indig is szerettem felfedezni a kastély és a körülötte lévő terület helyszíneit, ez most sem volt másképp. Mostanában elég sokat tanultam, kevés időm maradt a kikapcsolódásra, így a barátaimra is. Ez viszont szerencsére nem ment a kapcsolatunk rovására, mert ők is el voltak foglalva a tanulással. Időnként azonban kellett egy kis szünetet tartanom, hogy ne őrüljek bele az általam felszedett tudásba, így vagy sportoltam vagy csupán mászkáltam az épületben, illetve azon kívül. Egyik nap arra gondoltam, mikor végre egy picivel jobb idő volt, hogy elmegyek futni. Minden adott volt hozzá, sütött a nap, egész kellemes hőmérséklet volt, így kétség sem fért hozzá, hogy nekiinduljak az eltervezett utamnak. Így is tettem, kényelmes felszerelésben megindultam, majd kocogtam egy kicsit. Azonban mikor körülbelül az utam közepéhez értem, szembe találtam magam egy nagyobb testű kutyával, mely kicsit sem volt barátságos. Nagyon hirtelen történt minden, épp annyi lélekjelenlétem volt, hogy lelassítsak, aztán megálljak karnyújtásnyira a morgó ebtől. Hirtelen nem tudtam, mit is tehetnék, ráadásul a pálcámat is a szobámban hagytam, úgyhogy teljesen kiszolgáltatottnak éreztem magam. Miután megálltam, meg se mertem mozdulni, hiszen nagyon kiszámíthatatlannak tűnt a kutya, olyan fajta volt, aki bármikor keresztbe haraphatja az ember torkát, ha úgy van kedve. Nem volt jó tapasztalatom a nagyobb ebekkel kapcsolatban, hiszen kiskoromban egy séta során odamentem egy férfihoz, akinek a kutyája épp a táljából falatozott. Mikor megközelítettem az ebet, az agresszívan reagált, megragadta az oldalamat éles fogaival hevesen, morogva. Az volt a szerencsém, hogy vastagabb kabát volt rajtam, így csak minimálisan éreztem a fogai hegyét a testemben, a szüleim pedig amint tudtak, szerencsére még időben véget vetettek a kellemetlen élményeknek. Szóval azóta tartottam a nagyobb testsúlyú kutyáktól, valahogy az elmémbe ivódott ez a rossz emlék, mely végigkísért az életemen. A varázsvilágban nem is, vagy csupán elvétve találkoztam ebekkel, de jelen helyzetemben úgy éreztem, mintha újra megismétlődne ez a kellemetlen helyzet, ami kiskoromban történt velem. Ezt pedig egyetlen porcikám sem kívánta, védekezni viszont pálca híján nem tudtam, csupán megálljt parancsoltam a mozdulataimnak, és vártam úgymond a megváltást...
Vendég
Hétf. Márc. 23, 2020 1:36 am
Rachel & Imani
Mindig csak a rosszban sántikálok a haverokkal. Mindig mozgás hiányom van. Na és mikor eljárjuk üdvözlésképpen az "ugi-bugi" táncot az kiüti a biztosítékot egyeseknél. Minden klikknek vannak belsős poénjai az enyémnek is . Betagozódtam én is pár klikkbe, de mikor kiderül számomra, hogy itt nem olyan menő bűzölgő köpkő meccseket játszani. Úgy hittem, hogy a lúzerek társaságát erősítem, de nem vagyok az, inkább csak más, ami sohase rossz. A szabadidőm egy részét itteni ismeretekkel gazdagítom, a másik részében dobálom a kvafftot, ütöm a dobot és játszom a "lúzerek" játékát. Hol marad a tanulás? Az órán, azért leckét is írok módjával, de nem töltök éjszakázom érte és gürizek túl sokat. Mai szabadidőmben is tiszta feleslegesnek tűnő dolgokkal ütöm el az időmet. Meglátom az egyik ismerősömet, ahogy egy kutyával áll szembe. Gyorsan leszűrőm mi a helyzet. Leblokkolt a kutya előtt. Feléjük közelítek. A csuklóimmal pár felesleges körző mozgást végzek. Végül apró ujj mozgásokkal egybe kötve összpontosítok a varázsigére, ami egy kábító bűbáj a kutyára. A kutya lenyugszik és leheveredik a földre, oda sétálok hozzá és lehajolok hozzá megvakarva a fülét. - Rossz kis kutya voltál mi?- mondom neki megint csak feleslegesen, mivel már alszik is. Nem szeretem bántani az állatokat, általában minél barátibb módon intézem el a vadállatokkal és veszélyesebb házi állatokkal való találkozást. - Szia, Rachel.- köszönök oda a lányhoz, ahogy a kevert kutyát simogatom - Máskor ne csinálj ilyet- rovom meg mindhiába őt. Felállok az alvó kutya mellől. - Már nem kell félni egy kis időre elaludt. Te hogy vagy? Ugye nem harapott meg? - kérdezem meg míg azon gondolkodom, hogy hova tehetném az állatot biztonságosabb helyre, mert itt védtelenül nyílt terepen nem fekhet. Vajon meddig marad kába a "fenevad" és Rachelnek van kedve meginni valamit a Három Seprűben? Rájöttem alig ittam valamit az elmúlt időben.
