A családról nekem olykon egészen furcsa elképzeléseim tudnak születni. De tényleg… olyanok, hogy ha ezt meghallaná akár a Weasley klán, akár a Potter család, vagy akár szeretett Andromeda nagyim, akkor valószínűleg egymás után térnének ki a hitükből, hogy hát de akkor ők nem is olyan különlegesek számomra, mint ahogy eddig gondolták, gondolhatták. Pedig de. A vér szerinti kötelék mindig nagyon fontos lesz számomra, na meg persze azok is, akik felneveltek, akik között szinte egész eddigi életemet töltöttem. Csak épp az utóbbi időben annyit utazgattam, és annyi új embert ismertem meg a legkülönbözőbb képességekkel, hogy jelenleg úgy állok ehhez az egész család témához, hogy minden ember egyenlő, mindenki egy család. Persze a Weasleyket, Pottereket mindig kiemelt helyen fogom tartani a szívemben. Főleg Victoire Juliette Weasleyt. Vicet, akivel gyerekkorunk óta legjobb barátok vagyunk, és akivel az utóbbi néhány hónapban őszintén megmondva fogalmam sincs, hogy mégis mik, vagy kik vagyunk mi egymásnak. Illetve a húgát, Domit sem lehet kihagyni a sorból. Ha akarnám sem lehetne, gondoskodik róla. Már csak azt remélem, hogy a múltkori ajándékommal sikerült legalább egy kicsit kiengesztelnem a sértődékeny lelkét, és nem hagyta szegény jószágot egyedül kóborolni valahol Roxmorts utcáin, csak azért, mert haragszik rám. Most azonban nem a Weasley lányok miatt vagyok Roxmortsban. Vagyis de, ha jobban belegondolunk, akkor közvetve mégis. Ugyanis Domi kérésére segítek az egyik hugrabugos lánynak, aki még csak most kezdte tanulmányozni a metamorfmágiát, de nem igazán tud bánni vele. Sebaj, majd segítek, csak mondja el, hogy mi a gondja vele. Nem olyan nehéz vele bánni. Valahogy olyan ez, mint a repülés: ha bizonytalan vagy magadban és nem érzed, hogy sikerülni fog az adott manőver vagy szín, esetleg formaváltás, vagy nem tudod, mégis mit szeretnél kezdeni a helyzettel, akkor nem is fog sikerülni. De persze, ha csak most kezdi tanulni a dolgokat, akkor simán lehet, hogy ezt még nem is tudja. Na mindegy. Időközben a Három Seprű elé érkezem, de úgy döntök, nem megyek be, kint várom meg a lányt, akiről majdhogynem annyit tudok, hogy eredetileg vörös hajú, de ha metamorfmágus, akkor még ez sem egészen biztos. Úgyhogy biztos ami biztos alapon kint maradok az épület előtt, hogy biztos felismerjen, én ugyanis nem tudok semmi megkülönböztetőjelzést irányából. Hát, ez így érdekes lesz… unatkozni nem fogunk, az egyszer biztos.
~ Megjegyzés: Ha valami nem jó visíts ~ Szószám ~Change your mind ~ ★ ~
Vendég
Csüt. Jún. 11, 2020 3:58 am
from Eadlyn
•• We don't wear a mask... we just change our colors ••
Nagyon örültem, mikor Domi mesélt nekem Teddyről. Elég feltűnő ha az ember metamorfmágus, pláne, ha az még kezdetleges és kezelni sem tudja az egészet, így nem is csoda, hogy a háztársam beszélt a fogadott tesójával emiatt. Már ha jól értelmeztem, hogy a bátyja Teddy, mert nem lenne meglepő, ha nem tudtam volna figyelni, mikor ezt ecsetelte. Anya halála meg a végrendelet nagyon betette nálam, hogy az eddigieknél is szétszórtabb legyek. Szerencsémre a tanárok valamennyire elnézik ezt, mert én vagyok az a szerencsétlen, akinek most halt meg rákban az anyja... Azért igyekszem leadni időben a házikat csak minden bizonnyal minőségi romlás van rajtuk. Mentségemre szóljon, hogy ellenben rengeteg időt töltök a rajzteremben még szakkörön kívül is, vagy firkálgatok a folyosók közepén ücsörögve, ha a terembe nem jutok be. Nincs sok fekete ruhám, pedig tudom, hogy gyászidőben azt illik hordani, ezért ugyanazokat a darabokat hordom szinte folyton. Na nem mintha akkora gardróbom lenne a mondhatni kapszularuhatárammal... Szakadt farmert és egy trikót veszek fel végül, meg az imádott bőrdzsekimet. Ha most betennék még egy kamu piercinget tuti valami punknak néznének, főleg színes hajjal. Tessék, csak eszembe kellett jutnia és már is