Atticus & Amethys - You are dead!

Szomb. Ápr. 11, 2020 7:11 pm

Faszfej tanár, de tényleg a szemét kinyomtam volna, mi az hogy együtt menjünk?! Nem hogy örülne neki, hogy tudtára adtam, hogy tilosban vagyunk kint olyankor, de jutalom helyett csak még nagyobb büntetést ró ki rám. A gyereknek azért még mielőtt eltűnt volna, azért eltátogtam, hogy halott ember, de nem hiszem, hogy különösebben meghatotta volna. Gyorsan mentek a napok és szerencsére még csak véletlenül sem futottunk össze sehol sem, ami megnyugtatott, semmi kedvem nem volt a pofázásához. Carnelian nem örült annak, hogy büntetőmunkára megyek, de hát amikor elmeséltem neki a történteket csak nevetett és azt mondta, hogy mást nem nézett volna ki belőlem. Szívem szerint letéptem volna a kezeit a helyéről és feldugtam volna a seggébe, amiért a falhoz szorított, de felesleges lenne ecsetelni, hogy miket tennék vele, mindegyikben meghalna, természetesen más okok miatt, de lassan MEGHALNA.
Szombat van, én két perccel előbb értem ide, ő nincs itt, de a tanárral farkasszemet nézek, gondolom kérdezne egy-két dolgot, de én csak állom a tekintetét. Néma másodpercek ólomsúlya nehezedik rám, már éppen kimondaná szerintem, hogy az a semmirekellő nem érkezik meg, amikor kitárul az ajtó és bejön rajta. Maradt volna inkább a körletében, mindenkinek szívességet tett volna, nekem legalábbis mindenképpen. Na sebaj.
Gyilkos pillantást vetek felé, lehet hogy még a mai nap folyamán tényleg kinyírom és még élvezni is fogom, ha őszinte akarok lenni. Nem igazán félek a következményektől, mert tudom, hogy csak szívességet teszek a világnak a kiiktatásával. Nem értem, hogy milyen indokkal, de leül mellém, jobban mondva a mellettem lévő helyre. - Halott vagy, jobb ha tudod. - mondom neki a nyelvemen, amit persze nem érthet, ahogyan a tanár sem, látom a rosszalló tekintetét, de cseppet sem érdekel, tőlem aztán a lábát is feldobhatja.

Szomb. Ápr. 11, 2020 7:32 pm

Amethyst & Atticus

Kicsit még örültem is neki az orrom alatt, hogy a minap a tanár mindkettőnket egyszerre küld büntetőmunkára. Elvégre ez nem kívánság műsor, ha már együtt voltunk, akkor miért is ne kerülhetnénk egy időpontra... és szerintem egyébként is nagyon látszott, hogy nem igazán kedveljük egymást. Vagyis Ő engem. A hátsóm még azóta is sajog, sőt, mivel egy jó nagydarab kőre estem, ezért az oldalamon egy lila folt ékeskedik, de mit sem érdekel mindamellett, amit átéltem az átváltozásom előtt - és után. Még két napig szörnyen rosszul voltam, azt hittem meghalok és ki is hagytam az óráimat, amit Amethyst biztosan nagyon élvezett, hiszen addig sem kellett gyilkos tekintettel pillantania rám... bár szerintem ez az alap nézése.
Nem sietem el a dolgot, de épp időben érkezem ahhoz, hogy a tanár ne tudjon leordítani, amiért megint megpróbáltam lefaragni az időből. Illedelmesen köszönök, aztán pedig ismét egy pimasz mosollyal fordulok a lány felé - pont úgy, ahogy aznap este amikor elváltunk - és helyet foglalok mellette, minden gond nélkül. Egyik lábamat keresztezem a másikkal, tenyeremmel megtámasztom államat és csendben hallgatom, hogy mit fog ránk kiróni a tanár. Persze Amethyst párszaszója nem lep meg... erről pedig leszokhatna amúgy, mert tök idegesítő, hogy nem tudom, nem értem mit mondott.
- Ms. Gaunt, megosztaná velünk is a mondandóját?! - Láthatóan a tanár nem repes az örömtől, bár minden alkalommal amikor találkoztunk ilyen karót nyelt volt eddig. - A Roxfortban értékeljük és képezzük a tehetségeket, de ez a helyzet most nem alkalmas a párszaszó használatára! - Egyetértően bólintok a tanár szavaira, de most nem nézek a lány felé. Amethyst Gaunt. A napokban sikerült kiderítenem a teljes nevét. Hát, illik is a különlegességéhez. A tanár hagy még némi időt arra, hogy esetleg megszólaljunk, de miután mindketten kicsit lecsendesedtünk, újra megszólal, immáron a feladatot közli velünk.
- Mivel látom milyen jól megvannak egymás mellett, ezért ma délutánig, közösen, itt az irodámba, írni fognak egy esszét arról, hogy hogyan viselkedjünk másokkal, valamint ebbe belefoglalják a Roxfort szabályzatának pontjait is. 13:00-ig van idejük, utána visszajövök. - Miután kitette a papírt és a tollakat, némi jegyzetet, elhagyta az irodát és az ajtaját riasztóbűbájjal látta el, ami jelzi, ha elhagyjuk a termet. Kényelmesen hátradőlök, majd tekintetem lazán Amethyst felé fordítom.
- Ms. Gaunt, mondja csak, mi a véleménye erről a helyzetről?!- Teszem fel ironizálva, kissé játszva, majd elvigyorodom, mintha mi sem történt volna, de Amethyst arckifejezése igazából mindent visz...

