Délután kettő, az első alkoholisták pedig már bent ülnek a Foltozott Üstben. Van itt egy csávó, valami Richie, aki minden nap itt dekkol. Emlékeztet Samborára, a Bon Joviból. Szerettem azzal a faszival lógni, ha valamit tudott nagyon a gitározás mellett, akkor az bizony az ivás volt. Viszont ez a Richie biztos hogy nem Sambora, a zenéhez annyit konyít, mint én a varráshoz, szóval ebből eléggé ki lehet találni, hogy menyire. Van a sarokban egy zenegép és ma már ötödszörre dob bele egy knútot, hogy benyomja Celestinának valamelyik szar dalát. Én pedig legalább negyedszerre intek a pálcámmal, hogy a következő számra ugorjon. Ujjaival a pult felé int némán, én pedig kijövök onnan, megállok az asztal előtt, és lepillantok rá. Szakállas, bajszos és tényleg úgy néz ki mint egy csöves. Mint az a csöves akit hat éves koromban láttam Aberdeenben az utcán. Biztos vagyok benne, hogy az nem ő volt, hiszen azt a tagot Chadnek hívták. Sok évvel később találkoztam vele, mikor én már híres zenész voltam, ő pedig… Nos ő pedig már nem volt az utcán, mert egy öregotthonban tengette a napjait, de emlékezett rám és odaadta azt a gitárját, amin aznap láttam játszani. Azt az ütött-kopott Fendert még mindig a falamon őrzöm, ugyanabban az állapotban, ahogy tőle kaptam. Elmosolyodok gondolatfoszlányaim megjelenésére, de mindez csak egy villanásnyi ideig tart, amíg végül megköszörülöm torkom, hogy újra elmondjam Richienek, amit már hónapok óta szajkózok neki: - Nem pincér vagyok baszdmeg, szóval ha akarsz valamit, akkor emeld fel a koszos segged a kurva asztaltól, szambázz oda a pulthoz, és böfögd oda, hogy mi a merlinnek a csavaros faszát akarsz, oké? – bár hangom egyáltalán nem erről árulkodik, mégis elmosolyodok a végén. Rátámaszkodom az asztalra, és úgy pillantok a velem szemben ülő alakra. - Szóval akkor a szokásosat? Abból a mugli lágerből? – intek egyet pálcámmal a pult felé, hogy a sörcsap a korsóba kezdje önteni a folyékony kenyeret. A kőalkoholisták a mugli söröket isszák nálunk, jóval olcsóbba kerülnek, mint a varázslók által készített alkoholos löttyök. És bár nem vallom be, de egyébként én is ezt szeretem jobban. A vajsörnél kevés undorítóbb piát tudnék elképzelni ezen a világon, és szó szerint addig verném fejbe valamelyik gitárommal a tagot, aki kitalálta, amíg nem szakad atomjaira az agya. Amint a sör kiért, én visszalépdelek a pult mögé. Ajkaim közé egy cigarettát tűzök, és intek egyet pálcámmal a zenegép felé, hogy játsszon valami normálisat itt nekem. Mondjuk Nirvanát, azt még csípem is. Fiatal voltam, mikor Cobain meghalt, de nem tagadom és sosem tettem, egyik interjúban sem, hogy nagy hatással volt a zenénkre. Vagyis inkább rám, de ezáltal arra is amit a zenekarommal kiadtunk. Felsóhajtok arra, hogy ismét eszembe jutottak ezek az évek. Nem akarok még gondolni sem rá, mert menten elkap a leugrási vágy valamilyen magas épületről azért, mert onnan ide jutottam. Kurva jó karrier, mondhatom. A nyíló ajtó megkoccintja a csengőt, ahogy Valaki belép rajta. Szemöldökömet összevonom. Csak akkor ismerem meg a nőt, aki