A kerekesszékemmel egymagam elfoglalom a minisztériumi lift legnagyobb részét. Türelmetlenül nézem, ahogy a vasrácsok becsukódnak előttem, és a lift megkezdi őrült gyors útját. Máskor talán értékelném a
biztonsági vasrács művészeti szintű kovácsmunkáját. Most csak türelmetlenül dobogok a kezemmel a kerekesszékem karfáján.
Ahogy a rácsok ismét kinyílnak lassan már gurulnék is kifelé, de egy nő száll be, és ezzel egy időben sikerül realizálni, ez még nem a megfelelő emelet. így egy hajszálnyit hátrább gurulok amennyire lehet. A nő bólint, de de az arca így is elárulja, hogy kínosan érzi magát egy nyomorék mellett. Viszonozom a bólintást, de nem kezdem el ecsetelni neki, hogy ne tegye. Ne érezze magát rosszul miattam. Minek? Ha ennyi idővel a baleset után még mindig vannak, akiket ez feszélyez, az már nem az én problémám.
A lift ismét lassul és megáll egy nagyobb rántással. A rács kinyílik, és végre kigurulhatok innen magára hagyva a nőt. Már kezdtem klausztrofóbiás lenni.
5. szint. Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálya. Mit is keresek itt? Nos, inkább kit. A székemmel közepes tempóban gurulok végig a folyosón. Még csak pillantásra se méltatom az ajtókat, amik mellett elhaladok. Felesleges lenne. Egyenesen a Főosztályvezető irodája előtt állapodok meg.
Jól ismerem Levint. Még gyerekkorunkból. Így mindig akad miről beszélnünk. Most talán több is a kelleténél. Briggs fiú gyilkossága alaposan felkavarta a kedélyeket, és nem igazán segít, hogy a nagybátyja a mágiaügyi miniszter. Persze még ebből is hatásos kampányfogást fabrikál, egy időben igyekszik lejáratni a politikai ellenzéket, és nyomást gyakorolni az összes létező aurora, hogy találjanak gyilkost. Lehetőleg olyan gyilkost, akinek politikai indítékai vannak, és még jobban lejárathatják vele az ellenzéket. Csakhogy ez nem így működik. Az igazság nem átformálható. Nem fogok bizonyítékot hamisítani, és senki más sem az aurorok közül. De Briggs így is jelentősen nehezíti a nyomozást az állandó követelőzésével.
Talán könnyebb lenne, ha nem csak egy mezei tanácsadó lennék, aki puszta hobbiból jár be dolgozni. Levin, és persze többen gyakran húznak azzal, hogy már legalább osztályvezetőnek kéne lennem, ha nem főosztályvezetőnek. Ezzel persze két jelentős probléma akadt. Egyrészt a főosztályvezető Granger. Bár úgy tudom mostanra ennél magasabb politikai babérokra tör. De ha így is van, valószínűleg Potter követi majd. A másik, hogy én már rég nem dédelgetek efféle ambíciókat.
Végül mielőtt kopogásra emelném a kezem mégis körbetekintek a folyosón. Éppen elkapok a tekintetemmel egy nem egész 20 éves fiatal gyakornok srácot, ahogy az egyik irodából egy rakás papírral a kezében siet át egy másikba. Nem tudom megállni, hogy végül ne mosolyodjam el egy pillanatra. A srácot én vittem haza szó szerint az utcáról. És még az a fasz Dawlish azt mondta, hogy nem viszi semmire. Ő volt az első nevelt gyerekem. Tulajdonképpen amikor befejezte a Roxfortot, akkor én kértem Levint, hogy vegye ide gyakornoknak. Kibérelt nem túl messze egy padlásszobát a nem túl bő gyakornoki fizetéséből. De úgy tűnik mégis sikerül végre megállnia a maga lábán. Legalábbis remélem, hogy Levin elégedett a munkájával. Kínos lenne, ha nem így lenne.
Tegnap egyeztettünk Levinnel időpontot erre a kis találkozóra, így végül, ahogy a fiú eltűnik az egyik ajtó mögött, én is kopogásra emelem a kezem, és választ sem várva nyomom le a kilincset, hogy begurulhassak.
- Szia Levin! Hogy s mint? És a család? - érdeklődöm egy kis mosollyal Fiona, és Carol után. Nem sokan tegezik csak így le, de én azt hiszem a szerencsés kivételt képzem. Tudom, hogy Carolnak most nehéz lehet. Őszintén sajnáltam és együtt éreztem a lánnyal. Egy lánynak sem lenne szabad ilyesmiken keresztülmennie. Csak remélem, hogy hamar túlteszi majd magát ezen az egész ügyön. Persze előbb el kell kapnunk az igazi gyilkost. De így lesz. Ez biztos.