Szomb. Ápr. 11, 2020 7:47 pm

Lefog kerülni az az önelégült mosoly az arcáról, mindenesetre most jobb lesz, ha kicsit másra koncentrálok, mondjuk arra, hogy ez a szerencsétlen nyomorék milyen feladatot ad nekünk. Ha tehetném ezt is csak egyszerűen elnémítanám, majd elküldeném az útjára, de nem tehetem, mert ő egy köztiszteletben álló tanár, legalábbis én azt gondolom, hogy ezt gondolja magáról. Bosszantóak, mindketten azok és nem szeretem, ha valaki az agyamra megy, sosem szokott jó vége lenni, ezt biztosan merem kijelenteni. Még egyszer sem volt olyan, hogy valaki jól sült volna ki abból, hogy velem baszakodott és ezt a faszfej is megfogja tudni mellettem.
- Nem hiszem, hogy a gyermeklelkűek betudnák fogadni azt, amit mondtam. És a jelenlenlévő két "férfi"... gyermeklelkű. - hát nagyon nem érdekel, hogy tanár és miket illik mondani, meg miket nem. Egyszerűen közöltem semleges hangom a véleményemet és ezt mindenki úgy éli meg, ahogyan csak szeretné. Gyerekek, mindketten kibaszott gyerekek, akik talán sírva is fakadnának, ha megtudnák, hogy az imént mit mondtam az én kis nyelvemen. - Térjünk a lényegre szerintem. - jegyzem meg egy barátságos és bájos mosollyal az ajkaimon, de szerintem már a tanár is ismer engem annyira, hogy tudja, ez csak színjáték.
Szép lassan csak kinyögi, hogy mi a fenét is akar tőlem, így csak csendben végighallgatom, amit mond és nyugtázom magamban, szóval egy esszé, azt még talán kibírom, azt nem mondta, hogy kötelesek vagyunk egymással beszélni. Egyelőre még azt sem garantáltatta, hogy nem teszünk kárt egymásban, én pedig szívesen tennék kárt benne, jó nagy kárt.
Kimegy végre, ez pedig azt hiszi, hogy egy nagyon vicces alak. - Ha nem fogod be a pofád, akkor letépem a heréidet a helyéről és lenyomom a torkodon. - mondom neki ridegen, miközben a szemébe nézek. - És se prűd, se szégyellős nem vagyok, szóval jobb ha azt teszed, amit mondok. - az már az ő dolga, hogy hisz nekem vagy semmibe veszi a szavamat, de jobban teszi, ha tényleg befogja a pofáját és hagyja, hogy megírjam azt az esszét.

