Mai napomat is szeretném arra szentelni, hogy további sikeres kísérleteket hajtsak végre, így a megfelelő táplálékkal fogom kezdeni a napot, hogy friss, éber és nem mellesleg jó hangulatom legyen. Ez pedig nem más, mint a gomba keksz, hozzá tejjel és természetesen még egy kis gomba turmix hozzá. Bőséges reggeli számomra. Szeretem a gombákat! Minden fajta gombát, ami ehető, persze ami mérgező azok is a kedvenceim közé tartoznak mivel megfelelő alapanyagok lehetnek egy főzethez vagy esetleg egy adott típusú főzeteknek a megerősítését szolgálhatja, ha megfelelő dózisban keverem meg. Tegnap sokáig fennmaradtam, hogy tökéletesítsem a legújabb képletemet. Úgy gondolom, hogy most már készen állhat arra, hogy a gyakorlatban is elkészítsem és meglássam az eredményt, hogy még is sikeres mérget fogok-e létrehozni. Ha igen akkor már csak az ellenanyagot kell létrehoznom hozzá, ami egyszerűbb feladat. Amint az is elkészül, elmondhatom, hogy megalkottam a saját készítésű mérgemet, ami akár egy jó kiinduló pont lehet a karrierem számára! Ördögi vigyor is jelenik meg az arcomon mikor arra gondolok, miféle szépséget alkothatok majd amint az üst közelébe kerülök! Édesapám nagyon büszke lesz rám, ha sikerül a kísérletem! Még akár a bájitaltan tanárnak is megmutatom saját ötletemet, hogy mit szól majd hozzá! Amint befejezem az étkezést és állnék felfele az asztalomról egy bagoly érkezik hozzám és a szájában lévő levelet felém emeli. Elveszem előle és megvizsgálom. A papírból ítélve, nem az édesapám küldte a levelet, ami azért fura, mert anyukámmal nem szoktam bagolypostán levelezni. Bizonyára félrecímezték vagy nem tudom. Nem ismerek mást, akivel leveleznék. Kibontom a levelet és belenézek. A szemeim kimerednek mikor olvasom. Ez meg még is mit jelentsen? Ki a feladó? Miért találkozzak egy vadidegennel a Roxmorts határában álló tölgyfánál? Ugye ez valami vicc? Viszont mi van, ha ez fontos? Esetleg egy méregkeverő keresne fel engem, mert hallott rólam édesapámon keresztül? Lehet ez lenne a beugrom, de ha esetleg ez csapda? Miért nem írta alá a feladó esetleg? Nem fogok jönni üres kézzel. Rögtön a klubhelyiség felé veszem az irányt, magamhoz veszem a vastag kabátomat, kesztyűmet, süvegemet, fadobozomba elrejtem a gázmaszkomat és a zsebembe elrejtek egy félelemkeltő főzetet és annak ellenszerét, ha netán megakarna valaki támadni. Önvédelemre tökéletes lenne és ezzel nem is ölném meg az illetőt. Viszont jobb lesz vigyázni. Ráadásul a fadobozomba, temérdek főzet alapanyagom van. Mi van, ha bezoárkőre lesz szükség mert valaki mérgezést kap? Nem hagyhatom figyelmen kívül a lehetőséget. Amint mindent magamhoz veszek mindent amire szükségem lesz, indulok a Roxmorts határán álló tölgyfához. Igyekszem a napsugarat kerülni és árnyékba húzódni, nehogy a bőrömnek baja essen. Sajnos a genetikai mutációmnak köszönhetően óvakodnom kell. Miután megérkezem, rögtön árnyékba húzódok és várok. Szerencsére nem sokat kell várnom. Meglepetésemre egy ismerős arc jelenik meg előttem amire mosolyra nyúlik a szám. - Carnelian! Hát te? Te írtad a levelet nekem? Miért akartál velem itt találkozni? És…. Észreveszem a másik személyt, aki a hugrabug ház tagja. Soha életembe nem láttam még. A kérdés, hogy vajon miért van Ő itt? A zsebembe markolászom a félelemkeltő főzetemet biztonság esetére. - Te küldted esetleg azt a levelet, hogy jöjjek ide a Roxmortsi tölgyfához? Ha igen miért? Talán segítségemre lenne szükséged? Most szólok nem vállalok drogot, nem készítek szerelmi bájitalt és végkép nem fogok hányás és ehhez hasonló főzeteket kifőzni. A bájitaltan tudománya nem vicc és játék ám! Ha viszont nem erről van szó akkor nyugodtan kérdezz. Tisztázom nyomban a dolgokat, mert nem egyszer volt már sajnos dolgom olyan tanulókkal, akik amint megtudták, hogy jól értek a bájitalokhoz mindenféle butasággal jöttek, hogy szeretnének ilyesmi főzeteket tőlem. Már aki nem menekül el a kinézetem miatt. Mikor fogják fel végre viszont, hogy attól, hogy jó vagyok a bájitalok terén, nem ilyen felesleges butaságokkal szeretném tölteni az időmet, hanem egy magasztosabb, érdekesebb kísérletekkel szeretném szentelni az időm? Túl kell szárnyalnom Peter Poissont, nem pedig a csínyeknek akarok teret engedni. Van egy határ!
