Drága, idegesítő öcsém. Sosem mondtam neked, hogy szeretlek, sosem mutattam ki. Még is törődtem veled. Azon az éjszakán 80 évvel ezelőtt...azt hittem elveszítettelek. Bevallom néha idegesítettél, mint szeleburdi kisfiú, aki mindig a nyakamon van és nem tudok szabadulni tőle. Főleg a nyúl mániád húzta ki nálam a gyufát, de talán csak...irigyeltelek. Irigyeltem, hogy te tudsz örülni a legapróbb dolgoknak is. Irigyeltem az ártatlanságodat. Belátom nem voltam egy jó testvér. De remélem így 80 év után is tudsz engem szeretni. És a vadászok nem hagytak benned akkora nyomot, ami miatt tényleg úgy érezhetem elveszítettelek.
