"If you think you can win, you can win. Faith is necessary to victory"
Nem: férfi
Kor: 44 év
Vér: aranyvérű
Születési hely: Bulgária, Várna
Iskola/ház: Durmstrang/Ursus
Munka: Vratsa Valtures exfogója, jelenleg kviddics edző
Családi állapot: házas
Patrónus: hóleopárd
Pálca: 10 és egynegyed hüvelyk somfa sárkány-szívizomhúr maggal
Jellem
Kicsit mozdult csak meg az ágyában de érezte hogy minden porcikája ég. Zavarodottan nézett körbe a szobában és csak a csapattársai félig aggódó félig megkönnyebbült arcai köszöntek vissza. Nagyon fájt a feje, de próbált visszaemlékezni ám egyelőre nem járt sikerrel. Gurkó, vészesen közelít felé…sötétség. - Mi is történt pontosan? - érdeklődött végül, bár nehezére esett kimondania a szavakat ám sejtette mi történt, de hallani akarta tőlük is. Bár nagyjából összerakta a darabokat az emlékeiből mégsem akart téves következtetéseket levonni. Kínos csönd volt vagy pár percig de türelmes, kivárja a végét hogy válaszra méltassák végül. Legalább addig se kell megszólalnia, amúgyis mindig azt beszélik egyesek a háta mögött hogy mennyire bezárkózott. Most legalább van oka hallgatni. - Vassil beleütött az egyik gurkóba ami éppen felé repült. Azt hittük az egyik ellenfélre céloz… - nyelt egyet hangosan Iavor majd folytatta a beszámolót nagy nehezen - …de végül te voltál a célpont. Pont a cikeszt akartad elkapni, majdnem sikerült is ám leestél a seprűdről. Próbáltunk elkapni de túl gyorsan zuhantál - sóhajtott egy nagyot, talán egy kicsit megkönnyebbülten is hogy mindezeket elmondhatta végül. Sejtette hogy Vassil gyűlöli őt mint a több hetes penészt ami lassan már életre is kelt, de hogy ennyire azt még ő sem gondolta volna még legmerészebb álmaiban sem. Sosem értette az ellenszenvét iránta amit az első nap óta nem rejtett véka alá, ám sosem provokálta, igyekezett láthatatlan lenni és alkalmazkodni a többiekhez hátha megenyhül idővel. Nos, ez a taktika sem jött be, ráadásul az iskolában elnézik a párbajozást a tanárok…ám az árulást is? - De ne aggódj, azonnal az igazgatóiba küldték. Lehet hogy elküldik vagy a csapatból kiteszik a szűrét - fanyaran elhúzta a száját, hiszen eszébe jutott hogy valószínűleg már értesítették a szüleit a dologról. Szóval nem elég hogy a vereségről is hallani fognak, még a sérüléséről is. Még inkább elkezdett fájni a feje ahogy ebbe belegondolt, de nem akarta a csapattársait ezzel traktálni. - Értem…- válaszolt végül röviden.