Vendég
Vas. Márc. 15, 2020 8:40 pm
Szombat hajnalban alvásparalízissel ébredek, így nem is lehetne pocsékabb reggelem! Valamiért különösen rosszul érint az érzés, amikor nem tudok megmoccanni, pedig körülötted valami olyasmi történik, ami miatt moccannod kéne. Aztán már önmagában a tehetetlenség miatt pánikol be az agyad és zokogsz fuldokolva és némán üvöltve. Miután sikerült felébrednem, a kispárnámért nyúltam és pár percre magzatpózba húzva magamat a takaró alá bújtam. A szemeim, az arcom száraz volt, minden csak a fejemben történt. Ajatar a kezem alá kúszott és őszintén megnyugtatott a jelenléte. Miután beszélgettem vele egy kicsit egyből jobban is éreztem magamat és készen álltam a napra. Szombat van. Úgyhogy messzire hajítottam az egyenruhámat és a hétköznapi cuccaim közül túrtam össze valamit mára. Egy rommá hordott kinyúlt Slipknot-os póló aminek az alját inkább felcsomóztam, kapucnis méregzöld-fekete kockás ing, magas derekú, bővebb fekete farmer, tornacipő, és egy napszemüveg. Meg egy szegecses bőrdzseki. Hajamat egyszerűen hanyag kontyba fogom, nem erőltetem meg magamat. Ezt követően leballagok reggelizni, hogy utána Roxmortsba vegyem az irányt és szerezzek egy új rajzos füzetet mert az előző már tele van.. Vállamon egy táska, igazából semmi lényeges nincs benne. A reggelimet kedvetlenül turkálom, egy vers jár a fejemben, de sehogy se találom a megfelelő ritmust neki. Így hagyom a francba. A tálamtól nem messze a baglyom landol felborítva maga körül mindent és pillanatig azt hiszem megdöglött a landolás hevében, de nem. Nincs ilyen szerencsém. Diadalittasan, rekedten felvijjog és talpra kászálódik hogy heves szánycsapkodással tovább fokozza a káoszt és megmutassa ki a helyi bika. Pöffeszkedve dülleszti is a begyét és forgatja a fejét. - Befejezted? - kérdem tőle sztoikus nyugalommal. Esküszöm csak azért nem tettem még el láb alól mert valahol szórakoztat.. Erre sértettem rámcsörren majd a tálamba köpi a levelet. Elkapom a csőrénél fogva úgy hogy ne tudjon kicsit szabadulni. Szorosan tartom ő meg dühödt verdesésbe kezd. - Még egy ilyen és kígyókaja leszel hallod?! - azzal eleresztem, kicsit el is lökve magamtól, mert tudom, hogy vissza kézből belém is marna. Valójában... megérdemelném de ez már csak ilyen közöttünk. Mindig ezt csináljuk ha levelem érkezik. Nem támad vissza, csak felháborodottan néz rám szétzilált tollakkal és olyan arccal amire nem tudok nem önkénytelenül őszintén felnevetni. Erre szerintem többen néznek rám vagy az irányomba mint magára a jelenetre, hogy vitázom a baglyommal. Cserébe dobok neki egy jókora húsdarabot a kajámból. A jutalom"falat" is megvolt - Na jó vidd és húzz el! - ezt bezzeg nem kell neki kétszer mondanom. Megforgatom, megszaglászom a levelet. Semmi ismerős. Felbontom, elolvasom és csak hümmenek egy mélyet.
