Zurie Amelia Lovell

"Sometimes a flower is just a flower and the best thing it can do for us is to die"

Nem: Nő

Kor: 17 év

Vér: aranyvérű

Születési hely: Boston, Massachusetts, USA

Iskola/ház: Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola, Mardekár

Munka: Tanuló

Családi állapot: Titok

Patrónus: Tobzoska

Pálca: 12 és 3/4 hüvelyk, tiszafa, baziliszkusz méregfog, eléggé merev

Amit szeretnek bennem

Ez ugye egy vicc, mármint a kérdés? Felfogás kérdése, mindenkinek más számít pozitívnak, mint a másiknak, de akkor lássuk.
Gyorsan barátkozom és szinte mindenkivel megtalálom a közös hangot vagy egy olyan témát, amiről tudunk beszélni. Nagyon sok barátom van és elég népszerűvé váltam, mindenkiről hallani ezt-azt. És szerintem elég pozitív az is, hogy ennek ellenére nem váltam egy pletykássá, aki direkt keverné a szart mások háta mögött. Mindenkinek van magánélete és én azt igyekszem tiszteletben tartani.
Segítőkész is vagyok, szeretek másokon segíteni, de természetesen csak olyanokon, akik azt kiérdemlik vagy rászolgálnak. Ahogyan a barátaimat, úgy azokat is megválogatom, akiknek segítek. Elég álszent dolog lenne, ha nem vallanám be, hogy nekem is volt már olyan ember az életemben, aki minden ok nélkül szúrta a szemem.
Szeretem erősnek mutatni magam... nem csak mutatom, valóban erős vagyok, megtanultam az életben, hogy minél kevesebb dolog tudjon rám hatni. Utálnám, sőt. Undorodnék magamtól, ha valaha is gyengének mutatnám magam, Zurie Amelia Lovell-Nott sosem gyenge!
Nagyon védelmezőtípus vagyok, annyiszor letámadnám azokat a kis szarzsákokat, akik belemernek kötni a húgomba, de.... tiszteletből nem teszem. Tudom, hogy Stormie eltudja intézni a maga körüli dolgokat, de ha valaki valaha is pálcát merne emelni rá vagy anyára, annak biztosan rózsásra átkoznám a seggét.
 

Ami zavar bennem másokat

Anya kifejezetten nem szereti, hogy nem sok érzelmemet mutatom ki, de egyszerűen nem szeretek érzelgősködni. Sosem segített eddig és tudom, hogy ezután sem nagyon fog, így felhagytam, mintha... egyszer csak nem beszéltem arról, ami a lelkemet nyomja. És ha már itt tartunk, akkor azt is kifejezetten utálja, hogy a meglévő érzéseimet a szemem színével fejezem ki, már tudja mindegyik jelentését, mégis csak ő az én anyukám.
Talán néha túlzásba viszem a barátkozást is és próbálok olyan emberekkel is jól kijönni, akik konkrétan nem kérnek belőlem, csak nem merik megmondani. Hát nem tudom, maradjunk annyiban, hogy nem lehet mindenkinek ízlése.
Biztos vagyok benne, hogy mindenki unja néha azt a mennyiségű beszédet, amit letudok tolni egy lélegzetnyi levegővel. Na jó, ennyi, tényleg ennyi bennem a rossz, ha mégis lenne, az úgysem nekem rossz, hanem neked.

