Az én bátor sasom

Gyerekkori barátok vagyunk. Mondhatni mióta az eszemet tudom, ismerlek téged is. Igaz, csupán csak a szüleink kapcsolata révén kerültünk végül egymás mellé, és ők intézték el az egész házasságot is, de én nem bánom. Hisz te mindig is mellettem álltál, és segítettél, mikor a legnagyobb szükségem volt rád. Melletted még a félelmeimet is sikerült leküzdenem. Tudom, nem vagyok egy könnyű eset, de te mégis elviselted minden nyűgömet, és segítettél megnyugodni a pánikrohamaim alkalmával. Az évek során pedig született egy kisfiúnk is Nálad kedvesebb, jószívűbb embert nem ismerek. Épp ezért is esett olyan rosszul, ezért éreztem magam hátba szúrva, mikor félreléptél. Nem tudom miért tetted, nem is volt alkalmad kimgyarázni magad ebből a helyzetből. Hisz én szinte szó nélkül még znap eljöttem Koreából, ide Londonba. Minden szó nélkül. És te azóta is küldözgeted a leveleket, amiket én felbontás nélkül égetek el. De tudom, hogy nem menekülhetek előled sokáig, hisz ott van a fiúnk is, ki még nem érti, hogy mi történt, miért nincs otthon az anyja. De képes leszel megbékíteni? Képesek leszünk ezt is átvészelni, és továbbra is egy egész, boldog családként megmaradni?

És az okok, amiért ragaszkodom a PB-hez: OK1 OK2 OK3 OK4
Siess mert nagyon várlak