| Szer. Május 06, 2020 3:13 am |  Clementine Selwyn Clem, Clemmie, Tina "We think that pain is the worst feeling. It isn't. How can anything be worse than this eternal silence inside of me?"  Nem: Nő Kor: 22 év Vér: Aranyvérű (legjobb tudomásom szerint) Születési hely: Selwyn kúria, Bath, Egyesült Királyság Iskola/ház: Roxford tanulója volt, Mardekár ház színeit viselte Munka: Akadémiai Tanuló Családi állapot: Hajadon Patrónus: Keresztes vipera Pálca: Szil, sárkányszívizomhúr maggal, 11 és fél hüvelyk Amit szeretnek bennem Ohh, mily egyszerű ez a válasz! Mindent, az emberek mindent szeretnek bennem. Hisz egy elbűvölő személyiséget mutatok nekik. Egy igazi gondoskodó, szeretni-való lányt, akinek mindenkihez van egy-két kedves szava. Az idősebb emberek elvannak ragadtatva tőlem, hisz mindig belopom magam a szívükbe és kivívom magamnak a szimpátiájukat. De akik fiatalabbak, vagy ő úgy érzem, hogy a társadalmi ranglétrán alattam helyezkednek el, azok egyetlen kedves tulajdonságom sem tudják megismerni, hisz ők ezt nem érdemlik ki.
Kétszínű vagyok, és én ezt imádom magamban. Ebben semmi rossz sincs, csak kaméleonként tudok beolvadni a környezetembe. Kedvességet sugárzok, majd lecsapok, amikor kell. Ami zavar bennem másokat Nem igazán hagyom, hogy átlássanak rajtam okklumenciát tanultam nagyon sok időn keresztül, hogy a titkaim, csak az én titkaim maradjanak. A legilimencia nem az én világom, nem érdekelnek mások.
Akiknek nem jár ki a tiszteletem, ők csak egy elkényeztetett aranyvérű mardekáros lányt látnak bennem, akinek a szoknyája mindig szörnyen rövid. Ha jobb kedvembe vagyok egy-két lekezelő pillantással talán méltatlak, de legtöbb alkalommal az ilyen embereket levegőnek nézem. Életem története '98-ban a Roxforti csata előtt hónapokkal jöttem világra. Szüleim házassága kényszerházasság volt, ezt sosem tagadták. Anyám vad természetű volt, apámnál 10 évvel idősebb, így nem viselte el otthon a férfi elnyomást. Drento nevű házimanójával költözött be a Bath-ben található Selwyn villába esküvőjük után, ifjú férje sokat utazott, sokat hagyta egyedül. Ő ezt az önképzésre fordította, tanári állását adta fel ezért a házasságért, az okklumencia nagy szakértője volt. De nem volt egy szent, mint ahogy az később kiderült, hisz míg férje távoli helyeken járt, a családi kúrija ajtaja nyitva állt egy titokzatos hódolónak. Nem tudom ki lehetett ő, de nagy valószinűségre ő lesz a biológiai apám, hisz akit most apámnak hívok ő nem lehet. Bármennyire is büszkén viselem a nevét, bármennyire is önfeledten költöm a pénzét, belül én is tudom, hogy semmi közöm hozzá. Hogy honnan tudom? Én nem adok a szőrnyű pletykáknak, de adott egy kis gyanakvásra okot, nekikezdtem kutakodni és régi levelezésre bukkantam. Anyám és egy titokzatos A. E. B. között. Az utolsó levelében anyám beismeri, hogy gyereket vár az udvarlójától, de erre már nem jött válasz.
Ki vagy te titokzatos idegen?
Vajon az anyám miattad fordította maga ellen a pálcáját?