belépett a kocsmába, mikor egyenesen a pulthoz fordul. Mit fordul baszdmeg, csörtet oda, mint egy csorda bölény. Rezignáltan, arcom rezdülése nélkül nyugtázom a tudatot, ahogy felhuppan a pultra, én pedig lassan, már égetően lassan emelem rá a tekintetem. Hatalmasat slukkolok cigarettámból, aztán pedig nekidőlök a polcnak a hátam mögött. Ehhez a beszélgetéshez szükségem lesz egy sörre. Nem, inkább egy erősebbre. Intek pálcámmal, és a gin, meg a tonic elkezdi bekeverni saját magát. Amint kész van, belekortyolok, és újra a nőre emelem a tekintetem. De kibaszottul tud idegesíteni, hogy utánam koslat már vagy két hete. Találjon magának más elfoglaltságot, ne engem csesztessen állandóan. - Már azt hiszem elregéltem neked Howard, hogy akadj le rólam és baszogass mást a baromságaiddal. – forgatom meg a szemem. Semmi szia, vagy helló, térjen a lényegre, aztán pedig vigye ki a csámpáit a kocsmából. Pedig nem néz ki rosszul, sőt, helyesbítek: kurva jól néz ki, én pedig legszívesebben addig dugnám, amíg van benne élet. És ezt igyekszem nem tudtára adni annak a nőnek, aki már két hete bele akarja dugni a kést az oldalamba, hogy perkáljak már a hülye dílerének. - Ha Marcus ennyire nem tud megülni a seggén, már elpofáztam ezt is, hogy jövő héten fizetek neki. Kamatostul. – fújom ki a füstöt és nagyot kortyolok a piámból. Intek a pálcámmal, hogy ő is kapjon egy gintonicot, én pedig újra nekidőlök a pultnak és kortyolgatok a sajátomból, amíg megvárom, mit is mond
Ma egészen jól vagyok. Az utóbbi idők nagy részében rendszeresen szedtem a gyógyszereimet és viszonylag keveset piáltam rá - vagy épp drogoztam. A mindennapos orvos által felírt nyavalyáktól amúgy is belőve érzem magam, csak épp azt a hatást nem tapasztalom, amit mindig is kerestem a kettő között. Marcus úgy gondolom, sokkal jobban örül annak amikor a "bolond tyúkot" látja bennem, na nem mintha úgy vágynék a beképzeld, gőgös faszkalapra, de minden másnap kénytelen vagyok meglátogatni a rohadt messze lévő kúriáját, ahová még hopponálni sem lehet. Az istenit, értem én, hogy lenyomozzák, meg ilyenek, de akkor kitalálhatna valami könnyebben megközelíthető területet, mert magassarkúban és London kifejezetten "jó" időjárási viszonyaiban az embernek a sarka véres lesz, mire odaér. Meg sem lepődöm, hogy a mai szállítmány és az utána lévő közvetítés miatt az Abszol útra küld. Már két hete koslatok River után, akiből legközelebb kiátkozom a lelket is ha azon múlik. Egyik nagyképű franc után a másikba esek. Pont elég nekem, hogy ez kell csinálnom és ha őszinte akarok lenni, kiszállni sem tudnék csak úgy, de megerőltetni sem erőltetem magam túlságosan láthatóan. Amikor epizódban vagyok, minden annyival bulisabb, még ha később hónapokba is telik, hogy felépüljek utána és emlékezzek minden momentumra, amit elkövettem... de még így is sokszor egy veszélyes mosoly kúszik arcomra ezen gondolatmenetre. A visszaút már könnyebb, hamar végzem a kötelező körökkel, majd a Foltozott üst ajtajánál megállok, mély levegőt veszek. Ruhámat lejjebb húzom, hajamba túrok, mintha