Csak egy kis családi uzsi

Ha valamikor a pályám kezdetén azt mondták volna, hogy nem az lesz kellemetlen, hogy a suliban találkozok majd a rokonaimmal és esélyesen tanítani fogom őket, hanem az, hogy néha bizony felcsapok majd bébiszitternek. Ha Frankie rosszalkodásaitól égnek állt a hajam, akkor Willyétől egyenesen ki is hullik. Nem hibáztatom, eléggé rányomta a betegsége a bélyegét a gyerekkora korai szakaszára, de utána becsületesen bepótolt mindent.
A gyerek igazi kis minden lében kanál és ha heti egyszer nem kapom el valami stiklijéért, nem hozzák hozzám oda, hogy kicsit beszéljek a fejével, akkor esküszöm hiányérzetem támad. Na de hogy majd pont egy újabb segélykiáltását hallva kap el az ideg és rohanok úgy a rúnaismeret tanterem felé, mint egy eszelős, az teljesen nonszensz.
Egyáltalán mit keres itt?
Ki engedte be a rúnaismeret tanterembe? Egyrészt egyedül bejönni is elég veszélyes, mert ha nem is halálosan veszélyes rúnákkal feliratozott vesződő ereklyéket mutogatnak itt, attól még nem fogja ismerni. Másrészt mit akart itt csinálni, csínyt szervezni, belement esetleg megint valami fogadásba... esküszöm ez a gyerek rosszabb néha, mint egy átok. Nem ismeri annyira a nem fogalmát és nem tudja, hogy hogyan kell a szabályokat betartani. Esküszöm elbeszélgetek az apjával, hogy nyáron kicsit nevelje meg.
Azért egy pillanatra megmosolyogtat az épp kapálózó, kétségbeesett Willy arca. Tanuljon csak belőle. Hagyom még kicsit lógni ott, aztán kiszabadítom a szőnyeg fogságából és lefektetem a földre, hogy fel tudjon kelni.
- Mit keresel itt, öcskös? Ebbe a terembe neked egyedül még nem szabad bejönnöd. Ha a tanár úr megtudná, hogy itt jártál, akkor biztosan megharagudna. - felveszem a pálcáját és odaadom neki.
- Ezt pedig ne hagyd el és vigyázz rá, mert nagy kincs az első pálca. Ha tönkre megy, akkor olyat kapsz, ami soha nem lesz olyan jó, mint az első.
Azt hiszem most már elég a szigorú "nagybácsi" szerepből, inkább rendbe szedem a gyereket. Segítek neki leporolnia magát, mert bizony erre a szőnyegre is ráférne egy kiporolás már. De az biztos, hogy nem lesz könnyű. Az olyan mint megmetszeni a Fúriafüzet.
- Nem vagy éhes? Mit szólnál egy délutáni nassoláshoz?

Hogy mi az első gondolatom róla? Willy le sem tagadhatná, hogy egy igazi Longbottom. Amikor csak tud és adja magát az alkalom, akkor ő akaratlanul is bajba kerül. A család többi tagjáról nem tudok véleményt alkotni, de az biztos, hogy én annyiszor és úgy kerültem bajba, hogy nem is akartam igazából. Kinek lett volna kedve büntetőmunkára kettesben maradni mondjuk Piton professzorral? De az őszintét megvallva, inkább töltöttem volna el vele rengeteg bájital leltározási percet, mint Carrowékkal. Az utolsó évem brutális volt a bántalmazások jegyében és kész csoda, hogy nem őrültem meg. A mai fiatalság nem is tudja, hisz nem is tudhatja, hogy milyen szerencsés, amiért normális tanáraik vannak. Általában akkor fegyelmeznek, ha muszáj, vagy még akkor sem, mert vaj szívem van.
- Bizony bajban vagy, fiatalember. - játszom meg magam és dorgálósra is veszem a figurát. Persze, hogy ilyen apró csínyeket nem mondok el az apjának, hacsak nem írom meg jópofa sztoriban. Ő sem fegyelmezi ilyenkor, csak kéri, hogy legyen jó gyerek, miközben lefogadom, hogy magában jót nevet rajta. Willy teljesen rendben van, jó gyerek ő, csak nem bír megülni a fenekén. Vannak ilyenek is.
- Még meggondolom. - megforgatom színpadiasan a szemeimet. Ő is tudja, hogy nm fogok titkolózni senki előtt az ő kedvéért, de ez így van rendben, valaminek féken kell tartania őt, különben később még egy elkényeztetett kis nyápic lenne belőle.
- És azt tanították a szüleid, hogy ha valamit nem ismersz, azt fel kell fedezned? És ha direkt van becsukva? Willy, meg kell tanulnod, hogy nem minden olyan ártatlan, mint elsőre tűnik. Ez csak egy tanterem, de amik itt vannak és nem ismered, azt nem fogdossuk meg, világos? - leguggolok hozzá, segítek neki leporolni a ruháját, majd a pálcát is visszaadom a kezébe.
- Helyes. A gonosz szőnyeg pedig legyen tanulság neked, hogy nem tapogatunk meg mindent. Különben is, mit csináltál vele, hogy így feldühítetted? Nem szokott csak úgy életre kelni... - azért mégsem egy Fúriafűz, hogy ha a közelébe érnek, azonnal vagdalkozni kezd.
- Jól van, akkor nyomás enni. - mosolyodok el végül szelíden. Csak azért nem fogom meg a kezét, mert tudom, hogy az lehet neki kellemetlen lenne. Pedig némelyik nyáron, amikor a családot is meghívom kirándulni, olyankor mellém szegődik és belém is csimpaszkodik.
- Hallottam a múltkor kiosontál sütizni, ez igaz? - lesek le rá cinkosan immár a folyosón. Előttem aztán semmi nem marad titok ebben az épületben, a falak mindent látnak és hallanak, rosszabb mint a lányok pletykái.