Szomb. Ápr. 11, 2020 8:33 pm

Amethyst & Atticus

A tanár már nem szól semmit, csak egyszerűen komor arccal nyugtázza Amethyst mondandóját. Valószínűsítem, hogy megszokhatta tőle az ilyen s e féle interakciókat, hát ha mindig ilyen fábaszorult a csaj, akkor nem is csodálom... mondjuk még vajmi keveset láttam belőle ahhoz, hogy akármiről is véleményt mondhassak.
Aztán a prof elhagyja a termet és ketten maradunk itt. Először csak végignézem, ahogy a riasztóbűbáj végigfut az ajtón, majd pedig a lányra vetem nyugodt, mit sem mondó tekintetem. Kényelembe is helyezem magam, mintha mindig is itt ültem volna, mintha tudnám már a helyemet, de ahogy a lány felém szól, hirtelen, egy pillanatig leolvad a mosoly az arcomról és később egy igen gúnyos, nevetés tör ki belőlem, mintha csak viccet mesélt volna nekem. Hasamat fogom percekig, majd kezemmel illedelmesen a papíros felé intek.
- Persze, csak nyugodtan, én szívesen átadom neked a terepet, ha ekkora tettrekészséget érzel magadban. - Aztán pedig felállok és az asztal másik oldalához sétálok. Valóban nem először vagyok már ebben az irodában, szinte kitapasztaltam minden szegletét, a csávókám pedig hát... nem egy nagy fazon, ezt én is meg tudom erősíteni. A polcokat kezdem el kihúzgálni, és amikor az alsó kettő zárthoz érek, előveszem pálcámat és egy egyszerű 'alohomora'-val feltöröm a zárat.
- De persze akár szórakozhatunk is kicsit, elvégre... négy órán keresztül össze leszünk zárva. - Sandítok fel, és látszik rajtam, hogy pont úgy nézek, mint aki tudja, hogy mit keressen. A legalsó polcban végre meg is találom. - Ah, ezaz! Főnyeremény. - Két csomag robbanócukorka, egy üveg lángnyelv whisky és néhány doboz drazsé. Egy csomag cukorkát a lány felé dobok, majd a hátam mögött lévő poharas szekrényhez lépek, amiből kiválasztok két apró poharat.
- Lazíthatnál már kicsit, nem értem, mivel jobb neked ha mindig ilyen karótnyelt vagy. - Vajon tudja amúgy, milyen lazítani? Most nem lennék meggyőződve róla...

Szomb. Ápr. 11, 2020 8:56 pm

Nem értem ezt a gyereket és cseppet sem értem, hogy miért nem érti meg, hogy jobban járna, ha nem baszakodna tovább velem. Nem hazudtam egy kicsit sem, tényleg lefogom tépni a kibaszott heréit a helyéről, ha nem tudja befogni a pofáját, egyszerűen hihetetlen, hogy mit el nem hisz magáról. Bár itt lehetne most Carnelian, biztosan tudna nekem segíteni abban, hogy ezt a pöcsfejt kicsit megleckéztessem. A nevetése cseppet sem hat meg, majd ha kitépem a hangszálait, akkor erre már nem is lesz képes, milyen szép is lesz majd.
- Jajj, Bad Boy akcióban, mindenki vigyázzon. - jegyzem meg gúnyosan, ez egy gyökér. Csak megforgatom a szemeimet, pálcám a kezembe kerül, megigézem a pennát, hogy írja szépen az esszét helyettem, nem mondta, hogy nem lehet hozzá varázslatot használni. Miközben a penna írja, amit kell és ez meg ott matat, kicsit a körmeimmel foglalkozok, annyira sose kötött le a kinézetem, de a körmeim formáját mindig is szerettem, szerintem teljesen szépek voltak. Sajnos nem elég éles és hegyes ahhoz, hogy a szemeit élvezettel kitudjam kaparni a helyéről, de hát tudom majd csak valamire használni.
Megforgatom a szemeimet. - Kizárt, hogy valaha is veled szórakoznék. - remélem fel is fogja, amit mondok. Nem igazán tervezek vele időt sem eltölteni, nem ám hogy szórakozzak vele, biztosan be van szívva vagy nem tudom, de nevetségesen viselkedik. Aztán felém dobja a cukorkát, ami elől elhajolok, így az csak valahol mögöttem érkezik a földre, nem igazán foglalkozom vele. - Igazából nem várom el, hogy a hozzád hasonló korcsok megértsék a különbséget bizonyos dolgok között. - én ráérek sértegetni őt, biztos vagyok benne, hogy egy idő után őt jobban megfogják ezek hatni. - Szökj meg, aztán menj el valami kislányhoz és csináld fel vagy bánom is én, csak maradj kussban. - valóban ennyi kérésem lenne csak hozzá, körmeimmel matatok inkább tovább.