Életem története
Sosem gondolta volna hogy Arianna Kallis valaha elfogadja a meghívását egy randira. Persze azt sem sejtette hogy egyáltalán telefonszámot cserélnek ám mégis megtörtént ez is valahogy, teljesen random. A világkupa óta nem tudta kiverni a nőt a fejéből, ráadásul nem is gondolta volna hogy ő kviddicsrajongó lenne. Olyan elérhetetlennek tűnnek a hírességek, közben elfelejtkezik arról is hogy jó maga is az, és ugyanúgy egy átlagos ember, így ez mind igaz kettejükre is. Vicces is volt hogy szinte egyszerre kértek autogramot egymástól meg közös képet, de valószínűleg ez másokkal is megesik nem? Sokat gondolkozott azon hogy mégis hova hívná el a nőt, ám sok opciót elvetett hiszen tudta jól hogy egyes éttermeket paparazzik figyelnek árgus szemekkel. Nem akarta hogy másnap az újságban velük legyen tele az összes rovat, akárhogy is alakul az este. Valami olyan helyet kellett kinéznie ami jó, de nem túl népszerű. Hamar eszébe jutott egy kis cukrászda, így végül felvetette ezt ötletnek. Másnap már izgatottan várakozott a Sprinkle & Dash egyik asztalánál amit kettejüknek foglalt le. Nem tudta mit várjon, még most is bizonytalan volt abban hogy egyáltalán megjelenik-e a nő. Persze reménykedett benne ha már egyszer elfogadta a meghívást, ám sok csalódás érte az elmúlt évek folyamán így kételkedett ebben is. Egy pincérnő jött oda hozzá holott nem intett még neki hogy szükség lenne rá: - Étlapot az úrnak? - szólalt meg Viktor számára kicsit idegesítő hangnemben. Legszívesebben a legmufurcabb énjét elővarázsolta volna de nem akart teljesen bunkó lenni, ráadásul tényleg nem árt majd ha tudják mi a felhozatal. - Őhm, kettőt kérek…köszönöm - szólalt meg végül röviden és talán ezzel a válaszával nyomatékosította azt hogy lesz társasága nemsokára, így ne próbáljon feleslegesen kezdeményezni. Sértődötten el is vonult a nő de különösebben nem érdekelte ez a tény, inkább elkezdte tanulmányozni a süteményeket és a milkshakeket. Némelyik olyan csokisnak hangzott hogy már olvasva is garantált volt a diabétesz, ám sokáig nem nézegette a felhozatalt hiszen hamarosan csilingelt is a bejárati ajtó csengője így felkapta a fejét és egy kicsit meg is lepődött ám hamar az örvendés vette át a helyét az érzelmeinél. Tényleg eljött Arianna, egy percet sem késve, szinte maga sem hitte el, ám a nagy ámuldozásban nem feledkezett el az udvariasságról, így felállt és üdvözölte halványan mosolyogva: - Szia, jó látni. Gyere, ülj le - mutatott a boxra amit lefoglalt maguknak. Tökéletes helynek tűnt, mert nincsenek az ablaknál ahol bármikor lencsevégre kaphatják őket, illetve egy kicsit privátabb is a randijuk. Átnyújtotta neki az étlapot így végül közösen tudták tanulmányozni hogy mégis mit szeretnének rendelni. Igaz be kell vallania magának elég nehéz volt ez a művelet mert nem győzött gyönyörködni a nő szépségében, de sikerült összeszednie a gondolatait, így a feladatára fókuszált. Nem szerette túlzottan édes dolgokat így egy citromos szeletre tette le a voksát, a milkshakek egy kicsit fejtörést okoztak számára, de szerencsére talált abban mangósat is, így remélhetőleg nem fog teljes mértékben cukormérgezést kapni…
Ha tükörbe nézek
Próbálta a kevés alvást azzal kompenzálni hogy hideg vízzel mosta meg az arcát, ám határozottan rossz ötletnek bizonyult ez mivel így még inkább kirajzolódtak a szemei alatt lévő sötét karikák amit a bőre és a kék szemei csak jobban kihangsúlyoztak. - Francba - gondolta magában ahogy a tükörképére visszanézett. Elképesztően pocsékul nézett ki de mégis megpróbálta a lehetetlent, hogy valami értelmes fejet varázsoljon magának először borotválkozással, hiszen ez sem ártott volna már egy ideje. Persze teljesen sosem szokta lekapni a szakállát, bár volt időszak mikor kicsit borostás volt az arca, de az már nagyon rég volt. Néha elgondolkozik rajta hogy lehet egyszerűbb dolga lenne ha visszatérne ehhez, ám végső soron szeret ezzel bíbelődni, csak mikor éppen lusta akkor nehéz rávennie magát