A könyvem megtalálója!

Általában sok időt szoktam tölteni a főzeteimmel. Akár napokig elzárkózom és a munkámra koncentrálok, hogy minél tökéletesebb főzetet készíthessek el, amit akár vagy felhasználhatok saját célra, vagy esetleg közelebb kerülhetek álmaim megvalósításához. Meg persze óvintézkedés miatt zárom el magamat a többiektől, nehogy baleset történjen. Hiszen nem csak ártalmatlan főzeteken dolgozom, hanem igen veszedelmesekkel is, mint például mérgek előállítása. Ami azért fontos egy méregkeverőnek, mert a feladatunk valahol, hogy egy adott mérget, ha előállítunk annak az ellenszerét is eltudjuk készíteni, aminek hatására fejlődhet a bájitaltan tudománya! Fontos a kísérletezés és a hipotézisek bizonyítása. Különben hogyan fog fejlődni a tudomány, ha nem így teszünk? Biztos vagyok benne, hogy ősöm Peter Poisson és édesapám Harold Poisson, sokszor állított fel hipotéziseket, amiket be is kellet bizonyítaniuk. Emlékszem, hogy apám volt, hogy napokig benarkózott és nem is lehetett meglátogatni amíg kész nem volt a munkájával. Olyan boldog arcot vágott, mikor egy ritka halálos mérget állított elő, aminek egy csepp érintése is azonnali halált okozz. Persze anyukám rögtön elájult amint tudomásul vette, hogy mit kotyvasztott éppen az üstjében apukám és sok esetben törölgette meg mosta meg kezeit miután érintkezett vele. Szerencsére édesapám nagyon odafigyel ránk, hogy ne mérgezze meg a családot. Lehet, hogy különc az apukám, de nagyon szeret minket és a biztonságunkat első helyre helyezi. Szerencsére mostani főzetem nem ártalmas a többiekre, így a klubhelyiség közös termébe kiválasztok magamnak egy helyet, ahol az üstömet letehetem. Ez esetben egy asztal a választásom majd a dobozkámból a szükséges alapanyagokat veszem ki. Szárított egér farkak, baziliszkusz szív, mandragóra nedv és a legfontosabb hozzávaló, ami az erejét adja ennek a főzetnek a ritkán beszerezhető főnix könny. Nagyon ritkák és drágák. Nálam csupán kettő szokott lenni amikor szerencse napom van és édesapám tud párat kölcsönözni. Nagyon nehéz hozzájuk jutni, mivel a főnix madarak igen ritkán fordulnak meg.  Amint a szükséges alapanyagokat elhelyezem, jobbra balra megmozgatom a nyakamat majd felhúzom a pólómat és munkához látok. Sokan azért megbámulnak, hogy még is mit csinálok, de nem igazán zavartatom magamat. Nem most csinálom először, hogy a klubhelyiség közös csarnokában éppen főzök egy ilyen ártalmatlan főzetett, ami roppantul hasznos. A tekintetekkel meg nem foglalkozom. Hadd sugdolózzanak csak. Majd elmegy a kedvük! Körülbelül a főzet elkészítésének végénél tartok amikor a főnix könnyet szeretném felhasználni amikor hirtelen látom nincs a helyén.
- Na de… a főnix könny. Merre lehet?
Hallom, hogy páran elkezdenek kinevetni, miközben keresem a legfontosabb hozzávalómat. Ki szórakozik velem ezúttal? Felnézek azokra, akik éppen kinevetnek. Összesen hárman vannak. Egy fiú és két szőkeség. Odasétálok határozottan hozzájuk.
- Nálatok van a főnix könnyem? Kérem vissza! Van fogalmatok róla milyen értékes?
Válasz helyett inkább kinevetnek. Jól van, ha így játszunk ám legyen! Ti lesztek a következő nyulaim! Már tudom is mit teszek. Előkapok a zsebemből egy főzetet majd feléjük mutatom.
- Adjátok vissza vagy nagyon csúnya rémálmotok lesz egész éjszaka! Mitől féltek a leginkább? Lesz lehetőségetek egy teljes napot a legnagyobb félelmetekkel kettesben lenni. Kérem a főnix könnyemet!
Már sokkal emeltebb hangon mondom, miközben a kezemben lévő főzetet tartom és a hüvejjk ujjammal készen állok, hogy a dugót kihúzzam. Egy szippantás és nekik annyi!

Már készítem elő a főzetemet, hogy bevethessem, mikor hirtelen az események nekem kedvezőnek alakulnak. A klubhelyiségnél az egyik lány pálcáját használva az invitó varázslattal magához hívta a kis üvegcsét, amiben a főnix könnyem van. Legalább megtudtam a fiú nevét is ezáltal. Helyes! Amint a naplomhoz érek fel is írom és kiválasztok egy megfelelő főzetet, amit megitatok vele „véletlenül” és megfigyelem a hatását. Egyben megkapom a bosszúmat és még a tudomány érdekét is szolgálni fogom. Két legyet ütök egy csapásra! A lányhoz nézek látható szememmel, ami nem takarja el a hajam majd a kezembe veszem az üveget és gyorsan az üstömhöz szaladok. Óvatosan öntöm bele a főnix könnyet majd elkezdem kavarni, miközben szabad kezemmel letörlöm az izzadságot a fejemről, amit idegességemben megjelent a fejem búbjánál. Közben a lányhoz pillantok olykor. Valami nem hagy nyugodni. Láttam már valahol? Olyan ismerős nekem. Még a hangja is. Már csak kevernem kell a főzetemet egy kis ideig. Amikor már a színe vörössé válik akkor előveszek egy órát majd felhúzom a megfelelő időre és lerakom az asztalra, miközben az üst fedelét becsukom. Most hagyni kell egy ideig, hogy a főzetben lévő anyagok kellően hassanak és kialakítsák a hatását, hogy aztán kipróbálhassam majd, amikor készen áll. Amíg várakozom, lassan odasétálok a lányhoz, aki segített.
- Köszönöm. Kezdtem félni, hogy azok a Merlini zsákutcák tönkre teszik a főzetemet. Még egy másodperc és annyi lett volna a kísérletemnek.
Nos igen. Egy főzetet elkészíteni nagyon nehéz munka olykor. Különösen, ha egy gyógyító főzetet készítünk, aminél az időzítés és a mennyiség kellően fontos szerepet képvisel. Egyetlen pici eltérés, súlyos következményekkel járhat. Megölhetek vele egy embert is akár, akivel megitatom. Azt viszont nem szeretném. Szeretem a mérgeket és előállítani szintén, de nem ölni vele. Csupán elkészíteni szeretem, meg kipróbálni teszt állatokon.
- Ne haragudj, hogy ezt kérdezem, de nem találkoztunk mi már valahol? Lehet összekeverlek, de volt egy lány, aki visszaadta a könyvemet még a legelső évben és nem volt módom megköszönni. Ha nem lett volna meg a könyvem, tuti biztos apám mérges lett volna rám, meg persze nehezen tudnék főzni. Fontos receptek vannak benne.  Esetleg ismered?
Közben azért a tekintetemmel igyekszek keresni a lánynál sebre utaló jeleket. Ha van éppen valami sebe, ami nem gyógyult be és nem rég szerezte, megnézném rajta hogyan hat a szerem. Ha mindent jól csináltam, erős gyógyító hatása lesz, ha rá cseppentek párat. Persze ha engedni fogja.
- A nevem amúgy Evanora Poisson. A tied?
Ha már legalább várnom kell, nem fogom unalommal tölteni. Meg aztán Ő legalább jött segíteni nekem, ami azért valljuk be. Nagyon ritka mostanság. Viszont miért ilyen ismerős nekem?

Végre van valaki, akit nem zavarja a külsőm és még beszélget is velem. Nagyon ritka egy helyzet számomra, hogy a kortársaim közül tudok valakivel kommunikálni, általában a felnőttekkel szoktam, de most, hogy akad valaki, nem fogom a lehetőséget elszalasztani. Látom, hogy közben egy kígyó éppen megpihen egy fogason. Kicsit jobban megnézem. Csak nem egy? Megcsillan a szemem hirtelen mikor rájövök a kígyójának fajtájára! Ó, igen! Nagyon erős mérge van annak a fajtának! Főzet alapú ráadásul! Erős mérgek készítésére felhasználható, esetleg egyéb főzetek erősségét is tudnám vele fejleszteni! Ha tudnék belőle kinyerni pár fiolával az nagyon sokat tudna dobni a célomhoz! El is képzelem magamban miféle mérges főzeteket tudnék készíteni belőle! Elmosolyodom és észre se veszem magamon. Kis nevetést is megengedek magamnak, de aztán gyorsan feleszmélek nem itt kéne még a végén dilinyósnak fog tartani és amiatt fog elmenni mellőlem. A kérdésre, rá nézek az üstömre majd vissza a lányra és határozottan bólintok.
