Ahogy a szoba falait néztem, egyre jobban eluralkodott rajtam a pánik, már semmi kedvem nem volt mosolyogni, pedig olyan szépen indult ez a nap. Igazság szerint a szívem a torkomban dobogott, és már a levelet fogalmaztam a szüleimnek, amiben megírom nekik, hogy miért is vittek az Azkabanba. Biztosan kitagadnak, ha eddig nem lett volna elég a számlámon, az hogy egy auror hozott be a Minisztériumba, nos valószínűleg sokkal nagyobb súllyal bír, minthogy kicsaptak.
Egyedül voltam, az engem bekísérő férfi nem sok mindent mondott, csak azt, hogy nem gondolta volna, hogy ilyen fiatalon ilyenre vetemedhet valaki. Én esküszöm nem tudtam, hogy törvényellenes, amit csináltam! Bizonyosan sose követek el ilyesmit, ha tisztában vagyok vele, bármennyire is kérlelnek. Anya, apa, sajnálom, hogy a legidősebb gyereketek szégyent hoz a fejetekre, én tényleg annyira igyekszem!
Az egész azzal kezdődött, hogy korán végeztem az étteremben, és munka után a Zsebpiszok köz felé kerültem, mert anya azt mondta apának, hogy Bertie már Dottie nénivel se beszél. Biztosan észre se vették, hogy én is hallottam, viszont ez azt jelenti, hogy megint nagy veszekedés volt. Nem szerettem, amikor a családom vitatkozott, mert sokszor olyasmi miatt történt, ami igazán nem is számít egy családban! Szóval úgy alakítottam a dolgom, hogy arra kelljen kerülnöm, amerre Bertie lakik. Amúgyis csak beköszöntem, sötétedés után biztos nem járkáltam volna arra, amit persze ő is megjegyzett, hogy időben induljak haza, ez nem az a környék, ahol mászkálnom kellene.
Persze azt nem kérdeztem meg, min is vitatkoztak, inkább elmeséltem neki, hogyan robbantottam fel az Akadémia műhelyét, még poénkodni is tudtam. Látszott rajta, hogy nincs a legjobb bőrben, de most Bonnie is ott lakott, szóval annyira már nem aggódtam, mint először. Ezek bonyolult, felnőttes dolgok, amiről sose szeretnek beszélni, főleg egy sokkal fiatalabb rokonnak nem, anyáék is csak sutyorogni szoktak.
Aztán természetesen időben elindultam, nehogy véletlenül valami baj érjen, bár nekem ehhez nem kellett sose rossz környékre mennem. Igazság szerint az ijesztett meg a legjobban, amikor az auror megjelent, miközben sétáltam elfelé, egy pillanatig gondolkoztam azon, hogy bűbájt kellene használnom, de szerencsére még időben igazolta magát. Jó ég, mit kaptam volna, ha még pálcát is rántok! Olyan gyorsan hopponált velem a Minisztériumhoz, mintha legalábbis szökött fegyenc lennék, és úgy is éreztem magam. Csak abban reménykedtem, hogy Lyle bácsi ma szabadnapos, nem bírnám elviselni, ha csalódna bennem. Milyen aurornak van bűnöző unokahúga? Soha többet nem állna velem szóba.
Már-már teljesen magamba roskadtam, amikor a kihallgató ajtaja nyílni látszott. Nem tudom, miért fohászkodtam jobban, hogy Lyle bácsi legyen, és azt mondja, hogy minden rendben van, vagy hogy sose tudja meg, hogy ide hoztak. Az utóbbi, talán. Igen, az lenne a legjobb mindenki számára.
