Draco Malfoy

Kedves Apa.
Tudom, hogy hosszú évek teltek el amióta befejezted az iskolát, amióta megszülettem és a családunk egészen más lett. A nagyszüleim romlottnak látnak minket, az aranyvér gyűlölet pedig mindannyiunkon nyomot hagyott az évek során. A sok kitaláció ami a családunkat övezi nagyon megváltoztattak téged, a hozzáállásod a varázsvilághoz. Nem ellenezted soha, hogy anya arra tanít, hogy a világunkat úgy fogadjam el ahogy van, viszont a nagyszülői nyomás, miszerint nem megfelelő a nevelés, miszerint engem is úgy kellett volna nevelni ahogy téged, túl sok volt már. Ezért megromlott a kapcsolatunk a családunk többi részével. Itt döntötted el igazán, hogy megpróbálsz megvédeni a rossz szavaktól, a múltat övező árnyaktól, a pletykáktól és a történetektől, de hiába mindez, amikor elkezdtem az első évemet a Roxfortban, mindent megtudtam. Pontosan az történt amitől féltél, kiközösítettek és nem tudtam soha igazán beilleszkedni, de amikor megismertem Albus Pottert, ez már többé nem érdekelt. Utálod a gondolatot, hogy egy Potter a legjobb barátom, ezt minden alkalommal szóvá is teszed és nem is akarod annyiban hagyni... de immár negyedik éve annak, hogy ellenkezem ebben veled és szerintem lassan itt lenne az ideje belátnod, hogy nem tudsz semmit tenni ez ellen.
Idén valami viszont megváltozott. A hangulat otthon is nyomasztó volt amikor karácsonykor látogatáson voltam, a leveleitek is aggasztóan hivatalosak. Végül a tavaszi szünet alkalmával elmondtad nekem, hogy Anya a mungóban van, és sikerült össze is vesznünk egymással, majd én elszöktem, hisz meg kellett találnom őt. Ez egy fájdalmas időszak az életemben, mindannyiunk életében, de talán a tavasszal a mi sorsunk is elkezd virágozni újra és reményekkel megtelve visszatérhetünk a családi idillhez, amit oly jól kialakítottunk már az évek során.


Szerintem sok lehetőséget rejt a karakter, a kapcsolatunkat pedig ezerfelé lehet vinni. Most, hogy anya @Astoria Malfoy is megérkezett, még több játékötlet áll előttünk. Amint megérkezel, beszélgetünk, de igazából nagyrészt szabadon alakítható, csűrhető, csavarható a karakter. Várlak, várunk!

Te vagy a férjem. A drága gyermekem apja. Te, akibe már gyerekkorom óta "szerelmes" vagyok, és aki mindig reményt keltettél bennem. A Roxfortos éveink alatt nem nagyon beszéltünk, nem is jártunk egy évfolyamra, illetve jómagam azt hittem, hogy azt sem tudod, hogy létezem. Miután a Nagyúr elbukott, a szüleim szorosabbra fűzték a barátságukat apádékkal - én úgy hiszem azért, mert tudták, hogy ha a Nagyúr ismét visszatérne így be vannak biztosítva, illetve Lucius Malfoy az Azkabantól is megmentheti őket. Azon a nyáron sokat beszéltünk, általában leveleztünk, egyszer-kétszer találkoztunk. Hatodikos voltam, amikor eljöttél hozzám, hogy megkérd a kezem, én pedig természetesen igent mondtam. Az életünk fenékig tejfel volt, legalábbis ami kettőnket illet. A szüleidtől eltávolodtunk... nem bírták feldolgozni, hogy nem azon elvek szerint neveljük/nevelem a fiunkat, ahogyan ők neveltek téged. A krach körülbelül másfél éve ütött be, amikor az egész életen át magamban hordozott betegségem kiütközött. Megígérted, hogy meg fogsz menteni, de mintha azt látnám rajtad, hogy kezdesz belefáradni az újabb és újabb próbálkozásokba és kudarcokba.

// Igazából, ha úgy döntesz, hogy megalkotod a srácot, akkor kérlek olvasd el a lapomat, mert gyakorlatilag abban le van írva, hogy mit is képzelek Dracóról. Abban biztos vagyok, hogy Astoria megváltoztatta az életét és a mentalitását is. Egyébiránt szabadon alakítható karakter, tényleg rád van bízva. Ha kedvet kaptál hozzá írj kérlek egy baglyot nekem és a fiunknak is. Nagyon-nagyon várunk. <3