tetszeni akarnék valakinek - naná, hogy nem. Aztán belépek. A megszokotthoz híven olyan sokan nem tartózkodnak a kocsmában, én pedig ki is használom ezt a helyzetet, hamar, gyors léptekkel a pulthoz sietek, levágódom egy székre, keresztbe teszem lábaimat és az apró táskámat magam mellé teszem, nagy csattanással, jelezvén, hogy biza megjöttem. Ezt már River nagyon jól tudja, hisz tekintetéből az ajtónál kivettem - na meg még mindig, legilimentori képességeimet sem vagyok rest előszedni óvatosan - hogy mit is gondol rólam. - Két hete pont ugyan ezt mondtad. - Pillantok rá szigorú tekintetemmel. Nem vagyok az az ijedős fajta, mindezek előtt auror voltam, rendesen kiképeztek és ha nem lenne a betegségem ilyen kiszámíthatatlan, biztosan nem itt senyvednék, drogdílerként... ami elég szomorúan hangzik és óriási váltásnak, az aurorkodás után. Még szerencse, hogy néhány jó tulajdonságot meg tudtam tartani azokból az időkből. - Nem érdekel különösképp most sem a siránkozásod. Mi van, nem fizet elég jól a kocsma? - Pimasz vigyor kúszik ajkaimra, miközben magam elé veszem a nekem készített gintonicot, és jólesően kortyolok bele, imádom, amikor az erős ital végigfut a torkomon... a táskámból egy szál cigarettát húzok elő, meggyújtom és nagyot slukkolok belőle. Erősen sminkelt tekintetemmel pásztázom Rivert. - Mondjuk ennyi vendégből... ennyi lepukkant vendégből nem hinném, hogy túl nagy jattot zsebelnél be. - Taglalom egykedvűen, csipkelődve, szokásomhoz jó híven.
Felhorkantok, mikor feldobja magát a pulthoz. Hülye tyúk. Azt hiszi, hogy ha valakinek a csinos kis postabaglya lesz, akkor majd csurranni-cseppenni fog neki valami. Első horkantásomat egy következő követi és hatalmasat kell slukkolnom ahhoz a cigimből, hogy ne öntsem arcon az első adandó dologgal, ami a kezem ügyébe kerül. Ami jelenleg a gintonicom lenne, azt pedig biztos nem pazarolnám el ilyen dolgokra, minthogy a velem szemben ülő Faye arcába borítsam. Mondjuk mást azért elpazarolnék rá, de ezt hagyjuk meg azon édes kis titkoknak, amelyek körbejárnak engem. Bár ha megtudja valahonnan, igazából az sem érdekel. Egyedül az érdekel, hogy kapjak a hülye dílerétől cuccot, akit megjegyzem én futtattam fel… a szemtelen kölyök pedig azt gondolja, hogy a régi barátoknak nem jár haladék. Vagy bármi olyan dolog. Utálom az ilyen embereket. Felkapaszkodott faszfejek, akik azt gondolják, hogy ők szarták a világra a spanyol hop-port és ha megmondod nekik, akkor pedig kiátkoznak a gatyádból. Vagy rosszabb, csak szarrá átkoznak. - Oh, elnézést Ms. Howard, akkor igyekszem holnapra törleszteni, rendben? – biccentem le a fejem, de hangomból hallhatja, hogy bizony nem ez fog történni. Turkálok a zsebemben és kirakok elé tíz galleont. Vagy tizenegyet, nem számoltam meg, csak gondoltam a töredékét törlesztem. Mert ennél azért bizony jóval többel lógok. Vagy kétszázzal. Kétszázötvennel? Ki számolja már. - Jelenleg ennyit tudok adni annak a pöcsfejnek. Mondd meg neki, hogy borzasztóan sajnálom, de még mindig nem szarom a galleonokat ahhoz, hogy ő tovább tudja építeni a