Grumpy Gaunt Sisters

Vas. Márc. 01, 2020 8:37 pm

Hétvége van. Ha hétvége, akkor Roxmorts. Csak nekünk nem amiatt, mint a legtöbbeknek. Míg mások élvetegen tobzódnak a kedves kis falu békeszerető népének vendégszeretetében, akik valójában csak jól álcázott microkapitalisták, és a párocskák is élveznek mindenfélét itt, hiszen mi van romantikusabb, vagy hangulatosabb mint beülni valahova és együtt szopogatni valami gusztustalanul ragacsos-szirupos trutymót, a pohár aljáról pedig nevetve szürcsölni egymás nyálát.... Nos mi nem ezekért a kedves, jópofa és emlékezetes pillanatokért járunk le ebbe a cukorborsónyi településre.
Mi, ha ketten vagyunk, jobban élvezünk bele rondítani dolgokba. Felerősödik az emberutálatunk és lelkesen dobáljuk a fikát mindenkire aki csak elmegy mellettünk, de még arra is, akit hetek óta nem láttunk és a közelünkbe se kerül!
Természetesen egymás közt csak és kizárólag párszaszóul beszélgetünk és gusztustalanul kárörvendve nevetgélünk minden undorító kis gonosz viccünkön. De az igazság az, hogy mivel senki sem érti miről sziszegünk, akkor is el elkuncogjuk magunkat vagy össze súgunk valaki mellett elmenve, direkt úgy hogy a célszemély is hallja, ha semmi komolyat nem mondtunk.
Menve mendegélve azért rákérdezek a húgomtól.
- Mostanában kevesebbet látlak mint valaha, jól vagy?

Hétf. Márc. 02, 2020 12:38 am

Egyedül csak annak örülök, hogy az a barom törölte az emlékeit és így Carnelion semmire sem emlékszik az aznap esti történtekből. Egész jól megbarátkoztam a történtekkel, már ha ezekkel egyáltalán meg lehet barátkozni... Újabb hétvégének néztünk elébe és kicsit vártam, hogy megint együtt csináljuk, amihez a legjobban értettünk, szekálni a többieket mindenfajta ok és indok nélkül. Kifejezetten jól esne most, ha pár embert sírásra tudnék beírni vagy legalább a kényes kislányok hisztizni kezdenének. Mások biztosan valami kis randira mennek ilyenkor, amikor szépen kettesben tudnak eltölteni egy kis időt és fogják egymás kezét meg csókolóznak. Már most érzem, hogy hányingerem van tőlük, undorítóak. Szánalmasan, szánom az összeset.
Némán sétálunk, legalábbis én nem igazán tudom, hogy mit mondhatnék vagy éppen hogyan tegyem azt, persze... az biztos, hogy tudom milyen nyelven szóljak hozzá. Legalább az a féreg se értette otthon, nem örökölte ezt a képességet, nem is igazán tekintem Gaunt-nak... Csak egy korcs holtága a családunknak. II. Morfin Gaunt, vicc.
- Persze, csak lemaradtam pár tárgyból, semmi komoly. - válaszolok neki a nyelvünkön és rápillantok. Halvány, alig észrevehető mosoly jelenik meg az arcomon. - De te se nagyon kerestél, csak nem találtál valami jobb elfoglaltságot nálam? Hallottam összetalálkoztál azzal a bolond süveges csajjal. - csak megforgatom a szemeimet. Ő sokkal barátságosabb, már ha lehet rá használni a barátságos szót. Én biztos nem is álltam volna szóba azzal a lánnyal, biztosan nincs ki mind a négy kereke.

Hétf. Márc. 02, 2020 1:03 am

- Hm.. Majd szólj rám! Én is le vagyok pár tárgyból maradva. Össze ülhetnénk tanulni. Vagy megírni egymás háziját. - mondom miközben ballagunk. Én bicegve, ő természetes kecsességgel.
- És saaaajnos büntető munkán voltam. Mrs. Norris megkergetett én meg...véletlenül elbűvöltem hogy felmosórongynak higyje magát... Tudod hogy mennyire kerülöm a macskákat... Bár szerintem az a dög örökké élni fog ameddig a Roxfort áll. - csacsogok szemforgatva, csoda hogy még nem lőtt le érte.
- Ah.. Eva. - csak szemet forgatok újra - Nem rossz arc, csak... Szerintem ön és közveszélyes. Olyan mint egy öt éves magas IQval. De vicces vele beszélgetni. Képzeld vissza akarta növeszteni a csonkunkkat!