Szomb. Ápr. 11, 2020 9:30 pm

Amethyst & Atticus

Értetlenül tekintek rá, továbbra is vigyorogva, mikor a 'bad boy' kijelentéssel vág vissza. Nem gondoltam hogy ezt is meg kell majd magyaráznom, bár biztosan mem nagyon érdekli a dolog, de miért ne mondanám el?
- Tudod, már jártam egy párszor ebbe az irodába. És amúgy is mindig ilyen esszét ad, amivel fél óra alatt lehet végezni. A fiókot mindig zárja, de sosem emlékszik, mennyi cucc volt benne. Úgyhogy engem meg ez szórakoztat és viccesebb így, mintha józanul nézel vele szembe. - Nem különösebben hat meg, hogy a cukorkás zacsi mögötte ér földet, nem is megyek oda hogy felvegyem, majd később... talán, ha elfog az enyém, vagy ki tudja, még előfordulhat, hogy meggondolja magát. A két pohárkába töltök whisky-t, az egyiket a lány elé teszem, a másikat pedig a saját kezemben hagyom.
- Jó hát akkor ne vedd ezt szórakozásnak. Egy kis pia, az biztosan lecsúszik attól, hogy továbbra is ilyen karótnyelt leszel. - Emelgetem meg a szemöldökömet, miközben figyelem a reakcióját. Én leöntöm mindenesetre a piát, aztán pedig töltök másikat, és az ablakhoz sétálok. Természetesen figyelek a lányra, de esélye nincs arra, hogy elhallgassak, mert nem tudnék körülbelül öt percnél tovább csendben ülni itt, hogy van valaki velem.
- Höh, ezeket a dolgokat most pont úgy mondod, mintha ismernél és ilyen lennék. - Jegyzem meg meglepetten a kislányos sztorira. Aztán az ablak mellett lévő kanapéra fekszem, és megtámasztom a fejemet, úgy nézek Amethystre. - Nem értem miért vagy ilyen velem. Vagy mindenkivel ilyen vagy? Pedig én aztán semmi rosszat nem akarok neked... - Nem hiszem el, hogy soha nem szórakozott még vagy nem tudja elengedni magát. Ez szörnyű. Ezt hamar gyorsan ki kellene javítani, valahogy, akárhogy, nem tudom hogy.

Szomb. Ápr. 11, 2020 9:54 pm

Imádom, ha valaki úgy kezd el nekem mondani valamit, mintha cseppet is érdekelne. Sosem értettem, hogy miért nem tudja mindenki észrevenni magát, hogy nemkívánatos személy mások életében? Nem ez az első és ahogy érzem, nem is ez lesz az utolsó alkalom, amikor gúnyolódom, sértegetem, hogy kopjon le és nem fogja fel. Nem tudom, hogy hogyan mondjam el neki, hogy végre megértse a dolgokat, de talán lényegtelen is, hiába mondanám el neki, hogy kurvára nem érdekel és rohadtul nem akarok vele beszélgetni, nem fogná fel, pedig felfoghatná.
Hát ez remek. - Ezeket tényleg úgy mondod, mintha szerinted érdekelne. Szerinted érdekel engem az, amit mondasz? - értetlenül pislogok rá, mármint tényleg már nem tudom megérteni, hogy miért nem fogja fel, hogy egyszerűen nem akarok vele foglalkozni és beszélni sem. - Sajnos hiába innék, az alkohol nem tenne téged elviselhetőbbé. - bár gondolom ezt is hiába mondom neki, nem fogja megérteni, pedig... megérthetné. Csak sóhajtok egyet, majd ránézek a pennára, ami szorgosan végzi a munkáját, helyes, jól teszi.
Élesen szívom be a levegőt, komolyan, kezd kihozni a sodromból, de nem hagyom magam. Beszív, kifúj, beszív, kifúj... - Mindjárt visszaköpöm a karót, majd átbököm vele a torkodat, amúgy is imádom a vér színét. - célzásértékű a mondandóm, megint. Az biztos, hogy mostantól elfogom őt kerülni, ahogyan csak tudom, még csak véletlenül sem akarom meglátni, pláne nem büntetőmunkára kerülni vele.
- Nagyobb intelligenciát nem igazán nézek ki belőled. Pont olyan ostobának tűnsz, akiből tiniapuka lesz. - mondom egy vállrándítás közepette. Ellököm kicsit odább a piát magamtól, nekem tőle meg a faszfej tanártól biztosan nem kell semmi, inkább halnék éhen meg ehhez hasonlók. A kérdésére csak felvonom a szemöldökömet. - Mindenkivel. És rohadtul nem érdekel, ha még akarsz is tőlem valamit. - nyomatékosítom neki, remélve, hogy most már tényleg kussban fog maradni, de azért még párszaszóul mondok valamit, hogy idegesítsem. - Idióta.

