Teddy Lupin, a hippik és a Vízlik

Te voltál a legjobb barátom... Nem. Te VAGY a legjobb barátom. Te vagy az, aki egyszerre formálsz egésszé, s teszel végtelenül bizonytalanná. Megremegő térd vagyok a közeledben. Ez pedig életem legszörnyűbb és mégis legigazabb metaforája. Szinte össznépi emlékem sincs olyan, amelyben nem szerepelsz a kék, olykor már barna hajaddal és kisfiús mosolyoddal, mint amikor összetalálkozik cinkos tekintetünk az ebéd fölött. Olyan vagy, mintha a testvérem lennél, a sosemvolt bátyám, akit utánozva úgy lépkedtem a sorban, mint a következő kiskacsa, s aki elől visítva szaladtam, amikor megkergetett, s hevülten, kiffulladva bújtam meg valamelyik szekrényban, asztal alatt, vagy az ajtófélfa mögött. Aztán nagyobbak lettünk, megnyúltunk, majd talán kicsit meg is komolyodtunk. Mi voltunk a legidősebbek, így nyertük meg a bébicsőszök feladatát. Mindig mi vigyáztunk mindenkire: James-re, Dominique-ra, Fredre, Roxra, Lucyra, Mollyra, Louis-ra, Rose-ra, Hugo-ra, Albusra és Lilyre. Te lazább voltál, én katonásabb, mégis én nyomtam egyszer tortaszeletet az arcodba kacagva. Máskor betemettelek homokkal, amikor elaludtál a parton, te pedig rámadtad a pulcsidat, amikor túl nagy lett a szél. Olykor kicsúszott a lábunk alól a talaj. Akkor pedig végképp, amikor az utolsó roxforti utamon kijöttél az állomásra, és végül megcsókoltál. Mert nem, jelezném James-nek itt is: MI NEM SMÁROLTUNK. Ott valami összekuszálódott bennünk. Más lett. S nem bírtuk újból felépíteni magunkat. Leveleket írtunk egymásnak, amikben nem szerepeltek sem szavak, sem említések, sem halvány utalások róla, csak belül nyomasztott minket ez a keszekuszaság, vagy legalábbis engem. Nehezebb lett azoknak lennünk, akik voltunk: legjobb barátoknak. Ha ismét egy sátorban aludtunk volna, zavarban lettem volna, kínosan forgolódtam volna, nem tudtuk volna olyan  fesztelenül átbeszélgetni az éjszakát, vagy vicces pofákat vágni, amiket megvilágítunk zseblámpával, vagy árnyjátékokat jelelni, helyette sötétség temetett volna be minket. Egy évvel később én búcsúztam tőled: passziváltattál, és világgá mentél, bejárni minden zegzugot, hogy feltöltődj, hogy újrakezdd az életed, mire én elkezdtem az Akadémiát. Egy évvel később követtelek, hogy én is szabad legyek, megszabaduljak a gátlásaimtól, legalább annyira, hogy mindig őszinte tudjak lenni, hogy ne merengjek olykor túlzottan. A baglyaink  most nehezen találják egymást, s minket is, noha előtte körtáncot jártak, s jártunk mi is, egymásba karolva. Ismeretlen számú mérföldre vagyunk egymástól. Nem kérdezem merre jársz, reménykedek, hogy morzsákkal nyomra vezetsz, ha nem lopkodták szét a varjak, mint a Jancsi és Juliskában. Hogy megtalállak, megtaláljuk egymást, de mire elér hozzám a képeslap, te már máshol jársz. Mi történik veled, velünk? Egymásba fonódnak újra az ágaink, keresztezi még egymást az utunk? Vajon igaza lesz Lilynek és mindenki másnak, vagy végleg messzire sodródunk?

// Nos, Teddy Lupint sokan ismerik, sokaknak van róla sokféle benyomása. Bizonyára az epilógusban leírtakat is rengetegen olvasták. Én most ezt a történetet szeretném megrajzolni vele. Lehet, hogy még mindig kóborol, lehet azóta visszatért az Akadémiára, csak előlem bujkál, folytathatta egy másik országban, térhet haza menyasszonnyal, barátnővel, lehet érzelmes találkozás, egymásra ismerés, tulajdonképpen bármi. A találkozásukból, jövőjükből bármi kisülhet, emiatt én nagyon várlak és sokan mások is! A pb pedig tényleg alku tárgya, ha csak az tartana vissza!

Utazótársak, fuvarok, tábortűznél zenélők, sátrazók, barlangászok, lázadók, szerelmek, szerelmesek és mindenki más, aki világot jár, vagy csak túrázik. Társaságok, akikhez ideig-óráig csatlakozhat Victoire, hogy kilógjon közülük.

Louis éppen olyan, mint a 15 éves fiúk. Éppen olyan, mint a 15 éves Weasley fiúk. Csak szőke. Louis csínytevő. Louis kiállhatatlan. Louis kíváncsi. Louis lusta, mégis nyughatatlan. Utál tanulni, de szereti a mágiatörit (vagy mást). Louis csintalan, aki olykor mégis lebuktatja magát, akitől már a nővérének is kellett pontokat levonnia. Louis egy lökött felfedező. Louis egyik nap bűzölög a köpkő-meccs után. A másik nap illatozik, mert a barátai kölnivel fújták tele, mert tetszik neki az a lány. Louis az egyik nap így látja, a másik nap úgy. Louis sokat beszél. Louis tele van élettel. Louisnak két nővére van, akik már agyonnyaggatták, most kell neki a tér. Louis kamasz. Louis 15 éves. Louis egy 15 éves Weasley. Legyél olyan, mint Louis. Csak Louisabb, mint Louis. Legyél Louis!

// A család többi tagjának (Fleur, Dominique és Bill) igényét személy szerint én is osztom, mindegy/megbeszéljük, csak gyertek!