francos vityillóját ott a semmi kurva közepén. – mondandómat újabb horkantások kísérik. Meguntam már azt, hogy két hete nyakamra akasztotta ezt a csajt, aki azóta esküszöm olyan, mintha az árnyékom lenne. Még jó, hogy nem fogja a kezemet miközben hugyozni mennék, vagy topog a wc-ben akkor, amikor éppen szarni vagyok, mert lehet hogy akkor már tényleg azt mondanám, hogy ez azért már tényleg sok baszki. Elvigyorodok arra a kérdésére, hogy nem fizet jól a kocsma. De, a kocsma kurva jól fizet, csak nem kéne az összes pénzem minden szarra elherdálni mondjuk. És akkor tudnék drogot is fizetni magamnak. Vagy le kéne szokni ugye, de ahhoz meg sem kedvem, pénzem meg egy újabb elvonókúrához pláne nincs. Azt hallottam, hogy a Mungóban is van, de az meg még drágább. - Siránkozik a faszom Faye. – morranok meg, ahogyan újabb cigarettát tűzök ajkaim közé. Ha jól megfigyeli, ebben nem éppen cigarettadohány van. Az utolsó, ami még abból az adagból volt, amit Marcustól vettem. Neki legalább tényleg normális áruja van, és nem csak zöldből, hanem más tudatmódosítószerekből is. Nem mintha most már mást is fogyasztanék… na jó, igazából néha becsúszik egy lövésnyi herka is, vagy éppen egy szippantásnyi kokain is, de azok annyira megfizethetetlenek, hogy igyekszem nagyon kevésszer használni őket. Meg ha meg is teszem, akkor legalább két hétig olyan elvonási tüneteim vannak, hogy a földön fekve üvöltenék attól, hogy még többhöz jussak. Ha ez a kellemetlen fruska elfogadta a cigit, akkor iszom egy kortyot a gintonicomból, majd intek a pálcámmal, hogy egy újabb induljon keverésnek. Egy pillanatra elkapom szemeit és állom a tekintetét. Visszaveszem előle az égő cigit, beleszívok egy újabbat és ismét visszapasszolom. Felnevetek megjegyzésére. - Ugyan, szerinted a tökrészeg varázslók mennyi jattot adnak? – persze lehetne a kérdésemre a válasz a ’simán semmi, baszdmeg’. És végül is nem lőne annyira mellé, de vannak olyan szánalmas alakok, akik az egy sörnek a tripláját hagyják ott borravalónak. Vagy az egy whiskeynek a kétszeresét. Azért nem mondom, hogy annyira rosszul jönnék ki a fizetésből. Pusztán más dolgom is van nekem, mint egy hülye félig argentin tahónak tejelni állandóan. - De ha már amúgy úgyis ilyen kényes vizekre evezünk… – húzom gonosz mosolyra az ajkaimat - …nem unalmas egy ekkora pöcsfej csicskájának lenni amúgy? – nevetem el magam a végére. Halálosan unnám egyébként, ha más arra utasítana, hogy adósságok után rohangáljak. Hát mennyire égő ez már, hogy van aki arra is lusta, hogy a képét odatolja? Pillantásom visszatér a velem szemben álló nő íriszeibe, hogy mosolyom is ellágyuljon, sőt pimasz élt vegyen fel, amikor talán a cigaretta, talán az alkohol vagy éppen Faye hatására a következő szavak csúsznak ki ajkaimon, - És azt Marcus nem említette, hogy neked lehet természetben is rendezni az adósságaimat? – emelem meg szemöldököm, hogy aztán pimasz mosolyom amilyen gyorsan jött, olyan sebességgel távozzon arcomról. Újabbat kortyolok a gintonicomba, és nagyot szívok a cigimből. Szemeimet pedig le sem veszem Fayeről.
