A tanulótárs

Épp csak megkezdődött az iskola, mikor még első évolyamos voltam. Ahogyan te is... Már másodjára. Mert igen, képes voltál megbukni bájitaltanon, meg még ki tudja hány másik órádon már az első évedben. És mit ad Merlin, neked épp mellém kellett letenned a feneked az első bájitaltan órámon. Csak hogy az egész órát végig dumáld, és idegesíts azzal, hogy egy percre sem tudtad befogni a csacsogód, és még nekem is csak elvontad a figyelmem. Ahogy az azt követő többi órán is. De nagy nehezen csak sikerült egyezségre jutnom veled, rögtön az után, hogy megtudtad, ha nem teljesítesz kicsit jobban, akkor a te mágusiskola-beli pályafutásodnak annyi, hiába vagy olyan jó, ha kviddicsről van szó. Mert te hozzám jöttél segítséget kérni. Hogy korrepetáljalak, és segítsek neked nem megbukni ismét.
És ez már így megy az ötödik éve. Én tanítalak szabadidőnkben, te pedig legalább az órákon nem zargatsz. Már amikor kibírod, de mind tudjuk, ez neked milyen nehezen megy... Az évek során pedig egészen megkedveltelek, mert hát azért mégsem vagy olyan hülye, mint amilyennek elsőre látszol. Csupán csak borzasztóan lusta vagy. De legalább mellettem kicsit jobban megerőlteted magad, és talán még sikerül elvégezned a sulit időben, és nem fogod a padokat koptatni még az unokáim idejében is.
És nem is húznám tovább a szót, gyere, és húzz ki kicsit a megszokott, unalmas napjaimból, és ígérem, meglesz neked is az az E... Vagy talán még a V is...

//Na hát röviden ennyi lenne, semmi mást nem szabnék meg rajta   Az avi is csak egy javaslat, ha akad más ötleted, vevő vagyok bármire... A lényeg hogy gyere, mert várlak *-*