Adele Leeland

"Nem számít, hogy mennyire vagy okos akkor, ha nem teszed jobbá az életet. Az életet kell szolgálnod az eszeddel, nem a halált."

Nem: Nő

Kor: 16 év

Vér: Mugli születésű

Születési hely: London

Iskola/ház: Roxfort, Hollóhát

Munka: Diák, prefektus, vitakör elnök, Illegális bulik titkos szervezője

Családi állapot: Egyedülálló

Patrónus: Border Collie

Pálca: 11 hüvelyk, galagonya, egyszarvúszőr

Amit szeretnek bennem

Sosem kellett igazán sokat tanulnom, szinte minden elsőre megragad bennem. A szüleim mindig azt mondták, ezt annak köszönhetem, hogy tökéletes fotografikus memóriám van. Azóta mondanom sem kell, ezt a lehető legjobban próbálom kihasználni. Mindig is kedves és igazán könnyen barátkozós típus voltam, a Roxfortos éveim alatt pedig több és több ismerőst vettem birtokomba. Az ízléses stílusomnak és karakán személyiségemnek köszönhetően már egy ideje központi személynek számítok a társaságokban, de ennek ellenére nem mondanám, hogy klikkesedtem. Amit szeretnek még bennem, hogy nyitott vagyok szinte bármire, nem félnek tőlem segítséget kérni és talán ennek fényében nyertem meg idén az egyik prefektusi címet is. Érdekelnek a nagyvilág ügyes bajos dolgai, titokban kicsit a politika felé is hajlok, határozott céljaim vannak a jövőre nézve. Az, hogy apa elhunyt nemrég, szörnyen megrázott, viszont tudtam, hogy ha valakinek, hát nekem erősnek kell lennem és megmutatni, hogy igenis túl lehet lépni ezeken a veszteségeken ha közben a célunkra koncentrálunk...

Ami zavar bennem másokat

Belülről mardostam magamat amiért olyan könnyen - könnyűnek tűnően - engedtem el apát az életemből. Ekkor változott a személyiségem is, de persze ez annak igazán nem tűnik fel, aki nem ismer olyan jól, mint például a húgom. A nekem igazán fontos személyeket eltoltam magamtól, de mindvégig úgy éreztem, nem tehetem meg, hogy elengedjem magam, hogy hónapokon keresztül gyászoljak és siránkozzak valamiért, amit már nem hozhatunk vissza, sohasem.
Ebben az időszakban többször kerültem kínos helyzetekbe, kétszínűnek tűnő tetteket hagyva magam után. Beleálltam az értetlen vitákba, csak úszni kezdtem az árral. De volt, ami tetszett. Például az illegális bulik amik az iskola különböző titkos pontjain kerültek megrendezésre. Ugyan hónapok teltek el, de rájöttem, hogy ez is lehet az életem része, mert ebben ki tudom adni magamból azt, amit szóban egyébként talán sosem fogok.
Személyiségemből és elszántságomból kifolyólag, akadnak féltékenyek, irigyek rám, és tudom, hogy van miért, hogy nekem van mire büszkének lennem, ezért sokszor adom a lovat alájuk még inkább, és nem érdekel, hogy utána megbántom őket vagy utálni fognak. Mindenben jobbnak akarok látszani másoknál, és az utóbbi időben hajlamos vagyok rá, hogy elgáncsoljak másokat csak azért, hogy elérjem a céljaimat. Természetesen mindezt úgy, hogy a csillogásom közben ne fakuljon.

Életem története

2010.08.02.
Kedves naplóm!
Anya vett nekünk egy-egy naplót, amibe most már, hogy tudunk írni végre, le tudjuk vésni a legféltettebb, legkedvesebb emlékeinket, gondolatainkat. Így hát ma el is kezdem. Ez a nyár eddig nagyon tuti volt, egy csomót jártunk a közeli szomszéd gyerekekkel az utcára játszani és a házunkhoz közeli kis tócsához horgászosat játszani. Apa 100%-ig azt állítja, hogy nincs is benne semmilyen hal, olyan kicsi az a víz, de én biztos vagyok benne, hogy láttam ott valamit. A jövőhéten elutazunk egy kempingbe, és egészen az iskolakezdésig ott fogunk lenni, de már nagyon várom a következő évet is, mert egy csomó izgalmas dolgot tanulunk a világról, az életről...

