where heaven waits, those golden gates, and back again

Katt…katt…katt. Hallom az órát kattogni. Nem a toronyban. Vagy legalábbis nem a Roxforti toronyban, inkább az én fejemben. Szüntelenül és örökösen, ami azt súgja nekem, hogy ’most!’. Fekszem az ágyban és egész egyszerűen nem tudok aludni. Este tíz óra van, én meg itt az istenverte Potter horkolását hallgatom. Sokszor gondolkoztam már azon, hogy megfojtom. Pedig csak egy éve vagyok ebben a szobában, de egész egyszerűen nem tudom elviselni azt, ha valaki horkol. Oké, én is biztos úgy horkolok mint egy második világháborús tank, de akkor is basszameg, én azt nem hallom, mert alszom. Most meg, egy órája próbálnék aludni, hogy a holnapi bájitaltan tesztre legalább friss legyek valamennyire… de nem megy. Némán, szinte hangtalanul öltözöm fel. Magamra veszem a bőrkabátomat meg bedugom a belső zsebébe a pálcámat, majd szinte úgy, mint egy macska, lépkedek ki a klubhelyiség ajtaján. Apropó macska. Az enyém a nyomomban van, miközben csak úgy szelem a folyosókat. Egy égő cigaretta az, ami mutatja, hogy éppen merre járok. Nem jön ugyan szembe senki és mehetnék állatként is, de… azért nem éppen megszokott látvány az iskola falain belül egy kicseszett koala, igaz? Na ugye.
Átmászom az egyik párkányon már a földszinten, hogy nyakamba vehessem a birtokot és vele együtt a világ összes gondját. A kellemes szél, ahogy befúj a kabátom alá, mélyet szippantok a levegőből. Talán ez a szabadság, igaz? Talán ez. Vagy az, hogy van egy fa, félúton a tópart és a tiltott rengeteg között, amelyre nagyon kevesen tudnak felmászni viszont annál többen szeretnek a tövében ülni. Én nagyjából mindkét halmazba beleilleszthető vagyok, de most inkább csak azt preferálom, hogy leüljek a tövébe, rágyújtsak egy cigire és… elgondolkozzak az életről? Nem, inkább jobb nem is gondolkozni arról. Jobban tetszik az a megoldás, hogy kimegyek a tópartra, leheveredek egy fa tövébe… mármint az én fám tövébe, előveszem a bájitaltan jegyzeteimet, kirakok magam mellé egy rádiót, nyitok egy üveg sört és olvasgatom őket a holdfényben. Talán még a pálcámon fényt sem kell gyújtanom ahhoz, hogy el tudjam olvasni. Említettem már, hogy szeretem a teliholdat? Nem? Jó, most mondom. Nem azért, mert annak hatására ugató kutya lennék, csak… úgy érzem olyankor, hogy valami láthatatlan ketamin rúg előre, hajtja a vérem, hogy ’még menj Judas, még menj’. Pedig annak pont, hogy más kellene legyen a lényege.
Van nálam egy hátitáska is, amiben a biztonság kedvéért azért ott a füzetem, meg négy üveg sör, amiről akkor feledkezem meg, mikor a táskámat a vállamról levéve lebaszom a fa tövébe. Meglepettségem talán csak akkor lesz nagyobb, amikor nem hallom, hogy az üvegek szanaszét törtek volna. Pedig esküszöm elbőgtem volna magam, ha most összetörik ez a négy kurva sör. Pedig Bira Moretti, lehet hogy akkor még ilyen keserves sorozatokból szedett bőgésbe is kezdtem volna. Kár, hogy nincsenek itt kamerák. Behajolok a fa mögé, hogy lássam ki volt az a barom, aki ide mert ülni a helyemre, amikor a következő érzések futnak végig az arcomon: először a csodálkozás, aztán a mosoly, ami először csak barátságos, de amikor a sötétben jobban meglátom, hogy ki az, akkor már a barátságos mosolyom átalakul inkább pimasz, féloldalas mosollyá, ahogy tekintetem végigszalad a Mardekáros lányon.
