Az éjszakai járőrőzés a kedvencem az egészben. Csend van, nem zargat senki maximum Longbottom és ráadásul eljátszhatom az igazságosztó szerepét. Ez három olyan dolog, ami kedvez nekem. Valamint így van okom arra, hogy miért nem alszom csak két-három órát, mert amúgy mindenki számon kéri rajtam, hogy mi a fenéért nem alszom ki magam rendesen. Ilyenkor jön a kiselőadás, hogy miket okoz a kialvatlanság Most épp egyedül róvom a folyosókat, Frankie eltűnt úgy fél órája, hogy felkutasson valami zajforrást és azóta nem tért vissza, de elég ügyes és éltrevaló nagyfiú már, szóval ha baja lenne valahogy a tudtomra adná. Meg hát meg tudja ő védeni magát, ha úgy alakul, szerintem igazából csak nem vágyik a társaságomra, amit őszintén szólva nem csodálok. Nem szívlelem kifejezetten, bár egyik fiút sem, szóval ez őszintén nem túl meglepő. Az ellenszenvem viszont nem tudom kordában tartani, így el tudom képzelni, mennyire bosszantó lehet a társaságom, ha az ember csak egy kicsi nyugalomra vágyna így az éjszakai órákban. Még azt is kinézem belőle, hogy visszament aludni a Griffendélbe és ott hagyott egyedül kint a sötétben. Hideg van, így talárom alatt vastagpulcsit viselek, hogy ne fagyjak meg. Ilyenkor az üres folyosókat nem tölti meg a diákok tömegéből áradó melegség és zsibongás. Csak a sűrű sötétség és a néma csend vesz körül, ami engem kifejezetten megnyugtat ilyenkor. Pálcám a pulcsim zsebében, nem számítok rá, hogy ma használnom kellene. Nem akarok párbajba vagy valami hasonlóba keveredni, de ha úgy alakul, akkor könnyedén elő tudom kapni, hogy meg tudjam védeni magam. Kereszteződéshez érkezem, mikor a bűbájtan terem felől valami neszezést hallok. Mintha valaki közeledne. Nem tudom eldönteni, hogy tényleg így van, vagy csak halucinálok, de jobb kideríteni, minthogy elmulasszak valakit.
Vendég
Csüt. Ápr. 30, 2020 6:23 pm
Helena & Lynnie
Mint mostanában egyre gyakrabban, ma sem tudok aludni. Ha lehunyom a szemem pár pillanatra, akkor rémképek jönnek elő. Anyám mosolya, majd a következő pillanatban hirtelen eltűnik, mintha sosem lett volna ott. Az utóbbi években már sikerült leküzdenem azt, hogy még napközben is erről tanakodjak. Az óráimon, a beszélgetéseim vagy a bulik közben. Mára már sikerült annyira összeszednem magam, hogy tudok a saját kis életemmel is foglalkozni. Ez viszont nem múlasztja el azt, hogy mi jön rám esténként. A legtöbb esetben, mint most is halkan kisurranok a szobámból és a folyosókat járom. Magamra kapom a talárom, hiszen eléggé hideg van már estére a kastélyban. Nem tölti meg a diákok melegsége, ahogyan a ricsaja sem. Minden annyira kihalt. Ezekben a késői órákban azok, akik nem néznek szembe komolyabb problémákkal az igazak álmát alusszák már. Bárcsak én is egy lehetnék közülük! Ehelyett olyan vagyok, mint egy alvajáró, hiszen a hihetetlen fáradtságom miatt alig tudok bármire koncentrálni, de nem hagyhatom, hogy már most elaludjak, mert nem lesz jó vége. Majd akkor, ha már végképp nem bírom két lábon állva. Úgy határozok, hogy valahogy kiszökök a kasélyból és a birtokon fogok járkálni, ha nem futok bele senkibe. Ott már nem szoktam járőrözni hozzám hasonló diákok után. Nem is értem, hogy mire van a takarodó, mindenkinek teljesen más a bioritmusa, s aki bajba akar keveredni, az nappal is meg tudja tenni. A bűbájtan terem felé haladok, amikor hangokat hallok meg. Valaki közeledik, így kicsit összerezzenek. Megpróbálok búvóhelyet találni, de Helena vörös hajkoronáját pillantom meg. Megforgatom a szemeimet és összetett karokkal állok meg előtte. - Az addig oké, hogy prefektus vagy, de nem kellene neked is aludnod néha? Éjfél múlt – közlöm vele kimért hangon. Nincsen problémám a lánnyal, de ha szólni akar a házvezetőnknek vagy nem enged el, akkor bizony nem kímélem meg. – Remélem nem tervezted eljátszani a mintadiákot és velem tartasz – ajánlom fel. Talán neki is jobb lenne a társaságomban töltenie az éjszakát, minthogy céltalanul rója a folyosókat.