2012.03.10.
Kedves napló!
Az a fránya Frederica ma nagyon felbosszantott az iskolában! Azt hiszi, mindenkinél okosabb és szebb meg jobb, a versengés amit lefolytat már kezdett valami mássá elfajulni. Arra gondoltam a tornaóra közepette, hogy amikor iszik a vizéből, az üvege robbanjon fel a kezében és jól borítsa el a nedvesség, amin majd úgyis mindenki nevetni fog. Valahogy bevonzottam azt hiszem, mert ez így ahogy elmeséltem megtörtént. Esküszöm nem vagyok bolond! De ha ez a három kívánságos dolog, akkor jól meg kell gondolnom, mit fogok következőre kérni.

2015.07.31.
Szia napló!
Ma valami hihetetlen dolog történt velünk! Azt hiszem mindenki sokkot kapott egy kicsit és talán még mindig egy rossz viccnek képzeljük, pedig a boszorkány aki eljött hozzánk, őszintén beszélt az iskoláról, ahová a testvéremmel felvételt nyertünk. Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola, így nevezte és ez áll a levél első oldalán is. A nagy "H" a logó közepén, négy színű címerrel olyan csábítóvá, olyan elitté teszik ezt az egészet. Ugyan hiába kerestünk rá az interneten vagy bárhol, semmit nem találtunk természetesen, de a nő is megmondta, hogy ez a hely, ez a világ... minden illetéktelen szem elől el van rejtve. Különlegesebbnek éreztem magam, mint valaha. Most pedig értelmet nyert a sok jel, a sok furcsaság, amit soha egyikünk sem tudott megmagyarázni.

2015.08.31.
Kedves naplóm!
A levélben szereplő rengeteg dolog olyan hihetetlennek és mesebelinek tűnt, hogy szinte még hetekkel később sem akartam elhinni, hogy ez valóban igaz lehet. Már csak egy napunk volt az iskola kezdetéig, a szüleimmel pedig végre útnak indultunk és a boszorkány által elmondott helyet kezdtük el keresni, ahol minden szükséges eszközt be tudtunk szeretni. A listákkal a kezünkben, izgatottan lépdeltünk előre a húgommal, és amikor komolyan a szemünk elé tárult a varázsvilág, az Abszol út, szinte pillanatokig lefagytunk és csak töltöttük magunkba az információkat, a milliónyi embert akik sürögtek forogtak, a kisdiákokat, akik bagolyketreccel rohantak a szüleik felé, az önmagukat tisztító ablakokat, az eladókat, akik egy pálcával a kezükben mozgatták helyükre portékáikat. Csodálatos volt. Egy igazi mesevilág. De végre, már mindannyian hittünk ebben, hogy valós.

2015.09.01.
Kedves én!
Mert valójában, ha be akarjuk vallani, csakis önmagamnak írom ezt az egészet, senki másnak.
Ma végre indulunk a nagy utazásra! Az újonnan megvásárolt ládáinkban elhelyeztünk minden fontos dolgot, amire a következő hazautazásig szükségünk lehet. Anya nagyon haragszik, hogy csak karácsonykor láthat majd minket, de tudja, hogy milyen tehetségesek vagyunk mindketten és ezért elenged minket, hogy ki tudjunk még inkább bontakozni. Annyira hiányoznak majd! A londoni King’s Cross pályaudvar 9 és ¾. vágányáról indulunk útnak, akárhol is legyen ez. Apa nem javasolta, hogy megkérdezzünk valakit erről, mert esélyes, hogy kinevetnek majd minket vagy bolondnak néznek, így inkább csak megkerestük a helyet és vártunk kicsit. Hamarosan egy család rohant át a falon, oly könnyedén, félelem nélkül, majd el is tűntek. Először csak az oszlop másik oldalára rohantam, de jeleztem a többieknek, nincs ott senki, ez tuti varázslat...!
Így együtt, mi is megpróbálkoztunk. Pontosan 11-kor elindultunk életünk nagy útjára.

