Jericho Zelios Lestrange

Te azt mondod Nimbusz 2020, én azt mondom elvarázsolt Hayabusa GSX1300R (motorbicikli).
Te azt mondod hiphop, én azt mondom symphonic black metal.
Te azt mondod sárvérű, én azt mondom nem érdekel.
Te azt mondod tisztesség, én azt mondom hülyeség az egész.
Te azt mondod békítő, én azt mondom bajkeverő.
Érdekel, hogy ebből mi következik? Az, hogy nem te vagyok. Sőt nem is akarok nagyon okokat felsorolni, hogy miért szeress vagy utálj. A te szemedben csak egy aranyvérű Mardekáros vagyok és semmi több. DE tudod mit? Ha a barátaimat kérdezed, akkor minden bizonnyal azt fogják mondani neked, hogy mellettük állok, segítek rajtuk, emellett azonban túlságosan makacs vagyok és féltékeny. Féltékeny azokra, akiknek nyugodt életük van, akik nem rettegnek attól, hogy az egyik szülőjük az Azkabanba kerülhet. Akiknek nagy családjuk van. Békések mindenféle szempontból. Nem kell leküzdeniük az évszázados előítéleteket. Nem szeretek megfelelni másoknak, nem érzek semmiféle kényszert, hogy az a kedvelt, vagy utált személy legyek akit bennem látnak, az ilyenekkel legszívesebben szóba sem állnék. Valójában nincs nekem bajom senkivel sem, addig amíg a "Jaj egy Mardekáros Lestrange." jelzővel nem illetnek. Tudom, hogy a családnevem és a roxforti házam szörnyű kombinációt eredményez, de én minden vagyok csak olyan szörnyű nem. Vagy legalábbis nem tartom magam annak. Persze nem díszből osztott be a Teszlek Süveg sem a Mardekárba, de az egy másik történet része. Lényeg, hogy ne tévesszen meg a "kedves" ábrázatom, mert könnyen pofára eshetsz, ha valójában nem az leszek akinek elképzeltél.

Ha bezárnának mindkettőnket egy tükörszobába kettőnk közül nem tudom melyikünk lenne kétségbeesve. Te talán rögvest észre vennéd önmagadon a hibáidat, hogy nem vagy elég magas, az a póló amit felvettél korántsem olyan jó ötlet mint gondoltad kora reggel. Én azt hiszem nem vagyok ilyen, ha bele kellene néznem a minket körbevevő tükrökbe csak azt látnám aki vagyok. Fekete keszekusza félhosszú haj, kék szem, széles mosoly. Mert ez lennék én. Teljesen elégedett az élettel, vagyis inkább a külsőmmel, mert egy tükör képtelen visszamutatni már a fogantatásom pillanatától az eseményeket. Csak a jelenre koncentrál. Arra ami most vagyok. Az a fiú ott bent a tükörben tényleg én vagyok. De ha a torz tükrökre pillantok, hiába mutat mondjuk egy tonnásnak nem vagyok az, sem olyan cérnavékony, mint annál ami soványítja az emberek kinézetét. Én hiszek abban, hogy mindenkinek van egy tökéletes tükre, amiben nincs semmi különleges. Nem torzítja a világot, a puszta és komor valóságot mutatja, amivel egyszer mindenkinek szembe kell néznie így vagy úgy, akár a te vagy az én társaságom nélkül is. Tudom, hogy örülnél ha egyedül zártak volna be téged ide és nem kellene azon filozofálnod mit mondj, mivel tereld el a figyelmedet a külsődről. Akarod, hogy én beszéljek? Úgysincs választásom gondolom jobb ha újfent belenézek ebbe a hatalmas tükörbe ami tetőtől talpig és talptól tetőig végigmér, ha akarom, ha nem. Jó szemem van. Igen, gondolom ebből kiderült a látásommal nincs semmi baj, eddig sem kellett szemüveget hordanom, remélem ezután sem kell. Persze napszemüveget bármikor viselek, ha úgy érzem szükséges. Különben most sincs rajtam, tehát amikor felkeltem reggel úgy éreztem nem lesz rá szükségem és tessék igazam lett! Ami a fejem többi részét illeti, száj, szem, orr, nyak, fül minden teljesen átlagos és én megvagyok velük elégedve. Bár gondolom még mindig irtóztatósan érdekel a csípő-, derékbőségem, de azoknak az információknak a megszerzéséről letehetsz. Egyrészt mert még én sem tudom, másrészt ha tudnám is rám tartozna. De azt elárulom, hogy a lábaim elég hosszúak és bár melletted hiába tűnök törpének – minek kellett neked kétméteresre nőni ugyebár – az nem jelenti azt, hogy másokhoz viszonyítva is töpörtyű vagyok. Jó beismerem! A velem egykorúakat alig, hogy elhagyom magasságban, téged nem muszáj, hacsak nem áll szándékodban magasugrást játszani és kideríteni ki ugrik nagyobbra, mert ha magasabb vagy nálam akkor biztos te nyersz. Gondolom nagyon érdekel már a stílusom, ami az enyhén napkerülte bőrömhöz társítok. Most mondanám azt, hogy bármit felveszek amit vesznek nekem, de inkább nem. Anya ízlése teljesen eltér az enyémtől, ezért ha nem vagyok ott vele és úgy vásárolna nekem valamilyen ruhadarabot akkor azt nem garantálom, hogy hordani fogom. Persze történnek csodák, rájön, hogy nem a középkorban rekedt stílus az új divat és eltalálja mi az amit szívesebben hordok. Azonban jobb ha vele vagyok és úgy vesz meg valamit, esetleg ideadja a zsebpénzemet s, egyedül vásárolok. Különben még nem érzem úgy, hogy kialakult volna bármilyen öltözködési stílusom. De ha most éppen kinyílik az ajtó, akkor rohanj, menekülj ha nem lennél megelégedve önmagaddal.

