Evelyn Pomfrey A mai délutáni órák végeztével. Segítettem egy alsóbb évesnek egy varázslatot elsajátítani. Majd elindultam Miss Pomfrey tanárnőhöz, ahogy előzetesen megbeszéltem vele. Nem ez az első alkalom, hogy tanórán kívül keresem fel őt. Egyszerűen, néha túl kevés volt számomra az órai tananyag, mert már vagy elsajátítottam otthon Amerikában, vagy a legtöbb bűbájt első próbálkozásra megcsináltam az órákon. Az elmúlt években bűbájtanból, még versenyeken is részt vettem. Tudom, hogy mások már előre látják az egész életemet és jövőmet, mivel Fontaine vagyok, így csak is a MACUSA és csak is aurorként vagy igazságügyben dolgozóként és legrosszabb esetben tanárként végezem szerintük. Magam sem gondolom ezt másként. A hetedik gyerek vagyok, aki előtt már a család idősebb generációi és testvéreim is kitaposták az utat csak követni kellene, de nem akarok a korai halált halt rokonaim sorsára jutni. Elkerülhetem-e az ő sorsukat? Élhetek-e olyan sokat, mint a dédapám, akinek szinte matuzsálemi kora. Több, mint kilencven. Az Miss Pomfrey ajtaja előtt megállok, kopogok és benyitok. - Jó napot, Tanárnő!- köszönök neki, majd a könyvet mutatom felé, hogy ő is jól lássa, amit eddig magamhoz szorítva hoztam. Most a magasabb szintű kereső és követő bűbájok érdekeltek engem. Erről szólt a könyv is. Mennyire egyszerű kimondani azt hogy: invito ceruza és a táskámból elő is kerül az íróeszközöm. Kigyűjtöttem pár ilyen varázslatot a könyvből, mint Appare Vestigum és Avenseguim. Lehet, hogy begyedül is sikerülne elsajátítanom a varázsigéket, de mégis egy külső szemlélő vagyis egy tanár segítségével könnyebb ezeket megtanulni. Néha elég egy rossz pálcatartás vagy rosszul kiejtett szavak vagy mozdulat sor, hogy könnyedén a gyengélkedőn végezem. Nem hiányzik számomra a betegágy. Van egy-két feljavított bűbáj ötletem is. Még nem próbáltam ki őket, de remélem, hogy a tanárnőnek megmutatva a jegyzeteimet, ezt is kipróbálhatom. És ha ezek a ki kísérletezett a bűbájok megfelelőek, akkor felkerülnek arra a listámra amikkel szeretnék indulni majd az otthon megrendezésre kerülő Amerikai Bűbájos Tanulmányi Versenyen. Idén se hagyom ki ezt a megmérettetést, ezért haza is fogok utazni június elején. Nehéz az Ilvermornys professzorommal levél formájában ezeket a varázslatokat megvitatni, de itt van Miss Pomfrey, aki hasonlóan kiváló. Kinyitom a könyvet pontosan ott, ahova beletettem azt a pergamen darabot, amire felírtam a kigyűjtött varázsigéket. -Négy darab bűbájt szeretnék elsajátítani, ebből a könyvből. - fejtem ki neki izgatottan - tanulmányoztam őket és hasznosnak érzem megtanulni, de lehet, hogy kettő - kissé elbizonytalanodok - -túl nagy falat még számomra. Itt van az Appare Vestigum. Helyesen ejtettem ki? Itt van a többi ige is. Átnyújtom a lapot, a fiatal nőnek, talán ő ismeri ezeket és tud segíteni. Tanulni jöttem a tanárnőhöz és elhatároztam legalább ezt az egy varázslatot sikeresen megtanulom. Ezzel és a felfedő Revelio bűbájok csoportjával egész szépen rekonstruálhatóak bűntény helyszíneket, ha figyelmetlenek az elkövetők. Tavaly nagyon sokat szenvedtem, mire megtanultam Reveliot. Hat teljes hónap volt. Lehetséges, hogy ez se egy alkalmas óra lesz, hanem hetekig tart majd, mire sikerül. A tanárnő helyesen fogja megítélni, melyik varázslattal érdemes kezdeni a különórát.