2015.09.01. este
Kedves naplóm!
A Roxfort csodálatos! Kicsit félelmetes volt az első néhány óra, amikor is arra vártunk, hogy beosszanak minket a négy ház egyikébe. Mindig is azt gondoltam, hogy mi ha ilyen választás elé kerülünk, majd Livvel biztosan egy helyre kerülünk, hiszen nem választhatnak szét minket, mert mi egymást így egészítjük ki... de ez ebben a percben megváltozott. Először engem hívtak a süveghez, aki mondott pár érdekes dolgot amire a nagy izgalom közepette már nem is emlékszem, aztán pedig elkiáltotta, hogy a Hollóhát házhoz kerültem. A kék és ezüst asztalnál a diákok tapsoltak, a velem egykorúak pedig mutatták, hogy menjek, üljek oda hozzájuk. Livre néztem, és én nem akartam őt egyedül hagyni, de mennem kellett. A legrosszabb pedig az volt, amikor a süveg őt egy másik házba, a Griffendélbe osztotta be.
Nem tudom, mi lesz majd velem nélküle, mert már most is, a nagy hálóteremben a sok ismeretlennel furcsán érzem magam. Biztosan nem fogok tudni aludni ma éjjel. A hét év kemény lesz, ha ennyire külön kell válnunk egymástól. Sőt, mint ahogy az órarendemet is megnéztem, sokszor az óráink sem egyszerre lesznek.

2016.01.03.
Kedves naplóm!
A karácsony és az ünnepek szuperül teltek, a szülinapunkat is megünnepeltük, anyáék pedig el sem hitték, mennyi élménnyel lettünk gazdagabbak ez a néhány hónap alatt. Szinte napokon keresztül csak mondtuk, Liv is a saját történeteit, én is az enyémeket és ekkor igazán elkezdett bennem tudatosulni, hogy miért is kerültünk más házba. Amikor megkérdeztem a házvezetőmet, hogy nem e lehetne, hogy mégis egy helyen legyünk, ő bátorítóan, kedvesen elmondta, miért van ez így, de akkor nem hittem neki. El kell fogadjam. Ezek után a többiek felé is közvetlenebbül fogok nyitni majd. El is kezdem a szobatársaimmal, biztosan örülni fognak egy kis szülinapi csokibékázásnak. Ami egyébként még mindig rémisztő, hogy kiugrik a csomagból ha nem figyelünk eléggé!

2016.06.10.
Kedves napló!
Ma vége lett az első vizsga-időszakomnak a Roxfortban. Mindenre K minősítést szereztem, kivéve a fránya repüléstanra, amiből szörnyen rossz vagyok! Csudába is, épp hogy elértem a Várakozáson Felülit, és ez nagyon elrontja a jó eredményeimet! Nem is értem, Livnek, hogy megy ilyen jól. Hiába kértem, hogy segítsen, semmit nem tudott tenni az ügyben. Mindegy is, ma utazunk haza, ez majd elfeledteti velem ezt az egészet. A nyár minden pillanatát a szüleimmel fogom tölteni, az új barátaim pedig megígérték, hogy levélben beszámolnak mindenről. Karla a baglyom úgyis izgatottan várja, hogy ismét hosszú útra kelhessen.

2017. 03.15.
Kedves naplóm!
Ma kiderült, hogy allergiás vagyok valami extrém varázslóvilági virág nedvére, amiből egyébként valami akármit csinálnak itt. A testemen minden pontban fura hólyagok jöttek ki, fáj minden mozdulat. Itt a gyengélkedőn a javasasszony nagyon kedves, mindent megtesz azért, hogy hamar vissza tudjak ülni a sulipadba. Liv is nagyon rendes volt, aggódva figyelte minden lélegzetemet ameddig ájultan feküdtem, mert hát igen, el is sikerült ájulnom. Amúgy minden a legnagyobb rendben, ez még nem tántorít el attól, hogy ne készüljek a vizsgákra ezerrel. Ú, bakker, a holnapi beadandó! Azonnal szólnom kell Livnek, hogy hozza ide nekem, mert be kell fejeznem, különben a tanár nagyon le fog pontozni.