Kedves Jericho

Nem, talán nem így kellene a megszólítást írnom, mert korántsem vagy kedves. Drága úgyszintén, mert a társaságod számomra nem kerül pénzbe és nincs semmiféle szolgáltatás, amit nyújtasz nekem. Te amúgy sem vagy olyan, maximum egy kicsit különleges, de mindez már csak így megy, ha azt vesszük figyelembe, hogy nem mindenkinek van olyan családja, mint neked. Jó, lényegében nem azért írok hozzád, mert olyan különleges késztetést érzek, hogy ezt tegyem. Pusztán csak így tudok kommunikálni veled, mert máshogy nem lehet. Nem engeded. Ha többször hallgatnál rám, akkor megértenél, nem akarnál kigyomlálni elmédből, ékeskedhetnék abban a kastélyban ahová az érzéseidet rejtetted el.

Nem értelek. Igen, ez az én bajom. Végre kimondtam. Őszinteségre vágytál, hát megkaptad, ha nem is attól a személytől, akitől vártad, akkor tőlem. Tudod a te lelked sokat mesélne neked, talán ráeszmélnél arra, amire én is. Aki egy kicsit is fenyegeti a nyugalmad, elűznéd a közeledből. Ha a szüleidtől nem kaptad meg a szeretetüket és figyelmüket, akkor már a másé sem kell. A vidám feled ilyenkor hol van? Azért követtél volna el annyi csínyt, hogy észrevegyenek téged? Büntetés helyett, azt hiszed, pénzt nyomnának a kezedbe, csakhogy abba hagyd? Sajnos elhagytad ezt a jó szokásod, beletörődtél a helyzetedbe. Már nem is szereted és óhajtod őket a szüleidnek hívni. Bezzeg a nagyszülők. Oh azok a drága nagyszülők!

Légy kedves! Ha bezárkózol, akkor senki sem fog szeretni téged. Azt meg nem akarod. Tudom. A torkomig vagyok a félelmeddel. De ha nem ez lenne a lényeg, nem emiatt sopánkodnál. Hanem a napi kávé adag hiánya miatt, amitől éjjel nem tudsz aludni és csak forgolódsz az ágyadban. A sok titok a hibás! Ha kiadnád magadból, nem lenne baj. Te azonban makacsul ragaszkodsz az elveidhez. Ez egy kicsikét szánalmas, nem gondolod? Legalább írnál naplót! De még arra sem vagy képes. Nem engeded, hogy megtegyem.

Felháborító. Miközben én itt írok neked, te nem figyelsz rám, fütyörészel, talán még legújabb hobbidnak is szánsz egy kis időt: főzöl? Hát igen, aki attól retteg, hogy egymaga fog megöregedni, az így tesz. Vagy inkább mondjam azt, hogy randevúra készülsz és meg akarod mutatni az illetőnek, hogy jó háziasszony lennél, ha akarnál? Netán ne viccelődjek? Mert kupán vágnál a tésztaszűrővel, mert nem ismernélek, és nem tudnám, hogy pusztán a csillagjegyed miatt vagy ilyen?