- Ó basszameg, Nina! Majdnem megállt a szívem. – teátrálisan még a szívemhez is teszem a kezem, aztán se szó, se beszéd lehuppanok mellé. Elvégre ő jött az én fám tövébe. Azt hiszem lőttek a mai tanulásomnak. Egyszer tényleg akarok valamit is magamba verni az alkoholon kívül, hát Merlin akkor is itatni akar. - Bocs, hogy csak így hozzád basztam. Nem számítottam rá, hogy valaki itt van. – vonom meg a vállam, amíg kihalászom a cigis dobozom a táskámból. Ajkaim közé biggyesztek egy százas Marlbit, a dobozt pedig a lány combjára teszem, ha venni akar, hát vegyen. Halk dorombolás hallatszik Nina lába mellett, Huthence dörgölőzik hozzá, majd helyet foglal kettőnk között, hogy mancsával a lány lábát csesztesse. - Hát az utánfutód hol maradt? – hangomban semmi bántó él nincsen, inkább csak érdeklődés. Bár a szóhasználat az érdeklődésre lehet nem megfelelő, de Cromwell sem egy megfelelő ember. Azt hiszem. Nagyot szívok a cigarettából, a táskámból pedig előveszek két üveg Birát, az egyiket pedig Nina felé nyújtom. A másikat a fa egyik kiálló bütykén kinyitom és nagyot kortyolok belőle. Szép munka Judas.

öltözet& zene

A Roxfort egyik legnagyobb előnyei közé tartozik, hogy éjszaka lehet látni a csillagokat. Mert azért valljuk be Firenzében vagy Rómában elég nagy ahhoz a fényszennyezés, hogy épphogy pislákoló fények legyenek csupán az ég nagy bársonytakaróján. És most nem arra célzok, hogy életcélom romantikusan bámulni a csillagokat minden egyes este, de valahogy akkor is megnyugtat a hunyorgó fénypontok látványa. Szóval az, hogy már legalább tíz perce itt fekszem kint a fa tövében és csak hagyom csapongani a gondolataimat miközben bámulok felfelé nem is olyan meglepő, nem? Sőt, igazából nem is hagyom szabadon vándorolni a fejemben cikázó mindent, legfőképpen azért, mert leginkább nincs benne semmi. És elképesztően jó érzés csak így elmerülni a nihilben. Elnyomom magam mellett a csikket ezzel megszüntetve az egyetlen fényforrást, ami éppen árulkodhatna a jelenlétemről, és kezemet a tarkóm mögé húzom.
A késő esti zuhany után csak egy cicanacit és egy bő pólót kaptam fel, mellőzve mindenféle fehérneműt, mert hát kinek kell az a kényelmetlenség ha csak egyedül fetrengek a fűben és hagyom füstölögni az újabb és újabb szál cigiket nem igaz? Nyilván egy kabátot magamra húztam mert ez a hülye brit időjárás sosem fogja magával hozni azt a déli forróságot meg azt a fülledt, izzadt erotikát. De azért annyira nagyon hideg sincs, így magam körül szétterülő kabáttal fekszem és néha ujjaimat is felemelem ahogy kirajzolok egy-egy csillagképet, vagy bekarikázom a teliholdat, amint sápadt arcával bambul le rám.
Szóval így tökre hallanom kéne a lépteket, vagy valamit, esetleg érezni a levegőben, hogy valami más, de mégis csak arra térek magamhoz, hogy valami cseszettül a gyomorszájamnak vágódik, mire felnyögök. Na most vagy sikerült elaludnom, vagy csak szimplán úgy jár ez a valaki, mint egy macska.
- Tudod hova baszogassad a kurva táskádat! - oh igen, a felháborodott hangnem kijár, és te meg nem tudom ki vagy, de… oh.. ja, hogy Judas. Leszedem magamról a táskát és feljebb tornázom magam a fa tövében még mindig a hasamat fogdosva.
- Hogy oda ne rohanjak, a te szíved állt meg? És akkor én mit szóljak, ha random táskák landolnak a hasamon - felhorkanok és még a szemeimet is megforgatom. Az az egyetlen szerencséd Madden, hogy nem mellen dobtál, mert akkor masszírozgathatnád a domborulataimat, hogy kiengesztelj… Felhúzom a lábaimat ahogy hátamat a fa törzsének támasztom, és hát még az is lehet, hogy lett egy pár lila foltom, de ennek vizsgálatát azt hiszem most mégis holnapra halasztom.
