× keep this secret!

Első évben eléggé nehézkesen tudtam leszállni a vonatról hála a tömegnek és ennek következtében még a könyvemet is majdnem elvesztettem, amit édesapám írt nekem, temérdek főzet képletéről és elméleteiről, amikkel dolgozhatnék. Szerencsére viszont akkor egy kedves lány, akinek nem tudtam megköszönni a segítségét, még idő előtt vissza szolgáltatta az elveszettnek hitt legféltettebb kincsemet, amit nagyon szorosan magamhoz is öleltem. Azóta jó sok év telt el. Már gyakorlottabb vagyok és tudom, hogy mikor hova és hol kell legyek. Alaposan felkellet ma öltöznöm mert az időjárás eléggé szeszélyessé vált és védenem kell a bőrömet a nagy hidegtől. A genetikám miatt nagyon oda kell figyelnem saját magamra, mert aztán megnézhetem magam, ha nem így tennék és irány a korház. Aztán kitudja mikor jöhetnék vissza az iskolába. Egy napot vagy hónapot nem vagyok hajlandó hiányozni. Peter Poissont a híres méregkeverő művészt ki egyben az ősöm is, le kell körözzem hiszen a pálcáját nem örökölhettem volna, ha nem lennék rá képes. Meg hát amúgy is méregkeverőnek szeretnék beállni. Olyan tudósnak amilyen édesapám is Harold Poisson. Aztán kitudja. A végén én is úgy fogom majd végezni, mint apu. Bájitaltan szakos tanárként egy iskolába, miközben otthon újabb és újabb főzeteket készítgetek, amivel másokon vagy segítek, esetleg egy olyan felfedezést fogok tenni, hogy még a lapok is írni fognak rólam. A vonatról mielőtt leszállnék, magamhoz öltöm a vastag kabátomat, kesztyűmet és a süvegemet majd egyeneset a többiek után megyek, ahol egy önjáró kocsi, lovak nélkül elvisz engem egyenesen a kastélyhoz. A poggyászomat amint lerakom, nyomban legféltettebb fadobozómat magammal viszem, amiben temérdek főzetek, főzethez való alapanyagok, jegyzetek vannak, amit senki fiának a kezébe nem adnék még ha köteleznének érte, akkor se. Szerencsére ezt már tudtam tisztázni a tanárokkal és megengedték, hogy a dobozon kívül mindent adjak le. Az évnyitó ünnepség előtt, úgy gondolom amíg van időm egy üres termet keresek magamnak és ott eltöltök némi időt. Bár főzeteket nem tudnék készíteni, de attól még a jegyzeteimet alaposan megnézhetem és esetleg még ki is egészíthetem. Az üres teremhez érve egy asztalt foglalok el. A doboz fedelét kinyitom a varázspálcámmal majd a jegyzeteimet előkotorva az asztalhoz helyezem. Temérdek papír gyűlik össze. Egyes új főzetek képletei és vannak be nem fejezettek is. Már éppen belemerülnék a munkába amikor hangot hallok magam előtt. A süvegemből kinézve egy ázsiai lányt pillantok meg. Kérdően pislogok felé vörös szemeimmel, ami csupán az egyik látszik, mivel a másikat eltakarja a világos lilás, rózsaszín hajam. A talárommal való kérdésnél, érzelem mentes arccal válaszolok.
- Nem tréfa. Ez a ruhám. Óvintézkedés céljából. Nem bírom a túlzott hideget vagy a meleget és muszáj így felöltöznöm. Genetikai mutáció az oka.
Válaszolom érthetően és világosan, hogy a rajtam lévő ruhám nem díszként funkciónál és nem azért, mert a bajt keresem, egyszerűen szükségem van egy efféle ruhára, ami arra lett tervezve számomra, hogy megvédhessem a bőrömet a kellemetlenségektől. Még ha az arcomat éri is a hideg abból nincs baj. Viszont a test többi tájéka már annál problémásabb.
- Megkérdezhetném, hogy esetleg maga miért jött ide?
Közben az egyik főzetemet veszem elő, amit nemrég készítettem az utam előtt és ellenőrzöm a fiolát, hogy azóta minden rendben van-e esetleg a színével. Összehúzott szemöldökkel figyelem a változást. Eredetileg világos kék színűnek kéne lennie, de helyette sötétebb kék árnyalata van.
- Ez furcsa…
Mondom nyíltan, ügyet se vetve azon, hogy a lány hallja, amit mondok és kutakodni kezdek a jegyzeteim között. Egy kis idő múltán a megfelelő főzet képletet kotorászom ki a papírok között, hogy ellenőrizhessem. Még a nagyítómat is előveszem, hogy jobban megfigyeljem a főzetem színét és összevessem a papíron látott írásommal.