Életem története

Tudom, hogy miért hívott ki és mit akar ezzel elérni, szerintem az itt lévők mind tudják. Szánalmas, egyszerűen ez a véleményem róla és attól, amit akar. Mindössze csak egy ostoba picsa volt, akinek nem tetszett, hogy engem többen kedveltek, mint őt, úgy csinál, mintha lefizettem volna az embereket. A szánalmas kis pletykái és híresztelgetései ellenére sem fordultak el tőle, alapból nevetséges voltak és egyértelmű is, hogy csak kitaláció.
- Látod ezeket? - mutat a fülbevalóira, nevetséges egy párbaj elején ezzel villogni. - Apám küldte nekem, mert büszke rám, na de a te apád? - nevet fel gúnyosan. - A tied inkább elhagyta a családját, annyira szánalmasnak talált téged. - és csak folytatja. Hülye kurva...
A szemem először pirossá vált, olyan élénk pirossá, amilyen talán még sosem volt és egyre csak váltott feketébe, míg végül teljesen fekete nem lett. Sóhajtottam egyet, majd pálcámat rá szegeztem.- Csak nem mérges vagy Zurieka? - kérdezi gúnyosan, de rajta kívül senki sem kuncog vagy nevet. Aztán szép lassan a szemembe néz és kissé értetlenül vonja fel a szemöldökét. Többiek tesznek pár lépést hátra.
- Expelliarmus - mondom ki a varázsigét és még a kezem is megremeg a bűbáj erejétől, mire a nagyszájú csak repül jó pár méter hátrafelé. Elégedett mosolyra húzom az ajkamat, de a szemem még mindig fekete. - Az én apámnak van ízlése és nem küldene ilyen gagyi és nem mellesleg hamis ékszert. - mondom neki lesajnálóan, majd elindulok, jobban mondva elviharzok a birtok felé. Utálom, ki nem állhatom, hogy ha valaki ezzel viccelődik vagy élcelődik, mintha bármit is tudnának.
Nekik legalább megadatott, hogy az apukájukkal legyenek, tőlem pedig elragadták, utálom a Nott családot! Szánalmas mindegyik tagja, utálom a nagyszüleimet, minden az ő kibaszott hibájuk!

Korán keltem, megakartam lepni anyát és húgit is egy isteni reggelivel, hiszen köztudott, hogy az én reggelim világhírű. Békésen sütögettem a palacsintákat, még dúdolgattam is, amikor egyszer csak szembetalálkoztam anyával, aki a kávéért nyúlt.
- Jó reggelt kincsem. - mosolygott rám, majd a serpenyőre nézett. - Remélem az ifjú hölgy nem egész nap a törvényeket bújta, mert az büntetést von maga után. - mondom kuncogva, miközben még a szemeimet is megforgatom. Anya csak egyszerűen végigsimít az arcomon, majd Stormie szobája felé nézek. - Olyan szép lány lett. - mosolyodom el és ahogy felidézem az arcát, csak még szélesebb lesz az arcomon a mosoly. Már kislányként is édes volt ám.
- Zurie! - sóhajt anyám, majd lerakja a bögrét az asztalra. - Úgy beszélsz, mint egy kiégett vénlány. - neveti el magát, majd komolyan rám néz, az én szemeim pedig lilában pompáznak. - Ti vagytok a világ legszebb lányai! - tudom, hogy mit mondana most, így inkább visszafordulok a serpenyőhöz, majd rárakom a palacsintát a tányérra és elindulok az asztal felé.
- Hát ti miről beszéltek? - kérdezte fáradt hangom Stormie és még a szemét is megdörzsölte, majd az asztalra pillant. - Ez palacsinta? - s már le is tette a sejhaját a székre. Olyan nyugodt volt és békés, ez volt a mi kis világunk, mi hárman. Hiányzik apa, de... mi lesz ha visszajön? Minden marad ugyanilyen? 