- Azt hittem már megszoktad, hogy ebben az iskolában szinte sosem vagy egyedül. Hiába ez a rohadt nagy birtok meg minden, az ember mindig belebotlik valakibe. És addig örülj, amíg én vagyok és nem mondjuk.. Karmensky vagy Morgan például - csóválom meg a fejem vigyorogva, ahogy kiveszek egy szálat a combomon hagyott dobozból, hogy ajkaim közé illesszem. - Piroinitio - szerencsére használtam ezt már eleget ahhoz, hogy az ujjam hegyén keletkező lángról meggyújtsam a szálat és még addig fent is tudom tartani a varázslatot, amíg Judas elé is odanyújtom, hogy ha akarja, használja a tüzemet. Koncentráció, meg ilyen egyéb szarságok, azt mondják. Miután eloltom a tüzet a kezemet kinyújtva fúrom bele ujjaimat a közénk furakodott macska bundájába. El-elhúzva a lábamat hagyom, hogy játsszon vele, és éppen csak annyira szívatom, hogy játéknak fogja fel, ahogy a lábam után kap. Igazság szerint az sem zavar, ha kilukasztja a nadrágom, nem mai darab, nem ezen fogok fennakadni.
Kérdőn pillantok Judasra, majd mikor leesik, hogy az utánfutó alatt Cromwellt értette enyhe rosszallással csóválom meg a fejem.
- Alszik - megvonom a vállam és nagyot slukkolok a cigiből. - Holnap valami kviddicsedzése lesz.. gondolom - kicsit bizonytalan vagyok, mert azt tudom, hogy majdnem mindig edzése van (höhö, nem a semmitől lesz ám olyan hasa, akár példát is vehetnél róla Madden!), de lehet, hogy erre pont rosszul emlékszem. Felcsillanó zöldjeim talán el is vesznek a füstfelhőben, pedig ahogy meglátom a söröket igen jó irányba fordul a kedvem. Elveszem az üveget és a szálat ajkaim közé szorítva én is hasonlóan bontom ki a sört, hogy aztán nagyot kortyoljak a hűsítő italból.
- Hallod, így már nem csodálkozom, hogy a táskád majdnem megölt - vigyorodok el, de még véletlenül se hidd, hogy ennyivel meg van bocsátva az egész!!

You Take Me There, You Take Me Where
My Kingdom Comes

a borzasztó az egészben az, hogy én tényleg egyedül akartam lenni. csak szellőztetni a gondolataimat, elmélázni azon, hogy miért vagyok egy ekkora szerencsecsomag, hogy vajon a holnapi blackbirds próbán már megint miért fogunk összekapni, hogy mikor kapok végre megint acides cigit Jesustól, de társaságom lett. mondjuk nem mintha nem örülnék egyébként Ninának, mert mindig felüdülés vele találkozni, jókat lehet dumálni vele és nem utolsó sorban látványnak sem rossz – sőt nagyon is jó – akkor mi okom lenne, hogy ne legyek itt? hm, hát nem sok.
szeretem a roxforti estéket, mert legalább elbújhatok néha az árnyékba, ha egyedül akarok lenni. ha pedig esetleg kalandba is keverednék, akkor tökéletes hely egyébként a roxforti tó. szeretek itt lenni, amikor elegem van mindenből, amikor csak elszívnék egy cigit, akkor is szeretek ide kijárni. emellett meg a macskám kedvenc vadászterülete. bár, ahogy végig nézek Ninán, így éppen az én kedvenc vadászterületem is lehet.