- Aha.
Viszont miket használok mikor nem kísérletezek az egy nagyon jó kérdés. El is kezdek gondolkodni egy kicsit. Általában a szabadidőmet kísérletezéssel töltöm, szóval elég kevés tárgyat tudnék felmutatni, amit nem arra használnék. Még a naplóm is tele van elméletekkel meg matematikai példákkal, amik fontosak számomra. Viszont biztos van egy tárgy, amit másra használnék. Eszembe jut viszont egy, ami fontos, de lehet másnak nem annyira. Számomra viszont elengedhetetlen.
- A süvegem. Általában akkor hordom mikor kimegyek a napra. Nem nagyon érheti a nap a bőrömet sajnos, mert akkor rosszul lennék. A fehéres bőröm sajnos okozz kellemetlen dolgokat amikor nap éri, így vigyáznom kell. A hidegben alaposabban kell felöltöznöm szintén.
Ennyit tudok hirtelen mondani. A következő válaszra mosolyra nyílik az arcom. Akkor még is csak ő volt az!
- Nagyon köszönöm szépen akkor amiért visszaadtad a könyvemet! Nagyon fontos nekem, így amikor elvesztettem az se tudtam éppen mit kezdjek magammal, de szerencsére te visszahoztad! Nagyon hálás vagyok érte! Ne haragudj amiért nem köszöntem meg előbb, de nem találtalak sehol a ceremónián. Pedig egy házba kerültünk, hogy-hogy ennyire elkerültük egymást? Mindegy legalább most már van alkalmam megköszönni.
Bemutatkozom neki mosolygós fejjel. Ő is ugyanígy tesz, de enyhe undort érzek benne mikor a családnevét ejti ki. Grunt? Mintha már hallottam volna erről a családról. Azt hiszem apámtól. Mondjuk nem sokat, így fogalmam sincs miért áll így hozzá. A kérdésére hátra teszem a kezeimet majd kicsit zavartan, de elmondom.
- Hát édesapám szerzi be nekem és küldi el bagoly postán egy nagy csomaggal. Harold Poisson. Lehet halhattál róla esetleg. Híres méregkeverő, főképp mostanában felkapott. Eddigi leghíresebb terméke egy olyan főzet, aminek segítségével a mágusok ideiglenesen elvesztik varázserejüket. Afféle bénító főzet. Nagyon klassz szerintem, ha engem kérdezel!
Észreveszem a horzsolásokat a tenyerén. Gyorsan el is kapom és megnézem alaposan magamnak.
- Hmmmmm Jól van! Azt hiszem ez megfelelő lesz. Mond csak, baj lenne, ha rajtad próbálnám ki a főzetemet? Éppen egy nagyon erős gyógyító főzetet készítek, aminek a főnix könny a legfontosabb alapja. Ha vársz egy kicsit, meggyógyíthatnám a sérüléseidet.
Persze ha nem szeretné azt is megértem. Viszont, ha add nekem esélyt akkor ezeket a sérüléseket gond nélkül megtudnám gyógyítani. Azt hiszem elég sok adag készül szóval, ha lenne több azt is megtudnám gyógyítani könnyen. A kígyóra tekintve, felteszek neki egy igen roppantul fontos kérdést, mint méregkeverő.
- Nem lenne probléma, ha a kígyódtól tudnék pár fiola mérget kinyerni? Nagyon erős mérge van és sok főzetemhez igen hasznos lenne. Persze ha engeded. A mérge kell csupán, az állatnak nem esik baja. Legfeljebb kis idő kell neki mire a méreg újra termelődik a szervezetében, hogy használni tudja.
Nem tarthat a kinyerése több percbe, főképp, hogy láttam, hogy beszélni is tud vele, úgyhogy nem igazán lenne gond a kivitelezésével. Legfeljebb, ha makacskodik, akkor kesztyűt húzok, ami marás ellen véd.
 

Nem pont ez volt a kérdés? Pedig én úgy tudtam, hogy olyan tárgyat kellene mondanom, amit nem használok kísérleti célból. Lehet egy kicsit túl bonyolítottam. Folyton temérdek főzet képleteken jár az agyam emiatt a gondolkodásom is túlságosan komplikált, így az egyszerűbb dolgokat nem igazán veszem észre. A tárgyaim is inkább túlságosan elrugaszkodottak, mint egy doboz tele kísérleti patkányokkal, pókokkal esetleg még hüllőkkel is, gázmaszk, amivel védem magamat a légnemű mérges anyagoktól meg a gázmaszkhoz tartozó filterek, amik, ha elhasználódnak tudjam cserélni, szóval mondhatni nem hétköznapi tárgyakat tartok magamnál. Viszont a kérdésre biztos jól fogok válaszolni ezúttal.
- Nem. Ritka genetikai mutációban rendelkezem, ami miatt a szemeim vörösek és a bőröm teljes mértékben fehér színű, nehezen bírja a napsugarakat sajnos. Csak is kizárólag a mesterséges fényt bírom ki, mivel a napnak a sugara olyan tulajdonsággal rendelkezik, amivel sajnos a testem nehezen birkózik meg. Ugyan ez igaz a téli hidegre. Fontos, hogy alaposan fel legyek öltözve mindkét esetben. Csupán az egyiknél a naptól kell védenem a bőrömet, a másiknál a hidegtől.
Lehet ezt kicsit túl bonyolítottam a kelleténél, de én így tudom, hogy miért kell nekem folyton süveget felvennem és alaposan felöltöznöm ezekben a szituációkban. Mások talán lehet elképzelni nem tudnák ezt a helyzetet, de én megszoktam már és hogy őszinte legyek magammal nem is nagyon zavar, mivel én úgy fogadom el magamat amilyen vagyok. Nem változtatnék meg semmit és ez így van jól rendjén. Érdekesen nézek rá mikor gyorsan megálljt parancsol nekem. Mitől ilyen?
- Valami rosszat mondtam?
Kérdő tekintettel nézek rá. Nem igazán értem, hogy most éppen mi folyik itt, de gondolom van oka amiért így viselkedik. Nem gondolom rossznak csak nem igazán értem. Ha valamit nem értek akkor azt megakarom érteni. Nagyon nem szeretem, ha valamivel nem vagyok legalább minimum tisztában. A bájitaltan tudományánál ez duplán igaz rám. Addig ülök egy képlet felett és próbálom meg újra és újra elkészíteni a főzetet amíg nem sikerül és nem értem meg a funkcióját vagy esetleg az elkészítésének menetét.
- Oooh. Hát. Néhol cserélnék veled helyet, ha nekem ez ilyen könnyen menne. Sajnos a külsőm miatt alaposan megnéznek mások és gyakran kibeszélnek. Bár igazából nem zavar. Maximum, ha főzetet készítek és óhatatlanul rájuk figyelek mikor koncentrálnom kell. Akkor nagyon zavar.
Megemlítem neki édesapám nevét. Nem csodálkozom, hogy eszébe jutott ki is vajon az apukám. Akik jobban ismerik személyesen azok tőlem is megkérdezik nem vagyok-e véletlenül a valakije a hajszínem miatt. Mivel apám is világos lila hajszínnel bír.
- Az államnak? Nem-nem abban biztos lehetsz, hogy nem dolgozik semmiféle államnak. Ha csak nem minősül annak, hogy az Ilvermornyban tanít bájitaltant. Ő inkább, hogy is mondjam, feltaláló. Hobbi szinten űzi és ha kérnek tőle segítséget, mondjuk egy rakoncátlan emberevő húsnövény nem akar arrébb mászkálni más kertjéből, általában apámat kérik meg, hogy segítsen.
Hát az túlzás, hogy árulják. Inkább méregkeverők között belsőséges üzletnek mondanám a dolgot.