Ez a kis titok az én lelkemet nyomja, csak én tudok erről a dologról és nem is szándékozom megosztani senkivel Ha tükörbe nézek Nem vagyok magas, csak olyan átlagos. Anyám mélybarna szemét és dús sötét hajkoronáját örököltem. Testalkatom sportos, köszönhetően a sok mozgásnak, amivel lekötöm magam. Többen is kifejezetten vonzónak találják a külsőm, amivel én szívesen vissza is élek Családom Édesapám Mr. Selwyn. Szerintem senkinek nem kell bemutatni a Selwyn családot, évszázadokra visszavezethető a vérünk tisztasága. Erre büszke vagyok, ahogy édesapám is. Kemény ember, a Sötét Nagyúr elkötelezett híve volt, harcolt a Roxforti csatában, de az arcát sose fedte fel. Ezt jól is tette, hisz így a bukás után is aurorként folytathatja munkáját. Édesanyámmal a házasságotok a aranyvér fent tartása miatt történt, nem szerelemből. Nem is csoda, hogy egyedüli gyermek vagyok. Édesanyámat szinte nem is ismerhettem, egyedül kellett nevelned, ami nem igazán volt ínyedre, így főképp ezt a feladatot a házi manónk látta el. Hálás vagyok ezért neki és neked is. Sose volt köztünk téma a családunkat érő vádak. Nem vagy hajlandó a születésem előtti időkről beszélni, sőt ha rajtad múlna anyám létezéséről se vennél tudomást. Erős nő volt, nálad 10 évvel idősebb, rövid életű házasságotok alatt ő volt a megmondó ember itthon, bárhogy próbáltál ezen változtatni, nem sikerült. Édesanyám Mrs. Selwyn (née Denisovich) Egy orosz aranyvérű család egyetlen leánygyermeke voltál. Állítólag a te szemedet és vonásaidat örököltem. Elég fiatalon megismerkedtél Grindelwald nézeteivel, és szimpatizáltál vele. A nagy varázsló bukása után Tudjuk Ki oldalára szegődtél és lelkesedésed töretlen volt, mikor ő eltűnt te kerested, leghűbb szolgája lettél. Míg ő erőt gyűjtött addig te a Durmstrang Varázslóképző Iskolának voltál az óraadó tanára, egészen visszatértéig. 36 éves voltál, mikor összeházasodtatok apámmal, én a Roxforti csata előtt jöttem világra pár hónappal, a harcban mindketten derék módon küzdöttetek, de a Nagy Úr halála után, el menekültetek a helyszínről és éltétek tovább a hétköznapjaitokat, mintha mind ez meg sem történt volna. Vagyis, így élhettétek volna... De te nem sokkal a Tudjuk Ki bukása után saját kezűleg véget vetettél az életednek. Itt hagyva engem az égető kíváncsiságban. Miért nem akartad látni a lányodat felnőni? Párkapcsolat Nem várok egy társra, ez nem azt jelenti, hogy nem vágyom férfiakra, hisz vannak ilyen igényeim, aminek kielégítésire pillanatok alatt találok embert, de ennél több nem kell. Nincsenek érzéseim, az élet anélkül is tökéletesen leélhető. Gyermekeim Van egy Crup-om, aki az Apollo nevet viseli, ha ez számít. Crup-tartási engedéllyel rendelkezem, de azt nem ígérem, hogy muglik közelében is kordában akarom tartani. Apróságok Amortentia Friss rózsa, őrölt cickafark, rózsaavíz, gyömbér, és minden egyéb dolog, ami a bájitaltantermet juttatja eszembe. Mumus Egy dementor, halálosan rettegek tőlük Edevis tükre Magamat látom benne, a kezemben óriási hatalommal......... De van amikor csak magamat látom, mögöttem anyámmal és az igazi apámmal Hobbim Imádok sütni, koktélokat készíteni, talán ebből adódik, hogy a bájitaltan a kedvenc tantárgyam. A finom süteményeimmel szívesen meglepem a közelbe lakó mugli szomszédainkat. Szegény Mrs. Roth már a negyedik vetélését élte át, az öreg Mr. Winshlet pedig már az összes fogától elbúcsúzhatott. Elveim Azt vallom, hogy nekünk mágiahasználóknak (varázslók, boszorkányok, házi manók, koboldok) nem kéne elbújnunk olyan primitív élőlények elől, mint a muglik. Sokat olvastam Grindelwaldról, törekvéseivel