Oliver Wood

Oliver Wood, ízig-vérig griffendéles, és a mai napig egykori házának elveit valló férfi. Ő az, aki kapitányként évekkel ezelőtt kihajtotta a csapattársainak a lelkét, csakhogy megnyerjék a házkupát, és ő az a személy is, aki a győzelem érdekében bármire képes: a kemény edzésektől a borzasztó motivációs beszédekig, bár mentségére szóljon, hogy az évek során bőven volt ideje csiszolni a kommunikációs képességein, így már kevésbé zuhannak depresszióba az emberek egy-egy beszéde után.
Határozottsága az élet minden területére kiterjed legyen az a magánélete, vagy a munkája. Danielt is viszonylagos szigorúságban nevelte, legalább is igyekezett megtanítani a fiának, hogy mindennek következménye van, ahogy arra is próbálta tanítani, hogy az álmait csakis kellő szorgalommal, kemény munkával, odaadással és szenvedéllyel értheti el.
Ő maga is hatalmas szenvedéllyel viseltet a munkája és a kviddics iránt, ezt valahogy nem sikerült kinőnie. Olyannyira imádja ezt a sportot, hogy játékos után edzői posztot töltötte be, majd szép lassan felvásárolta a Puddlemere United részvényeit. Fénykorában ő maga egyébként nagyszerű játékos volt, de sose kérkedett a képességeivel, ahogy a párbajtudásával sem. Egyszerűen nem látja értelmét önmaga fényezésének, úgy véli, aki egy kis időt is rászán arra, hogy megismerje őt, akkor tökéletes képet kaphat róla.
Bátorsága megkérdőjelezhetetlen, a roxforti ütközetnél is alaposan kivette a részét mind a harcban, mind pedig a sérültek és holttestek összegyűjtésében. Rettenetesen jószívű. Képtelen nemet mondani, ha segítséget kérnek tőle. Időnként úgy érzi, hogy az összes szerettének a problémái az ő vállát nyomják. Rettenetesen ragaszkodó, sosem hagyja cserben másokat, akik egyszer közelkerültek hozzá, azokhoz a személyekhez a végletekig hűséges marad. Ez igaz rá a párkapcsolataiban is.
Sokszor neki öntik ki a lelküket, ugyanis nyugodt, gondoskodó aurája miatt rengeteg emberben bizalmat ébreszt. Karizmatikus, felelősségteljes és magabiztos kisugárzása az üzleti életben is sokszor segíti. Remek vezetőnek tartják, hiszen jól bánik az alkalmazottjaival, és a pénzt sem szórja két kézzel. Az anyagiak csak annyiban számítanak neki, hogy segítsen majd megalapozni a fia jövőjét.
Mindig igyekszik optimistán állni a világhoz és az emberekhez. Kapcsolataiban őszinteségre törekszik, hiszen ő maga sem tolerálja a hazugságokat.
Néha borzasztó egyszerű dolgokért képes lelkesedni, ilyen például a golf is, vagy csak egy családdal töltött közös program gondolata. Tisztában van vele, hogy rengeteg hibával rendelkezik, ahogy a tudása is hiányos bizonyos dolgokkal kapcsolatban, de igyekszik tanulni és képezni önmagát.
Rossz tulajdonságaiként főként az engesztelhetetlenségét lehetne felhozni, legalább is irtó nehéz elérni, hogy megbocsásson, ha csalódik valakiben. Továbbá a makacssága is borzasztóan bosszantó lehet, hiszen valamivel kapcsolatban már kialakult egyfajta véleménye, azon nehezen tud változtatni.