- Árulni nem árulják igazából, maximum belsőséges üzletek folyhatnak, de nekem az apám maga szerzi be a hozzávalókat és küldi el nekem postán. Mindig megírom mire van szükségem amikor a készletem éppen fogyatkozik. A főnix könny nagyon ritka, de szerencsére az apám tudja hol keresse.
Bár igazából én se tudom, hogy képes beszerezni ilyen ritka holmit, de biztos vagyok benne nem illegálisan, különben az aurorok lecsukattak volna minket réges-rég.
- Amiatt nem kell aggódnod! Kilencven százalék az esélye a sikernek. Nagyon ritkán rontok el főzetet. Általában a kellemetlenebb műveimet azoknak szánom, akik szórakoznak velem. Mint például az a Ferris. Kipróbálom rajta szerintem az egyik átütő sikeresemet.
Dörzsölni kezdem picit a tenyereimet, miközben kis gonosz vigyor jelenik meg az arcomon. A látvány mindenképpen kielégítő lesz a számomra. Csalódásként ér viszont a tény, hogy a kígyója végül nem mérges kígyó csupán egy piton. Kár. Bár a varázslat nagyon szépen kivitelezett. A varázslatok terén nem vagyok valami nagy tehetség, de nem panaszkodhatok-e téren sem azért. Inkább átlagos pálcahasználó vagyok inkább.
- Nagy kár. Pedig szívesen vettem volna belőle méreg mintát, de akkor tárgytalan. Amúgy. Mi történt a gyűrűsujjaddal?
Már akartam megkérdezni. Végtag növesztéshez hasonló, itókákról már hallottam, de hogy egy hiányzó végtagot teljes mértékben újra reprodukálni lehessen az már kissé nehézkes, ha csak nem találok ki valami megfelelő képletet hozzá. Egy új főzet alapját szolgálhatja. Megeshet, hogy elveszítjük a végtagjainkat baleset árán, főképp az aurorok körében, ahol sokszor találkozhatnak pokolfajzatokkal és gonosz varázslókkal.
- Ha gondolod dolgozhatnék egy olyan főzeten, amivel a hiányzó végtagodat visszanövesztethetném. Bár nem tudom, hogy sikerülhetne-e, de egy próbát megérne.
Teszem hozzá. Szívesen megcsinálnám, számomra is igen nagy kihívás lenne, de vállalnám mivel érdekelne kivitelezhető-e maga a folyamat.
 

Pislogok párat a kijelentésénél, hogy az állapotom valamiféle átok lenne vagy betegség. Sose vélekedtem így erről úgy igazából bár a kijelentése helytálló. Valóban egy betegségként néz ki a külsőm és a velejáró akadályok, amikkel nap mint nap megküzdők. Még is valahol szeretek ilyen lenni. Abszolút nem érzem betegségnek az állapotomat.
- Helytálló megállapítás bár én úgy gondolok erre, mint valami egyéniségre, ami rám illik. Ezért is nem zavar, hogy efféle akadályokkal küszködök. Szeretem így magam ahogy vagyok.
Jelentem ki mindenféle sértődöttség vagy rosszindulat nélkül. Ez egy kijelentés, amivel magamat igazolom, hogy márpedig én ilyen vagyok és elfogadom mind azt, amivel születtem. Még ha ezért pár diák meg is néz nagyon, esetleg mások kibeszélnek a hátam mögött. A lényeg, hogy ez egy olyan vonásom, amivel eltudom különíteni magamat a többiektől. Ha meg kéne fogalmaznom, ez nem betegség. Inkább egy megfelelő díszítés, ami engem ábrázol minden térben.
- Értem. Rendben akkor ezt észben tartom legközelebb.
Keresi a szavakat, szóval lehet zavarja, ha túlságosan hálálkodnak neki. Megértem. Ügyelek majd erre legközelebb, hogy ne hozzam kellemetlen helyzetbe. A kijelentésemet halván felnevet egy picit, ami szerintem jó. Nem is tudtam, hogy humoros vagyok valakinek, de legalább ez is kiderült. Igaz nem sokat beszélek másokkal, de annak viszont örülök, hogy megtudtam nevettetni valakit még ha nem is ez volt a célom, csupán kimondtam, amit gondolok. Általában nem szoktam magamban tartani a dolgokat, ha arról van szó. Ha pedig nem éri meg a szót fecsérelni, akkor csak odébb állok és fontosabb dolgokra fordítom a figyelmemet.
- Végül is, ha valakit megmar egy acromantula vagy élve felfalja egy gigantikus baziliszkusz nos igen. Tényleg van rosszabb. Bár azért megnézném, hogy az acromantula mérge milyen hatással lenne egy emberre. He he he he.
Sose láttam sajnos akcióban egy acromantulát, de amit olvastam róluk, nagyon is tetszik. Lehet a tiltott Rengetekbe egyszer be kéne mennem, hogy végre láthassak egyet csak ahhoz megfelelő felszerelés kellene hozzá és persze helyismeret. Ha jól tudom az acromantulák a nagy erdők közepe tájékán szeretnek tanyázni, ahol jól betudják védeni magukat.
- Már csak az hiányozna, hogy az újságírók betoppanjanak a lakásunkba! Bele se merek gondolni mit összetaperolnának, ráadásul mekkora balesetet okoznának a főzetekben! Nem hiába a mumusom pontosan ezt teszi. Ne tudd meg, hogy mennyire kiakadtam, amikor harmadik évben a comiculus varázslatot vettük. Legszívesebben ott helyben ismertettem volna meg a mumussal az egyik mérgemet, hogy aztán elmenjen a kedve a szórakozástól.
Nem szeretem mikor valaki a bájitaltan tudományából viccet csinál. Nagyon is fontos téma a varázslók világában. Ki az-az elme roggyant, aki egy komplett élet és halál esszenciáját képes elrontani mandragóra gyökérrel? Legszívesebben a levitáció mágiámmal önteném le az illetőt az üstben lévő főzettel, hogy ha már képes volt így elrontani egy ilyen remek művet akkor ismerje is meg közelebbről! Intelligencia kéne ide az ilyen fafejeknek nem bezoárkő! Elmosolyodom mikor esélyt ad a főzetemnek.
- Mindenképpen jól fog elsülni abban biztos vagyok. Ha pedig nem, biztos vagyok benne kárt nem fog okozni. Legfeljebb viszketést, amire van orvosságom.
Azért nem vagyok felkészületlen. Apám figyelmeztetett is, hogy a méregkeverők óhatatlanul szerezhetnek sok kellemetlen sérülést főzés közben így mindig legyen nálam a Harold Poisson féle gyógyító táska, amit kifejezetten bájital és méregkeverő szakosoknak rakott össze. Ellenmérgek, kenőcsök, kötszerek és egyéb hasznos holmik, amivel a sérüléseket megleheti gyógyítani. Elkezdek én is kacagni amikor utánozza Mcgalagony professzort. Tényleg valahol ilyen a stílusa!
- Hát. Van egy félelemkeltő főzetem, aminek szippantásával megelevenednek élőben a félelmeid és hatása akár eltarthat egy napig. Komoly pszichés betegségeket okozhat. Mellette van még olyan főzetem, ami az ízeket megszünteti és egy, ami a Felix Felicishez hasonlít. Szerencse helyett balszerencsét hozz. Olykor kíváncsi vagyok, hogy egyes emberek mennyire tudnak balszerencsések lenni. Ha engem kérdezel a balszerencse főzetem mind közül a legkegyetlenebb. Egy ember életét tönkre lehet vágni se perc alatt. Ettől olyan vicces is. He he he
Amikor a csonkjára kérdezek meglepő választ kapok. Azt hittem valami baleset által veszítette el az ujját, de valamiféle átok okozta. Ha tudnám melyik átok okozhatta azzal előrébb lennék. Azok a főzetek, amik átkokat tudnak megszüntetni az már a bájital tudomány magasabb iskolája, mert nem elég ismernünk a növények, állatok tulajdonságait, de még az adott mágiát is ismernünk kell. Ez nehezíti a főzet elkészítését és mint már azt említettem, elég egy kis hiba és a remekmű hamar katasztrófához vezet.