Összehúzom tekintetem, ahogy meghallom - már ha nem alkalmaz okklumenciát - hogy miket gondol rólam. Először csak egy fintor jelenik meg az arcomon, majd elgondolkodom, hogy biztosan kiközöljem e a tényt, de végül mindent vagy semmit, mit számít, már szerintem amúgy is tisztában van vele, hogy legilimentor vagyok, hiszen sosem vagyok rest használni eme csodás képességet. - Meg ne próbáld... - Még mielőtt eszébe jutna komolyan nyakon önteni egy pohár vízzel vagy ami rosszabb, a gintonickal, de végül láthatóan elveti ezt a badarságot és inkább tovább gúnyolódik rajtam, a munkámon és én pedig nem leszek majd rest ezt kihasználni később, persze most csak előveszem a csinos kis félmosolyomat, meg a középső ujjamat, amivel bemutatok neki. És még fel is nevetek. - Szerinted, ha kiteszem ezt Marcus elé, mit fog tenni? - Horkantok fel hasonlóan hozzá. - Mondjuk ha a tartozásod felét... vagy legalább a negyedét tennéd ide, akkor azzal már lehetséges, hogy tudnék adni némi haladékot. Úgy két napot... Két szabad nap, hm, már azt sem tudod milyen, nem igaz? - Az utóbbi hetekben szinte minden egyes nap itt voltam és a nyakára jártam, talán ezért is gondol rólam olyasmiket, amiket. Nem tehetek róla, ez a munkám és én amúgy is élvezem ezt a huza-vonát, főleg hogy River igen csak jó partner ebben. Kérdés nélkül veszem ki a kezéből a füvescigit, amikor megérzem az illatát. Egy rövidebb ideig tartogatom a kezemben, a sajátomat pedig elnyomom, de végül engedek a kísértésnek és egy jó nagy slukkot szívok bele. Miközben kifújom a füstöt, lehunyom a szemem, átadom magam az érzésnek. - Elmehetnél valami jobban fizető helyre is, ez a hely egyre lepukkantabb. Akkor talán megengedhetnéd magadnak, ezt... - Bökök a kezében lévő cigarettára, és dőlök hátra a székemben, miközben az italomat az ajkamhoz emelem és figyelem minden egyes mozdulatát. A csicska szó kicsit megrezdíti az arcomat, nem szeretem ezt a kifejezést a munkámra... pedig tudom, hogy valamilyen szinten igaza van. - Önként vállaltam, önként csinálom, senki nem csicskáztat. - Emelem fel a szemöldökömet, majd egy apró félmosoly kúszik az arcomra. Elég nagy váltás ez tényleg az aurorság után, komoly dolgokat kaphatnék azért, amiket tudok és ilyen törvénytelen hivatásban használom ki, de őszintén? Teszek rá! Teszek az egész törvényre, a varázslóvilág reformjaira és a kurva miniszterre. Mind megbaszódhatnak. - Nem vagyok a kurvája. - Lóbálom meg lábaimat a magas széken és felé nyújtom a kezemet, hogy adjon még abból a cigiből. - Ha meg akarsz szerezni, azt magadnak kell kiérdemelned. - Kacsintok pimaszul. Sosem voltam egy szégyenlős nő, már az előtt sem, de nem adom magam olyan könnyen. Miért is tenném, hiszen nagyon is tisztában vagyok az adottságaimmal. Szuper test, szép arc, puha bőr... érdekes személyiség, már a betegségemtől eltekintve, de arról igen kevesen tudnak szerencsére és vannak, akik ebből mind csak annyit vesznek észre, hogy milyen dinka ez a csaj... pedig igazából az, ha már olyan furcsán viselkedem, igen nagy bajt jelez.