2017.10.20.
Kedves naplóm!
Ma szuper dolog történt. Csatlakoztam a vitakörhöz, amiben tök jó izgalmas témákat lehet megvitatni a többiekkel. Azt hiszem, ez szuper fejlődési lehetőség számomra. Próbáltam Livet is rávenni, de nem akart, ő csak arra hajt, hogy minél előbb bekerüljön a kviddics csapatba, és hát ha neki ez így megfelel, hát akkor nekem aztán mindegy! Rossz amúgy, hogy egyre kevesebb időt töltünk együtt, de nem tudok ez ellen tenni semmit. Koncentrálok inkább a tanulásra, és már alig várom, hogy újra kijussunk az erdőbe, mert az első Legendás Állatok óránk nagyon izgalmas volt!

2018.05.07.
Ez életem legislegrosszabb napja! Életem első büntetőmunkáján kellett részt vennem, mert az a mardekáros liba megpróbál lekörözni a bájitaltan órán és amikor már harmadszorra vette el a felszereléseimet, amire szükségem lett volna a bájitalfőzés befejezéséhez, akkor dühösen kiborítottam a férgeket az üvegéből amik mindenfelé rámásztak és sikítozni kezdett. Természetesen a tanárt nem érdekelték az előzmények, így én kerültem büntetésbe. A bagolyház kitakarítása azt hiszem egy kicsit durva volt a dologhoz képest, amit tettem.

2018.09.22.
Kedves naplóm!
Ma van az év első roxmortsi hétvégéje. Olyan szuper, alig vártam már, hogy ismét eljöjjünk a faluba és szórakozzunk kicsit. Ez amúgy most elég különös volt, mert egy csapat mardekáros srác, folyamatosan minket követett és piszkált, kicsit néztek is, de mi meg olyan kis buta lányként viselkedtünk így utólag belegondolva és csak kuncogtunk az egészen. Nem tudom mit kellett volna tenni, de az egyik srác olyan helyes, hogy még engem is megbabonázott. Milyen jó lenne ha elhívna a karácsonyi bálra majd! Idén végre én is kísérővel szeretnék elmenni.

2018.10.15.
Kedves Naplóm!
Livnek őrült ötlete támadt. Az animágiáról tanultunk még harmadikban, de én olyan lehetetlennek tűnő feladatnak tartottam mindig is. Most pedig nesze, elém áll, hogy csináljuk meg mert ez mekkora buli lesz már. Hát végül csak belementem, mert amúgy sem akartam, hogy valamiben több legyen mint én, épp elég hogy ott van a kviddics is. Hosszú idő volt, hosszú hideg hónapok mire végre sikerült átváltoznunk először. A border collie tökéletesen türközte a jellemem, az adottságaim, a személyiségem. Örültem, hogy sikerült, büszke voltam, de titokban akartuk tartani, ezért féltem utána már átváltozni olyan helyen, ahol bármikor beleütközhetek bárkibe.

2018.12.20.
Az a hülye faképnél hagyott a csinos, drága, hercegnős ruhámba a folyosó közepén! Inkább el sem mentem a bálba. Most azon gondolkodom, hogyan vágjak neki vissza. Hülye barom.

2019.08.20.
Kedves Naplóm.
Rég nem írtam már, de jó okom volt rá. Ez a nyár a legszörnyűbb, ami velünk történhetett valaha. Apa elhagyott minket és soha többé nem jön már vissza. Anya és Liv minden pillanatban zombiként mászkálnak a házban, könnyes szemük láttán nekem is összeszorul a torkom. Azt hiszem, már a számat is teljesen szétharapdáltam idegességembe, de erősnek kell lennem, nem bőghetek nem vacillálhatok egész napokon át, bármennyire is fáj. Beszélgetni senkivel nincs kedvem, az iskola is biztos nyomasztóbb lesz ezek után, nem olvashatjuk majd apa vidám sorait, nem írhatjuk le neki az izgalmas élményeinket, nem bolondozunk többé az Abszol úton az állatboltban. Nincsenek erre szavak. Nincsenek jó szavak...

