chaosbringer

Azt mondják mindenkiben van valami jó… szóval gyere és derítsd ki, ha tudod.

Figyelmes.
A részletekre, legyenek kicsik vagy nagyok, gyakran elsőnek figyel fel rájuk, észreveszi amit más nem vagy csak később. Emiatt is hisz olyan magabiztosan a megérzéseiben, amik bár néha tévútra csalják ő úgyis mindig ugrik rá. A többit majd úgyis megoldja, mert képes rá. Gyorsan megjegyez és megért dolgokat, ami miatt gyorsan tanul, ami miatt a legtöbb esetben unja amikor tanulnia kell… kellene… Úgy érzi már tudja vagy tudná jobban is csináni. Abba fektet több energiát amibe úgy érzi, szükséges vagy hasznos. Az embereket is figyeli, tudja ki mit szeret és ki nem, mivel legyen kedves vagy mivel ártson. A legtöbb esetben úgysem fogsz rájönni, hogy ő szúrt ki veled, és ha mégis… akkor túlzottan magadra haragítottad.

Magabiztos.
A legtöbb dologban amit tesz, alig áll meg kételkedni. Sodródik az árral, mert tudja, hogy meg tudja lovagolni, s ha elesik is talpra áll. Túl mélyre nem zuhanhat, különben is… a mélység a második otthona. Értitek? Mert szirén. Igaz, csak negyed, de az a negyed is eléggé eltölti az érzékeit ahhoz, hogy használni tudja ami vele jár, hogy az előnyére fordítsa.

Hűséges.
A végletekig képes hűséges lenni, bár ez közel sem jár ingyen tőle és nem egy kitéte van hozzá, így kevesek esnek ebbe a kategóriába. Ezt ki kell érdemelni, de pontosan tudja mekkora fegyver ez, és milyen hatalmat jelent valaki akitől megkapja ugyanezt. Vagy valaki, aki elhiszi, hogy mindez így van…

Megnyerő.
Jó érzéke van az emberekhez, bár türelme nem mindig, de sok esetben gyorsan kiismeri őket. Jól olvas a szociális jelekből, és jól használja ezt az előnyére. Bevonzza az embereket maga köré, nagyon karizmatikus tud lenni, bár ennek köze lehet a szirén vérhez is benne, ő is dolgozik ezen a tulajdonságán. Mellesleg a vele egyenrangúakkal (aranyvérűek, duh) kevésbé ütközik ki a kegyetlen oldala, sőt, meglehetősen normális a viselkedése. Másokat jellemzően kevésbé vesz emberszámba és bűntudat nélkül kihasznál. Csak játékok, kis halak vagy haleledelek csupán, a világának csak mellékszereplői. Kalandok, esélyek, elemek amikből a felemelkedéséhez szükséges lépcsőt építi ki. Játék ha unatkozik, még annyi sem amikor nem. Ráadásul… ennie is kell a szirénnek, nemde?

Hirtelen, arrogáns, manipulatív, beképzelt, makacs, manipulatív, önfejű, gyerekes. Mondtam már, hogy manipulatív? Szóval rendszerint a felét sem veszik észre vagy már későn.

Könnyedén van annyira szeszélyes, mint a tenger maga. Indulatokra cselekszik, fékezhetetlen és irányíthatatlan, kivéve ha ő irányít vagy úgy érzi, hogy ő teszi. Mindent, de tényleg mindent csak akkor tesz meg ha meg akar. Nagyok a vágyai és magasak a céljai, de nem mutatja, a felét sem mutatja annak aki valójában. Bar a jegyei jók, akik a közelében vannak, a teljesítménye sok esetben legfeljebb közepesnek hat látszatra. Mindenből. A tanulás számára unalmas, meg tudná csinálni maga is, de minek ha rá tud venni másokat? Gyakran nem ő írja a beadandóit vagy ha mégis akkor újabbnál újabb mágikus megoldásokkal próbálkozik. Meg tudná csinálni a hagyományos úton is persze, de minek? Úgyis tudja, úgysincs rá szüksége, amire meg lesz azt úgyis megtanulja magától. Lustának hiszik pont ezért, és alábecsülik pont ezért - és bár nem lenne alaptalan vád a lustasága - igazából csak nem fedi fel a lapjait és feleslegesnek érez bizonyítani bárkinek bármit. Amit tesz azt csakis magáért teszi és azokért a kevesekért akik számítanak neki. A többiek? A többiek sorsa tényleg, őszintén, túlzás nélkül: Nem. Érdekli. Vannak ők és van mindenki más, a kettő közti szakadék pedig áthatolhatatlan. Főleg ha az illetőt rangján alulinak érzi. Nagyon gyorsan megítél, és ha a rossz oldalára kerültél akkor nagy eséllyel ott is maradsz. Nem hisz a második esélyekben, elvégre az élet játékát is csak eggyel játszuk.
Szereti másképp mutatni magát, mint amilyen, nem mutatja meg a teljes potenciálját a helyzetek többségében. Azt akarja, hogy lebecsüljék, hogy utána magasabbról tiporhassa el őket. Mert szereti ezt az érzést. Szeret első lenni, szeret győzni, szeret a legjobb lenni: de mindezt szereti az ő megkötéseivel megtenni. Nem hajlandó csak úgy mások játékát játszani, így vagy úgy, de bele fog csalni az övébe, ahol a szabályokat menet közben kell kitalálnod, s amiben a szabályokat ő is menet közben alkotja meg. Mert legalább annyira szeszélyes és gyorsan változó, mint a tenger. A haragja legalább olyan erős, a csendje pont annyira fenyegető, de még annál is vonzóbb tud lenni. Ha úgy akarja, kedvelni fogod, mert a közeledbe fog férkőzni, a bizalmadba kússza magát és hogy onnan mit tesz majd… a tengert sem az emberek uralják.