Soha nem gondoltam volna egyébként, hogy ennyire szar helyzetbe kerülök. Mármint tényleg, régen annyi pénzem volt, hogy a seggem tudtam vele törölni, most pedig annyi sincsen, hogy öt gramm kokaint meg tíz gramm füvet kifizessek egy hülye luvnyának, aki két hete utánam koslat és jóformán csak szarni hagy magamra. Írd és mondd, tényleg így volt, legalább oda elengedett, bár azért bejött a retyóra, hogy még ott is fárasszon a faszságaival. Emellett meg kell hagyni tényleg jó bőr és történhetne valami, amivel rendezzük az adósságot, mondjuk pénz nélkül, de egy, ez úgy sem fog megtörténni, kettő pedig: azért mindenképpen fizetnem kell Marcusnak, szerintem. - Dehogy próbálom, értékesebb ez, minthogy rajtad landoljon. – forgatom meg a szemeimet és egy újabb kortyot iszom belőle. Tényleg, ezt most nagyon finomra kevertem. Bár saját magamnak legalább ihatóra szoktam, a tökrészeg vendégeknek meg kurva mindegy, hogy mennyire ütős, ha eléggé, akkor több pénzt hagynak itt. Az pedig valljuk be, elég jó lesz nekem. - Biztos örülni fog neki, hogy a pöcsfej Gallagher legalább ennyit tudott fizetni, nem gondolod? – kíséri szavaimat hasonló horkantás, mint az övé, de aztán elkezdek turkálni a zsebemben és a tartozásom felét odabaszom elé. - Négy nap Howard, de ebből kettőt velem töltesz. Ha nem tetszik, akkor felejtsd el, hogy láttad ezt az összeget. – teszem a pénz fölé a kezem és pillantásomat a velem szemben ülő nőébe fúrom. Ha elfogadta az ajánlatomat, elhúzom a pénz fölül a kezemet és áttolom neki, ha pedig nem, úgy a pénzt visszahúzom magamhoz. Felszalad a szemem, amikor kiveszi a füvet a kezemből, de ám legyen, ha így játszunk, akkor így játszunk. Várom ám vissza Faye, nem úgy van az, hogy csak elszívjuk az én jointomat, nem. Helyette szívhatnál mást is igazából, de most már igyekszem lezárni az elmémet előtted, nem kell te mindenről tudjál. Pedig jó lenne megosztani veled az ágyamat, akár minden nap, akár minden este. Hogy legalább egy kicsit rángass ki engem ebből a nyomasztó helyzetből, hogy legyek újra egy kicsit… önmagam, azt hiszem. Nem könnyű - Ide legalább felvettek. – húzom el a számat. - Azt hiszed kellesz valakinek akkor, ha rájönnek hogy már nem vagy az az ember, aki voltál? Basszák meg, mindannyian basszák meg, akik tizenöt évig rajtam élősködtek és amikor én voltam szarban, mindenki elfordította a fejét. – bár arcvonásaim hidegnek látszódnak, hangom néha-néha remeg csak meg az elfojtott indulattól, mégis világosan látszik, hogy szinte fel tudnék robbanni és falhoz tudnék baszni bármit, ami az utamba kerül. Az érzelmeimet mindig jól palástoltam, az érdektelenség a legjobb álca, ami mögé lehet bújni. Ilyenkor csak szavaim árulkodhatnak arról, hogy mégsem azt érzem és gondolom, amit mutatok. De nem kell mindig, mindent megmutatni igaz? Faye következő kijelentésére csak egy őszinte nevetés tör ki belőlem. Olyan, amit igazából nem hallott még és esküszöm nagyon nehezemre esik lenyugodni, de megpróbálok, mielőtt még leátkozza a fejemet a nyakamról. - És mondd csak, önként élet az, hogy szaros drogosoknak az adóssága után rohangálsz? – nem mondtam soha, hogy magamat nem szoktam degradálni. Dehogynem szoktam, leginkább én vagyok az egyetlen, aki jogosan illetheti kritikával saját magamat abban az állapotban, amiben most vagyok. Mert ugyan, ki a jó merlin rojtos fasza segítene rajtam? Senki. - Gondoltam, hogy nem vagy a kurvája. – húzom pimasz mosolyra a számat, ahogy nem adom neki oda azt a cigarettát. - Ha akarsz ebből, akkor be kell jönnöd érte. – most nincsenek sokan, beléphet a pultba. Aki pedig merevrészeg, az úgysem vesz észre ebből az egészből lófaszt sem. Hát tessék Howard, itt van a kiérdemlésem. Nem fogok neked virágot venni, de ha most belépsz a pulton belülre jobb ha tudod, hogy izgalmas heteink lesznek.