Ha tükörbe nézek

Őszintén megvallva nem igazán vagyok kibékülve a tükrökkel ébredés utáni első negyed órában, az a kócos haj s kialvatlan arc, na az tuti nem n szoktam benne lenni.
Szóval amikor tükörbe nézem magamat látom s ami legelőször szembetűnik az a természetes vörös hajam. A sok irigy azt mondja, hogy mágiával festetem be, de nem. Én és Stormie is anyukánktól örököltük ezt a tüzes hajkoronát. Az arcomat elég átlagosnak mondanám, egyedül csak az ajkaimat szeretem rajta, azokkal túlzottan is ki vagyok békülve, talán ezért van annyi rúzsom, ki tudja. És sem alacsony, sem magas lány nem vagyok, mindössze csak százhatvannyolc centiméterrel rendelkezem. Szeretek divatosan és csinosan öltözködni, egy szolid s visszafogott smink legalább van rajtam, ha megyek valahova, legyen az akár a könyvtár. Általában a szoknyákat részesítem előnyben, ki nem állhatom a nadrágokat, de néha kénytelen vagyok kibékülni vele, télen nem a legkellemesebb a szoknya.
Egy nő igenis adjon magára, főleg ha sokan ismerik és elég népszerű az iskolában.
Nem azért hagytam ki a szemem színét, mert ostoba lennék, mindössze annyi miatt, hogy az eléggé változó. Egész kicsi koromban rájött anya, hogy metamorfmágus vagyok, hiszen tudatalatt változtattam a szemem színét, amit a mai napig nem nőttem el.
Minden színnek jelentése van.
Piros: Általában akkor piros a szemem, amikor valaki nagyon felhúz és mérges leszek, bár minél dühösebb vagyok, annál élénkebb piros.
Citromsárga: Akkor szokott ilyen lenni, amikor valamiért nagyon boldog vagyok, például találkozunk anyuval vagy levelet kapok tőle. Ez azonban egy jó jegynél is megjelenik.
Zöld: Előjele szokott lenni annak, hogy múlik a haragom s kezdek kicsit megnyugodni, ilyenkor anya legtöbbször megkönnyebbülve felsóhajt.
Kék: Mindenkinek vannak olyan pillanatai, amikor kicsit szomorkásabb és elkeseredett, nekem ilyenkor szokott általában kék lenni a szemem. Szerencsére csak elég ritkán hagyom, hogy eluralkodjon rajtam ez... a gyengeség.
Barna: Ez amolyan semleges szín, ilyen az eredeti színe, amikor semmi különösebbet nem érzek, akkor így pompáznak a szemeim.
Lila: Nem tudom miért, de nálam az önbizalom és a büszkeség színe, ezekben a pillanatokban a lila legszebb árnyalataiban villog a szemem.
Fekete: Ritka, de megesik, akkor jobb elkerülni, nem mert ne akarnék... Maradjunk annyiban, hogy ha fekete a szemem, inkább ne szólj hozzám, köszönöm.
Rózsaszín: Szerintem életemben egyszer volt ilyen a szemem, amikor még kicsi koromban egy kisfiú megfogta a kezem, azt mondta szép vagyok és megpuszilt. Pár évvel később rájöttem, hogy a szerelem marhaság.

Családom

Wyatt Nott, 39, angol származású
Akár hívhatnám kedves idegennek is, alig emlékszem már rá, bár helytállóbb lenne azt mondani, hogy egyáltalán nem is emlékszem rá. Anya mindig azt mesélte, hogy imádott engem, hogy én voltam az egyik hercegnője, mindig puszit adott a homlokomra, de... Ha egyszer visszatér, hogyan kéne viszonyulnom hozzá?  

Nola Lovell, 38, amerikai származású
Az én édesanyukám, aki annyira sokat szenvedett és dolgozott az életében. Egy igazi példakép, amit véghez vitt, talán nem sokan tudnák azt az utat végigjárni, amin ő csak átgázolt. Szeretem, imádom, ő az egyik legfontosabb ember az életemben, olyan csodaszép Stormsterrel együtt.

Stormie Lovell, 16, Mardekár
Stormster, édesem, életem, kishúgom! Imádom, már akkor imádtam, amikor először megláttam őt. Igazi testvérek vagyunk, mindketten kölcsönösen imádjuk egymást és semmi rosszat nem tudnék rá mondani, hibáival együtt szeretem, sőt.

Amortentia

Mumus

Edevis tükre

Hobbim

Elveim

Amit sosem tennék meg

Ami zavar

Ami a legfontosabb az életemben

Ami a legkevésbé fontos számomra

Amire büszke vagyok

Ha valamit megváltoz-
tathatnék

Így képzelem a jövömet

Egyéb

Stephanie Cam