Vas. Ápr. 12, 2020 10:03 am

Amethyst & Atticus

- Tudom, hogy nem érdekel, de hát milyen lenne már, ha nem mondtam volna el. Üres kocka lenne, kérdőjel az életedbe. - A végére csak elvigyorodom, ismét, majd figyelem a reakcióját. Nem mondhatnám, hogy ki akarom idegelni, de azért érdekel, hogy mi a végső határ. Közben pálcámat kezemben forgatom, a whiskyt pedig egy húzásra öntöm le, torkomat marva folyik végig a gyomromba, és akkor érzem, hogy itt az ideje valamit rágni, mert még ma nem vettem magamhoz semmilyen táplálékot. Egy kicsit eljátszom a cukorka zacsijával, ezért talán nem hallok meg mindent, amit Amethyst mond, és talán egy pillanatig értelemtelen tekintettel pillantok felé... de aztán meghökkenek a kijelentése hallatán.
- A vörös nekem is az egyik kedvenc színem. Bár, nem lenne bulis utánam takarítani. Meg nyilván az életed további része sem lenne túl szép. Azkaban, egy rideg cella, a jajjgatások... - Morfondírozok miközben a plafont kezdem el fixírozni, aztán pedig csak bedobok egy drazsét a számba. Jóízűen nyammogok rajta, lazán, továbbra is, mintha a lány nem is olyan dolgokat vágnak a fejemhez, amik igazán sértőek személyemre nézve.
- Ezzel az erővel ugyan ezt mondhatnám én is rólad. Pont ugyan annyira ismerlek mint te engem. Bár... ha jobban belegondolok, szerintem te az a macskás nő leszel egész életedben. - Nem véletlenül pörgetem a pálcát a kezemben, ha nagyon kihúzom a gyufát, akkor még mindig van esélyem arra, hogy kivédjem az átkait, amit esélyes, hogy felém fog lőni. A reflexeim még jók a két pohárka whisky után is.
- Nem akarok én tőled semmit, csak gondoltam, jobban fog telni az idő, ha nem így állsz hozzám. De te tudod. Én megleszek így is. - Sandítok felé, a párszaszóra pedig már nem nagyon tudok mit mondani. Csak egy szemforgatás kíséretében turkálni kezdek a zsebemben, előkotrok egy cigit, az ablakot kinyitom és rágyújtok. A friss levegő jólesően kap bele a hajamba, most inkább lennék odakinn, mint itt benn a macskás lánnyal.

