Pansy Parkinson

"Pansy Parkinson... te aztán nem vagy százas. De tényleg. Már Roxfortban sem kedveltelek, mondjuk nem mintha sokat beszéltünk volna. Úgy csüngtél Dracon, mint szaloncukor a karácsonyfán. Aztán amikor bejelentettük az eljegyzésünket, hirtelen te is találtál magadnak egy férfit. De tényleg? Gregory Goyle? Hogy szültél-e neki gyereket nem tudom, nem hallottam rólatok már nagyon-nagyon rég óta. A madarak azt csiripelik, hogy a házasságotok sosem volt működőképes, és hogy a szíved még mindig Draco után vágyakozik. Lehet, hogy beteg vagyok, de kapd elő a pálcád Parkinson, én megküzdök a férjemért. "

//Na, szóval, a fent leírtak csupán egyfajta reklámfogások lennének, itt jobban ki tudom fejteni az elképzelésemet Pansyről, és a kapcsolatunkról is. Én úgy képzelem őt, hogy a Roxfort után viszonylag hamar férjhez ment, és csapott egy sokkal nagyobb lakodalmat, mint amilyen Astoriáéké volt. Persze az egészet azért csinálta, hogy kivívja Draco féltékenységét. Hogy született-e gyereke azt rád bízom, ahogy azt is, hogy kihez ment férjhez, és hogy milyen most az élete. Amit viszont megtartanék, hogy még mindig a Malfoy családba akar tartozni - azt is kinézem, hogy Lucius ebben segíteni is próbálja -  és mindent megtesz annak érdekében, hogy Draco a kegyei közé fogadja. Talán sosem tudta levetkőzni azokat a dolgokat, amiket gyerekként ráerőltettek a szülei, és képes hazudni is azért, hogy beálnokkígyóskodhassa létrehoztam egy új szót magát Asto és Draco kapcsolatába, főleg most, hogy Astoria beteg, és így elég nehéz fenntartani egy házasságot.
(Igazából nem csak mi várunk, hanem az unokahúgod is szerintem, meg nekem az a véleményem, hogy egy ilyen karakterből nagyon sok mindent ki lehet hozni, hatalmas jellemfejlődésen tud át menni, és kitudja - a végén még barátnők is lehetünk)
Nagyon várunk Pansy, ÉN LEGALÁBBIS NAGYON-NAGYON, ha itt vagy küldj nekem egy baglyot. <3

Pansy Parkinson... nem tudom, mondták-e már neked, de te szinte  olyan vagy, mint a kiselefánt: nehezen tanulsz, de sosem felejtesz. Hozzá kell tennem: sajnos. Ugyanis nem ártana, ha felejtenél végre.... engem és a köztünk történteket egészen biztosan kiverhetnéd végre a fejedből. A múlt elmúlt, és egyáltalán nem szándékozom visszanézni, mert akkor emlékeznem kellene arra, hogy milyen is voltam. Hogy milyen voltam akkor, amikor veled voltam. Tudom, hogy neked nem tetszik, hogy már nem veled vagyok, és hogy boldog vagyok Astoriával, de fogadd el, törődj bele. Még mindig kerülgetsz, pedig már számtalanszor a tudtodra adtam a helyzetet. Nincs bajom veled, de kérlek, most már lépj tovább, elvégre neked is van családod, még ha nem is a legjobb a kapcsolatotok. A férjeddel és a gyermekeddel kellene foglalkoznod. Már ha van, persze... mert nem tudom, van-e gyermeked. Mondom, nincs bajom veled. Ha képes vagy normálisan a közelünkben lenni anélkül, hogy megpróbálnál megkörnyékezni, akkor rendben, úgy gondolom, Astoriának sincs ellenére a dolog. Már persze ha képes vagy tartani a feltételeket. Na mit mondasz?

/Nincs kőbe vésve semmi vele kapcsolatban, csak a karakterek közti kapcsolat. Hogy a Roxfort után mi lett Pansyval nem tudom, teljes mértékben a megalkotóra van bízva, ahogy a jelleme is. Ha megérkeztél küldj egy baglyot akár nekem, akár @Astoria Malfoynak. Mindegy, melyikünknek, csak gyere, mert várunk /