A lelátón állok, s bármennyire is könyörögtem Danielnek, nem volt hajlandó csatlakozni hozzám. Azt hiszem, még mindig haragszik rám a szobája miatt. Pedig ha meghallgatna, akkor talán ő is megértené, mennyire nehéz volt nekem meghozni ezt a döntést, és egyszer talán majd belátja, családfőnek lenni nem egy hálás feladat. Nem mindig létezik olyan opció, amely mindenkinek tökéletes, s sajnos a mostani szituációra nem találtam jobb megoldást.
A szél a hajamat borzolja, ahogy nosztalgikusan pillantok végig a pályán. Hihetetlen, hogy huszonhat évvel ezelőtt magam is ezen a pályán gyakoroltam, majd néhány évvel később a csapat edzőjévé, vezetőedzőjévé és később tulajává váltam.
Időnként, amikor kilátogatok néhány gyakorlása, nekem is eszembe jutnak azok az idők, amikor még semmi más gondom nem akadt, csupán az, hogy megnyerjem a roxforti kviddiccskupát. Nem volt egyszerű történet, és azt hiszem, az egykori csapatomnak kellően az agyára mentem a hirtelen beiktatott edzésekkel. Viszont nem tudtam volna együtt élni azzal a tudattal, hogy kapitányként egyetlen trófeát se szerezzek.
Odalentről lelkes gyerekzsivaj szűrődik fel, ahogy a csapattagok megérkeznek a gyerekeik és fiatal rokonaik társaságában. Akaratlanul is elmosolyodok, amikor meglátom a gyerekeket a maguk Puddlemere United-os mezeikben, a seprűiket szorongatva.
Amióta átvettem a vezetést, évente megszervezünk egy családi napot, amely keretében a kicsik betekintést nyerhetnek egy kviddicsező életébe, és egy időre maguk sztárnak érezhetik magukat. Általában szeretni szokták ezeket a napokat, engem pedig mindig örömmel tölt el, ha a játékosok és a családjaik boldogok.
Annak idején Danielt is gyakran hoztam magammal, de egy idő után elérte azt a kort, amikor már nem nagyon akart csatlakozni hozzám. Én mégis minden alkalommal megjelenek itt, hiszen jó látni, ha minden zökkenőmentesen alakul.
A pillantásom a pálya szélén ácsorgó Rodgersre esik, aki körül egy tízévesnek tűnő kisfiú ugrál, és heves gesztusokkal magyaráz neki valamiről. Messze vannak, így nem hallom miről van szó, de Rodgers arcát ítélve a kisfia az átlagnál is jobban lelkesedik azért, mert itt lehet.
Erről akaratlanul is Daniel jut eszembe, hogy kölyökként milyen aranyos, életrevaló gyerek volt. Ő is folyton kérdezősködött, mindent tudni akart, és addig nem hagyott nyugtot senkinek, amíg ki nem elégítettük a kíváncsiságát. Azt hiszem, ezt az anyjától örökölte. Milyen kár, hogy Penelopénak nem adatott meg a lehetőség, hogy Daniel mellett legyen. Ezért is akarok jobban figyelni rá.
Akármilyen nehéz is belátni, hogy Daniel kezd felnőni, attól én még ugyanazt a kisfiút látom benne, aki egykor volt.
Egy pillanatra sem veszem le a tekintetemet Rodgersékről, inkább a korlátnak támaszkodva figyelem, ahogy a kölyöknek magyarázza miként kell felülnie a seprűre. Akaratlanul is mosoly kúszik az arcomra, hiszen borzasztóan emlékeztetnek engem a fiammal való kapcsolatomra.
Mostanában némi távolságtartást érzek az irányából, amit legfőképp annak tudok be, hogy a szobáját Sonia kapta meg, és elfelejtettem neki szólni erről. Mégis remélem, hogy egyszer, ha lecsillapodik, akkor ad egy esélyt Anastasiának és a lányoknak. Anastasia elbűvölő nő, és hosszú évek óta nem éreztem ilyesfajta rajongást valaki iránt. Már évek teltek el Penelope halála óta, s bármennyire is hiányzik, mindenkinek tovább kell lépnie.
Én pedig megtettem az első lépést azzal, hogy megkértem Anastasiát, költözzön hozzánk. Tudom, minden kezdet nehéz, de megfelelő hozzáállással biztosan helyén tudjuk kezelni a dolgokat. Még akkor is, ha Daniel most játssza a sértettet. Tudom, sose volt testvére, s most egyből két vele egykorú lánnyal kell élnie egy fedél alatt, azonban csak egyetlen egy lehetőséget kellene adnia nekik, és látná, nem rossz emberek ők.
A gondolataim teljesen elkalandoznak, épp annak az esélyeit latolgatom, hogy mennyi idő kellhet Dannek ahhoz, hogy lehiggadjon, amikor a csapat edzője megkocogtatja a vállamat.
− Mr Wood, szükségünk lenne magára – szólal meg, mire halvány mosollyal kijavítom.
− Ugyan, Jack, azt hittem ezerszer megbeszéltük már, hogy hívj nyugodtan Olivernek. – Nem szeretem, ha bárki is magáz ezen a helyen, hiszen a többséggel évek óta ismerjük egymást, és majdnem olyan baráti viszonyban állunk, mint George-dzsal és Angelinával. Épp olyan ember vagyok, mint bárki más. Az, hogy én vezetem immár a klubot nem jelenti azt, hogy bárki fölé emelkednék igazán. Tudom, hogy honnan jöttem.  – Szóval, miről lenne szó?
− Szeretnénk, ha mondana pár szót, aztán körbevinnénk a gyerekeket. – Bólintok a szavaira, viszont akaratlanul is eszembe jut, nem biztos, hogy olyan jó ötlet, ha én mondok beszédet. Az emberek valamiért nem értékelik a monológjaimat, de mivel ez is a kötelességeim közé tartozik, követem Jacket lefelé a lépcsőn.
Közben akaratlanul is az jár az eszemben, hogy remélem, Anastasia odahaza kézben tartja a dolgokat, és a gyerekek nem szedik szét egymást ez idő alatt. Vagy még rosszabb. A házat.

Barna dús haj, barna szemek, hosszúkás arc, szögletes állkapocs, és némi borosta. Az arcán található néhány anyajegy, de igazán aprók, alig észrevehetőek. A teste épp annyira edzett, amennyire egy egykori kviddicsezőnek kell lennie. Manapság már nem edz, vagy kondizik annyit, sokkal inkább a lassabb kényelmesebb életmód híve kezd lenni.
Nem kifejezetten magas, talán 180 cm körül mozog, de nem érdekli annyira, hogy pontosan tudja.
Nem szokása hevesen gesztikulálni, még a mozdulataiban is egészen visszafogott. Az egészséges életmódja miatt soha nem dohányzott, vagy élt kábítószerekkel. Ehhez túlságosan konzervatív életszemlélete van.
Az öltözködésére a sokszínűség, de szolidság jellemző: Szereti az ingeket, az öltönyöket, a kötött pulóvereket, garbókat, de golfhoz szívesen vesz rövidebb nadrágot, vagy pólót, és a nyakába is szívesen köt akkor valami pulóvert. Régebben rajongott a bőrkabátokért, azonban úgy gondolja, hogy mostanra kicsit kiöregedett belőle.