Vendég
Szer. Május 06, 2020 9:38 pm
Lynette & Helena
elbújhatsz, de nem menekülhetsz
Égnek emelem a tekintetem, mikor felbukkan előttem Lynette az enyémhez igen hasonló hajkoronája. Persze, hogy egy Weasley. Kedvelem őket, ár amennyire képes vagyok szimpátiát érezni az emberek iránt. Nem fogom megbüntetni, nincs rá okom. Vagyis de, ha nagyon szigorúan venném a prefektusi feladataimat akkor legalább néhány pontot le kellene vonnom a kis éjszakai kiruccanása miatt, de szerencséje van, hogy velem találkozott. - Kevés alvással is beérem – vonom meg vállaimat. Elég, ha három-négy órát alszom, meg sem látszik rajtam a kialvatlanság. Rajta is ezt látom, hogy túl éber ahhoz képest, hogy ilyen későre jár. Gondolom, neki sem megy túl jól az alvás, ezért döntött úgy, hogy éjszakai felfedezésre indul. Ki tudja, hányszor csinálta már ezt úgy, hogy nem kapták el. Látom rajta, hogy nem készül semmi szabályellenesre és megesik rajta a szívem. Noha nehéz elképzelni, hogy vannak érzéseim és néha kifejezetten empatikus vagyok attól még mindez így van. - Nézd, nem kéne kint lenned ilyen későn. De felajánlhatom, hogy kis kerülővel visszakísérlek a griffendélbe, így mindketten jól járunk – forgatom meg szemeimet. Nem tudom, hova akar menni, de az tény, hogy jóval élvezetesebb valaki más társaságában eltölteni egy hosszú éjszakát, mint tök egyedül. Általában halálra unom magam, mert Longbottom azért nem olyan jó társaság, hogy hosszú távon is elszórakoztasson. Nincs kifejezetten bajom vele, egyszerűen csak nem érdekel, hogy mi van vele, meg mikről beszél ha párosával járőrözünk. - Két dolog: ha tanárral találkozunk meg kell büntesselek és se Frankie se Lestrange nem tudhat a kis kalandunkról. – Még a végén Longbottom beköpne, a házvezető meg nyilván leváltana, ha tudná, hogy nem teljesítem a kötelességeim és úgy viselkedek, mint egy rossz felelőtlen kiskamasz. Csak azért, mert komolynak és felelősségteljesnek látszom nem halt ki még belőlem a Griffendéles kalandvágy és vakmerőség.
Vendég
Szomb. Május 30, 2020 5:40 pm
Helena & Lynnie
Nincs bennem félelemérzet azért, mert Helena Fawley-val futok össze takarodó után a folyosókon. A lányt alapból nem tartom a leglelkiismeretesebb embernek, de az is lehet, hogy csak én ismerem félre. Még mindig jobb, mintha Frankie jött volna velem szemben, mert ő biztosan büntetőfeladatban részesítene. Bánnám? Talán csak egy kicsit, mert rontana a rólam kialakított tökéletes képen, de ettől függetlenül nem hatna meg jobban. Nem lehet mindenki tökéletes, de mutathatjuk magunkat annak. Vegyes érzéseim vannak azzal kapcsolatban, hogy Helena szembesétált velem. Valamiért örülök egy kicsit annak, hogy itt van és nem kell a gondolataimba temetkeznem, míg az is ott van bennem, hogy jó lenne picit egyedül lenni. Sosem jó semmi igazán. - Mostanában én is – válaszolom röviden. Valószínűleg csak azért, mert az álmatlanság rákényszerít arra, hogy kibírjam. Ha tudnék, akkor átaludnám az egész éjszakát és nem a folyosókat járnám tilosban. Árthat a jó hírnevemnek és azt sem akarom, hogy ez visszajusson apám fülébe. Félek, hogy aggódni kezdene miattam is, s erre nincsen szüksége egyikünknek sem. - Szerintem annak nem sok értelme van. Menjünk ki a birtokra és üljünk ki a tóhoz egy kicsit. Senkinek sem fog