Manapság nehéz a kapcsolattartás. Még a húgommal is meggyűlik a bajom, az öcsémről nem is beszélve. Mindkettőt nehéz leültetni, és arra kötelezni, hogy egyhelyben körmöljön valamit, fel sem nézve, meg sem moccanva. Louis pedig a tintatartót is kiöntötte egyszer, ami szétfolyt a pergamenen és az ágyhuzatán is. A Roxfortot védőbűbűbájok sokasága veszi körül, ahol könnyen lehet, hogy a telefonom egyáltalán nem működik. Ezért kértem meg George bácsiékat, hogy találjanak ki valamit ezügyben, hogy ne kelljen mindig hazajönnöm, és leveleket küldözgetnem, mert a baglyom könnyen eltéved. Rá is álltak a témára még télen, s a tavaszi szünetre olyan eredményt is produkáltak, ami nem robbant fel, nem sült el első használatra. Ha minden igaz, akkor a bennfentes unokatestvéreim kaptak is belőle. Úgy érzem magam, mintha valami titkosügynök lennék, egészen felvillanyoz. Ez egy bogár, ami mászni kezd a tulajdonosának irányába, ha te a bogaradhoz kezdesz beszélni nagyon messze, és közvetíti, amit mondasz. Lényegében helyettesíti a telefont. Ha jól tudom most vagy azzal kísérleteznek, hogy láthatatlan is legyen, vagy azzal, hogy a szárnyai képet is mutassanak. Most pedig erőt vettem magamon, hogy az egyik szirten megálljak, leüljek, és kipróbáljam. Megcsiklandozom a hasát, megkocogtatom a páncélját. - Hahó! Rox! Hallasz? - csak remélni tudom, hogy az unokahúgom nem hajította ki, mert hirtelen nem tudta mi az, mert ha minden igaz, akkor még csak ez a kettő van belőle. És mi vagyunk a tesztelői... Mint anno, amikor Fred szófordítót öntött a kajámba, de erről legalább tudok. Apropó, lehet ebből ő is kapott... Rox és ő pedig a találmányok legnagyobb ismerői néha James-szel karöltve. Tehát csaknem... Ez csak alaptalan félelem, Vic... Meg fogok őrülni... - Vic vagyok! Hallasz? Roooooooooooox! - nyújtom el hosszan a nevét, hátha még a bogár mászik csak, vagy repül felé, nem tudom hogy történik pontosan a túloldalon. -Szólj, ha ott vagy! Azaz jobban mondva: itt. Vagy mégis inkább ott.
Vendég
Pént. Május 08, 2020 1:31 am
Victoire és Rox
- Egy-zseni-vagy, apa - bizony, bizony, nem mintha újdonság lenne a tény, de ez szenzációs, huppanok le az ágyamra és helyezkedem törökülésbe, óvatosan tartva Ottót a tenyeremben, hogy még véletlenül se sérülhessen meg. Perceken belül bizonyítani fog a kicsike; csak kár, hogy csiklandoz a lábaival. - Rox, az most kajak...? Ebben a korban már nem gyűjtünk rovarokat. - Hát, azt rosszul hitted - vonom fel a szemöldököm, miközben kisimítom Ottónak a takarót. - Na, nem mész a Falásba? - De, mindjárt. Miért? - Tudod, ketten vannak, és pároztatni fogom őket, most készítettem elő nekik a terepet. Gondoltam--- - Basszus már, dehogy akarom megnézni. - Látványosan grimaszol hozzá, majd felveszi a neonszínű hasitasiját, ami nem is jelenthetne mást, minthogy egyedül hagy a szobában.
Nos, ez tulajdonképpen nem volt igazi blöff, hiszen tényleg kettő van belőlük, csak a másik éppen valahol Vic keze ügyében, kontinensekkel innen, szóval, ha jól emlékszem, apa instrukciói kimondják, hogy simogatni kell a hasát, aztán a páncéljánál megkocogtatni, és ettől jön létre a kapcsolat, vagyis tökéletesen hallani fogjuk egymást. Elvileg. - Halló? De Ottó úgy megindul, olyan rohamtempóban kezd rámászni a pléd gyűrődéseire, mint akinek az élete múlik rajta, hogy lefogadom, csodás minőségű lesz a --- Rooo-ooo-oooooox! - Ááá, Vic! - kiabálok vissza szinte reflexből, besípol a fülem, és kénytelen vagyok marokra fogni a bogarat, nem, nem jó lesz ez itt, akadálymentesíteni kell. - Igen, itt vagyok, mindenhol is, csak egy pillanat, muszáj letennem Ottót a szőnyegre! - Mi a fenének harsogok bele centis távolságból? Vic ugyanúgy halláskárosodást szenved a rövidtávú memóriám miatt, hiába tisztáztuk csomószor, hogy ez a bogár érzékenyebben működik a telefonnál. - Mindjárt - szólok ezúttal kicsit emberibb távból, amíg biztonságosan (mértanilag) a szőnyeg közepére pakolom a rendbontót, hogy tutira menjek. Lehasalok mellé, megtámasztva az államat. És lőn teljes csend. - Na, az történt, hogy az ágyam nem tűnt okos választásnak, bár... biztos kiderült a recsegésből... bocsi! Most jó amúgy? Ottó normálisan mozog, lejjebb vett a vérmérsékletéből. Szerintem nem tetszett neki, hogy bevittem magammal asztronómiára, és állandóan körberajzoltam.