Egyvalamit azonban tisztelek benned. Akárhogy is fáj, de be kell látnom, hogyha nem engedtél volna nekem egy kis időt, most nem tudnék írni hozzád. Kíváncsi lennék ezek után, mit szólna egy pszichomágus, biztos a tudathasadással és az egyéb károsan kóros diagnózisokkal dobálózna. De nem vagy őrült. Nem kell félni! Ettől legalábbis még nem! Csak így tudok kommunikálni veled, mint már mondtam. Nagy kár, hogy mindez egyirányú és te nem viszonozol semmit. Jobb is így!

Húzd ki magad! Lefogadom, hogy megint megengedtél magadnak egy kis görnyedést és a szépen egyenes gerinced most nem éppen arról tanúskodik, mennyire helyes a tartásod. Jó, tudom, nincs jogom kritizálni téged, hiszen hátulról még sosem láttalak téged, pusztán megérzem, ha egy kicsit elengeded magad és abban a pillanatban valaki pont téged mustrál. Mi értelme van ugye? Lényegében semmi. Mert ha akarod, ha nem úgyis észrevesznek, a szürke egér lét semmi ahhoz képest, ami rád várna abban a pillanatban, amikor igazán küzdesz. Valójában csak biztatni akarlak, nem megsérteni.

Tudom, hogy a barátságod hamar elnyerik, de a bizalmadat csak egyszer kell kijátszani és az illető többször vissza sem kapja azt. Pont így van ez az élettel is, amit úgy szeretsz élni. Egy élet, egy esély, használd ki jól különben nincs több lehetőséged bizonyítani. Mert bizonyítani mindig kell, talán nehezen veszed észre, de mindenki próbára tesz. Ha a természetedet boncolgatnánk, akkor azt mondanám olyan vagy, mint egy tükör. Mutatja a szép látszatot és valójában a szörnyűségesen rusnya valóságot is. Nem vagy te torz-tükör, pusztán a titkok tesznek ilyenné. Különben, ez teszi az embert érdekessé. Ha nincs valakiben semmi rejtély, titokzatosság, akkor hidegen hagyna. Minden, ami az illetővel kapcsolatos. Ami meg téged érdekel, az a titok. Muszáj megfejtened vagy megtudnod az igazat, különben nem nyugszol. Tehát szerintem állj szépen Josephine elé és mondd el neki az igazat. Azt kérdezed, hogy mi az igazság? Hogy nem csak játszol vele, nem akarod elengedni őt, hogy tényleg szereted, hogy szerelmes vagy belé. Miből gondolod, hogy nem hallgatna meg, hogy nem örülne ennek?

Mi rossz volna belőle? Így csak magadban rágódsz, és nem jutsz egyről a kettőre. Különben is, hiszek benned! Tudom, nehéz kimondani, de így van. Szóval állj szépen fel, vigyázz nehogy beverd valahová a térded, mert tudom szokásod és utána bármily csekély a fájdalom te kifejezed mindezt hangos jajgatással, hogy a szomszéd is hallja, aki talán éppen zenét hallgat, de mégis meghallja! Vigyázz! Még egyszer hangosan kijelenteném, hogy vigyázz! Tudod, nem szeretek vészmadár lenni, de ha megint az ápolói tudást próbálnánk meg fitogtatni, azzal nem érünk el semmit. Nem így kell valakit elcsábítani. Sem a tudásoddal mert… Beszélj a szép anyanyelveden és kész. Azt mindenki megérti, nem néz rád furán, ha éppenséggel káromkodni merészelsz. Szóval… Aj Jericho, milyen nehéz neked ilyeneket mondani… Légy jó!

Jaj és míg el nem felejtem! Ne hagyd a sütőben a pulykát sokáig sose! Mert nem szenet akarsz enni, hanem sült húst. A kettő meg ugye két külön dolog, ergo vigyázz erre is!

Üdvözlettel J.Z.L.

U.i.: Ha majd ezt a levelet olvasod, ne menj fejjel a falnak és ne kezd a hajad tépkedni, mert ezt tényleg neked címezték. Már csak rá kéne jönni ki az az J.Z.L.

U.i.i.: Nem, nem Justin Zay Limus írta, megnyugodhatsz. Ő sokkal elfoglaltabb.

U.i.i.i.: Skizofrén sem vagy, tehát nem kell tanácsot kérned senkitől sem. A lényeg, hogy légy végre önmagad! Azt mindenki jobban értékeli, hiszen tudod.