zöld az alja. Miért? Remélem eltűnik, mire leérek Romortsba, nem is teszek fel most mást csak egy lótuszvirág medálos láncot, aztán indulok is. Annyira bízom ebben a srácban, mintha valami szent lenne! Szeretnék kicsit normálisabb lenni, nem az a csaj, akinek a hajára vannak írva az érzései. River igazán taníthatott volna valamit ezzel kapcsolatosan, mikor nála voltam, bár nekem sem jutott akkor ez eszembe. - Szia, te vagy Teddy? - lépek oda kissé bizonytalanul a Három Seprűnél egy kint álldogáló sráchoz, aki korban annyi lehet, mint Domi mondta. A hajam vége persze még mindig zöld, én meg csak kínosan érzem magam emiatt. Meg amúgy miért pont zöld? És miért ilyen rikító? Ez még neonpartyban is világítana... - Eadlyn vagyok, és te vagy az utolsó reményem - jön spontán egy átirat a Star Wars filmek Lea hercegnőjének üzenetéből, de lehet most ezzel csak sikerül magam beégetnem. Sosem tudom, hogy mi az, amit a varázslók is ismernek és mi az amit nem, a szobatársaim például tök nehezen szokták meg, hogy én majdnem minden nap sztorizok Instán, mert ott tartom a gyerekkori barátaimmal is a kapcsolatot. Szóval Teddy, vágod mi az a Star Wars?
to Teddy
•• Bocsi, hogy csak most és csak ilyen rövid, majd jobb is lesz ••
Vendég
Csüt. Júl. 09, 2020 1:44 pm
Teddy & Eadlyn
Are you ready to change?
Mióta hazatértem nem túl sok szabadidőm volt, hiszen mindig akadt valami sürgős, vagy épp kevésbé sürgős, de mindig elhalasztott tennivaló, amit pótolni kellett. Ha meg épp nem, akkor azon fáradoztam, hogy megbékítsem a szeretteimet. Akik persze még mindig amiatt húzzák az orrukat, hogy voltam olyan „kedves”, és leléptem. Mindezt természetesen azzal megspékelve, hogy szó nélkül hajtottam végre eme gyalázatos tettet. Igen, tudom. Én is nagyon jól tudom, hogy szólnom kellett volna, de most… mit tegyek, ha egyszer én sem igazán tudtam kiigazodni az érzéseimen? Na persze… nem mintha most annyival jobb lenne a helyzet, sőt. Néha úgy érzem, hogy nemhogy javult volna valamit, de csak egyre mélyebbre és mélyebbre zuhanok a gödörbe, amit majdnem két évvel ezelőtt kezdtem megásni magamnak. Igen, tudom… nagyon ügyes vagyok, de valahogy majdcsak kikecmergek belőle. Kénytelen leszek, mert sosem voltam az a feladós típus. De tényleg. Most azonban épp nem azért vagyok a Három Seprűnél, hogy helyretegyek valamit, amit elrontottam. Inkább azért, hogy segítsek megtanulni kezelni valamit, amit kellene ugyan, de még mindig nem sikerült. Na igen, a metamorfmágia nem könnyű eset… pedig elvileg annak kellene lennie, lévén csak születés útján lehet hozzájutni. De ha beletanul az ember, akkor onnantól kezdve csak gyakorolni kell, és nem lesz semmi gond. Majd Eadlyn is rájön. Aki egyébként épp most ért a találkozási pontra. Remek, tehát kezdhetjük. Igen, én vagyok Teddy! Szia, Eadlyn! Viszonzom mosolyogva a köszönését, majd gyorsan átfutom a tekintetemmel. Ahogy látom tényleg nem igazán tudja, hogy is működik a képessége… nem tudom, melyik felmenőjétől örökölhette, de az illető igazán megtaníthatta volna, hogy mi is a helyzet ezzel kapcsolatban. Nem baj, ha ő nem, hát majd én… végülis jobb később, mint soha, nem igaz? Furcsán nézek rá, mikor közli velem, hogy én vagyok az utolsó reménye. Már miért is lenne ez a helyzet? Talán gyógyíthatatlan beteg, vagy valami egyéb baja van? Remélem, nem, de ha mégis ez a helyzet, akkor meg miért hozzám jött? Miért nem a Szent Mungóba ment rögtön, elmondani, hogy „hahó, amúgy beteg vagyok, és utolsó reményre van szükségem!”. Hát… érdekes napnak nézünk elébe, az egyszer biztos. - Öhm… nem igazán tudom, miről beszélsz! Mármint miért is én lennék az utolsó reményed, de semmi gond, minden tőlem telhetőt megteszek, hogy segítsek! Szóval… mennyit tudsz? Hol kezdjük? Érdeklődök kedvesen, de van egy olyan érzésem, hogy most bizony tetszik-nem tetszik, de a nulláról fogjuk kezdeni. Vagy még lejjebbről. Hjaj!
