Tudom, hogy nem igazán van oda a repülésért, amit a múltkori félresikerült próbálkozásunk után valahogy egyáltalán nem csodálok. Ugyanakkor azt is tudom, hogy ő sem az a könnyen feladós típus, és ha szükség lenne rá, akkor igenis felülre a seprűre, bármennyire is idegenkedik tőle. Na meg... mondta, hogy meg szeretné próbálni újra, szóval annyira azért mégsem vehette el a kedvét az első, és ezidáig egyetlen próbálkozása. - Ha repülni kell, akkor majd én repülök, ne félj! De... nem hiszem, hogy ilyesmire kerülni sor... akkor se, ha a kviddicspályán vagyunk. Mármint... miért lenne bármilyen nyom is a levegőben? Semmi értelmét nem látom. Az viszont még működhet, hogy az egyik labdán vagy ütőn kell keresni az esetleges nyomot, mert hát azokra rá tudják ragasztani, vagy nem tudom. Persze lehet, hogy félremegyünk, mert én sem tudok biztosat mondani, de szerintem egyelőre minden lehetőség játszik. Én akár még azt is el tudom képzelni, hogy a cikesz körül kell keresnünk valamit. Persze ha kell, akkor repülök, azon ne múljon. Fogalmam sincs, jó nyomon vagyunk -e, vagy teljesen letértünk az ösvényről, de annyi biztos, hogy bárhogy is legyen, jól szórakozunk. És ez azért sokat számít. Viszont azért nem bánnám, ha kiderülne végre, mit is keresünk, mert kezd tényleg nagyon érdekelni. Hugo valószínűleg tud valamit, mert nagyon somolygott az orra alatt, mikor meséltem neki az üzenetről, de persze eszébe sincs segíteni, legalább egy kicsit is. Mert persze minek az? Áhh, néha az agyamra megy az öcsém. Na mindegy, ez van, ezt kell szeretni. - Na, mi legyen? Menjek, nézzek szét a karikák körül? Invito! Érdeklődök kíváncsian pislogva Scorpra, és úgy döntök, bárhogy is lesz, azért a biztonság kedvéért magamhoz bűvölök egy seprűt, hogy ezzel se kelljen időt tölteni később. Mondjuk nem mintha akkora fáradtság lenne elmenni egyért, de kezd sötétedni, és nem szeretném, ha bármelyikünket is nyakon csípnék, hogy ilyenkor még kint bóklászunk, Merlin tudja, mit keresve.
Agyalok miközben Rose elmondja a gondolatait. Bólogatok. Egyetértek vele, úgyhogy szinte azonnal még meg sem várom, hogy végezzen, a kviddics eszköztár felé veszem az irányt. A vállam mögött elsandítok hátra, jelezvén, hogy jöjjön csak utánam ha gondolja és megnézzük előbb itt, hátha megtaláljuk és nem kell senkinek sem felmennie a levegőbe. - Hová is teszik a labdákat? - Ő jobban otthon van ebben, én pedig mintha tűt keresnék a szénakazalban, de legalább az ütőket meglátom és meg is nézem mindet, de ez veszett ügy, azokon semmit sem észlelek. Ha közben Rose megleli a ládát, akkor azt felpattintjuk és óvatosan bökdösni kezdem a labdákat. - Nem kell kivennünk a gurkót meg a cikeszt, ugye? Nem lenne szép, ha elhagynánk őket vagy törött karral mennénk be az iskolába. Látsz valamit? - Lesek át a válla felett és várom, hogy hátha megtalálja az a nyomot vagy akármit, ami még vár ránk. De tényleg lassan idő lesz és vissza kell majd mennünk a kastélyba, mert ránk fog sötétedni és akkor biztosan semmit nem találunk már majd, úgyhogy igyekeznünk kell. - Szerintem nézzünk szét itt akkor és ha semmi, majd felmész. Viszont most már sürget minket az idő, na meg nem ártana azért vacsira visszaérni, mert egész nap csak mentünk, biztos te is éhes vagy már. Van valami? - Még mindig nagyon kíváncsi vagyok rá, ha megtaláljuk az utolsó nyomot, hogy vajon mi lesz majd a kincs? Persze, nekem az is nagyon jó, hogy Rose mellett lehettem egész nap és sokat beszélgettünk meg nevettünk... kis csapatépítő volt, úgy hiszem, de azért persze... ki ne lenne kíváncsi, ha már eddig eljutott?
