Nico

Téged láttalak meg először a Bacchusban. És akkor tudtam, hogy el vagyunk átkozva. Jó, nem szó szerint, de összefonódott a sorsunk. Sosem felejtem el azt a vágyakozó tekintetet, ami mellett sütött az üzenet: menekülj innen! De én nem tettem. Nem láttam meg, nem akartam meglátni a figyelmeztetést. Közelebb léptem, ám akkor már késő volt… Bacchus is észrevett.
Te Nicoként mutatkoztál be, én Bambinak mondtam magam.


Ordibáltunk. Te beverted a falat a fejem mellett. Meg kellett volna ijednem, de csak arra tudtam figyelni, milyen tűz lobog a szemedben, mikor mérges vagy. Nem értettem mi aggaszt. Eddig is ezt csináltam, most is megteszem. Te pedig ott vagy a klubban és nézel. Bacchus rád szól, ezért egy ideig nem jössz. És nem megyek.
Itt hagytad az inged... még érezni rajta az illatod.


Mikor leszünk őszinték? Mikor dobjuk le azt az álcát, ami mögé bújva biztonságban lehetünk? Megvéd minket a felelőtlenség, az anonimitás, az, hogy a lepedők között csak a test van. De neked nem csak tested van, igaz? Én már láttam… már az első este láttam a szemedben. Hallottam a hangodban, és elcsodálkoztam, hogy a te szádból még a káromkodás is milyen gyönyörűnek hangzik. Hát még olaszul…

//Nos, ez inkább csak afféle ízelítő, semmint konkrétum. Próbáltam megragadni a hangulatot röviden. Ami hát.. nehéz. Nagyon sok minden van a fejemben körvonalakban és nagyon sok minden alakítható a megalkotó részéről, és közösen is akár. Ha bővebb infó kellene üzenetben szívesen válaszolok, de előre szólok, ez itt nem egy cukormázas-esküvős-romantikus plot lenne. Nem tudom mi lesz a kimenetele (nyilván optimista vagyok és a pozitívnak örülnék), majd meglátjuk a játékok során. *-*
Ja és még annyi, hogy nem kell feltétlen olasz származásúnak lennie (de hát miért ne :’D), viszont mindenképpen beszél olaszul!//

(A vers Ady Endrétől származik)