2019.09.13.
Kedves naplóm.
Liv azt hiszem haragszik rám amiért ilyen más lettem. Amiért nem vagyok siránkozós, amiért erősen próbálok koncentrálni a céljaimra és elfelejteni a sok szörnyűséget ami velünk történt a nyáron. Pont elég idegesítő, amikor a többiek folyton a nyakamra járnak és azt kérdezgetik, hogy jól vagyok e vagy minden rendben van e. Nem akarom, hogy sajnáljanak, nem akarom, hogy azt gondolják ez miatt elvesztettem önmagam. Tény: megváltoztam. Tény: ezt nem mutatom mások felé igazán, de azért kicsit mégis észrevehető. Amin még én is meglepődtem, hogy mindennek tudatában a házvezetőm felkért prefektusnak. Pedig ha tudná, milyen társaságba keveredtem...

2019.11.25.
Tanulás, bulik, vitakör, szervezés, társaság, és kezdődik előröl. Minden körforgás olyan, amiből nincs kiút, aminek nincs vége. De én ezt élvezem. És nem akarom, hogy véget érjen. Az utóbbi időben központi személyiség lettem, sokan megfordulnak utánam, sokan hívnak magukhoz, de ez nem véletlen. Belekerültem egy elitbe, ahol titkos partikat szerveznek, majd ott tombolják ki magukat - persze a megfelelő óvintézkedések mellett. hogy senki, akinek nem kell ne tudjon róla -, ez pedig annyira megtetszett, hogy hamarosan én is csatlakoztam a szervező brigádhoz. Szükségem van erre, de ettől még a tanulást sem fogom lejjebb adni.
De érzem, mindez nagyon megváltoztat. Bár egyelőre nem érdekel.

2020.01.02.
Kedves naplóm,
Ma egy igazán különös dolog történt. A kihallgatások elkezdődtek a fiúról, aki meghalt a bálon. Livet bevitték, de engem még nem, de kínos lesz ez az egész. Az biztos, hogy nem kockáztatom a bulikat, de ez nem csak rajtam múlik, hisz többen is voltunk ott, Briggs pedig mindig egy állatként viselkedett, de a drogokon és az alkoholon kívül nem hinném, hogy valakivel onnan került volna szóváltásba, ami miatt megölik. Remélem mindenki hallgatni fog erről, mert ha visszavezetik hozzánk ezt az egészet, akkor nagy bajba kerülök. Lehet, hogy itt lenne az ideje ezt abbahagyni? Pedig még csak most jövök bele. De ha jól forgatom a lapokat... talán akkor ki sem hallgatnak majd.

Ha tükörbe nézek

155 cm magasságommal igazán megáldottak engem és a húgomat is. Persze nem mondom, hogy nem szeretek ilyen aprónak lenni, az összes fiú fölénk emelkedik, a magassarkú cipők pedig csak úgy csilloghatnak a szekrényemben arra várva, hogy végre felvegyem őket. Amikor nem az iskolai viselet van rajtam, akkor mindig valami csinosban vagyok, jól megválogatott, modern stílussal, színes ruhákkal, csillogó kiegészítőkkel. A hajam sokszor ehhez igazítva hordom, 90%-ban valahogy egyszerűen feltűzve, de ha leengedem, akkor is inkább göndörítve hulljon a vállamra, bár ilyenkor nagyobb az esélye annak, hogy összekevernek az ikremmel. Ahogy egyre idősebb leszek, nőies domborulataim is egyre szebben mutatnak testemen, arcomon több a festék, szemeimben pedig felfedezhető a rakoncátlanság, a különleges gondolatok sokasága.