Vendég
Hétf. Dec. 28, 2020 12:50 am
Rose & Scorpius
Ajkaimon halvány mosollyal hallgatom Scorp labdákkal kapcsolatos kérdését. Szegény még mindig hadilábon áll az egész repülés meg kviddics dologgal, én meg... nagyon szívesen segítenék neki, tényleg. Viszont úgy érzem, hogy nem szabad erőltetni... ha úgy érzi, készen áll rá, hogy újra megpróbálkozzunk vele, akkor biztos vagyok benne, hogy úgyis szólni fog. Addig meg csinálunk mást. - A labdákat ládában tartják, az ütőket pedig felakasztva, vagy a falhoz támasztva. Nem, szerintem nem kell kivennünk a labdákat, de ha mégis, akkor majd én intézem őket, habár... azt hiszem, még én sem vagyok elég gyors, hogy felvegyem a versenyt a cikesszel. Úgyhogy hátha nem is kerül rá sor. Igyekszem pozitívan szemlélni a dolgokat, mert hát én sem igazán örülnék, ha megint sérülés lenne a vége. Így is eléggé magamra vettem a dolgot, hogy múltkor is miattam került a gyengélkedőre szegény Scorp. Oké, nem azt mondom, hogy nekem kéne megvédenem, mert azt úgyse engedné, de... attól még rossz, hogy miattam sérül le, na. Közben végig a környezetet pásztázom, hátha észreveszek valami nyomra hajazó dolgot... csak az a baj, hogy fogalmam sincs, mit is keressünk pontosan. Szóval gyakorlatilag egy tűt keresünk a szénakazalban... csodás. Már épp feladnám, és szólnék a mellettem haladó fiúnak, hogy szerintem menjünk vissza, amikor a labdás láda mellett észreveszek egy összetekert pergamendarabot. Kíváncsian vonom fel a szemöldökömet, de rögtön meggyorsítom a lépteimet, és a kezembe veszem a papírt, hogy átfussam, majd izgatottan kezdek integetni az engem kissé lemaradva követő Scorpnak, hogy siessen kicsit. - Azt hiszem, megvan! Bár nem vers, csak annyit ír, hogy menjünk a pályára, ott találunk valamit. De... ez hülyeség, most is onnan jöttünk. Nem tudom, ki szórakozott velünk, de nem jó vicc. Azért még menjünk, nézzük meg. Sóhajtok egyet végül beleegyezőleg, és már indulok is vissza a pályára, mert hát ha eddig megcsináltuk, akkor nem most fogjuk feladni, nem igaz? Remélem, nem egyedül kell végigcsinálni, mert annak nem sok értelme van... de persze azt is teljesen megértem, ha Scorp megunja és visszamegy a kastélyba vacsizni. Én viszont vagyok olyan makacs, hogy kitartsak az eredeti elképzelés mellett, na meg pár perc séta még nem ártott senkinek sem, úgyhogy hajrá. És milyen jól tettem, hogy folytattam! A pálya füvén ugyanis egy pokróc volt leterítve, azon pedig egy piknikkosár, illetve szintén egy levél, amelyet kissé félve ugyan, de a kezembe veszem és olvasni kezdek: "Kedves nővérkém! Nem biztos, hogy jó ötlet, meg hogy így kellett volna csinálni, de jobb ötletem nem volt, szóval... tessék szépen szórakozni is néha, nem csak magolni! És ha ehhez az kell, hogy rejtvényeket adjak fel neked, akkor szenvedek egy sort, annyi baj legyen. Remélem, megérte, és jól érezted magad... illetve jól éreztétek magatokat. Nem kell visszaérni vacsorára, de szerintem ne maradjatok kint túl sokáig... vagy ha mégis, akkor vigyázzatok, ne kapjanak el titeket, én vagyok a bajos a családban! Öcséd, Hugo" Időközben letelepedek a plédre, úgy olvasom a levelet, majd, ha Scorp is odaér hozzám, akkor átadom neki is, hogy elolvashassa. - Hát... azt hiszem, probléma megoldva! Hugo elég gyakran az agyamra tud menni, de meg kell hagyni, ez most jó húzás volt tőle.... nem gondoltam volna, hogy ilyesmit művel. Rázom a fejem kissé hitetlenül mosolyogva, de igazából egyáltalán nem bánom a helyzetet, még örülök is neki, hogy az öcsém önjáró volt. A lényeg, hogy jól szórakoztunk, én legalábbis biztosan, de szerintem Scorp se panaszkodik majd, ha visszagondol erre a napra.
Agyalok miközben Rose elmondja a gondolatait. Bólogatok. Egyetértek vele, úgyhogy szinte azonnal még meg sem várom, hogy végezzen, a kviddics eszköztár felé veszem az irányt. A vállam mögött elsandítok hátra, jelezvén, hogy jöjjön csak utánam ha gondolja és megnézzük előbb itt, hátha megtaláljuk és nem kell senkinek sem felmennie a levegőbe. 