~ Megjegyzés: Ha valami nem jó visíts ~ Szószám ~Change your mind ~ ★ ~
Vendég
Pént. Aug. 07, 2020 1:41 am
from Eadlyn
•• We don't wear a mask... we just change our colors ••
Eléggé lutri ez a találka, mert sem én nem tudom, hogyan néz ki Teddy sem ő nem tudja én milyen vagyok. A leírás, amit Domi mondott róla se segített sokat, hiszen ez bármelyik srác lehetne szinte, de szerencsémre a Három Seprű előtt csak egy ácsorog. Felé veszem tehát az irányt és remélem nem leszek tök ciki, hogy nem ő az, ezért kissé bizonytalanul kérdezem meg, hogy ő-e az a bizonyos Teddy. Yeah, most ezért jár a keksz, ő az! A beszédstílusomról néha üvölt, hogy varázstalanok - vagy ahogy ők mondják, muglik - között nőttem fel. Például jártam már úgy, hogy valaki nem ismerte a Grease-t vagy életében nem hallott a Netflixről... És én meg lazán, spontán tolom a filmekre utaló mondatokat néha, amik csak akkor viccesek, ha tudod miről van szó. Egyszer sütöttem sajttortát és felvittem a szobába, hogy egy kártyaparti mellett elnassoljuk a lányokkal. Az egyik szelet nagyobb lett, mindenki azt nézte én meg megszólaltam, hogy "Ez azért még egynek számít" - idézve A Gyűrűk Urából - mire fel a két hasonlóan mugli születésű lány jót röhögött a többiek meg nem értették. Na ja, úgy tűnik, ami filmek nálunk alap elvárásnak számítanak, azt itt örülhetünk ha névről ismeri valaki. - Bocsi, ez egy ilyen filmes idézet féleség akart lenni. A Star Warsban Lea hercegnő üzenetében... Áh, inkább nem megyek bele, tényleg bocsánat, én nem varázslók között nőttem fel - úgy érzem ezt jobb tisztázni még az elején. Talán ez arra is adhat neki egy kis magyarázatot, hogy miért vagyok ennyire szerencsétlen egy buckalakó a metamorfmágiához... A Star Wars témát meg inkább nem erőltetném, mert én sose láttam azokat normális sorrendben, csak elkísértem anyát rá a moziba, de engem nem nyűgözött le úgy, mint őt. Nem is tudom megmaradt-e még mondat annyira mint ez. "Segítsen Obi Wan Kenobi. Ön az utolsó reményünk." Remélem Teddy lesz az én Obi Wanom még akkor is ha nem érti miről van szó. - Őszintén bevallom neked, nagyon extrán kezdő vagyok még. Öhm... Nemrég veszítettem el az anyukámat és utána kezdődött az egész. Aztán kiderült, hogy amúgy apámtól örököltem, de őt csak most ismertem meg, szóval nem azzal voltam elfoglalva, hogy ezzel tanítson valami önfegyelmet, gondolom megérted - tartok egy kicsit talán túl személyesre sikeredett bemutatkozó szöveget, de mivel egyáltalán nem tudom hogyan fogjuk ezt kezdeni, gondolom bármilyen infó jól jöhet neki. Lehet, hogy mondjuk építenem kell valamire, mikor kontrollálom vagy nem tudom. - Egyébként bent akarunk leülni vagy kint? - a legutolsó szavamat kimondva reflexből nézek fel az égre. Van egy-két felhő, de nem tudom eldönteni, hogy lesz-e eső vagy sem, itt ezt sosem tudhatjuk.
to Teddy
•• ••
Vendég
Csüt. Aug. 13, 2020 8:31 pm
Teddy & Eadlyn
Are you ready to change?