- baszki, bocsánat, teljesen nem vettem észre! – emelem fel szabadkozva kezeimet és valóban: tényleg nem vettem észre, hogy itt ült a fa mögött, akkor nem vágtam volna úgy oda a táskám. de kárpótlásom Nina, esküszöm hogy megmasszírozom azt a részt, ahol nagyon megütött a táska, esküszöm. - megmasszírozhatom ám, ha nagyon fáj egyébként. – teátrálisan megforgatom szemeimet és beletúrok a hajamba. nem tudom, hogy mennyire jön ez be Ninánál, viszont félig ösztönösen cselekedtem, nem azért Nina, hogy imponáljak neked. kurvára nem! áh, kinek akarok igazából hazudni, hát persze, hogy azért csináltam. - elég szar, basszus fogd meg tényleg majdnem kiugrik a kurva helyéről. – fogom meg a kezét és a szívemhez húzom. érzed, ahogy dobog? mint ha ütnék a dobokat, kurva gyorsan. lehet meg kéne nézetnem amúgy magam, mert ez tuti nem egészséges. bár ha aggódsz értem, akkor örülök neki. ha pedig nem, hát megleszek vele én így is. nagyot sóhajtok, ahogy meghallom a következő mondatát, de a végén azért elnevetem magam. csak halkan, mert tényleg áldom az eget, hogy nem Morganbe vagy Kamenskybe futottam bele, az egyiktől talán öt pontot kapnék, vagyis vonna le, a másiktól meg lehet ötvenet. mert Kamensky valamiért nagyon gyűlölhet, Morgan pedig… ő talán semleges.
- pedig egyébként ha nagyon el akarok tűnni ezen a birtokon, sikerülhet. – húzom kétértelmű vigyorra ajkaimat. mert képzeld el Nina, tényleg el tudok tűnni úgy, hogy nem akarom azt, hogy rám találjanak. - érdekel amúgy a technika? megmutathatom. – van technika? nincs igazából, csak meg kell találni egy árnyékos helyet, egy kis perui sötétségpor és et voilá, mondanák a csigazabálók, máris eltűntél. vicces igazából, mert ha eltűnésről van szó, inkább vennék elő a testvéremet Jesust, mint engem. de néha belefér, hogy szerepet cseréljünk és én legyek a visszahúzódó, igaz? igaz.
ajkaim közé illesztek egy cigit és meggyújtom Nina tüzéből. nem is tudtam, hogy ennyire komolyan nyomja a pálca nélküli varázslást, így csak egy halk ’azta’ hagyja el ajkaimat, meg egy elismerő pillantás, hogy utána egy jó mélyet slukkoljak a cigiből. fejemet hátravessem a füstöt pedig úgy fújjam ki fölfelé. kezem, ahogy a macskát keresi – egészen véletlenül persze – Nina combjára siklik, de igazából nem veszem le onnan. mert így tartja kedvem. meg már bennem van két sör, amit fönt a klubhelyiségben ittam, így igazából sokkal bátrabb is vagyok. mert az ember fia csak úgy nem nyomul rá Nina Traversre, ugyan kérlek. én nem merem megtenni, ha meg iszom, akkor általában annyit, hogy addigra már inkább fekszem valahol az alkoholtól.
- legalább addig sem itt rontja a levegőt. – vonom meg a vállam és ebből kiderül, hogy a Pearce témát lezártnak tekintem igazából, mert nem akarok ilyen béna kviddicsezőkkel foglalkozni. abból a gyerekből akkor lesz profi kviddicsező, amikor én leszokok a speedről, úgyhogy ezt valószínűleg úgy írnám le, hogy: soha.
- baszki, imádlak. – terül szét hatalmas vigyor ajkaimon, ahogy látom a sör kinyitási módját. nem sok csaj tudja ezt megcsinálni, szóval még egy hatalmas plusz, miért is kell jóban lenni Nina Traversszel. azt nem mondom, hogy aki kinyitja a sört így, az tök jó wife-material, mert például én bármivel ki tudom nyitni így a sört, de legalább annyira vagyok husband-material, mint amennyire egy játszótéri keverék. tudod, amikor a csivava megbaszta a rottweilert, és született egy ilyen torz izé. na én annyira vagyok husband-material.
- ugyan, egészen véletlen volt. legközelebb, ha erre jövök, esküszöm benézek a fa mögé, mielőtt bebaszom oda a táskámat. nem akartam rád reptetni, ne haragudj. – kúszik bocsánatkérő mosolyra ajkam. és ha már reptetésről van szó, elveszem a combodról kezem, turkálok a táskában, majd egy kis zacsiban fehér port veszek elő. meglebegtetem, hátha.
- kérsz? – pedig nem szoktam másoknak adni a speedemből, de te Nina, különleges ember vagy. te megérdemled. szemeim vágytól égnek, de ez elsősorban nem a kezemben lévő speednek szól. inkább neked. azt hiszem igen, neked.