Családom

Gideon Leeland, most már igazán kimondhatjuk, hogy ő volt a családunk összetartója. Kedves férfiként emlékszem rá, a lánya igazi első szerelme, aki akár egy pillanat alatt elővarázsolta a mesében lévő hercegnőt, majd legyőzte a gonosz sárkányt. Fáj, hogy itt hagyott minket, belül mardos és van, amikor napokig összeszorul a gyomrom a gondolatára, de biztosan tudja onnan fentről is, hogy akármennyire is nem mutatom ki, hiányzik nekem, de látván a családom többi tagjának összeomlását, tudtam, nekem erősnek kell maradnom. Azt hiszem, ő is ezt szerette volna.

Philomena Leeland (née Bowman), őszintén gondoskodott rólunk mindig is, a legtökéletesebb anya, aki már az első pillanattól kezdve tudta, hogy melyikünk Liv és melyikünk Ada. Tudom, hogy nagy árat fizetett azért, hogy elengedjen minket a Roxfortba miután kiderült, különlegesek vagyunk, de itt értette meg igazán, hogy mennyire fontos, hogy jó nevelést, oktatást és lehetőséget kapjunk egy jobb, biztosabb jövőre. Tiszteltem ezért a döntéséért, ám amikor apa elment, minden megváltozott. Nehezen hagytam ott őt amikor visszamentünk a Roxfortba, mert féltem, hogy az egyedüllét felemészti, de szerintem ő is érezte egy kicsit amit én, hogy erősnek kell maradnia, még ha sok mindenről le is mondunk apa hiánya miatt.

Olivia Leeland, mindig is ő volt a másik felem, a tökéletes másom, akivel egész életemben legjobb barátok lehettünk. Tudtam, hogy sosem vagyok és leszek egyedül ez miatt, és olyan jól működött mindez egészen addig, még apa el nem hagyott minket. Ott megváltozott bennem valami, ami miatt eltávolodtunk egymástól. Tudom, hogy ez szinte csak az én hibám, de ennek ellenére, őt is hibáztattam miatta. Azt hiszem rossz szemmel néz rám, amiért 'nem' gyászoltam meg apát eléggé, amiért olyan könnyűnek tűnően libbennek végig a folyosókon, szinte tudomást sem véve róla... de mégis jó testvérek vagyunk, előbb vagy utóbb kiheverjük.

Apróságok

Rózsa, citromos pite, festék

Látom még egy szerettemet meghalni, és hogy nem tudom majd tartani magam tovább.

Kiemelkedő tanulóként végezni a tanulmányaimmal, majd a Minisztériumban munkát kapni valami erős, fontos hivatali pozícióban.

Illegális bulik szervezése annak számít? Amúgy a Vitakör elnökeként mindig rengeteg dolgom van, de nekem ez egy igazi fejlesztő hobbinak számít.

Tudás, tudás, tudás. Szinte túl sokszor, túl sok dologban a tudásomra és a tapasztalataimra hagyatkozom, ami miatt van, hogy csöbörből vödörbe esem.

Még egyszer az életben seprűre üljek.

A listám igen hosszú lehetne, de például az igénytelenség az nagyon taszító számomra.

Még ha nem is tűnik úgy sokszor, a testvérem és az anyukám mindennél fontosabb számomra.

Kviddics, repülés, és ehhez fűződő bármilyen nemű dolog.

A tudásomra és az okosságomra mindenképp, titkon arra is, hogy a húgom mennyire ügyes seprűlovas. Valamint, hogy nagy nehézségek ellenére, elsajátítottuk az animágiát, amit egyébként én apa halála után iszonyú ritkán tudok előhívni magamból.

Kigyógyítanám apát, hogy szerető családként éljünk tovább.

A tökéletes munkahelyen, a tökéletes pasival, neves emberként élve, akár mágiaügyi miniszter asszonyként is például.

A testvéremmel elsajátítottuk az animágiát, és mondanom sem kell, milyen nehézségek árán. Ugyan nem verem nagy dobra, de nekem apa halála óta nem igazán megy az átváltozás, amiben egyébként amúgy sem voltam még valami nagy profi. Az animágus alakom szintén, mint a patrónusom egy Border Collie.