Általában mindenben benne vagyok, ha abból legalább egy kis tapasztalatot lehet szerezni. Márpedig mindenből lehet tapasztalatot szerezni, nem igaz? Tehát akkor ez el is dőlt. Arra viszont elég ritkán veszem rá magam, hogy a metamorfmágiával kapcsolatban segítsek bárkinek is. Mondjuk elég ritkán kérik, hogy segítsek, szóval mindegy. Ha rajtam múlt volna, akkor valószínűleg egyáltalán nem, vagy csak nagy nehezen vettem volna rá magam, hogy ma eljöjjek a Három Seprűbe, és segítsek Domi egyik háztársának. Oldja meg egyedül. Mármint persze, értem, hogy kezdő, meg nem tudja kezelni, ami elég nehéz lehet neki, de azért mégiscsak... na nem baj, majd valahogy megoldjuk a helyzetet. Azt hiszem, muszáj lesz. Ráadásul úgy mentem neki ennek az egésznek, hogy azt sem tudtam, hogy is néz ki a lány. Mert hát mivel metamorfmágus, aki ráadásul nem tudja kezelni a képességét, így persze, hogy nem lehet tudni, hogy is néz ki akár már a következő pillanatban is. Nem is a külseje a furcsa, hanem amiket mond. Mert most... honnan a Merlin kisujjából kellene tudnom, hogy ki az a Leia hercegnő, vagy kifene, és Obi? Az egy név egyáltalán? Én legfeljebb valami ismeretlen állatfajnak tudnám elképzelni. Na mindegy. - Semmi gond! Ugyan fogalmam sincs, miket nézel, de tényleg semmi gond. Vonom meg a vállam hanyagul. Tényleg nem értem, de őszintén szólva nem is biztos, hogy nekem bele kellene folyni az ilyen kérdésekbe. Viszont ami ennél is furcsább, hogy csak úgy, minden kérdés és kérés nélkül nekiáll mesélni az életéről. Olyan dolgokat, amikre valószínűleg sosem kérdeztem volna rá magamtól, mert hát miért is tettem volna? Nem az én dolgom. - Értem! Szóval sosem tudtad, hogy mi a helyzet, igaz? Most nagyon nehéz lehet neked, de majd megoldjuk valahogy. Próbálj lenyugodni, akkor valószínűleg nem fog átváltozni a hajad. Nem szeretném, ha furcsán néznének ránk bent. Teszem hozzá, ezzel megadva a választ a kérdésre, hogy bemegyünk - e, vagy maradjunk inkább kint. Nem tudom, mennyire leszünk feltűnőek, de igyekszem egy félreeső asztalt találni, talán valamelyik sarokban. Már persze ha jön velem. Ha nem, akkor kénytelenek leszünk kint maradni, legalábbis amíg nem kezd el esni. Ha ez megtörténik, akkor majd kitaláljuk, mi legyen, de valószínűleg akkor már ő is szívesebben menne fedett helyre.
~ Megjegyzés: Ha valami nem jó visíts ~ Szószám ~Change your mind ~ ★ ~
Vendég
Hétf. Nov. 09, 2020 12:31 am
from Eadlyn
•• We don't wear a mask... we just change our colors ••
Siralmas ez a bemutatkozás, amit letolok. Egyáltalán miért kellet nekem a Star Warsból idézni? Igazán megszokhattam volna már, hogy nyolcvan százalékra biztos, hogy nem fogja érteni a másik. Én meg itt Obi Wanozok... Kínosan mosolygok, ahogy megemlíti, hogy fogalma sincs miket nézek. És csak azért, hogy ez az érzésem se maradjon titokban a zöld vége a hajamnak látom, hogy átmegy pirosba. Jó vicc, komolyan? Ha már a fejem nem vörösödik el, akkor majd a hajam? Na jó, ez legalább egy fokkal közelebb áll az eredeti hajszínemhez bár még mindig látványosan különbözik - legalábbis nekem. Talán kicsit bő lére eresztem a választ, hogy mennyire vagyok kezdő a metamorfmágiában, de a szófosás mindig is az erősségem volt. Valakinek le kellene ilyenkor állítania, mert olyan könnyen kerítek hatalmas sztorit egy egyszerű válasz köré és ez most sincs másképp. - Igen. Mármint sosem tudtam... Jó, oké, megpróbálok valahogy megnyugodni, de ez nem valami egyszerű- csak tudnám