Na ja, csillagok, egyedüllét, tó meg ilyenek. Hát... nem teljesen úgy alakult minden, ahogy elképzeltem. Például lehetne melegebb. De azt gyanítom, ez Nagy-Britanniának az a tulajdonsága, amivel sosem fogok teljesen kibékülni. Meg mondjuk attól is szívesen megválnék, hogy Judas random táskákat dob rám. Főleg, hogy nem annyira könnyű a cucc (tutira pia van benne).
Peeeersze, nem vetted észre. Mérgesen fújtatok egyet és szemeimet forgatva emelem Maddenre, hogy aztán kérdőn felvonjam a szemöldökömet és végül szélesen elvigyorodjak.
- Akkor már inkább egy teljes testmasszázsra neveznék be, nem árt az alaposság, tudod - még rá is kacsintok, és oh, szegény Cromwell, ha ezt látnád... Talán vissza kéne fognom magam? De mit csináljak, az olaszos vér kiütközik.
Hátamat a fa törzsének támasztom, miközben Judas is helyet foglal mellettem azt bizonygatva, hogy mennyire megijedt és még a szíve is hogy kalapál. Na persze, ügyes húzás... azért nyilván hagyom, hogy a kezem a mellkasához húzza és egy cseppet össze is ráncolom a szemöldökömet.
- Lehet, hogy ezt tényleg meg kéne nézetned - paskolom meg a mellkasát, majd visszahúzom a tenyeremet. Mert hát mégis ki vagyok én, hogy itt taperoljam, vagy ilyesmi... na nem mintha annyira ellenemre lenne, de hát elvileg barátom van vagy mi.
- Taníts mester, én még nem koptatom itt a padokat hat? hét? éve, nincs akkora gyakorlatom, de ha hozzánk jössz, megmutatok én ott mindent. Is - kacsintok rá a végén vigyorogva, mert az tény, hogy nálunk az Alba Longában kicsit másképp mennek a dolgok, meg amúgy is, ott nincs ekkora tér. Mármint az emberek között, meg, áh... francokat magyarázok én itt erről, a lényeg, hogy délen kicsit szűkebb a személyes tér, azt’ ennyi. És ha már erről beszélünk a cigigyújtás után véletlenül combomra tévedő kéz is egészen jó helyen van ott, épp csak egy szemforgatást és egy hangosabban kifújt levegővételt kap Madden válaszként. Mert hát azért nem most jöttem ám le a falvédőről kéremszépen.
- Hééé... vigyázz a szádra! Engem ócsárolhatsz, de Cromie-t ne bántsd, nem érdemli meg - vetek egy mérges pillantást Judasra. Tényleg azt érzem, hogy Pearce nem az a valaki, aki bárkinek is nagyon ártani tudna. Vagy aki megérdemelné, hogy rajta köszörüljék a nyelvüket. Ha valaki, akkor ő igenis tud keményen dolgozni. Az már más kérdés, hogy néha rajtam is dolgozhatna és visszavehetne a flegmakapszuláiból, de mindenki megjavítható, nem?
Azt hiszem Madden nem zavartatja nagyon magát Cromwell miatt, fogalmazzunk úgy, hogy valószínűleg csak udvariasságból kérdezte, mint őszinte érdeklődésből, így még zárásként megcsóválom a fejem, aztán inkább a sörnek szentelem a figyelmemet.
- Akkor állj be a sorba kérlek, már túl sokan vagytok - forgatom meg ismét a szemeimet, és izé, azt hiszem most nem kell tudnod, hogy a Bacchus közönségére gondolok. Mert hát nyilván ők is imádnak. Vagy legalábbis egy részük biztosan. Felröhögök, mert annyira aranyosan próbál bocsánatot kérni, és igazából nem haragszom túl komolyan (meg hát különben is, kaptam sört!), szóval meg van bocsátva.
- Nessun problema! - felelem kacsintva, mert tényleg nem gáz a dolog, még nem haltam bele. Azt meg nem hiszem, hogy hosszútávon pár kék-lila foltnál nagyobb gondom lenne, úgyhogy komolyan ejthetjük a témát. Kíváncsian pillantok Judasra, ahogy kotorászik kicsit a táskájában, hogy aztán egy zacskónyi fehér port vegyen elő.
