- Le a pálcával, kisasszony… - Ezek a fényérzékeny festmények szívjóságból beszéltek össze, már a Dámát se hagyhatom hátra anélkül, hogy magam mögé ne pillantanék legalább kétszer, és egyre csak rosszabbak. Évszázadok óta lógnak fent a falon, nekem ne mondják, hogy ez olyan irritáló és megszokhatatlan, na, hány lumos-szal járkáló diákot éltek már meg? Az összeset. - Cshht! Persze, mit is várok néhány pisszegéstől, a rosszalló, szakállas tekintetek a lépcsőházban is követnek, a tarkómon érzem őket, mert minden sötét fordulóban nekem szegezik a nyilvánvalót, hogy éppen tilosban járok, mintha legalábbis egy szende hugrás lennék, akit emlékeztetni kell. Ilyen éjféli órákban nincs túl sok kedvem bármit is megmagyarázni ősrégi igazgatóknak, akkor se, ha egyébként tök éber vagyok.
A transzmutáció tömegvesztésének részletes tanulmányozása csak azért nem álmosított el eddig, mert kezdek kicsit betojni az RBF-től, és ez a félelem amiatt is félelmetes, mert anya válogatott unszolása is kevesebb stresszt okoz a belső késztetéseimnél. Roxanne önszántából tanulja az átváltoztatástant, a világ nyolcadik csodája, holott, már harmadik óta cidrizik a hátam az animágiától - elképzelve magamat, biztosan lennék olyan szerencsés, hogy a Mungóban le kellene rólam bűvölni az állati testrészeket. Már, ha egyáltalán hajlandó lennék ezért visító növények levelét áztatni a számban. Röhej. A talpig páncélozott szobor előtt fordulok be a valamivel derengőbb folyosó szakaszra, ahol a lángokba vont célegyenes beugróiban már egyáltalán nem járőrözhet sem prefektus, sem tanár; a birtok innentől gyerekjáték lesz. A Tekergők Térképével még ma is rengeteg mindent lehetne kezdeni, kész műkincs, de igazából... amióta olyan a járásom, mint egy macskáé, és fele annyira vagyok paranoiás, értelmetlen lenne helymeghatározó cuccokra befektetni. Én vagyok egy helymeghatározó bűbáj. Úristen, apa tuti kiröhögne.
A fák közötti vaksötétben erősen kell koncentrálnom, hogy ne bukjak fel el a kiálló gyökerekben, sajnos a Hold fénye ritkásan világít át a lombokon, de a tó gyönyörűen csillogott messziről is - és semmilyen reccsenő gally nem érdekel, amire rátaposok. Mióta várom már, hogy végre elnyújtózhassak a víz felszínén, és száműzhessem a fejemből a jegyzeteket; a prefi fürdő a luxus csempéjével sose fogja überelni a tavat, a maga természetességével és rejtélyeivel. (Mirtillről csak annyit, hogy a róla szóló kukkolós pletykák elég kiábrándítóak.) Éppen kiérek a partra, amikor halk csobogás üti meg a fülem, és mielőtt egy pillanatra úgy döntenék, hogy megtorpanok, csak egy lányt látok a fodrozódásban. Oké, McGali aligha pancsolna itt. - Jó a víz? - kérdezem inkább, abbahagyva a hunyorgást, és laza mozdulattal lerúgom a cipőimet egy szimpatikus zsombéknál, nagyjából a ruhái szomszédságában. Nem ismerős, de úgy tűnik, bűntársra akadtam. - Rox vagyok egyébként, és ha nem bánod, csatlakozom... Akkor is, ha hideg. Naná, hogy nem mászok vissza a kastélyba.
Vendég
Kedd Május 12, 2020 4:46 pm
i'm feeling good
Nem mondom, hogy az álmatlan éjszakáimon általában egyedül vagyok. De ez most egy ilyen este. Mert hiába a rengeteg ismerős, társaság, ágymelegítő, Cromwell… egyszerűen vannak olyan tavaszi esték, amikor nem akarok mást, mint egy üveg kurvajó bort (éljen a konyha, meg a terrorizált manók segítőkészsége!), iszogatva elterülni hálójában a rengő csillagoknak. Vagy ha már az nem megy, legalább a tóban tükröződő képüknek. Ha valaki nem tudná, akkor megsúgom, hogy ide még mindig sokkal könnyebb kiszökni, mint a prefektusi fürdőbe be. Persze annak is megvan a maga bája, és az is lehet, hogy itt cseszettül hideg van a fürdőhöz képest, mégis.. van valami borzongató izgalom abban, ahogy a hideg víz végigsimít a bőrömön, abban ahogy elmerülök a fekete vízben nem tudva, hogy mi lakozhat éppen benne. Talán felelőtlenség, talán veszélyes is egy kicsit… és pont ezért is vonzó. Valószínűleg sokkal jobban remegnék a hideg víz frissítő érintésétől, ha nem fogyasztottam volna már el egy pár kortyot a nehéz, testes, száraz vörösborból. De megtettem és így pont annyira kellemes a hőmérséklet, hogy ne fagyjak szét. Meg nyilván az is segít, hogy mozgok, és lassan megszokom a hőmérsékletet.
Ajakaimra mosoly kúszik, ahogy meghallom a hangot. Előbb számítottam volna bármelyik srác (mondjuk Cromie) társaságára, de ha a Rox nevezetű idegen jut, akkor sem fogok panaszkodni. - Gyere csak! - felnevetek, nem túl hangosan, de a víz jól szállítja a hangot, így a Weasley (azt hiszem Weasley, de erre most nem vennék mérget, bár az egyszer biztos, hogy hemzseg tőlük az iskola) lány tutira meghallja. - Csak vigyázz, hogy ne rúgd fel a vörösbort a parton - teszem még hozzá kicsit kiemelkedve a vízből, ahogy próbálom kivenni a sziluettjét. - Egyébként ihatsz is belőle, hidd el, meglehetősen kellemessé teszi a fürdőzést - vonom meg a vállamat, ahogy kicsit kijjebb húzódom, hogy esetleg meg tudjam mutatni merre is lakozik a kincset érő nedűt rejtő üveg. De hiába, a Hold fénye nem elég erős, csupán homályos fénypászmákat küld felénk ahogy derengve tükröződik a vízen. Nagyon hangulatos, csak az ember kurvára nem lát tovább az orránál. - Franc, várj, csinálok egy kis fényt - morgolódom félhangosan, és hát nyilván a pálcám nincs a kezemben, mert nem szokásom fürdőzni hozni magammal, szóval csak kiemelem a kezemet a vízből és nedvesen csillogó tenyeremet kinyitva kimondok egy lumost, ami mondjuk nyilván elsőre csak felvillan, szóval legalább még egyszer el kell mondanom a varázsigét kicsit nagyobb koncentrációval, hogy kapjunk egy kis fényt. Vigyorogva pillantok arra, amerre Roxot sejtem és másik kezemmel az üveg felé mutatok. - Ott van. De ha bejössz, akkor hozd már lécci az üveget is, mert kiszáradok - forgatom meg a szemeimet, és közben képzeletben meglapogatom a vállam a roppant elmés szóhasználatért. Kiszáradni egy tóban… - Amúgy Nina vagyok - teszem még hozzá magasra emelve a kezemet, hogy nagyobb részt érjen a fény. - És remélem nem vagy szégyellős - öhm igen… lehet, hogy eddig elfelejtettem említeni, hogy az éjszakai fürdőzés egyik lényege, hogy nem szorulok rá a fürdőruhára? Vajon Rox mennyire szemérmes? Talán nem ártana eloltanom a fényt…