Vendég
Vas. Ápr. 05, 2020 7:57 pm
Evelyn & Margaret
““teach reflection, relationships, and resilience.””
Szeretem mindegyik diákomat, hisz mindannyian nagyon ügyesek. Annyira igyekeznek helyesen megtanulni a dolgokat, még azok is akik nem éppen olyan jó tanulok. Nem tudom, hogy ez az óra miatt van-e vagy a személyem miatt van így. Mindegy is ez nem érdekes. Most is egy nagyon különleges diák fog hozzám érkezni. Hogy mitől különleges? Hát valami rendkívül okos lány. Nagyon nagy tudással rendelkezik és ezt remekül fel is tudja használni. Tehát neki nem azért kell különórát tartanom neki, mert nem értené avagy nem tudná a dolgokat, hanem mert plusz dolgokat szeretne megtanulni. Én pedig segítek neki amiben csak szeretné. Sose tagadtam meg senkitől sem a segítségemet és ez most sem lesz másképp. Igazából Margarettel nem ez lesz az első plusz óránk, már nagyon régóta jár hozzám, hogy újabb ismereteket szerezzen. Még mindig olyan lelkes, annyira örül, hogy újra itt lehet. Én szinte csodálom ezt a lelkesedését, hogy még mindig van neki. Ennyi idő után is. Igazából szinte már azt sem tudom mi újat taníthatnék neki, hisz már majdnem mindent tud. De szerencsére ezen nagyon nem is kell gondolkodnom. Margaret annyira ügyes diák, hogy elhozza azt amiről szeretne tanulni. Nekem pedig már csak annyi dolgom van, hogy kiválasszam melyiknek van itt az ideje, hogy megtanulja. Ez pedig egy nagyon nagy segítség. Előkészítem a terepet arra, hogy legyen egy megfelelő terep a gyakorlásra. Elpakolok néhány értékesebb dolgot, hogy még véletlenül se törjön el semmi. Arrébb tolom az asztalomat, hogy legyen nagyobb hely a teremben. Ragasztó bűbájjal biztosítom a képeim biztonságát. Na igen, Margerttől nem kell annyira tartanom, hogy valamit tönkretenne inkább az utána kővetkező diákoktól. De jobb ha már most mindent rendbe teszek, hisz kevés időm marad majd a rendezgetésre. A rendezgetés után még egy kicsit várok aztán csakhamar megérkezik Margaret is. - Szervusz Margaret! - köszönök én is neki és figyelem a könyvet amit felém mutat. Jól sejtettem, mára is készült valamivel. Már alig várom én is, hogy megmutassa mit is szeretne megtanulni tőlem. Remélem a segítségére lehetek. - Aha értem. - felelem arra, amit elém tár izgatottan.- Sejtettem, hogy ismét hozni fogsz valamit, amit szeretnél megtanulni. - folytatom közbeszólásomat - Hát... hogy is mondjam - gondolkodok el, a bűbájokon amiket elém tárt. - Ez a kettő tényleg elég nehéz. - mondom tovább kedvesen és egyenesen ránézek. De talán neki mégsem lesz olyan nagy falat egyik sem. Bár ezt még nem tudhatom. Igaz nagyon nagy képességekkel rendelkezik, de ez nagy falat lehet még neki is. - Talán próbálkozzunk meg Avenseguim-al. Aztán ha az megy, akkor tovább mehetünk az Appare Vestigum-ra, amit helyesen ejtettél ki a legutóbb. - teszem hozzá figyelmesen. - Te mit mondasz? Rendben lesz ez neked így? - kérdezek rá. Szeretném tudni az ő véleményét is, hogy tudjam mit gondol erről az egészről. persze nyilván azért jött ide, hogy megtanulja ezeket. De azért mégis szeretném tudni, hogy mit gondol melyikre képes inkább most.- Csak azért kérdem, hogy tudjam hogy érzed te melyikre vagy képes most megtanulni? Persze tudom, hogy te mindent megtanulsz. De mivel ezek nehéz bűbájok, így inkább arra vagyok kíváncsi most milyen erőket tudnál megmozgósítani magadban.- engedem, hogy kifejtse véleményét.