- Értem. Azért megtudhatnám miféle átokra gondolsz? Elég nehéz olyan főzetet készítenem, ami mágiával kapcsolatos átkokat szüntetnek meg. Ha valóban átok okozta, akkor előbb a nyomait kell megszüntetni és akkor bevetni egy olyan főzetet, ami az ujjadat növesztené meg. Ellenkező esetben lemarhatja a teljes karodat vagy az átok erősségét növelhetné meg és a végén kínok között hallhatnál meg. Egy olyan főzet, ami az átkok megszüntetésére készítenek az már a bájitaltan magasiskolája és úgy tudom nem tanítják iskolákban mert az elkészítésük roppant veszélyes.
Jelentem ki az esetleges mellékkockázatokat. Attól függetlenül szívesen belevetném magamat a főzet elkészítésébe, de ahhoz ismernem kéne a részleteket. Egy jó méregkeverő és bájital szakértőnek az információk a leghűségesebb társa. Közben megcsörren az órám, aminek következtében odafutok az üstömhöz. Az órámat lecsapom, hogy ne csörögjön tovább majd leemelem az üstöt a helyéről. Az illata csodálatos! Mintha egy kietlen temetőben lennék, ahol temérdek mérges gomba lelhető! Tökéletes! Veszek is elő egy fiolát és megtöltöm majd elkezdem rázni.
- Fontos, hogy addig kell rázni amíg átlátszó színe nem lesz. Hiszen akkor lehet látni, hogy a főnix könny teljes mértékben adaptálódott a többi anyaggal, amit beleraktam. Ha most így cseppentenék rád egy kicsit, lemarná a bőrödet csontig. Az nagyon veszélyes. Viszont nem kell aggódni! Az illata nagyon is jó eredményt kecsegtet!
Végül átlátszóvá válik az üvegben lévő folyadék. Azután Carnelianhoz indulok majd felé nyújtom.
- Tessék. Cseppents rá a horzsolásodra. Ha a számításaim helyesek elég hozzá két csepp.
Inkább nem mondom meg, mi lesz, ha helytelenül számoltam ki. Viszont a kinézet alapján, megfelelőnek kell lennie.
 

Na igen. A biztonság nem lenne utolsó dolog, de azért nagyon szeretnék „póklesre” menni egyszer, hogy lássak élőben is egy acromantulát és akár a mérgükből szerezhessek jó pár mintát. Esetleg egyedeként összehasonlítani milyen erős egy hímnek vagy egy nősténynek a mérge. Lehet jó lenne egyet befogni valahogy.
- Egyébként ez nem lenne egy rossz ötlet. Megnézni pár acromantulát élőben és mondjuk egyet befogni. Csak akkor hova tudnánk eldugni?
Meg mennyire szegnénk meg a házirendet? Bár lehet, hogy nagyon. Mcgalagony professzor valószínűleg büntető munkára fogna engem amiért bemernék hozni a klubhelyiségbe egy kifejlett acromantulát, hogy azon kísérletezzek. Pedig nagyon jó lenne, ha legalább más fajoknál is megfigyelhessem a főzeteim tulajdonságait! Elvégre más-más élőlényeknél nem ugyanúgy hatnak a főzetek, mint az emberekre. Hatékonyabb mérgeket, esetleg csalikat lehetne készíteni, ha tudnám tanulmányozni minél tágabban a főzeteim működését élesben. Lehet megkérem apámat vigyen el egyszer póklesre. Felnőtt kíséretében csak nem lenne bajom. Főképp apám mellett!
- A mumus nem rémisztő sokkal inkább, legalább is számomra idegesítő. Mintha viccet csinálna a munkámból. Ennél rosszabb már az a kopogó szellem, aki már párszor rám próbált ijeszteni és volt képe dézsmálni a készletemből. Csodálkozik, hogy hozzá vágok egy szellemriasztó főzetet. Bár egyszer véletlenül félig fej nélküli Nickhez vágtam egyet mikor az a nyamvadt kopogó szellem kikerülte.
Azóta szerintem kerül engem egy ideje Sir Nick miután megismertettem vele véletlenül a főzetem tulajdonságait. Nem kell rosszra gondolni egyébként. Csupán viszketés okozz az adott szellemnek mikor a levegőben elterjed a főzet. Nekünk maximum büdös lenne, de a szellemeknek kellemetlen viszkető érzést párosít, ami kiváló arra, ha elakarjuk zavarni a betolakodót. Ezért is tartok magamnál mindig legalább egyet, hogy a kopogó szellemhez hozzávágjam, ha kell.
- Ez érthető. Büszke vagy akkor erre a csonka ujjra. Ha még is meggondolnád magad, nyugodtan szólj. Van neked ismerősöd a patológiai tanszéknél, akivel tudnék majd beszélni?
Nem lenne rossz, ha esetleg már hozzá tudnék kezdeni eme főzet elkészítéséhez. Ki tudja mikor érnék el eredményt, de minél előbb annál jobb elkezdeni egy efféle projektet. Most kell kihasználnom amíg a Roxfortban tanulok. Amint kikerülök innen nem lesz ennyi szabadidőm. Márpedig én egy profi méregkeverő szeretnék lenni, aki bekerül egy nap a történelem könyvekbe! Miután sikerül a fiolába megtölteni a főzetemet, alaposan felráznom és átadnom Carneliannak, figyelni kezdem a hatását. Elkezdek gondolkodni mikor említi, hogy viszketést érez meg meleget. Az jót jelent úgy tudom. Egy seb gyógyulása főképp ezzel jár. Viszont a hab mitől szapora? Azt mondja, hogy még égeti is. Valamit elnéztem volna? Fel alá kezdek járkálni, hogy eszembe jusson valami majd csettintek a kezemmel.
- Megvan!
Rögtön a dobozomat veszem elő miután az üstöm közelébe érek és keresem a megfelelő alapanyagokat. Ha minden igaz kell egy olyan anyag, ami semlegesíti a főzet égető hatását, ahhoz viszont szükségem van szarvas meztelen csigára. Rögtön ki is veszek egy üveget, amikben sok meztelen csiga van és hozzá szárított csalánt.
- Nem kell aggódni! Ura vagyok a helyzetnek, de ha jót akarsz, akkor ne érints meg lehetőleg semmit a karoddal mert még a végén a bútort lefogja marni és kapni fogunk a fejünkre!
Közben már az egyik meztelen csigát összepréselem, aminek a nedvét egy másik üres fiolába öntöm majd a szárított csalánt gyorsan darabokra vágom. Ha minden igaz és gyors leszek időben leállítom a főzet hatását és még meg is fog gyógyulni a sebe. Maximum egy ideig vörös színű lesz a keze, de nem lesz nagyobb baj az biztos. Apám ezt a formulát szokta használni, ha egy savas főzetet kell semlegesíteni azonnal. Gyors az előállítása és a hatása is kiváló. Amint a darabokat is elhelyezem a fiolámba, előveszem a pálcámat majd az üvegben lévő anyagokra összpontosítok.
- Incendio!
Kigyullad az egyik csalán levele majd elkezdem rázni nagyon gyorsan, hogy a meleg hatására a két alapanyag összekutyulja magát. Kapnom kell egy idő után egy kocsonyás tulajdonsága folyadékot, ami koromfekete színű. Amint látom, hogy sikerül a művelet már sietek Carnelianhoz és nyomban a kezére öntöm.
- Ez egy kicsit büdös lehet, de a hatása gyógyító. Apámtól tanultam meg a receptet. A szárított csalán duzzanatot gyógyít míg a szarvas meztelen csiga nedve gátolja a savas oldat terjedését és egy idő után megszünteti. Így ni! Most hagyd rajta addig amíg az óra nem csörög.
Odasétálok az órámhoz és felhúzom az időzítőt addig amíg Carneliannak a kezén kell rajta lennie az anyagnak.
- Ez tuti biztosan működni fog. Már csomószor készítettem apámnak mikor véletlenül az egyik savas oldata kiömlött az egyik kezére. Általában szokott nálam lenni készen ilyen lötty, de sajnos elhasználtam az egyik kísérletem során. Az a szerencse, gyorsan előállítható. Ha gondolod csinálhatok később is sokat. Elvégre bájitaltanórákon előfordulhat, hogy savas főzettel dolgozunk.
Persze, ha úgy érzi nincs szüksége rá megértem, de ha szeretné készíthetek pár fiolát belőle.
