Ez a történet, már az első vonatúton elkezdődött, akkor tudtam, hogy mi nem kerülhetünk egy házban. Kicsúfoltad a hajpántomat és a szemüvegemet, amit még apától kaptam. Erre én erősen a lábfejed léptem és kiöltöttem rád a nyelvemet. (ugye milyen gyerekes voltam, már akkor is?) A te házad a Griffendél lett, az enyém pedig a Hollóhát. A szív és az ész, hol az egyik kerekedik felül, hol a másik. A kviddics csapata fogója, a prefektusok gyöngye és sárkányrajongó klub elnöke lettél én így emlékszem rád Pff, hogy mekkora szívás, amiket én egy tizenéves Weasley srác fejében láttam akkor. Merlin óvjon engem, hogy még egyszer meg ne tegyem ezt, de mégis beleesek ebbe a hibába a mai napig. Az utálatomból nem tudom, mikor lett rajongás. Nem tudom, megmondani a pontos pillanatot, mikor kezdtem veled barátkozni. A Roxfort után nem sokat találkoztunk egyszer elmentem Erdélybe és ott összefutottunk, de akkor nem miattad jártam ott. Tényleg nem, de ezt te is tudod. Barátok lettünk, rend tagok és egyszerű levelezőtársak. Élveztem a leveleidet olvasni, mert olyan humorosak voltak, még azokban a sötét időkben is. Megtörtént az, ami ha nem borulok ki teljesen, akkor sose történik meg velünk a Roxforti csata után. Tudom, hogy a gyász hozott össze bennünket, már annyiszor kielemeztem azt az akkori helyzetet. Miért hitted, hogy egy csók lenyugtat engem? Ostoba férfi cselekvési módszert alkalmaztál rajtam. Olyan zavaros volt az egész hisz annyi gyűlöletet éreztem és fájdalmat hallottam gondolataimban. Elvesztettük barátainak testvéreinket és önmagunkat talán egy részünk is velük halt meg,
Elhitettem veled, hogy te akarsz szakítani velem. A roxforti csata után 5 hónappal később történt, miután már mindenki mást száműztem az életemből és csak te voltál mellettem. Karácsony előtt leakartam tudni a szakítást. Tudom, hogy a Weasley klán szívesen fogadott volna az ünnepekkor engem, mint újdonsült barátnőt és család tagot, de nem voltam felkészülve rá, akkor abban az időben. Kurva szar érzés volt átejtenem és a szemedbe hazudni sok fél igazságot. Nem akartalak megszeretni még annyira sem, mint Tonksot, hogy aztán elveszítselek és lássalak meghalni téged is. Úgy gondoltam, nem élném túl. Elértem, hogy a kutatásaid tényleg fontosabbnak tűnjenek nálam, mint én magam. Szerinted ki intézte el azt az bizonyos ösztöndíjat neked?
Valahogy mindig egymásba botlunk. Bárcsak, meg nem történetté tehetném 2003-at és aztán minden más találkozásunkat. Hogy kerülsz, oda ahol még a hippogriffek és a sárkányaid se járnak? Most mindketten megint egy csapatban dolgozunk a Brit Titoktartási Munkacsoportban. Valaki, aki tudja a titkom árulkodott neked. Tudod, hogy olvasok mások elméjében. Biztos Shacklebolt nem tudta tartani a száját... Már tudod, hogy milyen gyenge elmetrükkel vertelek át 20 évvel ezelőtt és tudod, hogy könnyen kifürkészem a gondolaidat. Igazán kínos volt az az alkalom, mikor egy megbeszélésen levetkőztettél a szemeiddel. Nem értél még el egy megbeszélés után se. Eltűntem, mint a kámfor. Miért beszéljek veled? Úgy is tudom mi lesz a vége...
Sosem kérdeztem meg. Miért nem házasodtál meg? Miért maradtál agglegény? Van más nő is az életedben vagy csak Norberta? Nem akartam sose megérteni, hogy miért akartál hónapokon keresztül elérni engem szakításunk után? Megházasodtam tudod? Vannak gyerekeim. Több is. Tudod? Az, amit most a külvilág felé mutatok számodra nem tetszene és elítélné érte. Hisz az igazi Hestiát a bolondos játékos énemről tudod, hogy a hamvakban ott rejtőzik. Tied a szívem, de ezt sosem mondtam kinyíltan és egy ideig nem is fogom elárulni neked. Ugye veszed a néma jeleket?
Várlak téged, ahogy a Weasley klán többi tagja. Bátyád, Húgod, unokahúgaid és unokaöcseid
