Irina Egorovna Yesikova

Fiatal vagy, orosz, okos és gyönyörű. Azt hiszem ez már önmagában is elég veszélyes kombináció, de csak az tudja igazán milyen vagy, aki közel áll hozzád. Ebből pedig jelen pillanatban csupán két fő ismeretes, ők pedig a lányaid. Az ikrek, akiknek oly korán, szinte még kamaszkorod derekán adtál életet, majd felkerested apánkat az érkezésünk tényével. Andrej nem volt elragadtatva a hírtől, hogy házasságon kívül született ikerlányai rossz fényt vethetnek rá, ezért úgy döntöttetek elzártok minket a nyilvánosság elől. Cserébe apánk - és a vagyona - biztosította, hogy az ország legjobb tanítói vezessenek be minket a varázsvilág rejtelmeibe. Otthon tanultunk, tempósan és sokat. Mágiatörténetet, bájitaltan, herbológiát és bűbájtant, majd később mugliismeretet, átváltoztatástant, sokat tudunk a sötét varázslatokról is és egy keveset a legendás lényekről. (Na jó, Zoya voltaképp róluk is elég sokat tud.) Nem volt más választásunk, mint mindenből kiemelkedően teljesíteni, a kezdetektől nyelveket tanulni és... Nos, arra a legkevésbé sem volt gondunk, hogy baráti kapcsolatainkat ápoljuk, ugyanis nem voltak. Azt hihettétek elegek vagyunk mi egymásnak. Aztán történt valami. Valami sötét és rossz dolog, nekünk pedig nem volt többé maradásunk Oroszországban.
Neked akkoriban egy angol férfi udvarolt, hisz apával sosem fordultak komolyabbra köztetek a dolgok (vagy ha igen, minket ebbe nem avattatok be). Tervet szőttünk, hogy jöhetnénk Angliába, majd a legkézenfekvőbb megoldással éltünk. A szerelmi bájital, amit főztél, megbabonázta a férfi szívét (vagy inkább az elméjét?), innentől pedig nem volt nehéz úgy alakítani a dolgokat, mintha önszántából invitálna téged magához. Persze velünk együtt, hisz minket nem hagyhatsz el, azt sosem tennéd. Így alakult, hogy késő tavasszal három új fővel bővült a Wood-rezidencia, te pedig két lányod mellé egy idősebb fiúgyermeket is kaptál újdonsült párod fiának a személyében.
Azóta Oliver látványosan a tenyerén hordoz téged, te pedig rettentően élvezed, habár mélyen belül talán téged is bánt az, hogy ez nem valódi. Azt hiszem beleszerettél, de ha abbahagynád, ha ez az egész kiderülne, talán sosem bocsátaná meg neked. Nekünk. Érthető, hogy félsz, hogy minket is féltesz, mert nincs hova menned. Érhető a vívódásod, hiszen feláldoztad értünk a fiatal éveidet és most a szerelmedet is hajlandó lennél erre a sorsra száműzetni. De mi már felnőttek vagyunk. Az anyánk vagy, de nem tartozol értünk felelősséggel életünk végéig..