teljesen azonosulni tudok, minden mértékben. A Sötét Nagyúrral már nem ez a helyzet, ő önző volt, nem törődött se a varázslókkal, se a mágikus lényekkel, csak az önös érdekei hajtották, ez okozta a vesztét. Amit sosem tennék meg Nem állnék össze sárvérűvel, vagy félvérrel, az a nevem megbecstelenítése lenne. Nem hozok szégyent a családom nevére. Ami zavar A jelenlegi politikai rendszer, az szörnyen bosszant. Ami a legfontosabb az életemben A család! Legyen az egy kitagadott családtag is, akkor is vér a véremből. A családunk jó hírét fent kell tartani, ha a családfánk elburjánzani látszik, akkor meg kell metszeni, hisz az csak erősíti. Ami a legkevésbé fontos számomra A nálam kevesebbet érő emberek vélemény, nem adok rájuk. Szintúgy a pletykákra sem. Sokszor visszajutottak olyan híresztelések a fülembe, hogy az édesapám nem a biológiai apám, hisz őt egy vérátok sújtja, ami miatt nem nemzhet utódot. Persze tudom, hogy ez csak rágalom... Amire büszke vagyok Aranyvérűségemre Ha valamit megváltoztathatnék Vissza hoznám az életbe édesanyámat....... A Roxforti csata végkimenetelét......és sok más dolgot Így képzelem a jövõmet A Mágiaügyi Minisztérium 3. szintjén képzelem el magam, a Mágus-Mugli Kapcsolatok Hivatalának Vezetőjeként. Hogy miért? A válasz roppant egyszerű, ezzel a munkakörrel olyan szintű hatalom helyezkedik a kezembe amivel bármikor vissza tudok élni. It's the most wonderful time of the year -Szia – fordul teljesen a mellette a pultot támasztó fiú felé és tekintetét mélyen a tekintetébe fúrja. Gyönyörű sötétkék szemek, szőke haj, egy belebújós pulcsi, amin az „University of Oxford” felirat díszeleg, ez valami mugli iskola ha jól tudja, de nem igazán jártas ebben a témában. Végig méri magának a fiút, tetőtől-talpig, a fajtájához képest nem is rossz, egész elfogadható példány. Az eső zuhog odakint, a londoni pub egy meleg barátságos menedéket nyújt a vihar elől menekülők számára. De a lány nem tartozik közéjük, hisz ő nem csak betévedt ebbe a bárba, hanem céltudatosan jött ide, nagy tervei vannak a mai estére és tervének egyik fő alanya a vele szemben álló, helyes fiatalember. – Nem iszunk meg valamit? – rebegteti meg a szempilláit, miközben melle alatt összefonja két kezét, hogy ezáltal a fiú tekintetét a mélyen dekoltált ruhájára vonzza. A fiú köpni-nyelni nem tudott, nem hogy válaszolni, arcán vörös pír jelent meg, majd valami „persze” féleséget makogott, ami nem volt jól kivehető. A lány arcán egy győztes mosoly terült el, ő is valami ilyen reakcióra számított mikor kiválasztotta az esti outfitjét. Hosszú fekete térdcsizma, fekete miniszoknya és egy piros felső, akkorra kivágással, hogy még a köldökéig is belátni. Tisztában volt a testi adottságaival, de nem akarta a véletlenre bízni a dolgokat ezért készített egy közepes erősségű Szerelmi Bájitalt, amit nem volt rest belecsempészni a fiú italába. Koccintottak, majd kellemesen elcsevegtek, míg be nem fejezték italaikat.
- Ki kell mennem a mosdóba – pattant fel a lány a helyéről, nem volt már ínyére a bájcsevej. Pedig a mugli fiú minden szaván csüngött és szerelmes pillantásokat lövellt felé. – Esetleg velem tarthatnál? – Kacérkodik, majd egy pajkos mosoly kíséretében a mellékhelység felé indul, nyomában a fiúval. Belépve a szűk helységbe, nem pazarolja tovább az időt, pillanatok alatt meggyőződik, hogy csak kettesben vannak, majd előveszi a pálcáját és elkábítja a fiút, aki elterül a hideg csempén. A lány számára visszataszító látványt nyújt az öntudatlan fiú, de leguggol mellé, megragadja a vállát és elhopponál vele a helyszínről még mielőtt bárki megzavarhatná őket.