Hogy milyen meggondolásból döntöttem úgy, hogy eljövök fogalmam sincs. De hála annak, hogy indulás előtt teleittam magam és Roxmortsban nem kerestem egy mosdót, mert marha keménynek gondoltam magamat, most körvonalazódik bennem, hogy nem volt jó ötlet. Mire vissza mennék a faluba és utána újra ide, lemaradnék a találkozó idejéről és lehet a faluig sem bírnám ki. Pillanatra rezignáltan az égre emelem a tekintetemet majd ameddig senki nincs még itt, nagy lendülettel körül nézek és az öreg tölgytől nem messze beveszem magam a susnyásba. Dolgom végeztével, boldog arccal az eredetileg ivóvíznek szánt palackomból lemosom a kezemet, majd vissza evickélek a tölgyhöz. Mire oda érek, már ott van valaki. Egy Hugrás szőkeség. Erősen gondolkozom a nevén. Azt tudom, hogy valamivel alattam jár. Rá intek. - Szia! Őőő... kaptam egy levelet reggel. Te szerettél volna találkozni? - kérdem egyszerűen, de nem folytatom. Ha ő írta, úgy is elmondja miért... Gondolom. Nem merül fel bennem semmi hátborzongató vagy groteszk és nem is érzem fenyegetőnek a jelenlétét. Pálcám nálam van, de aligha hiszem, hogy egy Hugrás harmad?éves hadakozni akarna velem. Aztán nemsokára befut Eva is. Végig hallgatom, aztán nem túl grimaszoló arccal, nyugodt hangon felteszem a kérdést számára. - Úgy nézünk ki, mint akik drogot akarnak veled kevertetni vagy szerelmi bájitalt? - két kézzel mutatok szegény Marigoldra - Nézz már erre az arcra! Szerinted szüksége van rá? - az azonban valóban jó kérdés, hogy akkor mit keresünk itt?
Vendég
Kedd Márc. 17, 2020 5:52 am
Evanora & Carnelian & Goldie
- Xera… hagyj már… – Motyogom próbálva lelökdösni magamról a hermelint, és amikor ez sikerült egyből fordulok is a másik oldalamra, hogy tovább aludjak, hiszen végre szombat van, és még így is sokkal korábban van, mint ahogy az órákra fel szoktam kelni. De a kis dög csak nem hagy békén. Hiába húzom a fejemre a takarót, hiába beszélek hozzá szépen, majd fenyegetően, semmi sem használ, ezért végül eléggé pocsék hangulatban, de kikászálódok az ágyból. Remek… még csak nem is világosodik, nem csoda, hogy ennyire aktív a drágám, a nappalokat rendszerint át szokta szunyókálni. - Most boldog vagy? Még három órát aludhattam volna, minimum. – Mondom halkan, hogy legalább a többieket ne keltsem fel, majd kissé duzzogva, de azért végigsimítok az állat bundáján, mielőtt bemennék a fürdőbe elkészülni. Ha már kivert az ágyból, akkor még reggeli előtt meglátogatom az üvegházat, és megöntözöm azokat a növényeket, amiket meg kell, legalább apának is segítek ezzel. Egy gyors zuhany után, már sokkal éberebben és felöltözve indulok meg az üvegházak felé, Xerával a nyomomban, aki már alig várja, hogy újra vadászhasson magának pár rágcsálót ebben a hajnali órában.