És nem mondom, hogy életemben először, de határozottan elbizonytalanodom. Bevallom őszintén ez nem gyakran esik meg velem, általában gondolkodás nélkül fejest ugrok bármibe, de ezúttal komoly kétségek merülnek fel bennem... az ajkamba harapok és inkább kortyolok még egyet a sörből, mielőtt válaszolnék. Elég hosszú kortyra sikerül.
- Naná - vonom meg a vállam végül igyekezve lazának maradni. Azt azért mégsem lehet, hogy Nina Travers visszautasítson egy ilyen ajánlatot, nem?

at those golden gates

ausztrália meleg. nagyon meleg, így igazából sosem volt ellenemre, ha éppen a ködös albionban is eléggé enyhe időjárás fogadott. bár azt azért nem szerettem sosem, ha a golyóim elaszalódtak a kb 35+ fokban, de olyan tényleg elég ritkán volt. mindenesetre most nagyjából aszalódhatnak, de nem azért mert ilyen meleg lenne este, hanem inkább azért mert akire rádobtam azt a bizonyos táskát, eléggé bejön. mármint komolyan, nem hinném, hogy mindenki csukott szemmel mászkál amúgy a Roxfortban, mert Nina Travers után elég sokan megfordulnak a folyosón és én ezt teljesen meg is tudom érteni. jómagam egyenesen hátraarcot szoktam vágni, mikor elsétál mellettem. az a szoknya ugyan már rövid, de még mindig nem eléggé. bár így is elég jól mutat benne. mármint a hétköznapokban.
- teljes masszázs? bármikor, isteni kezeim vannak. – kuncogok fel, mert akaratlanul is az sejlik fel szemeim előtt, hogy abból bizony nem masszázs lenne. vagy éppen nagyon-nagyon röhögnék, de azt már csak azért, mert miután Nina rájönne, hogy igazából egy nagy nulla vagyok az ágyban, talán még ott is hagyna. ne drogozzon az ember ennyit és talán akkor még teljesíteni is tud ugyebár. bár attól függ éppen, hogy mit fogyaszt az illető.
talán gyorsan ver a szívem igen. lehet hogy amúgy meg kéne nézetni, mert valami tuti nem okés vele. bár ezt ráfoghatom arra is, hogy egyrészt tényleg megijedtem, másrészt pedig Nina látványától a pulzusom is egyre csak gyorsabb lett. valószínűleg az utóbbi lenne. mondataira azért elmosolyodom, talán még egy halk nevetést is megengedek magamnak. talán még őszintén, szívből is jön. - nincs ennek semmi baja, pusztán csak azért dobog ennyire gyorsan, mert téged találtalak itt. – rándul meg a szemem. mintha kacsintanék is egyébként, a szarkalábak – mármint a kezdődők – legalábbis ezt jelzik amúgy a szemem sarkában. remélem azért értékeled Nina, mert nem tudok egyébként bókolni. azt sem tudom, hogy a szüzességemet hogy veszítettem el, nyilván az öcsém hathatós segítsége kellett ahhoz hogy az az Ashley nevű lány széttegye a lábait. mondjuk bár ne tette volna, de akkor lehet még mindig szűz lennék.
- egy sarok, egy perui sötétségpor, et voilá. – csapom össze halkan a tenyereimet. - vagy éppen elég, ha tudod a titkos átjárókat és ott hintesz el egy kicsivel több sötétségport, lezárod a ki- és bejáratot, máris eltűntél. – teszem szét a kezeimet. a kacsintására széles mosoly kúszik ajkaimra, talán még a cigi is kiesik a számból, úgy kell utána kapnom. látod, Nina hogy mire képes az, aki bejön nekem? ó bizony, hogy látod. hiszen nem vagy hülye, én pedig ennél azért sokkal jobban is leplezhetném, hogy tetszik a látvány. - több mindent is mutathatnál nekem. – persze ezt nem olyan zaklató hangsúllyal mondtam, inkább csak hetykén odavetettem, de hogy mégse tűnjön annyira hetykének, bizony még rekedtesen is szóltam. nem annyira, hogy gáz legyen, de hé annyira amúgy sem gáz, ha nem veszi el onnan a kezemet, ugye? Hutchence sem ver közénk éket, Ninát megkerülve csak felugrik a másik lábára, hogy letelepedjen ott. egek, ez a macska mindig tudja, hogyan kell nekem segíteni. mondjuk, megtehetné többször is és nem kéne egy sassy bitch legyen a normális viselkedés helyett.