RiverCottage, a családjában így híresedett el az a vidéki villa, ahova a fiúval érkezett. Viktoriánus korban épült ház telis-tele van tágas szobákkal, óriási teraszokkal és egy hatalmas pincével. Az utóbbi helyre érkeztek rögtön. Az épület teljesen kihalt volt, csak ők ketten zavarták meg a hely tökéletes nyugalmát. A boszorkány nem volt rest, mindent elő készített, lámpát gyújtott, a bútorokat szépen a fal mellé rendezte, hogy legyen elég helyük, már csak a fiú volt hátra. Pálcát fog a fiúra, majd jól artikulálva kiejti a szavakat.
-Stimula – a mugliba pillanatokon belül visszatér az élet. Nagyokat pislogva tér magához a kemény beton padlón. Körbe pillant, próbálja beazonosítani a helyet, több-kevesebb sikerrel, de inkább az utóbbi. Még mielőtt szólásra nyitná a száját, a lány suhint még egyet a pálcájával, mire a fiú kezeit láthatatlan kötél fogja össze. Egy megvető pillantással végig méri a csapdába esett prédáját, már eltűnt az arcáról a kedves mosoly a helyét az undor vette át.
- Ti muglik olyan buták vagytok, hogy az már fájdalmas . – leguggol a fiú mellé és kiveszi a telefonját és a pénztárcáját a zsebéből. A telefont egy pálcamozdulattal felrobbantja, majd a pénztálcára tartalmára terelődik a figyelme. –Matthew! Mily szép név – dobja a földre a fiú igazolványát, majd a mugli pénzt kezdi számolgatni, de sokat nem tud vele kezdeni így azok is a földön végzik. – Ők a családod? – vesz elő belőle egy összehajtogatott képecskét, amin középen a fiú van körülötte pedig 2 iker kislány és egy idősebb pár mögöttük.
A fiú most tudta végre összeszedni magát és hebegve-habogva megszólalt.
- Mi vagy te? – kérdezi dadogva, miközben próbál a lehető legmesszebb húzódni a lánytól. Az összekötözött kezei remegnek, vacok a hideg helyen. A lány agyában akaratlanul is átfut az a gondolat, hogy a fiú milyen gyenge és vétlen és a varázs világ a fajtája elől rejtőzködik.
- Nem válaszoltál! Én kérdeztem hamarabb! – áll fel a fiú mellől. A mugli némán néz a lányra, nem meri szólásra nyitni a száját. Már nem azt a gyönyörű bombázót látja a lányban, akivel a mosdóba siettek egy gyors menet lenyomására, hanem helyette egy ijesztő pszichopatát vél benne felfedezni.
A boszorkány dühösen a hajába túr és pálcát szegez a fiúra. – Mindegy is! Nem kell jóba lennünk – mondja színlelt sértődéssel a hangjában. Kicsit örül, hogy a fiú inkább a hallgatást választotta a folyamatos ordítozás helyett. Az egyik falmentén lévő kisasztalhoz lép, amin egy puha bőrkötéses méregzöld színű könyv lapult. Egy tipikusan olyan könyv volt, aminek már a kinézete is sejteti a jövőbeli olvasóval, hogy a tartalma érdekesnek fog bizonyulni. Fellapozza a kívánt fejezetnél, ami főben járó átkokat taglalja, ezek közül a boszorkányunkat most a Cruciatus átok érdekli. A könyvet az apja gyűjteményéből szerezte, tiltott darab, tudja nagyon jól, az apja birtokában több ilyen is megtalálható. – Tudod, az iskolai projectemhez kellesz – kezd el fecsegni, de a száját csak hazugságok hagyják el. – Bájitaltanból évfolyamom legjobbja vagyok, több nyári szünetemet fordítottam az okklumencia elsajátítására és a gyógynövénytant is nagy szeretettel űzöm, de valahogy a sötét varázslatok kivédése nem az erősségem. – Magához veszi a pálcát és a fiú felé kezd sétálni szép lassan. – Sok időt fordítottam mostanában az elsajátítására, de aztán rájöttem, hogy azzal van a gondom, hogy én nem ki védeni szeretném, hanem alkalmazni – gondolkodik hangosan- ehhez pedig kellett egy személy…. Ez a személy lennél te. – mosolyog biztatóan a fiúra. Majd a pálcáját rá szegezi. Naphosszakat töltött az átok tanulmányozásával, mindent tud róla, a testet és a lelket át kell járnia a gyűlöletnek, hogy működjön. Mély levegőt vett és izgatottan neki kezdett.