- Ez tényleg nagyon furcsa… lehet, hogy nem kellet volna annyi acromantula mérget felhasználni? Pedig a képlet szerint legalább őt deciliter méregre van szüksége, hogy a főzet kellő képben erős legyen. Hmmmmmm….
Ez kezd nagyon zavarni. Furcsa de nagyon!  
 

Nyugodtan és békésen még az évnyitó kezdete előtt szeretném a képletemet újra átnézni, de úgy tűnik nem igazán lesz erre lehetőségem, mivel valaki ugyan ebben a szobában szeretné eltölteni az idejét, ahol a munkámat igyekszem folytatni, esetleg kijavítani, ha van rá módom és lehetőségem. Sajnos viszont nem tudom minden figyelmemet erre szentelni. Ráadásul még megkellet magyaráznom, hogy miért öltözködők úgy ahogy. Szerencsére megérti elsőre. Hála a jó égnek. Van, hogy órákig kell magyarázkodnom még is a ruhám egyes része mire szolgál, amit persze megértek, hiszen gondolom nem szokványos, hogy valakinek a bőrét védenie kell a napsugarak és a szélsőséges időjárások elől. Meg hát nem hiába futnak el tőlem sokan, ha meglátnak. Keveseknek falfehér a bőre és vörös a szeme. Állítólag azoknak ilyen, akik a főben járó átkokat sokszor használják, na már most úgy tűnik én egy ellenpélda vagyok, mert nem használom egyiket sem. Így születtem. Közben a képletemet vizsgálom alaposan, hogy lássam hol rontottam el az adott főzetemet. Vajon hol lehet a hiba? A színe nem megfelelő, nem ilyennek kéne kinéznie. Biztos vagyok benne, hogy a dózist nem megfelelően adtam meg. Lehet, hogy ennek az acromantulának a mérge jóval erősebb lenne az átlagnál? Egyáltalán lehetséges az, hogy egyes acromantulák között eltérő erősségű mérgük van? Akár még ez is közrejátszhatna. Mert emlékeim szerint annyit töltöttem be a főzetbe amennyire szüksége van. Még le is mértem direkt mennyit adtam hozzá. A kérdését meghallva felé pislantok.
- Éppen szeretném kideríteni, hogy még is hol rontottam el a főzetemet. Ebben a fiolában lévő főzetnek a színe világos kéknek kéne lennie nem pedig sötét kéknek. Ez egy hatalmas probléma, ha nem egyezik meg a szín, mert azt jelentheti, hogy a főzet hatása eltér attól amilyen kívánt hatást szeretnék elérni. Jelenleg ez a főzet érintésre bénító hatást kell keltsen, akire csak rá csepegtetném, de mivel a színe más, akár lehet annyira erős maró hatása van az acromantula méregnek köszönhetően, hogy csontig lemarhatja a kezedről a bőrt és akár a csontot is. Fontos, hogy a főzetem sikeres legyen. Egy bénító főzet megfelelő önvédelemként funkcionálhatna a varázsló társadalomban, segíthetné akár az aurorok munkáját, veszélyes teremtményeket lehetne vele elkábítani, hogy megússzunk egy balesetet.
Magyarázok, miközben a képletem felé figyelek. Nagyon nem jó. Ha ezt a fiolát kiönteném az asztalra, az a sanda gyanúm, hogy a maró hatása olyan erős lenne, hogy komor károkat fog okozni, ami a tanároknak nem fog tetszeni.
- Nagyon nem szeretném, ha apukám mérges lenne rám amiért egy ilyen szeszélyes főzetet szabadjára engednék az iskolában. Oda lenne a jó híre.
Még teszem hozzá, hogy miért is lenne probléma, ha a főzetem véletlenül is kicsobogna a fiolából.
- Nem válaszolt még a kérdésemre. Maga miért jött ide?
Nagyon gyanús nekem, ha valaki elsőre nem válaszol a kérdésre. Ezért is szoktam mindig figyelni mikor valakivel beszélek még ha nem is nézek rá. Nagyon nagy szerencsém van, hogy az agyamat tornáztatom mert sok mindenre tudok emlékezni. Mint mondjuk jelen esetben, hogy nem válaszolt egy adott kérdésre. Aminek oka vagy nem figyelt vagy direkt nem válaszolt. Bármelyik is legyen, amíg nem veszi el tőlem a főzetemet és nem lopja el a képletemet addig nincs bajom vele.