- máshogy vélekedünk bizonyos dolgokról, de… emberek vagyunk, nem? – hogy mennyit kellett harapnom a nyelvem amiatt, hogy ne azt mondjam, amit először gondoltam. mert az első és egyetlen gondolatom az volt, hogy „ugyan, ki a faszt érdekel Pearce? még egy kviddicsjátékost is fel kellett fogadni, hogy ne legyen ekkora balfasz.” de ehelyett azt mondtam, amit. taktika? részben. játék? egészen. bár nálam még így is jobb játékos. de esküszöm azért, mert egy lusta szar voltam!
és az, hogy én ezt milyen mértékben játszom jól, majd az idő eldönti. mindenesetre sosem voltam jó a játékokban, szóval Nina igazán megérthetnéd, hogy mennyire igyekszem. - talán ha első nem is vagyok, de nem szeretek hátra állni, sokkal jobban érzem magam, ha megkerülhetem az egész sort és úgy állok be. – biggyesztem le teátrálisan az ajkaimat, majd… - nem szeretem a régi megszokásokat. – vonom meg a vállamat, majd nagyot kortyolok a sörből. újabb cigarettára gyújtok, csak hogy mérsékeljem a belőlem kitörni készülő idiótát, aki tényleg elűzheti Ninát. vigyáznom kell a mozdulataimra, elvileg csávója van és lehet egy rossz mondat is elég, hogy itt hagyjon. halk sóhaj szakad fel belőlem. csak úgy, igazából miértje nincsen. mostanában nincsenek miértjei ezeknek a nagy sóhajoknak. talán az, ahogy igazából lassan kopogtatnak az olyan dolgok, mint elvonási tünetek.
- mondjuk ez elég kúl, hogy olaszul beszélsz. de tudsz így angolul, hogy igazából az embereknek fingja nincs hogy döglött kenguruszart is ehetsz, azért vagy ilyen? – általában ügyelek arra, hogy azokat a szavakat ne használjam, amit ausztráliában hallottam, vagy ne beszéljek teljesen úgy, mint egy ausztrál, de most szabadon engedtem, hát bogozhatod Nina, ha éppen nem sikerül megfejteni. felcsillannak a szemeim, ahogy azt mondja hogy kér. egy kis kanállal kiemelek a zacskóból némi fehér port, majd a bal kézfejemre szórom, hogy igazgathassam.
- hát akkor. – tartok hatásszünetet, majd odahajolok és az egyik – a nagyobb -utcát felrántom. - csak szívj egy nagyobbat, igazából elrontani nem tudod. – ha megkérdezi mi az, akkor majd elmondom neki, hogy kokain, de egészen odáig nem tartom fontosnak közölni azt, hogy tulajdonképpen mi is történt most. mást ellenben. - a következőt már rólad szeretném felszívni. – mert mindig van következő. mert sosincs olyan, hogy csak egy szippantást, sosincs olyan hogy egy kis utcát. a pupilláim kitágulnak, ahogy az anyag felszívódik. talán még egy kicsit ki is pirul arcom, ajkaim elnyílnak, ahogy ismét végigpillantok Ninán. A kezem, amelyik szabad volt, visszakúszik a combjára és ha ő felszívta a saját magáért, akkor a másik kezemmel egy cigire gyújtok. meg még bele is kortyolok a sörbe. ezt nevezem kurva boldog életnek.

- Vigyázz, a végén még szavadon foglak. Azt’ jöhetsz masszírozgatni a seggem, mikor elültem a sok baszottul unalmas órán - forgatom meg a szemeimet. Hát komolyan néha nehezemre esik megmaradni együltő helyemben. Főleg az ilyen mágiatöris szaroknál, na ott kedvem lenne felállni és kisétálni. De Madden te meg tényleg figyelj oda a kezeidre, még szükségem lehet rájuk. Főleg, ha Cromwell nem lép valamit, mert már komolyan hiányom lesz lassan...
