target spotted || Hugo & Damien

A legkevésbé sem volt elragadtatva attól, hogy vissza kellett mennie az iskolába tanulni. Az már persze csak bónusz volt, hogy ezt egyszer már végigcsinálta, csupán egy másik országban. S, ha ez nem lett volna elég, ott van azon tény, hogy egy cukker mukker habcsók fiúcskát kell eljátszania. Nemrég kelt fel, de már felöltözött, s kezében a szemüvegét forgatja. Utálom a szemüveget… Nem hiába van kontaklencséje, de most az egyedüli helyzet, mikor nem kell viselnie, az a kviddics. Lehet ezért is csatlakozott, lehet azért is, mert egyébként szerette a sportot. Ausztráliában brutális volt terelőként. Persze eltelt némi idő, mikor utoljára ütőt tartott a kezében, de azért még megy neki a játék. Legalábbis a legutóbbi edzéséből erre következtetett. Nehéz volt egyszerre édesnek maradni és visszafognia magát. Megszokta, hogy agresszív a pályán és hogy senkit nem érdekel, hiszen eleve annak kell lennie.
Kezében megáll a szemüveg és majdnem eltöri, olyan erővel szorítja össze. Mély levegőt vesz, majd feláll és felteszi a szemüveget, meg a fejhallgatóját. Sajnos nem tud rajta zenét hallgatni, de annyira épp elég, hogy egy kis ideig kizárja a külvilágot. Egy mosollyal az arcán lép ki a szobából és szinte rohan kifelé. A faluban egymagam lehetek.
Vagyis egészen addig azt hitte, míg el nem indult az oda vezető után és meg nem pillantotta maga mellett Hugot. Szemei kipattantak, s már azon gondolkodott, hogyan elegyedhetne vele beszélgetésbe. Legszívesebben csak elsétálna mellette, mondván, hogy majd máskor és másképp a közelébe kerül, de… Rochus szavai visszhangoztak a fülében. Faszomba már!
Füléről leveszi a fejhallgatót és elkezdi kapkodni a fejét, mint akinek fogalmam sincs, hogyan került oda, ahova. Egy kis ideig szerencsétlenkedik, majd Hugo után megy és ahogyan közelebb ér hozzá odakiált neki. – Bocsi! – liheg egy keveset, bár nem fáradt ki. – Te tudod merre van Roxmorts? – dönti oldalra a fejét mosolyogva. – Még mindig kissé el vagyok veszve. Csak idén érkeztem.