot vágva ránéztem. Tudtam, hogy ő most jobb szeretne nevetgélni mint sikítozni, éppen ezért bólintottam és fejet hajtottam a kérése előtt. Végül is mindegy, hogy hógolyóval kergetem el magam mellől vagy valami mással. Éppen nyúltam volna a hóba amikor elkapott a nyakamnál egy nagy adag hóval.
– Ááá ezt most nem kellett volna megtenned! Fuss az életedért! – nevetgélve elindult előre, abban hitt, hogy fogócskázni szeretnék, de ez merőben nem volt így. Én móresre akartam tanítani őt, de attól tartok, hogy ez nem igazán fog menni. Két percig lehet, hogy a vesztét akarnám, de ha nincs mellettem az mindig meglátszik. Nem hallom ahogyan beszél hozzám azzal a csiripelő lányos hangján. Utána szaladtam, most már inkább barátságosabb szándékkal, mint a néhány perccel ezelőtti gonoszabbik szándékom helyett. Mosolyogva és kedvesen kaptam el őt, ami nem gáz csak ne éreztem volna magam kis butának.
– Na jó, most az egyszer megbocsátok. De tudd, hogy legközelebb nem leszek ennyire elnéző veled.