Naomi Briggs

"Tanulj meg ölni a mosolyoddal, attól nem lesz véres a kezed."

Nem: Nő

Kor: 17 év

Vér: félvér

Születési hely: London

Iskola/ház: Roxfort/Mardekár

Munka: -

Családi állapot: Szingli

Patrónus: Hiéna

Pálca: tizennégy és háromnegyed hüvely, szilfa, főnixtoll maggal

Amit szeretnek bennem

Kitartó vagyok. Tényleg, a célom érdekében képes vagyok bármeddig elmenni, bárkin átgázolni, és addig meg nem nyugszom, míg meg nem valósítom azt. Lojális vagyok, a családomhoz, a testvéremhez, a kevés emberhez, akit barátomnak mondhatok. Igazi vezéregyéniség vagyok, aki nem csak kényszerből terelgeti a sleppjét, hanem mert élvezi. A sztereotípiákkal ellentétben nem vagyunk bullyk, én sem vagyok. Fogékony viszont igen, a tanulás iszonyat könnyen megy, és nem félek segíteni annak, aki küzd vele. Jó, persze utána megfenyegetem, hogy maradjon csendben. Magabiztos vagyok, nem tudsz nekem olyat mutatni, ami miatt inába szállna a bátorságom, mindaddig, míg tudom, hogy egy pálcaintés, és apám vagy bátyám a segítségemre siet. Művelt is vagyok, mert nem csak tudok olvasni, szeretek is, noha a négy fal között teszem csupán.

Ami zavar bennem másokat

Az egész lényem. Legalább is azon része, amit pontosan a másoknak mutatok. Látszólag kis királynőt játszva tipegek a folyosókon, egyetlen pillantással megsemmisítve valakit, vagy küldök el a francba, vagy épp alázok meg. Átkozódni nem szoktam. Rideg vagyok, megközelíthetetlen, és tényleg úgy érzed, szívességet teszek azzal, ha egyáltalán csak rád nézek. Nem, nem tudod elfordítani a fejed, sose tudod, mert egyszerűen magával ragad az egész jelenség, ami én vagyok. Nem kedveled? Egyenesen utálod azt is, hogy létezem. Utálod, hogy van egy klikkem, utálod, hogy ha nem vagy közénk való, csak egy aprányi porszemnek érzed magad a közelünkben, aki nem jelent semmit. Utálod, hogy amit mondok, teszek, az meghatározza a kastély lakóinak életét, utálod hogy sose vagyok egyedül, utálod, hogy megválogatom ki kerülhet a közelembe, utálod, mikor sugdolózunk és rád nézve elnevetjük magunkat. Utálod, hogy hiába vagy a klikkem tagja, másodpercek alatt repülhetsz és húzhatod le a szociális életed a wcn. Utálod, hogy ennek ellenére kedvelnek a tanárok, utálod, hogy jók a jegyeim és olyan kibaszott tökéletesnek látszok. Utálod, hogy a rögeszméddé válok, utálod, hogy amennyire facsarogsz rajtunk, annyira közénk akarsz tartozni.  

Életem története

Szilánkok I.

- Ne már Eric, ez fáj – visítok fel hangosan, egy ördögi tekintettel jutalmazva meg a bátyám, aki nem adott a csokijából. A várt hatás nem marad el, anyánk szinte sprintel a nappaliba, hogy megnézze, mi folyik.
- Hányszor mondjam még el, hagyd békén a húgod. Merlinre mondom, hogy titeket egy percre se lehet egyedül hagyni. Ha még egyszer meghallom Naomi hangját, elfelejtheted, hogy bárhová is mész, világos? – én csak felvont szemöldökkel hallgatom végig, ahogy anya leteremti a bátyám, a nagy semmiért, hisz nem csinált velem semmit. Sose csinál.
- Na, most már adsz belőle? – ártatlanul pislogva, angyali mosolyt küldök Eric felé. Mióta megszülettem ez van. Hiába állít be a sátánnak, senki nem hiszi el neki, és legtöbbször rajta csattan az ostor, ha valami nekem nem tetszik. De ez lenne a húgok dolga nem, hogy megkeserítsék a testvérük életét.
- Menj a francba – dühösen vágja a mellkasomnak az egész táblát, majd úgy csattog fel a lépcsőn, hogy majdnem ki is szakad belőlem a sírás. Mert dühös, tényleg dühös rám, és ez fáj. Mindig fáj, ha megbántom, ennek ellenére teszem újra és újra.

Szilánkok II.

- Végre lányok, el se hiszem – karolom át a vállukat vigyorogva, amint megérkezünk a vágányhoz. Valahogy el is felejtem a szüleim, akik valahol mögöttem a poggyászomat hozzák. Ámulva nézem azt a vonatot, amit egyébként évek óta, hisz Ericet nem egyszer kísértük már ki.  Ez most mégis más, az Express is más, mert amint elindul, már rajta leszek én is.
- Na, gyertek… Eriiiiiiic, csinálj nekünk helyet – mert mire másra is való egy nagyobb testvér? Főleg Eric, aki már nevet szerzett magának, ezzel is önkéntelenül kitaposva előttem az utat. Mérhetetlenül büszke vagyok rá, meg a tényre, hogy a húgaként lejthetek a folyosókon. Már a vonat út alatt is többen keresik a társaságom, főleg, mikor a bátyám nyilvánosan átölelve navigál a büfékocsihoz, hogy törlessze a fogadásunkat. Elvégre én nyertem, pénzből meg akad… nem is kevés, mióta apu lett a mágiaügyi miniszter.
Visszatérve a vagonunkba mindenfélével felfegyverkezve, újabb röhögőhullám tör ránk egy sztori hallatán, mikor nyílik az ajtó.
- Sziasztok, bocsi, de leülhetek? – félszeg hang, a lány meg olyan ősrégi ruhában van, hogy attól mindegyikünk szemöldöke felszalad. El is hiszem, hogy emiatt kellemetlenül érzi magát. Én viszont nem, mikor a tekintetek rám szegeződnek.
- Nincs szabad hely.
- De ott még van egy.
- Neked nincs szabad – nyomom meg a szót az elején, rezzenéstelen arccal nézve végig, ahogy a szemem előtt semmisül meg valaki. És akkor még nem is tudom, hogy nem ez volt az utolsó eset.