hogy foglalkozzon ezzel is. Viszont most muszáj, elvégre nem jelenhet meg úgy a meccsen hogy rossz ránézni, igaz eltűnődött azon hogy az ellenfél megzavarására lehet nem is lenne ez rossz taktika, de végül elvetette ezt, hiszen igényes sajnos vagy nem sajnos. Hajzselé segítségével belőtte a frizuráját majd hamar fel is öltözött. Viszonylag elégedetten nézett a tükörbe hiszen már kevésbé nézett ki borzalmasan mint fél órája, így csak az látja rajta aki jobban ismeri hogy a pihenést mostanában csak nosztalgikus emlékként éri meg. Mióta megszületett a lányuk azóta nem aludt nyolc órát egyhuzamban az biztos, feleségének pedig még rosszabb, de igyekszik könnyíteni a helyzetén. - Viktor? - hallott egy halk motyogást és lépdelést a folyosón ezért tudta jól hogy Arianna felkelt, így halvány mosollyal üdvözölte miután kinyitotta az ajtót. - Szia, aludjál vissza drágám. Direkt nem akartam hangoskodni, hogy tudjál eleget aludni - viszonozta végül a fáradt ölelését a nőnek egy homlokcsók keretében. Hajnalok hajnala van és sokat sírt Tatiana is, kész csoda hogy felébredt egyáltalán a felesége. Persze nem bánta hiszen mindig szerette azt ahogy átöleli, még így is hogy teljesen kótyagos szegény. - Ne aggódjál, estére itthon leszek. Legkésőbb hajnalban, remélhetőleg nem fog késni a gép - váltott vele végül egy rövid csókot és az ágyukhoz terelte őt finoman, hogy betakargassa őt és nehéz szívvel de elmenjen végül otthonról. Tudta jól hogy nem lesz távol sokáig, hiszen míg a többiek a tervezett afterpartin is részt óhajtottak venni, neki nem áll ez szándékában. Előbb tart a repülőtérre taxival.
Családom
Szüleim
Andrei és Ivanka Krum - apja és anyja akik mindig is hatalmas elvárásokkal rendelkeztek vele szemben. Nem véletlen hiszen egész jómódú család sarja volt, így nem akarták hogy elkanászodjon, mindig is azt mondták neki hogy legyen valami célja az életében, bármi. Támogatták őt mindenben, így nem volt kérdéses hogy amint a fejébe vette hogy a kviddics az ő világa, mindent elkövettek azért hogy ne szenvedjen hiányt semmiben sem. A maguk módján szerették őt, és Viktor is szereti őket, ám sosem voltak igazán mélyen érzelgősek, de a tiszteletet mindig megadja nekik a férfi. Elvégre miattuk tart ott ahol ma.
Feleségem
Arianna Krum - sosem gondolta volna hogy valaha együtt lesznek, olyan ez az egész mintha egy valósággá vált tündérmese lenne, de egy percig se panaszkodik, hiszen szerencsére szeretik egymást. Nem volt semmi külső befolyás vagy kényszer ami összehozta volna őket, csak a véletlen során egymásba botlottak és hála égnek azóta sem mondtak egymástól búcsút. Persze egyik kapcsolat sem tökéletes, így az övék sem, de mindig igyekeznek elsimítani a kisebb nézeteltéréseket. Nem kérdéses hogy vele szándékozik leélni az életét, így igyekszik mindent megadni neki amire szüksége van, legyen az anyagi dolog vagy érzelmi támogatás.
Gyermekeim
Tatiana és Darian Krum - mindkét gyermekét egyformán imádja, egyik felé sem hajlik és igyekszik őket mindenben támogatni legyen szó bármiről. Külön programokat szervez nekik hiszen tudja hogy szükség van csak apa-lánya és apa-fia együttlétre ahol nem kell a család többi tagjaihoz igazódniuk. Igyekszik szülei hibáiból tanulni és nem akar tőlük megugorhatatlan dolgokat elvárni, ahogy azt sem várja el tőlük hogy mindig tökéletesek legyenek mindenből, hiszen jó maga sem az. Neki is vannak ugyanúgy hibái mint bárki másnak, csak ő híres. Érzi hogy fia sosem teljesen felszabadult mellette és nem hülye, valószínűleg titkol is előle valamit de nem akarja erőltetni, nyomás alá helyezni. Azt meg főleg nem akarja hogy a gyermekeivel való viszonyát bármilyen téren akadályozza az hogy ő híres ex-kviddicsjátékos.
Apróságok
Amortentia
Eső illata, fahéj, szerecsendió, vanília
Mumus
Családja holtan
Edevis tükre
Úgy érzi mindent elért már az életben amit akart volna, még talán többet is, így különösebben nem vágyakozik már semmi iránt. Csak a családja néz vissza rá a tükörből mosolyogva.
