Yordmoonok - avagy a felfordulás lehetősége garantált

Az édesapám vagy, s mint ilyet egész életemben szerettelek és tiszteltelek, s valószínűleg teszem ezt továbbra is. Persze nemcsak emiatt, alapjáraton jó a kapcsolatunk. Viszont az utolsó megmozdulásodat nem igazán tudom hová tenni, felfogni. Apa, mondd csak, mégis hogy tudtad ezt megtenni? Tudtad, hogy hogy fogok reagálni - és valószínűleg Nick is hasonlóan áll a helyzethez, bár még nem sikerült tisztáztunk, hogy hányadán is állunk ezzel kapcsolatban. Tudom, hogy az érzelmek irányítanak, engem is. Most viszont úgy érzem, egyáltalán nem érzelmi alapon döntöttél a jövőmről. Eszedbejutott akár egyszer is, hogy én kívánom eldönteni, hogy kivel kötöm össze az életem? Nem? Hát, talán kellett volna. Ne aggódj, szeretlek, ez nem változik semmit sem. De attól még igenis haragszom, bár még semmi jóvátehetetlent nem tettél, legalábbis semmi olyat, amiről tudnék.

//Ennyi lenne, nem kötök ki semmit vele kapcsolatban, maximum annyit, hogy mint itt, és az ETmben is olvasható elég érzelemvezérelt a kedves papa. Egyébiránt szabadon alakítható a karakter. Ha megérkeztél dobj egy baglyot akár nekem, akár @Nicholas Scamandernek, mert valószínűleg ő is szívesen fogadja a jövendőbeli apósát... na meg egész biztos lenne pár kérdése is. De ezzel nincs egyedül. Szóval gyere, nagyon várlak :3 *-* //

Gyakorlatilag te tartod össze a családot, anya. Nem tudom, hogy csinálod, mint ahogy azt sem tudom, hogy valaha is felérek hozzád. Te megértesz minket. Megérted a kicsik kamaszos kelekótyaságait, és egyszerre próbálod csitítgatni őket és apát. És megértesz engem is. Hogy hogyan is érzek ezzel az egész elrendezett házassággal kapcsolatban. Megígérted, hogy segítesz jobb belátásra téríteni apát. Mondd csak, hogy haladsz? Sikerült már elérned valamit? Remélem, igen. Ha esetleg mégsem, az sem probléma, tudom, hogy időbe telik az ilyesmi. Veled minden rendben? Ne haragudj, hogy mostanában kevesebbet megyek haza, de nem akarlak téged terhelni a gondokkal, na meg a tanulmányaim is rengeteg energiát, meg időt elvisznek. Azért remélem, hamarosan találkozhatunk, és megbeszéljük a dolgokat.

// Ugyanaz vonatkozik rá is, mint a felette lévőre. Nincs kikötés, csak ami itt le van írva. Egyébként a megalkotóra van bízva, csak gyere, nagyon várlak :3 //

Öcskös! Nem mondom, hogy igyekszem az érzelmeidre hatni, mert tudom, hogy született Hollóhátasként leginkább az eszedre hagyatkozol. Sajnos akkor is, amikor nem kellene. De semmi baj, mi így is szeretünk. Remélem tudod. Csak ne húznád fel magad mindig, mikor Jess utánoz téged. Te vagy az idősebb, tudnod kéne, hogy kamasznak lenni nem könnyű dolog. Még akkor sem, ha hihetetlen intelligens az ember, és gyakorlatilag bármiből ki tudja magyarázni magát. Nem tagadom, néha idegesít, hogy tényleg mindenből ki tudod magyarázni magad, és még élvezed is... de van egy olyan érzésem, hogy még sokra fogod vinni. Csak ne add fel, és küzdj az álmaidért... bármit is azok. Erről ugyanis nem igazán szoktál mesélni. Nem bízol meg bennem, vagy a leendő szakmám miatt lettél ilyen távolságtartó hirtelen? Vagy neked is gondot okoz apa terve? Nem tudom... nem tudom, de kérlek, mondd el, mi bánt! Mert érzem, neked sem lehet könnyű... akkor sem, ha azt mutatod, hogy mégis az.

Drága Jess!