hogyan kell ezt csinálni. Mitől nyugodnék meg? Anya halála óta nem voltak nagyon nyugodt perceim csak amikor festettem. Hm... Ez talán egy jó pont. Nagy levegőt veszek és lassan kifújom, lerázogatom a kezeimet is. Pont úgy nézhetek ki, mint egy atléta a nagy verseny előtt, nagyon bizalomgerjesztő lehetek. Lehet, hogy inkább olyan vagyok, mint egy fújtató ló? Na jó, egyre jobbak ezek a hasonlatok és... És oh már nem rikító a hajam, hanem tök átlagos. Vagyis átlagosan vörös inkább. - Nézd, sikerült! - vigyorgok Teddyre lelkesen kezemben a hajamat mutogatva. Menni fog ez, jó tanár lesz nekem ő. Örülök, hogy Domi elintézte a dolgot, hiszen már most többet ért el nálam, mint ami nekem sikerült. Saját akaratomból még eddig nem változtattam vissza a hajam, tehát ez tényleg már egy siker. - Na most már be is mehetünk akkor - jelentem ki nagy büszkén és ha ő elindul, akkor én is. Nincsenek bent olyan sokan, több szabad asztalt is látok, de ismerőst egyet se. Legalább nyugodtan tudunk próbálkozni meg dolgozni az ügyön. - Amúgy Teddy... Mondd csak, te születésed óta tudtad, hogy metamorfmágus vagy? Bocsánat, ha ez túl intim kérdés volt, csak nem állt még nekem annyira össze ez a dolog - kérdezem miközben asztalt keresünk. Teddyre bízom, hogy hova üljünk, nekem aztán mindegy bár jobban örülnék egy boxnak, mint valamelyik asztalnak itt középen mindenki szeme előtt.
to Teddy
•• ••
Vendég
Szomb. Feb. 06, 2021 7:59 pm
Teddy & Eadlyn
Are you ready to change?
Nem igazán tudom, hogy most velem van valami baj, méghozzá rögtön a nagyobbik fajtából, vagy szegény lány beszél hülyeséget, de tény, hogy valahogy nem tudunk zöld ágra vergődni. Na mindegy, ez legyen a legnagyobb bajunk, és akkor nem lesz semmi gond. Bár ahogy látom Eadlyn legnagyobb problémája jelenleg az, hogy sehogy nem tudja megregulázni a hajfürtjeit. Pontosabban a hajfürtjei színét. Azért szerencsére megfogadja a tanácsomat, és igyekszik lenyugodni, emiatt pedig a haja is kezd visszaváltozni az eredeti hajszínére. Igaz, egyelőre még nehezen megy neki, de ez nem is csoda, ha csak most tudta meg, hogy metamorfmágus. Nem lehet most könnyű neki, de sebaj, majd segítek, és megtanítom neki, hogy hogy irányíthatja. Leginkább önuralommal, azt pedig egyelőre nem tudom, mennyi van neki, de hamarosan úgyis kiderül. - Látom! Ügyes vagy, csak így tovább! Az a titka, hogy igyekezz kontrollálni az érzelmeidet, akkor nem lehet semmi bökkenő. Hidd el, még én is küszködök vele néha... mert van, amikor egészen egyszerűen nem tudok mit kezdeni az érzéseimmel, aztán a hajam önálló életre kel. Kellett nekem mondani... rögtön eszembejut a legutóbbi találkozásunk Vickel, és hogy a hajam akkor is úgy döntött, hogy márpedig a lánynak tudnia kell, hogy nem vagyok a helyzet magaslatán. Aha, mintha ez egyébként nem lett volna elég egyértelmű! Viszont érzem, hogy most is kezd vörösödni, mintegy bemutatva Eadlynnek, hogy mire is gondoltam önuralom alatt. Ezért aztán csak széttárom a karomat, ezzel jelezve, hogy én már nem mondok semmit, csak nézze meg a hajamat, rögtön látni fogja, miről is beszéltem az előbb. - Hát, mióta az eszemet tudom képes vagyok változtatni a hajam és a szemem színét, szóval gyakorlatilag igen, mondhatjuk. Ne aggódj, te is belejössz majd, segítek! Mosolygok rá kedvesen, közben pedig egy félreeső asztalhoz terelem magunkat, hogy nyugodtan tudjunk beszélgetni.
~ Megjegyzés: Ha valami nem jó visíts ~ Szószám ~Change your mind ~ ★ ~
~ Szószám ~
••