 

Kicsit balra döntöm a fejemet és pislogok párat, miközben felteszi nekem a kérdést, amivel soha életemben nem foglalkoztam, mióta az eszemet tudom és kísérletezek egyes állatokon, hogy minél jobb és hatásosabb főzeteket készíthessek. Nem nagyon tudom értelmezni valahol a kérdést. Mármint érteni értem csak miért kéne nekem zavarnia, hogy az állatok megszenvedik-e a kísérleteimet? Apámat se igazán zavarja, hogy ha pár patkány meghal. Felírja az eredményt az adott számú élőlénynek a papírján és elemzi a látott jeleket majd módosít a főzetén, miután arra az eredményre jutott, hogy még nem tökéletes a műve. Nekünk az állatok halála nem igazán hagy mély nyomot.
- Őszintén nem igazán zavar. Számunkra az állatok olyanok, akik egy magasabb célért lettek kitenyésztve, hogy aztán új dolgokat alkothassunk. Van úgy, hogy jó pár élőlénynek el kell pusztulnia, hogy egy nagyon erős méreg ellen, ellenanyagot tudjunk készíteni, hogy másokat tudjunk vele meggyógyítani, esetleg súlyos sérüléseket kezelni. Nem hinném viszont, hogy helyes lenne, amit teszek, de én másképpen látom sok esetben a dolgokat. Mondhatni sok esetben a méregkeverők másképp fogják fel a körülöttük lévő környezetet.
Legalább is szerintem ez lehet az oka valamiért, hogy másképpen fogom fel az élőlényeket, akiket hébe, hóba megölök egy kísérlet során, mint mások, akik más területeken járatosak, de szerintem ez így van rendjén. Ha emiatt elítélnek nem igazán zavar, mert nem biztos, hogy értik amazt a nézőpontot, amit viszont én képviselek és amibe belenőttem. A Poisson család voltaképpen bájitaltan és méregkeverő család, akik egész életükben alkottak főzeteket, kísérleteztek és új dolgokat fedeztek fel. Szinte hagyománynak mondhatjuk, hogy a család legtöbb tagja méregkeverő konkrétan. Akadhatnak kivételek, mint például az édesanyám, de én jobban apámra ütöttem a bájitaltan szenvedélye téren.
- Nem volt szándékos. Ha gondolod adhatok belőle neked. Nem árt, ha van nálad egy pár. Mert ez az idióta kopogó szellem olykor szeret ide is besurranni. Bár lehet különösen engem nézet ki magának.
Sajnálatos, hogy nincs ismerőse a patológiai tanszéken, de akkor majd édesapámtól megkérdezem Ő neki esetleg lenne kapcsolata, ahol elkezdhetnék egy saját projektet, hogy aztán a későbbiekben elérhessek vele valami nagyszerű eredményt. Vajon miféle főzetet készíthetnék, ha támogatnának is? Érdekes eredmények születhetnének. A bájitaltan tudománya nagyon érdekes! Állandóan lehet valamin újítani és emiatt sose unalmas és nem is veszélytelen. A mostani eset erre az élő példa mikor látom, hogy Carlenian keze habzani kezd és égeti a bőrét. Szerencsére apám régi receptjével hamar elébe vágok a dolognak és még időben megakadályozom, hogy akár csontig leégesse szegénynek a bőrét. Nagy szerencse, hogy mindig van nálam szárított csalán és meztelen csiga, aminek kettejük kombinációja egy hatásos ellen főzet, ami a savas főzetek ellen lett kitalálva. Amit tenni lehet most már, hogy várunk. Közben megint elkezdek fel alá járkálni és gondolkodni.
- Vajon hol rontottam el a főzetet? Furcsa. Pedig a képletemben nem láttam hibát, a számításaim is megfelelőek voltak. Lehet valahol véletlenül túl nyomtam a dózist? Esetleg a főnix könny nem volt eléggé jó minőségű már? Túl sokáig volt az üstb….
Megint csettintek a kezemmel, mikor eszembe jut hol hibáztam.
- Hát persze! A fedél! Nem kellet volna fedelet becsukom! Pont, hogy ki kellet volna szellőztessem, hiszen elfelejtettem, hogy az oldat először savas lesz! Ki kell párologjon belőle először egy kicsit, hogy aztán a folyadék átvegye a főnix könny tulajdonságát teljes mértékben! Rendben. Neki kezdek újra!
Először viszont jobb lesz Carleniant rendbe hoznom mielőtt újra neki veselkedem a kísérletemnek. Oda is megyek gyorsan Carlenianhoz, hogy nézzem a kezén lévő művem eredményét, hogy halad. Ha jól látom, eddig minden rendben.
- A meztelen csiga nyálkás nedve kitűnő arra, hogy megkösse a savat. A szárított csalán jó a duzzanat csökkentéséhez és megfelelő hőmérsékleten még gyógyít is. Jobb lesz, mint új korában. Emlékszem apukám nekem is készített mikor rám ömlött a lábamra egy kis savas főzet. Meg is ijedtem akkor. Azt hiszen négy éves lehettem. Amikor viszont láttam, hogy apu milyen főzetet csinál és rá rakta a lábamra, akkor szerettem bele igazán a bájitaltan tudományába. Szinte tényleg varázslatos volt! Ez az első receptem tőle. Ezután mérgekkel kezdtem foglalkozni nagyon egyszerűektől kezdve a bonyolultabbakba. Ebben a főzetben mindig biztos vagyok, hogy sose rontom el.
Kellemes emlék a számomra. Nekem varázslatnak tűnt, amit apám csinált. Szinte csak ámultam és bámultam ahogyan tempósan a csigákat összepréselte és az incendio varázslattal meggyújtotta az üvegen belül a csalán leveleit majd alaposan fel is rázta.
- Mi egy kicsit másképpen látjuk a dolgokat. Apám szerint a Poisson családnak mindig is tehetsége volt a bájitaltanhoz. Ha majd nagy leszek, remélem Peter Poissont a nagy alkimista és méregkeverőt lefogom körözni és minden idők legnagyobb bájital és méregkeverő szakértőjévé válok. Legalább is ez az álmom. Neked van ilyen álmod?
Teszem fel a kérdésemet, miközben a kezét figyelem, hogy minden rendben legyen.
 

Egyáltalán nem zavar engem, hogy így vélekedik. Legalább is addig míg el nem ítél engem, amit a hangjából egyáltalán nem érzek és ennek örülök. Részben lehetséges, hogy érti az én felfogásomat és tiszteletben is tartja, ami azért ritka. Amikor körbenéztem jó párszor és néztem ahogyan a kortásaim vitáznak egymással, sokszor azt tapasztaltam, nem képesek elfogadni a tényt, hogy vannak egyének, akik másképpen gondolkodnak. Ahelyett, hogy konstruktívan esetleg megbeszélhetnék egymással a nézőpontjaikat, általában vagy meg sem beszélik és ezzel konfliktust generálnak maguknak, vagy amikor szóba is kerül, nem éppen megfelelő módon közlik egymással a mondandóikat és jön a felesleges veszekedés, amit hadd ne mondjak, számomra időpocsékolásnak tűnik. Ezért is sok esetben jobban szeretem az főztjeimet az embereknél. A főzeteim sokkal jobban megértenek olykor, mint valaha az emberek fognak. Kivéve a családom. Ők nagyon szeretnek engem és én is őket!
- Szerintem a felfogásoddal nincsen semmi baj. Abban egyet értünk szerintem, hogy mindenkinek megvan a maga helye és célja.
Szerintem ez így megfelelő. A cél meg lehet igazából akármi. Carnelian számára az állatok célja az lehet, hogy kapcsolatot alakítson ki az emberrel és ezáltal növelje a boldogság hormonokat és esetlegesen a környezetet díszítse vagy könnyebbé tegye egy magányos ember számára az életét. Lényegében az állat egy funkciót tölt be, ahogyan nálam is mikor kísérleti alanyként szerepel. Ebben szerintem van egyezés.
- Én nem akarok soha senkit megölni. Embert meg főleg nem. Igaz, hogy mérgeket szeretek készíteni, de nem azért csinálom, hogy pusztító fegyvert alkossak. Sokkal inkább szeretném megérteni a környezetemet és még, hogy alkothassak. A főzetek afféle művészi termékeim. Kifejeznek mondhatni. Így kommunikálók. Valahol a célom is, hogy minél erősebb mérget találjak fel és utána annak az ellenanyagját is elkészítsem. Mindenki nyer.