zene
Vendég
Kedd Aug. 04, 2020 7:29 pm
River & Faye
Csupán rövid ideig ad megnyugvást az, hogy nem önt le az italával, bár mondjuk amikor arról szónokol, hogy ez értékesebb annál, én ismét felhorkantok. Ez már olyan megszokott tőlem, hogy szerintem River is éppen hiányolná, ha nem tenném. - Figyelj, szerintem nem kellene ennyit innod, és akkor lehet, hogy még pár galleont ki tudnál perkálni. Mennyibe is fáj ez a gintonic? És hányadikat iszod már ma? Gondolom, nem ingyen osztják neked sem. - Természetesen nem azért fizetnek, hogy pénzügyi és életmód tanácsokat osszak másoknak, sőt... főleg nem egy ilyen semmirekellőnek, akit amúgy már nagyon unok, hogy minden egyes áldott nap utána kell koslassak, de hát, legalább az órabérem megy közben és Marcusnak fel sem tűnik, hogy elillant néhány galleon a zsebéből. Ha nekem annyi pénzem lenne, mint neki, akkor soha többé nem csinálnék semmit. Ahogy kitúr elém még egy kevés pénzt, tekintetem kíváncsian szemeibe fúródik. - Nem voltam elég az elmúlt két hétben? - Persze nem vagyok hülye, tudom, hogy nem erre gondol, de a kezét félrelököm a pénztől és az érméket a saját markomba túrom át, majd a táskámba rejtett, bűbájjal elzárt borítékba potyogtatom. - És mégis mit akarsz tőlem abban a két napban, Gallagher? - Miután gondosan visszacsomagoltam a pénzt és a borítékot a táskámba, felteszem neki a nagy kérdést, amire igazából nagyon de nagyon kíváncsi vagyok. Nem számít már, ez a két nap, csak igazából örülnék neki, ha végre megszabadulhatnék tőle, és tudnék végre mást is csinálni, mert hát tudjuk jól, addig Marcus sem enged és megfulladok, utálom, ha ennyire lánchoz kötöznek. Szerencséje, hogy éppen nem kutatok a fejében a joint szívása közepette, hiszen ez sokkal inkább eltereli a figyelmemet. Ettől még a tekintetem nem veszem le róla, és bár tudom, hogy könnyedén kirekeszthet az elméjéből, ha szükségét érzem, biztosan bepróbálkozom, hogy bepillantsak még. Nyilván most, hogy eltettem a pénzt és beígértem azt a két napot, és ha tényleg annyira szeretné velem tölteni, bizonyára nem húzná ki a gyufát. - Ez az élet, River. Ez a kibaszott élet. - Értek egyet néhány pillanatig. Hasonló cipőben járok magam is, csak rólam valószínűleg kevesebbet tud mint én róla. Meglepődne, ha tudná, Marcusnak milyen részletes aktái vannak minden egyes dolgozójáról és ügyfeléről. Na nem mintha nekem bármi rejtegetnivalóm lenne, sőt, örülök neki, hogy onnan jöttem, ahonnan, hiszen ezzel szereztem magamnak némi előnyt és ismeretségi kört, amit szükség esetére még megtartottam magamnak. Talán kicsit jobban belementünk a részletekbe mint kellett volna, és a pillantásom csak szúrósabb lett közben mint azelőtt. A nevetését nem viszonozom, amúgy sem vagyok túlságosan vicceskedős kedvembe, inkább a gúnyosabb fajtába, de mit számít most mindez? - Kifejezetten egy szaros drogos adóssága után rohangálok. - Nem mintha ez lenne a munkám fő célja, de mivel River az én 'ügyfelem' ezért nekem kell minden helyzetét elrendeznem. Rohadt nagy kiesés ez nekem egyébként, de nem panaszkodom erről, mert amúgy sem az ő dolga és nem szeretném, ha beleütné az orrát ettől jobban. Megiszom az italomat, és ahogy nyúlok a cigaretta felé, ő játszadozni kezd velem. A pálcámat is előhúznám legszívesebben és akár a pulthoz is kötözhetném, de ez csupán a gondolataimba játszódik most le, és valamiért úgy döntök belemegyek a játékba, könnyedén libbenek le a bárszékről és csámpázok be hozzá, reménykedve, hogy immáron könnyen sikerül kikapnom a kezéből a jointot. Vajon tudom én, hogy mibe megyek most bele? Nem valószínű, bár az utóbbi időben a drogoktól amúgy sem tiszta a fejem és ez csak egyre rosszabb és rosszabb lesz, ha nem állok le. A következő epizódomban vajon River lesz a főszereplő?