Ha a jó oldalán vagy, odaadó barát, mindegy mióta ismered, úgy érzed, mintha sokkal hosszabb ideje így lenne. Úgy érzed megbízhatsz benne, úgy érzed számíthatsz rá, úgy érzed ott lesz neked, hiszen mindig ott volt neked. A figyelem epicentruma, iszod a szavait, úszol a jelenlétében.

Ha a rossz oldalán vagy, gyűlölöd. Kegyetlennek látod, kíméletlenek, egy vérre hajtó cápának. Megtalál, s amikor csak úgy kívánja, beléd mélyeszti a fogait. Nem érted, hogy hogyan lehet emberből. Érzed, hogy nem teljesen az, de nem is gondolnád, mennyire valós benned ez az érzés.

Ha még nem ismered, meg fogod. Azt hiszed, a létezésedről sem tud, nem is sejted, mennyit tud rólad valójában. Vagy nem tartott elég érdekesnek, vagy később vannak tervei veled.

Második gyerek, kevesebb nyomás. De látom, milyen az elsőnek, milyen elől lenni. Thomas még azon is túl hajtja magát, valami felfoghatatlan. Pedig felnézek rá, pedig ő lenne a példaképen, de ebben teljesen eltérünk. Olyan akarok lenni, mint ő. Legalább annyira megnyerő, legalább annyira hűséges az elveimhez, legalább annyira magabiztos és legalább annyira figyelmes. A második gyerek, egy ikerpár első fele. Freya a napfény a horizonton, a tenger véget nem érő vonalában, mikor eldönteni sem tudod, hogy felkel vagy lenyugszik. Ettől talán csak jobban szereted, még akkor is, ha vérvörösre festi a tájat. Azt hiszem, ilyen ő is. Abban pedig biztos vagyok, hogy ezt így nem fogja kiszedni belőlem, mégiscsak a húgom.

Nem vagyok mindig a középpontban, de amikor mégis, nem tudsz figyelmen kívül hagyni. Sosem szerettem, ha megmondták mit tegyek, vagy hogy ki legyek. Pedig egész életemben ezt tették, és egész életemben egyformán haragossá tett. Van amiben egyetértek van amiben nem, valahol pontosan olyanná lettem amilyenné akartak, és valahol ez is csak dühössé tesz. Szerencsére bőven akadt mindig, akiken levezessem, gyakran nem is egyedül. Valhogyan mindig egész könnyen magam köré gyűjtöttem a megfelelő embereket.

Nem akartam elhinni, hogy elment. Hogy rámhagyta az egészet. Meg tudnom csinálni… megtudnám, ha akarnám, de ezt neki kellene, nem nekem. Igazából csak ő kellene, hogy itt legyen, mert rossznak érződik, hogy magunkra hagyott. Hiányzik, és ezt mondom is minden levelemben, akárcsak mindig rákérdek arra is, hogy hogy van, milyen Roxfortban, mit csinál. Mintha itt lenne mellettem - de közel sem ugyanaz. Semmi sem ugyanolyan, mintha minden az élére állt volna egy kicsit. Ő mégis minden levelében arról győzköd, hogy jól van, rendben van, jó helyen van. Pedig tudom, hogy nincs. Mert az ő helye nem ott van.

Máshová is repülnek baglyok. Valamivel ritkábban, a válaszaitól függ, néha váratom, néha játszom vele, néha talán ő játszik velem. Mindig szeretem ezt, hogy felveszi a lépést, hogy leköti a figyelmem, hogy ilyenkor csak ő van meg én és eltörpül az a távolság, egy másik földrész, egy másik élet. Ilyenkor csak mi vagyunk és a feketén fehéren vésett titkaink.

Én is otthagytam amit rám bízott. Azt amire Thomas akarta, hogy vigyázzak. De azt teszem, vigyázok a távolból is, legalább annyi baglyot küldök haza, mint neki küldtem mikor még egy óceán választott el minket. Már rutinos könnyedséggel görbül minden betű, könnyen olvasható mégis kusza, karakterisztikus, ha jobban tetszik, minden betű eltér, de mégis összhangba kerülnek valahol. Akármit is várjanak el tőlem, azt teszem, amit tenni akarok. Minél jobban irányítani akarnak, annál nagyobb szabadságra török majd.

Minél jobban irányítani akarnak, annál nagyobb szabadságra török majd.

Pontosan azt látjuk amit láttatni akar. Ha kell egyik pillanatban ő lesz a legaranyosabb srác akit valaha láttál, a másikban meg a szöges ellentéte. Hiszi, hogy a külsejének ereje van, és ki is használja. Nem csak azért figyel a megjelenésére, mert értékeli magát annyira, hogy megtegye - hanem azért is mert elég jól tudja, mennyire hathat vele másokra.
Többnyire van valami letisztultság a megjelenésében, abban az értelemben, hogy akármilyen lázadozóan is hat ha kócosabb a haja, bővebbek a ruhái vagy szaggatott a farmere - az egész öltözet valahogy működni fog összben.
Ami nagyon fontos: magas vagyok. Nemsokára Thomasnál is magasabb, és ez már önmagában is egy győzelem.