Szeretek mérgeket előállítani az tény, de ezzel párhuzamosan az ellenanyagot is elkészítem, hogy ne tudják megkérdőjelezni az etikusságomat, meg amúgy is szívesen elkészítem mivel érdekel, miképpen kivitelezhető.
- Nagyon remélem, hogy sikerülni fog. Ha sikerül egyszer megmutatom neked a legnagyszerűbb művemet!
Persze ha kíváncsi rá, szívesen megfogom mutatni, csak előtte el is kell készítsem. Temérdek képletet rajzoltam fel a naplómban, miféle főzetet szeretnék megcsinálni, de úgy érzem még nem találtam meg az áttörést. Temérdek főzetet kell még elkészítsek, hogy végül elérkezzek arra a pontra amire azt mondhatnám, hogy ez az én mesterművem!
- Szerintem ez egy nagyon klassz cél. Még akár az én munkámat is segíthetnéd. Az átkok igen érdekesek szoktak lenni. Tudtad, hogy egyes átkok megtöréséhez főzetre is van szükség? Bár igaz ezt lehet mondtam már. Vannak főzetek, amiket egy átoktörő nélkül nem lehet kivitelezni. Lenne kedved egyszer majd segíteni nekem pár ehhez kapcsolódó projektemnél? Akár gyakorolhatnád az átkok megtörését, miközben segítesz nekem a főzet elkészítésében. Még akár taníthatnék pár jó dolgot. Persze ha akarod.
Közben az óra végül megcsörren. Gyorsan odamegyek, hogy lekapcsoljam még mielőtt Carnelian füle megsüketülne a hangjától. Bármennyire is irritáló, de mindenképpen figyelem felkeltőnek kell lennie, hogy azonnal tudjak ugrani. A pontos időzítésen múlik minden. Amint az órát visszahelyezem a dobozomba odamegyek Carnelianhoz és lassacskán leveszem a megszáradt folyadékot. Kíváncsi vagyok az eredményre már nagyon! Elmosolyodom amikor meglátom a karját épen és egészségesen. Tökéletes!
- Jól van. A karod megmenekült. Nem kell aggódnod. Maximum egy kicsikét viszketni fog mert majdnem lemarta csontig a bőrödet a savas oldat. Viszont időben meggátoltam. A következő már sokkal jobb lesz! Az ikerestvérednek egyébként szintén hiányzik egy testrésze ugye? Ő nem szeretné visszanöveszteni?
Közben kutakodom a készleteim között, hogy újfent találjak egy főnix könnyet.

Mindenképpen vitathatatlan a kijelentésem, mivel bárhogyan is nézzük mindenképpen egy állat, ember, bármi, ami a világegyetemben előfordulhat mindenkinek, mindennek van funkciója, helye és célja meg feladata. Ettől függetlenül, ha nem is teljesen értem meg azokat az embereket, akik megkérdőjelezik szándékaimat és kísérleteim etikusságát, igyekszem az Ő nézőpontjaikat legalább minimálisan megérteni, hogy miért is gondolhatják így. Általában mindig arra jutok, hogy az Ő életvételük teljesen más, mint az enyém. Méregkeverők családjában a környezet olyan funkcionalitást nyer, mint egy kisgyereknek a ceruza készlet és a papír. Azt alkot, amit szeretne, ami csupán az eszébe jut. Nekünk a természet adta állatok, nővények, levegő mind-mind olyanok, amikből temérdek kotyvalékokat készíthetünk és csupán a fantáziánk szab határt. Meg persze, hogy egyáltalán működik gyakorlatban az adott főzet, amit elménkkel előtte megálmodtunk és ki kísérleteztünk. Kérdő tekintettel nézek mikor megemlíti a gyógyszeripart nekem. Mintha hallottam volna erről, de a muglik világa nekem teljesen életidegen. Amióta az eszemet tudom, varázsló közösségben jártam mindig is. Előfordult, hogy olykor mugli városban kellet megtérnem, de az nagyon ritka volt és általában csupán azért kellet, mert a minisztériumba menten édesanyámmal vagy amikor az abszól út felé mentünk beszerezni a szükséges holmiaimat és ugye nem hoppanálhattak velem a szüleim mivel ahhoz egy minimális életkort muszáj betölteném meg persze engedély is kellene, hogy hoppanálhassak.
- A muglik eléggé érdekesek az biztos. Nekem az anyám mugli. Kedves és aranyos, csak mikor megmutattam neki a döglött patkányt, amin használtam életem első elkészített mérgét, valamiért elájult tőle. Pedig édesapám tapsolt örömében.
Azóta már rájöttem miért is reagált így az édesanyám. Bármennyire is igyekszik a varázsló közösségbe beilleszkedni attól még Ő mugli. Másképpen fogja fel a dolgokat.
- Hát, ha az állam annyira szeretné a munkánkat elvinni, előbb találkoznának apám egyik híres mérgével mielőtt még a mancsukkal hozzáérnének a legféltettebb főzeteinkhez. Mindig is függetlenek voltunk mi Poissonok és ezt tartjuk is nagyon. Tőlünk aztán a Minisztérium is kopogtathat az ajtónkon, de akkor is a válaszunk a nem lenne. Amit mi készítünk csak is saját célra és esetlegesen másoknak is, ha netán olyat találunk fel, amivel másoknak segítünk. Mondjuk egy kiváló gyógyszer, amit azok a muglik is szeretnek. Bár muglinak készített főzeteket még nem láttam, de ha tippelnem kéne, ugyanúgy hatnak a főzetek rájuk is mint ránk, mivel én ugye félig mugli vagyok, bár ez nem releváns.
Ha egy színtiszta muglival találkoznék anyámon kívül, lehet megnézném, hogy az egyes főzeteim milyen hatással lennének rá. Összehasonlítani a muglit és az aranyvérűt miben térnének el. Bizonyára nem lennének akkora nagy különbségek. Legalább is szerintem. Amikor leveszem Carnelianról a már megszáradt művemet a kezéről, várakozom egy picit majd a dicséretet hallva csak pislogok és magamra mutatok kérdő tekintettel.
- Én? Nem vagyok királynőnek kinéző. Általában Küklopsznak szoktak hívni, amit nagyon nem szeretek. Apám meg Galócának, amit jobban szeretek, de hogy királynő lennék hát nem vagyok valami nagy szépség.
Efféle dicséretet még nem kaptam, hogy őszinte legyek. Nyomban a táskám felé indulok, hogy megkezdhessem a következő kísérletemet, csak előtte ki kell mosnom az üstömet, úgyhogy amint a készletek újfent előállnak a pálcám segítségével megtöltöm vízzel az üstöt és a dobozomból veszek elő szappant meg kefét és elkezdem tisztogatni.
- Nem válaszoltál a kérdésemre. Az iker testvéred szeretné visszanöveszteni a végtagját?
Figyelek ám, hogy nem kaptam választ. Ha esetleg a testvére szeretné visszanöveszteni, lenne kísérleti alanyom akkor egy efféle főzethez és akkor elkezdenék dolgozni rajta, csak előtte az átok elleni főzetet is el kéne készíteni ahhoz viszont tudni kéne magát az átkot is, hogy többre juthassak. Elvégre, ha az átok még rajtuk van, katasztrofálisan végződhetne a főzet hatása. Azt viszont nem szeretném.
- A te családod mivel foglalkozik egyébként? Ők is átokfejtők lennének vagy teljesen más a foglalkozásuk?
Miközben hallgatom Carnelian válaszát a kefémmel sikálom az üstöm belső részeit, ahol már beleszáradt az előző főzetem maradványai.
 

Pislogó szemekkel hallgatom végig Carnelian véleményét a dologgal, hogy anyám miért is ájulhatott el mikor kicsi koromban megmutattam mit készítettem. Szerinte nem a mugli származás az oka, hanem hogy egy olyan főzetet csináltam, ami megölhet másokat. Végül is ez is egy szempont, de ami másnak méreg, nálam tudomány és művészet. Elkészíteni egy mérget sok esetben nem veszélytelen munka. Akár maga a készítője is bármelyik másodpercben belehallhat, ha csak egy kicsit is túl lő a célon. Apukám is számtalanszor nézett farkas szemet a halállal mikor egy új főzet képletét dolgozta ki és még a mai napig makk egészséges.