Szilánkok III.

- Majd foglalok neked helyet – vigyorogva ad Eric még egy puszit a homlokomra, mert elválnak útjaink. Egyből jönnek a tünetek, és barátnőm kezét erősen szorítva meg, adom tudtára, hogy gond van, de azt addigra már mindenki észreveszi. Érzem, hogy fogy a levegőm, hogy hirtelen, mintha negyven fokra fűtöttek volna, reszketek, és forog minden… megint egy roham.
- Ha erről valaki is beszélni mer, az eláshatja magát akár most – hangosan ejtem ki a szavakat, amint elmegy a professzor, és úgy, hogy mindenki tisztán és jól értje. Biccentéseket kapok, meg barátnőim aggódó, kérdő tekintetét.
- Már minden rendben – mert hála Merlinnek, ezek nem tartanak sokáig, sose tartanak sokáig. A nagyterem ajtaja kinyílik, és egyre közeledik a ceremónia, ami a rohamot váltotta ki belőlem. Mert miért olyan biztos benne? Mi van, ha nem vagyok elég jó ahhoz, hogy zöld-ezüst legyek? Persze semmi nem látszik rajtam a bizonytalanságból, s ahogy a hátam mögé nézek, a vágyott asztal felé, és megtalálom bátyám tekintetét, aki engem vizslat, már bizonytalan se vagyok.

Szilánkok IV.

- Ő Eric húga, olyan kis aranyos – megsemmisülök, a szavaitól, attól, hogy összeborzolja a hajam, ahogy mindig. El akartam hívni a bálba, itt mindenki előtt, hogy lássák, nem vagyok beszari, mégis, annyira nehéz magamon tartani az álarcot, mosolyogni, mikor szembesülök vele, még mindig Eric cuki húga vagyok. Sírni tudnék, vagy a falhoz vágni valamit, vagy épp leordítani a fejét, hogy ne nézzen már gyereknek, mégse teszek semmit. Tudom, ha elmondanám neki az érzéseim, már csak a puszta tény is tönkretenne mindent, hogy vannak. Mert nem lehetnek, nem iránta, aki még látott pelenkában, aki a bátyám legjobb barátja, és aki úgy mászkál az otthonunkban, mintha ő is ott lakna.
- Bár ahogy nézem, még mindig nem tud ellenállni a csokinak – nevetve von magához, észre se veszi, hogy még meg is forgatja bennem a tört. Senki nem veszi észre, és talán ez a jó. Miért nincs most itt Eric? Miért kellett arra a hülye akadémiára mennie?
Lenézek magamra. Nagy a hasam…. hánynom kell. És meg is teszem, napokkal, hónapokkal évekkel később is, amikor ráállva arra a nyamvadt mérlegre, látom, hogy megbillen a nyelve. Nem billenhet, tökéletes vagyok.

Ha tükörbe nézek

Hosszú szőke haja háta közepéig ér, alapból kissé göndör, de gyakran hordja teljesen kisimítva, vagy rásegítve a hullámokra. Festeni sosem festette, tehát ez az eredeti hajszíne. Bőre átlagosnak mondható, nem szürkés, sápadt, de nem is napbarnítottan barna, noha szereti süttetni a hasát, ha van rá módja. Szemeit rendszerint egyszerűen festi, rásegítve vele, hogy még nagyobbnak látszódjon, pedig amúgy is gyönyöűr, csillogó, kék szempárral büszkélkedhet. Szája felett bal oldalon egy szépségpötty látható, anyajegy, ami két éves kora körül még alig volt észlelhető, s arca közepén volt, ám, ahogy nőtt, úgy változtatta helyét az is.
Testalkatilag a tökéletességet formálhatná, mert karcsú, a futástól izmos alkatú lány, aki mindössze százhetven centiméter magas, de mégis a hangját hallva azt hiheti az ember, legalább kétméteres teremtés a tulajdonosa. Rendszerint nevetéséről lehet felismerni, mert az olyan jellegzetes, aminek párja az egész világon nincs, valamint, ha rátör a hiperaktívság, akkor magassága pont jól jön hozzá.
Ruháit hangulata szerint állítja össze minden reggel, van, hogy kicsit szürkébb, van azonban olyan, a mikor a szivárvány összes színe (szinte) megtalálható rajta, ezzel ismét csak magára vonva a körülötte lévők figyelmét.

Családom

Maurice Briggs – mágiaügyi miniszter – apuci hercegnője vagyok

Penelope Briggs – a legjobb barátnőm.

Eric Briggs – imádom, ölök érte.

-

Apróságok

vanília, kókusz, levendula

Hogy kiderülnek a betegségeim

A tökéletes férfire

Futok.

Minden csak látszat kérdése.

Nem ölnék.

A hülye és ostoba emberek.

Eric

A klikk, ott jönnek-mennek az emberek.

Saját erőmből kapok jó jegyeket.

Elhívnám mégis a bálba…

Akadémián, aztán valami irodai kukacként.

-