Tudom, hogy mostanában ritkábban beszélünk, mint eddig. Rengeteg minden van, amin gondolkoznom kell, na meg a tanulás is sok időmet elviszi. De megígérem, hogy nemsokára hazamegyek hozzátok, és akkor mindent megbeszélünk. Habár az, hogy ritkábban szálldosnak a baglyok nem csak az én hibám, ezt azért neked is be kell vallanod. Egyre kevesebb dolgot osztasz meg velem, viszont Nathot meg folyamatosan utánzod, ezzel idegesíted. Direkt? Biztosan, ezt véletlenül nem igazán lehet. Cserfes leányzó vagy, ez ebben a korban nem olyan szokatlan, hozzád képest viszont mégis az. Kérlek, ne zavard annyit a bátyádat. Tudod, hogy a RAVASZra kell készülnie - ami mellesleg neked sem fog ártani, ha követni akarsz az Akadémiára. Egyébként tetszene neked itt, biztos vagyok benne. Segíts anyának, amiben csak tudsz, és engedi, és ne feledd, bármi van, nekem elmondhatod! Szeretlek titeket!

Ems már nagyjából leírta a lényeget, én csupán a mi kapcsolatunkról szeretnék beszélni.
Szóval, folyton a nyakamban lihegsz, kíváncsiskodsz, utánzol, mert azt hiszed, az olyan jó móka (nem az). Megesik, hogy megviccelsz valamivel, ilyenkor számíthatsz arra, hogy visszakapod tőlem, mert hiába vagyok már veled ellentétben felnőtt, mégis meg kell lakolnod a bűneidért.
Folyton, beszélsz, be nem áll a szád. Nem tudom eldönteni, hogy csupán figyelemhiányos vagy, vagy mi a fene bajod van, de az biztos, nagyjából megtanultam megszűrni a mondandódat. (Mert amúgy se füle, se farka az egésznek, és csak az időmet rablod vele.) Azt sem értem, hogy mostanában miért mutatsz túlzott érdeklődést irántam, hiszen mindig hajlamos voltalak kirázni dolgokból, mondván, hogy „fiús”.  Azt hittem, Emilyvel közelebbi a kapcsolatod, most mégis többet jársz az én nyakamra. Talán csak azért lenne, mert én vagyok itt helyben neked? Fene tudja.
Egyébként irtó kreatívnak tartalak, mert nagyon leleményesen mész a környezeted agyára, de olyan szinten csinálod, hogy esküszöm, tanítanod kellene.
Én sem vagyok egy teljesmértékben nyugton ülő típus, viszont te pörgésben abszolút túlmutatsz rajtam, és talán harsányabb is vagy, hiszen kevesebbet beszélek nálad.
Szerintem a legtöbb embert ismered a suliban, vagy legalább az évfolyamodon, bár sose tudtam eldönteni, hogy azok tényleges barátságok-e, vagy felszínesek. De mivel nem vagyok egy lelkizős alkat, ezért fogalmam sincs mi járhat a fejedben, és őszintén bevallom, talán nem is akarom tudni.
Fogalmam sincs, hogy te miképp viszonyulsz apa legutóbbi húzásához. Talán attól félsz, hogy apa neked is beszervez majd valakit? Nem beszéltünk arról, hogy te támogatod-e az érdekházasságot, vagy sem. Én teljesen semleges vagyok a témával kapcsolatban.
Az igazat megvallva, nagyon sok dologgal kapcsolatban nem ismerem az álláspontodat. Eddig nem igazán volt alkalmunk komoly testvér-testvér beszélgetésekhez, de idővel talán változik ez a helyzet.
Egyébként szeretlek, még akkor is, ha ritka pillanataim egyike, hogy ezt ki is mutatom, de ha bajba kerülnél, ott lennék melletted. Talán még a kimagyarázós képességeimet is bevetném az érdekedben, a kedvemtől függ igazából.

//No, hát részemről tényleg annyi lenne, hogy egy kicsit civódó testvéri kapcsolatot képzelek el nekik, de nem azért, mert utálnák egymást… Szimplán ilyen a természetük, és Nate sem vallja be, de Jess képes kihozni a gyereket belőle.
Anyu már készülőben van, Emsszel pedig itt vagyunk neked, úgyhogy már csak te és apa hiányzol ahhoz, hogy teljes legyen a családunk. Szóval, várunk sok-sok szeretettel! Remélem, hamar megérkezel, és egymás agyára megyünk majd. :3 //