- Ez is lehet egy szempont. Bár ami másnak méreg nekem művészet. Érdekesség egyébként, hogy mikor mérget állítunk elő nem annyira veszélytelen maga a procedúra. Ha egy kicsit túl lösz a célon megeshet, hogy az üstből elpárolgó színes felhő meg is ölhet azonnal vagy ideiglenes bénulást okozz. Egyszer hallottam, hogy valaki például a baziliszkusz mérgét használta fel alapanyagnak az egyik főzetéhez. Sajnos egy milliliterrel többet adott bele a főzetbe, aminek hatására fekete felhő szállt ki az üstjéből és amint beleszagolt, teljesen lebénult. Még a fejét se tudta mozgatni. Vicces egy történet. Azóta jól van csak. Hát. Maradjon köztünk, de a méreg kissé kikészítette az agyát.
Vagy inkább mondhatnám azt diliházba került a sokk hatására. Van, hogy valaki nem bírja ezt a veszélyes munkát. Szerencsére viszont én jól bírom az ezzel járó stresszt és nagyon odafigyelek, hogy efféle kellemetlen balesetem ne legyen. Az alapokat elsajátítottam alaposan, plusz apukám is tanított sok mindent így az iskolával tanultakat és az apám által eltanult technikákat és ötleteket párosítva egészen jól eltudok boldogulni. A kérdés már csak az, meddig fogom tudni vinni? Remélem kifizetődik majd a kemény munkám.
- Majd egyszer megkérdezem és elmesélem neked mire jutottam.
Kezdem úgy érezni, nem csak egy ismerőssel lettem gazdagabb, hanem egy baráttal is. Ezen sose gondolkodtam igazából. Lenne egy barátom egy igazán jó barát, akivel felhőtlenül tudjak beszélgetni. Apám is olykor mondta, azért a munka mellett próbálják barátokat is szerezni, mert akár segíthetnek a kísérleteimben. Meg egy méregkeverőnek nem árt, ha vannak kapcsolatai és kellemes társasága.
- Szarni? Eléggé furcsa megközelítés a szülés fogalmával. Sose hallottam ezt így. Apám szerint pedig lehetséges, hogy van eltérés a mugli és az aranyvérűek között, bár még a hipotézise nem nyert bizonyítást. Szerinte egyes főzetek másképpen hathatnak azért, mert az aranyvérűek, több ideig vannak mágiával kapcsolatban és ezt befolyásolhatják a főzetek hatását. A muglik viszont sok esetben nem ápolnak ilyen szoros kapcsolatot. Az elmélet alapja, hogy egyes varázslatok például megváltoztatják a külsődet. Például a főben járó átkokat, ha túl sokszor használod a bőröd egyre fakóbbá fog válni és esetlegesen vörösek lesznek a szemeid, mint nekem, magyarán a mágia okozhat változásokat az egyénben. Szerencsére nálam nem ez a helyzet.
Főben járó átkot soha nem használtam és nem is fogok. Engemet nem érdekelnek az efféle fekete mágiák, csupán a főzeteim és a bájitaltanulmányaim. Ez lehet az egyik oka akár amiért nem mernek sokan a közelembe jönni. Páran talán azt hihetnék rólam, hogy folytonosan főbejáró átkot szórok kedvem szerint. A királynő megjegyzését nem egészen értem, de szerencsére hamar kapok egy választ. Viszont kérdően pislogok mikor kacsint rám. Ezt most nem egészen értem. Miért kacsintott rám? Meg hogy értette, hogy bejövök neki?
- Aha. Lehet ódivatú vagyok, de mit értesz az alatt, hogy bejövök neked? Sokszor hallottam már a szót mások szájából, de sose értettem igazából a jelentését.
Nem nagyon használom magam se. Igazából, ebben teljesen eltérek a korosztályomtól. Ez is lehet egy másik oka amiért nem barátkoznak velem. Ódivatú vagyok sokkal. Őszintén, ez engem nem zavar. Szeretek ilyen lenni. Miközben az üstömet kezdem sikálni, hallgatom a választ a testvérével kapcsolatban.
- Nagy kár. Azért neki is felajánlom ugyanezt. Ha visszaakarja növeszteni keressen meg.
Bár nem ígérem, hogy azonnal megoldom a problémát, elvégre ahhoz egy tökéletes főzettel kéne előállnom, ráadásul kettővel. Az egyikkel az átkot szüntetném meg a másikkal visszanöveszteném az ujját. Mikor a családjára terelődik a téma egy kis ideig megállok a tisztogatásban. Rá tekintek csak és nem csinálok semmit. Egy ideig néma is maradok. Majd aztán felteszem a kérdésem.
- Mond csak. Jól értem, hogy utálod a szüleidet?
Lehet ezzel kicsit átlépek egy határt, de másképpen nem tudom értelmezni az előbbi elhangzottakat. Utálja a családját? Még is miért? Az auror egy elég népszerű szakma, a feleségek általában háztartásbeliek szoktak lenni ez is konkrétan elfogadott. Akkor meg még is mi az oka?
 

Na igen. Egy eléggé tanulságos történet, amit jobb, ha minden méregkeverő magáénak tud. Ha egyszer is figyelmetlenné válunk a procedúra közben, katasztrófához vezethet és a végén egy gumiszobában találhatjuk magunkat, mert vagy beleőrültünk az egészbe, vagy maga a főzet okoz olyan mellékhatást, aminek hatására teljes mértékben összezavarhatja az agyunkat. Védő felszerelés hordása sok esetben kötelező egy veszélyes főzetnél. Nem hiába van nálam is gázmaszk például, meg külön ruhaszettem, amivel védeni tudom magamat az esetleges bőrrel érintkező mérgektől. Nem lehetek felelőtlen. Apukám is sok esetben be van bugyolálva mikor kísérletezik. Sokszor a szobát is bezárja, mert annyira veszélyes maga a főzet, hogy belépni a szobahelyiségbe is már kész öngyilkosság egy külsősnek. Arra, hogy vajon édesapám és édesanyám miképpen fognak vélekedni a kérdésemre én is kíváncsi vagyok.
- Van ismerősöd, aki esetleg tapasztaltabb a témában?
Akár apámnak is nagy segítség lenne, ha megismerkednék egy szakértővel, bár apu is sok hasonló szakértővel vitázott egy jó kis gomba tea mellett, de hát minél több szempontot megismer a tudós, annál hatékonyabban fog tudni kísérletezni és még több elméletet gyártani, ami egy új felfedezéssé válhat és esetleg segíthetné a varázsvilág fejlődését. Akár a világunk megértését is. Hiába van sok tankönyv és ismeretünk, de még mindig úgy hiszem nem fedeztük fel a világunkat még teljesen. Arról nem is beszélve, hogy az emberiség fejlődésével új környezeti hatások keletkezhetnek.
- Szóval. Barátként tekintesz rám?
Mutatok magamra. Még soha senki nem nevezett engem barátjának az életem során és meg kell mondanom egészen fura érzés. Nem rossz csak olyan, hogy mondjam. Újszerű. Ezek szerint van egy barátom. Ha ezt elmondom a szüleimnek biztos repesedni fognak az örömtől. Már kezdtek aggódni, hogy nincsenek barátaim. Meglettem volna barát nélkül az tény, de ha már akad egy lehetőség én elfogadom. Az üstöm tisztítása közben egy kényes témára érünk, ami úgy tűnik Carneliannak nagyon nehéz. Amit azután mond, szomorúnak hangzik. Bár érzelem nem látszik az arcomon. Meglepő viszont, hogy van, aki utálja a családját. Ilyen esettel ritkán találkozom. Legalább is a környezetemben.
- Mit tettek amiért ennyire nem szereted őket? Mármint azon kívül, hogy apád milyenné kezd válni. Bántottak?
Az egyetlen dolog, ami talán az eszembe juthat, hogy esetleg bánthatták őt a szülei. A hangjából sok haragot vélek felfedezni. Az emberek mikor dühösek, erőteljesebb hangot adnak ki így meglehet fejteni, hogy éppen az adott ember milyen érzelmeket fejezz ki a mondataiban, amit írásban nehezebb kifejteni. Közben az üstöm lassan megtisztul és készen áll az újabb kísérletre. A pálcámat újra előveszem majd eltüntetem belőle a vizet.