Szer. Márc. 11, 2020 8:31 pm

Nem mintha nem nagyon lenne szükségem annyira a nagy készülgetésre, de ez egy mindig annyira jó alibi. Gondolom, hogy ő is tudja, hogy ebben van egy csipetnyi kis füllentés is, kettőnk között mindig is én voltam a szerencsésebb, ha tanulásról volt szó. - Ne félj, majd segítek, ahogyan mindig is tettem. - mondom neki, de még igazán most sem tudok elmosolyodni, legalábbis úgy nem, mint régen.
Villan a szemem a büntetőmunka szóra, igen, mérges is vagyok kicsit, hogy valami olyan miatt került oda, amiből én kimaradtam. Csak figyelem, pár másodperc néma csend és fapofa után szóra nyitom az ajkaimat és a szemeibe nézek. - Ha gondolod megetethetem valamivel, kereshetek valami kígyót, aki képes rá. - jegyzem meg, de végül csak megforgatom a szemeimet. Nem mintha megtehetném, de nagyon megtenném, engem is kiirritál az életből az a szőrgombóc.
Igazából felnevettem az elején, amikor azt mondja, hogy nem rossz az a létforma... De látom, hogy komolyan mondja és amikor a csonkunkat hozza szóba, akkor megállok és nagyon csúnyán nézek rá. - Egyre többet kihozol ilyen ostobaságokkal a sodromból Carnelion Gaunt! - jegyzem meg mérgesen, majd körbepillantok, meggyőződöm róla, hogy senki sem látja ezt a vitát, mindenki máshogy látna már utána minket. - De ha ennyire nem jó arc, akkor talán vele kéne lenned. Elmehetsz. - jegyzem meg egyszerű ridegséggel és tudja, hogy nem viccelek, tőlem aztán elhúzhat az új kis barátaihoz, szánalmas...

Vas. Márc. 22, 2020 8:12 pm

Tudom, hogy valami nincs rendben már egy ideje, de már annyiszor próbáltam felhozni, hogy beszéljünk, és annyiszor lettem ellökve, kis híján felrúgva a Napba, hogy jelenleg ott tartok, elmondja ha akarja.
- Köszi. Jól fog jönni. - mondom a közösen tanulásra. Aztán arra, hogy meg akarja etetni egy kígyóval Mrs. Norrist csak felröhögök, röviden, mélyen, majd ugyanolyan faarccal nézek ki a fejemből mint addig. Néha vannak ilyen pillanataim. Vannak akik úgy gondolják, ezek a felröhögéseim pont olyanok, mint valakinek a halálhörgése. Vagy minta bármikor hisztérikus zokogásban törhetnék ki utána.. Engem meg nem érdekelnek.
- Majd találunk valami megfelelő módszert, amibe még nem hal bele, de jó messzire elkerül minket miatta. - meglepően kreatívan tudtunk kegyetlenek lenni ketten a húgommal.
Amikor megáll én is megállok és szembe nézek vele. Látom, a tekintetében azt a megvető gyűlöletet. Megvárom hogy végig mondja.
- Befejezted?! - kérdem higgadtan - Marhára leszokhatnál arról, hogy úgy kezelj, mintha a tulajdonod lennék! - közlöm vele hasonló hangon ahogy ő tette. Mivel senkinek semmi fogalma sincs arról, miről sziszegünk, legfeljebb a testbeszédünkből, vagy a mimikánkból lehetne kikövetkeztetni, hogy épp vitázunk, így engem kevésbé érint meg. Észre vettem azt, hogy körül nézett - Mindig a kurva külsőségek... Miért fontosabbak neked ezek mindig, mint az, hogy legalább egymással normálisak legyünk? - minden bizonnyal el fog küldeni a picsába, vagy ignorálni fog innentől, figyelmen kívül hagy. Ignorál és szarba vesz, hogy érezzem a nyomást. Türelmes vagyok, Amethystel különösen, néha mégis próbára tesz. Annyira szeretném, biztosítani arról, hogy itt vagyok neki mindenkor... Hogy igyekszem jó testvére lenni. De nem úgy, hogy minden szeszélyére ugrok és nyalom a seggét. Nem utánfutóra van szüksége.

Szomb. Ápr. 04, 2020 5:40 pm

Csak figyelem őt, valami megváltozott köztünk, az már biztos, de nem ő tehet róla, egyszerűen csak én változtam meg... A pálcámmal is, mintha kicsit szorosabb lenne a kapocs, mintha végre egymásra találtunk volna és végre... végre kiteljesedhet a varázserőm. - Pont mint régen. - jegyzem meg kissé keserédes mosollyal az ajkaimon és haladok tovább előre. Lassan már odaérünk. Amúgy sem szeretem az embereket.
Aztán szóba kerül az az átkozott dög, én már régen megöltem volna, nem tudom, hogy másokat miért nem idegesít annyira. Ha tehetném kitiltanék minden állatot a Roxfortban, de akkor a "diákok" kilencven százaléka se jöhetne be. - Ne legyél ennyire beszari, szívesen megteszem helyetted is. - vonom meg a vállam és mindketten tudjuk, hogy ez nem csak valami butuska ígéret, engem aztán valóban nem izgat. Mostanában egyre inkább kevesebb dolog érdekel már.
Csak egyszerűen kiakadok, nem mintha meghatná, látom hogy baromira nem vesz komolyan, ahogyan az apja se. Az a retkes féreg. - Örülj is neki, hogy nem vagy a tulajdonom! Legalább nem találkozhatnál minden szenny féreggel. - nem rétem, hogy miért kell vegyülnie és barátkoznia ilyen emberekkel, helyében elkerülném az összeset, úgyis csak baja lesz ebből az egész mindenből, az a kattant lány amúgy sem való neki barátra. - Kettőnk közül kurvára nem én vagyok az, aki nem normális a másikkal. Te barátkozol minden jött-ment emberrel. - nem tudom milyen külsőségekről beszél, hiszen ő figyel inkább erre azzal, hogy próbál ennyire görcsösen beilleszkedni. Nagyon lohasztó a viselkedése. Nagyon az agyamra megy már ezekkel a hülyeségekkel. - Másrészt pedig mi a fasz köze van a csonkunkhoz?! - kérdezem még mérgesebben.