Hobbim
Bár a kviddics a szenvedélye és szerencsére olyan hobbija is ami számára munka, de szerencsére mással is ki tud kapcsolódni, főleg olvasással és zenehallgatással. Általában ezt a kettőt együtt szokta űzni. Illetve a viszonylag békés modernizációnak hála érdekli az emberi technológia is, így szokta azokat tanulmányozni, ha értelmeset talál akkor beépíti azt a mindennapjaikba.
Elveim
Szépek a célok az életben de nem bármi áron kell azt elérni, másokon végigtaposva. Úgy érjen el mindenki a céljához hogy ha hátranéz akkor ne kelljen szégyenkeznie. Ha már a környezetet nem tudjuk megváltoztatni legalább mi magunk ne legyünk toxikusok.
Amit sosem tennék meg
Elárulni bárkit, esetleg kihasználni a saját céljainak elérése érdekében. Erőszak, manipulálás, mindegyiktől felfordul a gyomra. Családját nem használná fel arra hogy még nagyobb hírnévre tegyen szert, így is igyekszik azt elérni hogy az újságírók minél kevesebbet tudjanak róluk, ne csámcsogjanak a magánéletükön.
Ami zavar
A buta emberek akiknek nem lehet megmagyarázni semmit, bár hatványozottan rosszabb ha az ilyenek még vezetői pozícióba is kerülnek. Az energiavámpírokról is tudna ódákat zengeni amik nem lennének magasztosak. Megveti a nárcisztikus embereket és igyekszik a életéből kigyomlálni azokat, legyen az családtag, munkahelyi kolléga.
Ami a legfontosabb az életemben
Tűzbe tenné a kezét a családjáért, hogy ne essen bántódásuk. Persze tudja hogy nem lehet mindenhol egyszerre, de elsődleges számára a békesség és az hogy mindenki épségben legyen.
Ami a legkevésbé fontos számomra
Mások rosszindulatú pletykái és az irigység vele vagy a családjával szemben teljesen hidegen hagyja, hiszen előbbiről tudja hogy mind alaptalan, a másikhoz meg már hozzászokott élete során. Mindig voltak irigyei akik csak azt látták amiket elért, azt sosem hogy milyen áron.
Amire büszke vagyok
A családjára büszke főleg, persze a saját karrierjét sem becsmérli le de nem szokása nagy dobra verni azt, mivel megteszik azt mások is helyette, ő pedig nem feltétlenül szeret rivaldafényben lenni.
Ha valamit megváltoztathatnék
Néha azt kívánja bárcsak könnyebben tudna nyitni az emberek felé, ám vannak napok mikor úgy van vele hogy teljesen jó ahogy van, hiszen vannak előnyei is a zárkózott jellemének. Természetesen van olyan időszaka is mikor úgy gondolja hogy jobb lett volna nem belefogni ebbe a kviddicsbe, de tudja hogy akkor teljesen más lenne, ráadásul a feleségét se ismerte volna meg akkor valószínűleg…így hamar el is veti ezt.
Így képzelem a jövõmet
Békés helyen öregen Ariannával a sarki fényeket nézve, abban a tudatban hogy biztonságban vannak a gyermekeik is és átadtak számukra minden fontos dolgot az életről.
Egyéb
Volt egy ikertestvére, de szülei sosem meséltek róla mivel nagyon korán meghalt, pár naposan.
Minden karakter egyedi és megismételhetetlen – egyszerre színesíti és tágítja a megismert univerzumunkat, amelynek nem csupán része, hanem irányíthatója is lehet. Nyomot hagy, lehetőségeket teremt, kapcsolódási pontjai egyediek, ugyanakkor az oldalt átitató plotok fősodrát is eltérítheti, módosíthatja. Örülünk, hogy megérkeztél közénk, reméljük, számodra éppen annyira lesz izgalmas építkezni, mint számunkra olvasni a folyamatot. Mielőtt azonban a játéktérre engednénk, kérjük, ne hagyd ki a bürokratikus lépéseket, és foglalózz, ahol Viktor esetében szükséges!