Hamar letudom a gyógynövényekkel kapcsolatos dolgaimat, és még arra is van energiám, hogy lejegyezzek pár érdekes dolgot azokról a növényekről, amiket még nem teljesen ismertem ki. Hála apának, és az ő ki tudja milyen kapcsolatainak, állandóan bővül az állomány, mindig talál valami újdonságot, vagy egzotikus növényt, amit be tud mutatni nekünk, ha nem is feltétlenül mindig a tanórákon, de a szakkörökön mindenképpen. Amint ezzel végeztem begyömöszölöm a táskámba a jegyzetfüzetemet, majd korgó gyomromat követve, úgy döntök itt az ideje reggelizni. A nap a gyógynövények öntözése közben szintén felbukkant a horizonton, így az idő jobban is elment, mint ahogy számítottam rá az elején. A nagyterembe belépve egyből a Hugrabug asztalához huppanok. Magamhoz veszek némi rántottát, bacont, pirítóst, egy kis paradicsomot, és teát, majd az éppen aktuális könyvet, amit mindig magammal hordok elővéve, azt olvasom, miközben jóízűen fogyasztom a reggelimet. Ez az idilli pillanat egészen addig tart, amíg egy ismeretlen bagoly nem landol a könyvemen. Meglepetten pislogok a madár felé, az érkezése annyira megdöbbentő, hogy még szinte rágni is elfelejtek, pedig már a reggelim végén járok. - Hát te? – Kérdezem a bagolytól kíváncsian. Mivel az összes családom a Roxfortban tartózkodik a barátaimmal egyetemben, így egyszerűen elképzelésem sincs, ki üzenhetne pont nekem és pont ilyenkor.
A madár csak kissé türelmetlenül néz rám, tartva a lábát, mire végül elveszem tőle a levelet, a maradék falat pirítósomat pedig békejobbként felé nyújtom. Ez láthatóan tetszik neki, mert egyből le is csap az eledelre, mire önkéntelenül is elmosolyodom és megsimogatom, csak aztán fordul vissza a figyelmem a levélre. Kicsit bizonytalanul bontom ki és olvasom el a sorokat, amiket egyszerűen nem tudok mire vélni. Mégis ki hívna el ilyen titokzatos módon bárhova is? Egyedül Albusra tudok gyanakodni, aki mostanában szeret meglepni apró dolgokkal, de akkor is furcsa, ő inkább személyesen hívna el, és különben is, biztos, hogy a saját baglyával küldte volna az üzenetet, őt pedig ismerem. Hosszú percekig meredek a napra, próbálva rájönni, hogy ennek mi lehet a célja, de nem jutok semmire. Megfordul a fejemben, hogy nem fog érdekelni és nem megyek el, de végül mégis a kíváncsiság kerekedik felül a józan eszemen, és a maradék teámat felhajtva, úgy döntök, hogy elmegyek. Gyors léptekkel indulok meg kifelé, egyenesen a levélben említett tölgyfához.
A séta kifejezetten kellemes, élvezem, hogy végre süt a nap, és kicsit kezd felmelegedni az idő, már nagyon hiányzott a napfény. A fához érve, nem kell sokáig ácsorognom, hogy végül megjelenjen számomra két eléggé ismeretlen lány, annyi a biztos, hogy mindketten felettem járnak és mardekárosok lehetnek. A rejtély így tehát még nehezebben értelmezhető. - Sziasztok. Nem. Én is ugyanúgy kaptam egy levelet. – Rázom meg a fejem bizonytalanul, és kicsit egyből hátrébb is lépek, mikor az egyik lány kissé letámadóan magyarázni kezd valamiféle főzetekről. Eléggé félénken pislogok rájuk, Carnelianra talán még kissé segélykérően is, mert kezdem nagyon elveszíteni a fonalat. - Öhm… nem… nem akarok semmilyen bájitalt. De akkor ez azt jelenti, hogy ti sem tudjátok, hogy mit keresünk itt? – Kérdezem halkan, majd előveszem a levelet, hogy megmutassam nekik. - Ti is csak ezt kaptátok? Amúgy… én Marigold vagyok, de mindenki csak Goldienak hív. Titeket hogy hívnak? – Kérdezem ezt talán még halkabban, mert fogalmam sincs, hogy hívják őket. A tudat is feszélyez, hogy nem tudom ki és miért küldött nekünk, pont nekünk levelet.