-Crucio! – a fiú teste megremeg, egy óriási kiáltás hagyja el a száját, de a boszorkánynak ez nem volt az igazi. Dühítette, ennél sikeresebb eredményt várt. Dühösen újra felemelte a pálcáját, most elszántabban. – Crucio! – a szavakat most hangosabban ejtette ki, jobban beleélte magát. A fiú üvöltése még az előzőnél is továbbra nyúlt, de ezzel sem volt elégedett.
-Kérlek! –liheg a fiú fájdalomtól kimerülten –Kérlek, hagyd abba! – A lány kérdőn pillant a fiúra. Miért tenné? A gyakorlásnak az a lényege, hogy minél többször kell megismételni. A fiú könyörgő tekintetét nézve csak még inkább realizálja, hogy a varázstalanok milyen szörnyen nyápic teremtés. A következő átok már jóvalta erősebbre sikeredett, aztán a következő is és a következő is. De a boldogságát a mugli megzavarta, elvesztette eszméletét. A boszorkány dühösen sietett oda hozzá, megnézte az életjeleit.
-Puhány dög! Még ennyit se bírsz! – jegyzi meg epésen majd a pince ajtó felé vette az irányt a könyvel a kezében, vissza csempészi apja szobájába még mielőtt bárki rájönne az eltűnésére. A szobában a boszorkány kissé elidőzött a apja könyvgyűjteményét nézegetve, leemelt a polcról egy másik példányt ami az okklumenciát taglalja és kicsikét beleolvasott. A nyugalmas olvasgatásából egy eszeveszett üvöltés rántotta ki. Vissza helyezte a könyvet a polcra és már hopponált is vissza a pincébe, ahol már a fiú mellé még egy fő csatlakozott. A mugli számára csak egy szokványos Russelterriernek tűnhetett a Crup, aki rátámadt és épp a vádlijába mélyesztette fogait és próbált minél több húst kiharapni a fiú lábából.
- Apollo! Gyere ide! – szól rá a házi kedvencére, aki már lassan egy 10 éves példány. Szófogadóan jön a lábamhoz. Nem éppen egy mugli kedvelő jószág – Most nézd mit csináltál- mutat a fiúra- Csupa vér lett. – rosszallóan megrázza a fejét majd a fiú felé indul a pálcájával, a mugli mindent megtesz hogy hátrálni tudjon, arcát könnyek szántják fel. A boszorkány nem is törődve vele csak a fiú lábát veszi figyelembe. - Vulnera sanentur – mondja ki a varázsigét, mire a fiú sebbe elkezd összeforrni és egy friss új bőrréteg jelenik meg rajta. Az áldozat megkönnyebbülten fújja ki a levegőt és a pulzusszáma is szépen elkezd stabilizálódni, mindaddig, míg a lány az arca felé nem fordítja a pálcát. Még hallja hogy a lány száját elhagyják a szavak.
-Exmemoriam – Pislant egyet, s mikor újra kinyitja a szemét már a Pub mosdójából jön ki, zsebében a pénztárcájával, a telefonját ellopták az este folyamán, de nem bánja, majd pótolja.
|
|