Kedd Jún. 30, 2020 5:53 pm

Csak felvonom a szemöldökömet és úgy figyelem őt, mintha valami ritka állatfaj lenne, akit alig lehet látni. Nem tudom, hogy a húgom milyen örömöt lel abban, hogy ilyenekkel "barátkozik", de... mindegy. - Ha kanos vagy, van pár mardis kurva, aki segít a gondodon. - mondom neki lenézően, nem mintha nagyon érdekelne, hogy éppen mit mond vagy mit akar nekem mondani. Nem akarok vele nagyon beszélgetni, csak megcsinálom, amit meg kell csinálni és megyek is tovább vissza a dolgomra.
Csak elmosolyodom, nagy és széles mosolyra terül el az arcomon. - Látszik, hogy még nem ismersz. - jelentem ki nemes egyszerűséggel, nem félek attól a helytől különösebben, bár tény, hogy nem is akarok odakerülni, mert nem lenne semmi értelme. Van életcélom, legalábbis eddig tudtam, hogy mit akarok és lassan újra visszatalálok ehhez a célhoz. Mondjuk senkinek semmi köze sincs amúgy sem a magánéletemhez meg konkrétan semmihez, ez csak az én dolgom és az én dolgom is marad.
Felnevetek a megjegyzésén, más reakciót nem vált ki belőlem, természetesen gúnyos nevetés. - Nem szeretem a macskákat, sokkal inkább tartanék kígyót. - ami szerintem teljesen evidens, főleg hogy beszélem a nyelvüket. Szívem szerint tartanék egy hatalmas baziliszkuszt tartanék, akinek parancsba ki tudnám adni, hogy megegye azt, aki éppen nem szimpatikus, de... akkor senki sem lenne az iskolában, bár... nem mondanám, hogy nem élvezném az egyedüllétet. - Legyen... beszélgessünk. - nem tudom, hogy miért mondom ezt, de már igazából mindegy... kimondtam, ha ez neki ennyire fontos.

Kedd Aug. 04, 2020 6:56 pm

Amethyst & Atticus

Csak felvont szemöldökkel tekintek felé és kicsit el is nevetem magam a kijelentésén.
- Köszönöm, de igazán nincs szükségem a kerítő segítségedre. - Valóban. Amúgy is csak próbálok felé normális interakciót teremteni, de meglehetősen nehéz eset. Nem vagyok én sem egy könnyű préda, de azért mondhatjuk, hogy ha könnyebben szeretné eltölteni ezt a pár órát, és kicsit hagyná is, hogy beszéljünk valami értelmesről is, nem csak vitáznánk vagy cukkolnánk egymást, akkor lehetne. Persze én elvagyok magamnak is, tökéletesen, elbámészkodva és elgondolkodva az élet nagy dolgain, most amúgy is éppen toppon vagyok, ahogy az a szövegemből is igen jól kiérezhető. Ilyenkor akarva akaratlanul is eszembe jutnak Linda szavai, amit még az első napomon a házakról mondott és az ott lévő diákok személyiségéről, Amethyst pedig pont ezért keltette fel bennem talán az érdeklődést, mert még ennyire kemény kalapos boszorkánnyal mint ő, itt még nem találkoztam. Azt hiszem, meg akarom érteni valahol mélyen, hogy mégis honnan ez az ellenségeskedés és a gyűlölet. Mindenkinek van egy normálisabb oldala is, még ha nehéz is előkotorni a mélyről.
- Nem mintha túl sok lehetőséget adnál bármire is. - Jegyzem meg csendben és féloldalasan tekintve felé, amikor azt mondja, nem ismerem. Már erre több próbálkozásom is akadt, de egyik sem vált be igazán. Persze nem vagyok az a típus aki feladja, és még mindig jobban örülök annak, hogy nem átkozott még el. Maximum gondolatban.
- Akkor kígyós lány, egyre megy. - Vonom meg a vállamat két cukorka között, és végül kicsit csendben maradok, talán ezért is érzem szükségét annak, hogy rágyújtsak egy cigire. A füst annak ellenére, hogy az ablak felé fújom, még szétterjed a szobában is, de engem nem zavar, most nem érzem úgy, hogy bármi is el tudná rontani a kedvem. Még ha ez egy büntetés is, aminél feladatunk lenne, de szerintem két perc alatt összedobjuk ha nagyon szükséges, mielőtt a tanár visszaérkezik. Már ha persze addig nem öljük meg egymást.
Majdnem a torkomon akad a korty amit éppen akkor iszom amikor azt mondja, beszélgessünk. Nem számítottam semmi ilyesmire, de valamiféle dics érzés önti el a testemet, ahogy felé pillantok a mosolyommal.
- Na hát, azt mondtad nem ismerlek, akkor beszélhetünk olyan dolgokról, amikből kiderül, milyen vagy. Egy pár dolgot mondhatsz magadról, aztán én is mondok. De ha van valami konkrét téma, ami érdekel, csak tessék, ne fogd vissza magad, még jön az ihlet! - Felé fordulok, egyik kezemet az állam alá helyezem, érdeklődést mutatva irányába.