feltűnni, hogy ott vagyunk és tőlem aztán nem fogják megtudni – rántom meg a vállam. Azt is megtehetném, hogy szimplán elfutok a másik irányba. Le tudnám rázni Helenát könnyedén, ha annyira szeretném, de mégis itt llok vele szemben és azon vagyok, hogy magam mellett tartsam. Nem szoktam alapból ilyeneket csinálni. Inkább az a személy vagyok, akit megkeresnek mások, hogy boldogítsák a társaságukkal. Ma viszont megfordulni látszik a kocka. Mást nem legalább egy éjszakára. - Nem fogunk összefutni velük. Ne aggódj, nem fog veszélybe kerülni a prefektusi címed – próbálom megnyugtatni, ám mindenféle biztató mosoly nélkül teszem ezt. Mindössze egy szigorú nézést kap tőlem. – Pont ezért kell kimennünk a birtokra. Ha kerülővel most visszamegyünk a klubhelyiségbe, akkor fixen mondom, hogy valaki miatt le fogunk bukni. Ha a te szád eljár, akkor az enyém is – ezúttal már elmosolyodom egy kicsit ördögi módon. Gonosz lennék azért, mert megzsarolom? Talán egy kicsit igen, de nem szeretem ha a felek nem egyenlőek.
Vendég
Csüt. Jún. 04, 2020 9:03 pm
Lynette & Helena
elbújhatsz, de nem menekülhetsz
Nem firtatom, miért nem alszik, nem az én dolgom és nem is érdekel. Megvan a magam baja, nem hiányzik, hogy más is nekem sírja el ami a szívét nyomja. Jó, Rosie esetleg ha jobb pillanatomban kap el, meg persze Henry de mindenki más tartsa meg magának. Vagy sírja ki magát olyan embernek, akit érdekel is az, amit mond. Megtehetném, hogy ott hagyom a lányt és senki nem tudná meg, hogy találkoztunk. Így ő mehetne a dolgára én meg probléma nélkül folytathatnám utamat. Ezzel szemben tudom, hogy mellettem kisebb az esélye, hogy büntetésbe kerül. Na nem azért, mert nem bízom abban, hogy egyedül is ki tudja magát vágni egy neccesebb helyzetből, csak ha valakit egy prefektussal kapnak el éjszaka, akkor kisebb az esélye, hogy zargatni fogják. Mióta vagyok én ilyen aggódó és empatikus? Biztosan beteg leszek. Nem sokáig hezitálok, csak bólintok egyet, hogy rendben, benne vagyok. Végülis, nagy bajom nem származhat belőle, elég jól hazudok ahhoz, hogy ne jöjjek zavarba egy aprócska problémától. Különben is, milyen Griffendéles lennék, ha ilyen ajánlatra nemet mondanék? Csak mert nem csinálok minden második nap valami idióta és tök felesleges balhét azért néha igényem van az izgalomra. - Tudod, nekem nincs rá indokom, hogy beszéljek, ettől nem kell félned. – Hülye lennék bárkinek is megemlíteni ezt a kis incidenst, hiszen én mindenképpen rosszul jönnék ki belőle. Bár ha nem találkozunk útközben senkivel, akkor senkinek nem lesz kézzel fogható bizonyítéka és egyértelmű, hogyha Lynette valami érthetetlen indoknál fogva beárulna, akkor az én szavam, mint prefektusi egy kicsit hitelesebb lenne, mint az övé szabályszegőként. Nem látok ugyan rációt abban, hogy miért köpne be háztársam, de sosem lehet tudni, ki vett magára valami olyan megjegyzést, amit lehet, hogy nem is neki szántam főként nem rosszindulatból. Nincs értelme, hogy tovább ácsorogjunk itt, így lazán hátat fordítva a másik lánynak elindulok lefelé. Nem kell hátranéznem ahhoz, hogy tudjam, hogy követni fog, hiszen az ő ötlete volt, most nem sok értelme lenne a visszakozásnak. - De nem maradunk sokáig - szólok vissza halkan, hogy csak ő hallja és ne zengjen tőle az egész folyosó.