- Merlinre Madden! Még egy ilyen hülye romantikus szöveg, amit valami elcsépelt mugli filmből szedtél és úgy pofán váglak, hogy holnapig nem térsz magadhoz!
Mordulok fel borzasztóan udvariatlanul, de komolyan ezektől a kiskutyaszemektől meg nyálas dumáktól irtózom. A végén még elérik, hogy valamit tényleg érezzek is. Azt meg egyikünk sem akarja, mert rögtön elveszne a varázs. Na nem mintha hadilábon állnék az érzelmekkel, szeretem őket megélni. Rosszat, jót, kegyetlent, mélyen, nagyon-nagyon mélyen. Csak nem most és nem így. Szóval Judas, leszel szíves nem teljesen elbaszni ezt a viszonylag jónak ígérkező laza estét. Köszi.
- Áh, szóval így - vigyorodok el és az előbbi felmordulásom hangulata már el is párolgott. Mondtam már, hogy szeszélyes vagyok. - Hát mennyi minden jó történhet egy ilyen sötét kis sarokban... - röhögök fel mellé, mert azt hiszem az én fantáziám rögtön olyan vizekre evez, amikre talán más lányé nem tenné egyből (csak pl kettőből?).
- Én csak óvom a képzeletedet, így legalább van, amit rábízhatok.
Persze ebben az is közrejátszik, hogy amúgy szoktam én mutogatni mindent is mindenkinek a Bacchusban, hát néha előszedhetem a mélyen eltemetett szemérmességemet, nem? Feljebb tornászom magam, mert kicsit elcsúsztam így ültömben, ennek hatására lehet, hogy Madden keze is lecsúszik a combomról, de ne aggódj egy határozott mozdulattal visszapakolom a helyére, mielőtt teljesen megijednél. Aztán újabbat kortyolok a sörből és szabad kezemet a macsek bundájába fúrom.
A Cromwellt illető válaszára csak megvonom a vállam. De, végül is igaza van. Talán ezt a témát nem kellene tovább feszegetnünk, hiszen Cromie akár képes lenne azért is féltékeny lenni, mert itt ülök Judas-szal... de hát, amiről nem tud, az csak nem fáj neki.
- Igen, ezt rögtön gondoltam - felelem felröhögve, mert ha valaki, akkor ő tipikusan az, aki fittyet hány a megszokásokra. Talán pont ez teszi őt ilyen érdekessé. A sóhaját hallom, de hagyom, hogy egyszerűen elússzon a levegőben... sokkal jobb, ha erre most nem reagálok, nem kérdezek rá miért sóhajtozik, talán ő sem tudja pontosan.
- Bocs, ebből most szart se értettem, és már ne is haragudj, de az olasz ezerszer jobban hangzik. Főleg, ha szép cifrákat káromkodsz - vigyorodok el, miután magamhoz tértem a pár pillanatnyi pislogásból, amíg próbáltam kisilabizálni, hogy mit is akart közölni. Surprise, nem sikerült.
Nem állítom, hogy nem vártam Maddent meglátva, hogy mikor kerül elő valami más is, mint alkohol. Na de most itt vagyunk én pedig rövid hezitálás után oda is hajolok a másik csíkhoz, hogy felszívjam. Aztán hátradöntött fejjel, lehunyt szemmel igyekszem feldolgozni az élményt pár pillanatig, mielőtt táguló pupilláimat visszavezetném Madden arcára.
- Che cazzo! Mi a szar volt ez? - kérdezem vigyorogva, csak azért mégis tudjam már mit szívok. Vigyorom kiszélesedik és a szavaira csak megcsóválom a fejem. Úgy tűnik ne bír leállni. Talán közölnöm kéne vele, hogy az bizony drága mulatság lesz, ehelyett azonban csak felsóhajtok.
- Ha hagyom, hogy kiválaszd, hogy pontosan honnan is akarod, akkor ugye nem gondolkozol rajta túl sokat? - megforgatom a szemeimet, mert arra komolyan nincs szükségem, hogy itt szarakodjunk. Igazából nem tudom, hogy mikor került el a keze a combomról - talán akkor, mikor kereste az anyagot -, de most, hogy visszakúszik oda, határozottan jobban érzem a jelenlétét.