- Biztos nehéz lehet. Mondjuk nem tudom igazából min mehetsz keresztül pontosabban. A környezetemben mindenki szereti a szüleit, bár nem mozgok nagy körökben. Ráadásul a családom nagyon szeret engem. Ha gondolod egyszer átjöhetnél, ha esetleg szeretnél jobban lenni. Akár megmutathatnám apám pince laboratóriumát. Temérdek érdekesség van ott lent. Ritka alapanyagok, állatok, kész főzetek. Egy teljes főzet gyűjtemény áll rendelkezésre. Akár meg is ízlelheted anyám receptjét is. Nagyon jó gombatortát tud csinálni.
Anya gomba tortája szinte mennyei! Elolvad a szádban cukor és az a keserédes íz egyszerre, ami a gombában megtalálható zacskókban lévő nedv található, az-az íz kombináció felejthetetlen!
 

Majd lehet emiatt felkeresem egyszer Longbottom professzort amikor az időm engedni fogja. Aztán majd elújságolom apámnak a professzor véleményét. Esetleg akár megszervezni egy találkozót, bár nem tudom, hogy a professzor mennyire örülne annak, ha az apámmal találkozhatna és vitázhatnának egy kellemeset. Majd valamikor rá kérdezek, egyellőre viszont jobban érdekel Carnelian családi ügye. Most, hogy megmentettem a karját és az üstömet is kisikálhatom, gondolom nem olyan nagy baj, ha közben kommunikálok valakivel. Az idő így legalább telik, nem olyan unalmas és akkor még talán egy baráttal leszek több. Mivel ő barátnak tekint, legalább is így fogalmazta. Pici mosoly azért előkerül bennem. Jó érzés. Van egy barátom. Ezt is megéltem. Fel is ajánlom neki, ha nem akar otthon lenni, hogy olykor átjöhetne, de elutasítja viszont a lehetőséget. Egyáltalán nem érzem bántónak. Megértem, ha ez még új neki, mivel nekem is nagyon új, de azért majd, ha van lehetőség és egyszer lenne kedve, nyugodtan jöhet. Amikor a családjára térek rá és elmeséli mit csinált vele az anyja meg az apja kissé elgondolkodom. Miért csinálják ezt vele? Miért viselkednek úgy a szülei, mint akik elmentek volna otthonról? Temérdek kérdés jut az eszembe, amit viszont nem teszek fel. A szavainak a megfogalmazása eléggé egyértelművé teszi nekem, hogy nem szeret otthon lenni. Semmivel nem tudja megvédeni magát jól sejtem? Hát ezesetben lehet tudok segíteni. Rögtön a szobámba igyekszem majd elkezdek kutakodni a szekrényemnél. Lássuk melyeket tudnám adni, ami akár segíthetne neki. Ami nem túl halálos, de annyira elégnek kell lennie, hogy visszatartsa őket. Nem csak varázspálcával lehet ám egy nagy teremtményt térdre kényszeríteni. Egyszer csak megakad a szemem egy főzetemen. Alaposan megvizsgálom az üveget. Igen. Ez jól jöhet. Aztán mi van még itt. Ez is megteszi szerintem. Az biztos, a szülei, ha ezeket megtapasztalják, kétszer is átfogják gondolni mit csinálnak majd velük. Három darab van mindkettőből szóval elégnek kell lennie. Kis tarisznyámba belerakom a hat kis üvegeket majd visszamegyek Carnelianhoz és a kezébe adom.
- Három darab viszketést okozó főzet és három teljesen működő képes sebtisztító főzet, amit még régebben készítettem. Működik abban biztos lehetsz. Ha apád megpróbálná bántani csak csepegtesd bele a kávéjába. Észre se fogja venni az illatából vagy az ízéből. Olyan viszketés fog rátörni, hogy nos mondjuk azt, hogy dörzsölgetni fogja mindenhova a bőrét, mert elviselhetetlen érzései lesznek. Kétszer is megfogja gondolni, hogy bántson. Van hozzá ellenanyagom, ha esetleg kellene. Természetesen a főzet nem halálos, de jó figyelmeztetésre.
Aztán ha kéne még belőle pár adag, tudom neki pótolni anélkül, hogy aggódnia kellene a mellékhatásoktól. Azért remélem a főnix könnyes változatú gyógyító főzetem, ami szerintem erősebb és hatásosabb lesz, mint az eddigi sebtisztító főzet, működőképes lesz majd és akkor már abból adhatok, de csak, ha majd tökéletes lesz. Addig inkább ezeket adogatom.
- Ha esetleg kellene valamiféle főzet nyugodtan szólj. Elvégre a barátok segítenek egymásnak nem?
Én legalább is úgy tudom a barátság erről szól. Közben az üstömhöz megyek és előkészítem a hozzávalókat. Megkezdem újra a kísérleti főzetemet és remélhetőleg most már működő képest fogok alkotni. A kérdés már csak az honnan szerzek majd alanyt hozzá. Lehet Ferrisen fogom kipróbálni. Esetleg rá venni, hogy az élő kísérleti nyulammá váljon. Legalább a varázsló közösségért tenne egy minimális szolgálatot.
 

A hallottak alapján, úgy gondoltam így helyes. Volt sokszor olyan helyzetben édesapám is, hogy egy barátjának kölcsön adott egyes főzeteket, amikkel a másiknak könnyítette meg az életét és még pénzt sem kért érte. Számunkra bőven fizetség az, ha mi magunk készíthetünk el olyan főzeteket, ami sokkal bonyolultabbak és esetleg fejleszthetik a képességeinket. Persze azért akadnak helyzetek mikor elengedhetetlen, hogy kérjünk valamit cserébe. Volt, hogy apámtól rendeltek sebtisztító főzeteket, amit elvállalt és így plusz bevételt kaptunk. Általában csak is gyógyszerekkel vagy növényekkel szembeni mérgeket készítettünk másoknak, emberek elleni mérgeket viszont már nem. Van egy határ, amit nem akarunk átlépni. Az efféle szeszélyes főzeteket zárt ajtókon belül, kísérlet szempontjából készítjük el, hogy aztán gyógymódot is találjunk rá. Számunkra ez hobbi, életvitel. Szerintem ezt sok méregkeverő megtudná érteni. Aki meg persze nincs benne ebben az életformában, valószínűleg rossz szemmel nézné a tevékenységünket. Amint meghallottam Carneliantól mit művel vele a családja és a testvérével, úgy határoztam, hogy főzeteket adok át neki, amivel könnyebbé tehetné a mindennapjait. Az egyikkel akár megvédheti magát a másikkal meg gyógyíthatja a megszerzett sebeit. A barátok segítenek egymásnak. Én ezt hallottam. Mivel Carneliant barátnak tekintem, úgy gondolom kisegítem azzal, amivel tudom. Még ha ez csekélynek is látszik. Mosollyal fogadom, hogy Carnelian mennyire örül a főzeteknek és még felajánlja az Ő segítségét nekem, ha kérdéseim lennének. A szaván fogom fogni. Mert lehet lesznek kérdéseim sok mindenről. Ha majd belekezdek az átok elleni főzetembe, akkor beavatom és együtt elkészítjük a remekművet!
- Szavadon foglak majd akkor. Aztán ha majd belekezdek az átok elleni főzetembe, beavatlak társnak.
Számomra ez el van döntve. Bizonyára segíteni fog majd benne. Elvégre egy ilyen főzet nagyon is hasznos lehetne a varázsló társadalom számára. Afféle gyors megoldás egy átok ellen, amihez nincs elég idő pálcát használni. A kérdés már csak az, milyen kupakban lenne érdemes tartani egy efféle főzetet, amit nagyon gyorsan is lehetne alkalmazni? Ki kell gondolnom a részleteket.
- Persze. Később tudom folytatni a kísérletet.
Végül a kísérletembe nem kezdek bele újból. Elpakolom az üstömet és a felszerelésemet is a megfelelő helyükre a szobámba majd Carneliannal tartok. Még ha a kísérletem befuccsolt ma, legalább gazdagabb lettem egy baráttal. Ha ezt apám és anyám megtudja, biztos kicsattannak a boldogságtól. Azt kell mondjam, jó magam is nagyon örülök az egésznek. Vissza gondolva egészen egyedül éreztem magamat, de most már nem így van. Ráadásul még a könyvem megtalálójának is köszönetet tudtam mondani végül.