Az élet nagy dolgai

Az élet nagy dolgai

Hajnalok hajnalán fent voltam már, mivel a rémálmaim nem hagytak nyugodni. Az első voltam a Nagyteremben. Lépteim törték meg a hely csendjét. A szokásos asztalnál foglaltam helyet. Reggelire három szelet mogyorókrémes-lekváros pirítóst majszoltam el és  egy kupa töklevet ittam meg, miközben egy könyvet tanulmányoztam, ami olyan egyszerű bájitalok elkészítéséről szólt, amelyet bájitaltan órán nem veszünk, mert nem képezik a tanagyag részét.
Mire befejeztem a reggelit, már két tucat diák halk duruzsolását hallhattam az étkező asztaloknál. Velem szemben egy másik asztalnál egy lány ül, aki engem néz. Vajon akar valamit vagy csak elbambult? Rámosolygok, amire fel is eszmél és piros pír önti el az arcát. A könyvtár felé igyekszem. Legtöbb diáknak meg vannak a szombati szokásai. Egy könyvet keresek  házi dolgozathoz a könyv segítség nélküli megtalálása igazi megmérettetés még nekem. Egy kevésbé forgalmas részen leülök, de az asztronómiai olvasmány felett lassan bealszom. Órákkal később felriadok, ahogy az egyik sorban hatalmas puffanással földre zuhan egy terjedelmes könyv.
Ennyit a mai reggeli tanulási tervemről. Majd újra neki futok az olvasásnak és az esszém megírásának. Egy kihagyott ebéd után, már csak a szobában felhalmozott csokibéka és édességekre vágyok leginkább.
Amint a szobába beléptem, egy kis cetli repkedve rajong körbe. Felismerem Scorpius kézírást a levelén, nem kell olvasnom az üzenetét, mivel sejtem, hogy találkozni akar a megszokott helyen. Elkapom a cetlit és zsebre vágom. A kabátom zsebeit megtömöm egy marék édességgel, majd kifelé a tóhoz igyekezve felveszem a sapkám és sálamat is. Előhúzom a cetlit és látom az időpontot és megszaporázom a lépteimet. Már látom, a parton ácsorgó szőke hajú srácot, aki rám vár.
Kezeiben meglátom a kavicsokat enyhén mosolyra húzom a számat.
Elsősként mindennap kint voltam valahol itt a környéken. Akkor minden kavics jelentőséggel bírt számomra. Egy rituálé volt a kacsázás. Az egyik egy sértés volt, a másik kő egy goromba megjegyzést, amelyektől meg akartam szabadulni. Azt az személy, akire haragudtam szívesen megvertem volna, vagy visszaszóltam volna, de majdnem mind nagyobb, idősebb és erősebb volt tőlem. Akkoriban olvastam egy könyvet amiben egy régi igazságszolgáltatási rendszerről írtak, az úgynevezett megkövezésről. Elképzeltem, hogy a testük a tó felszíne és a hullámok az én dobásaim száma, de ez gondolat tovább változott.  Lettek aggodalmaim és félelmeim is melyektől szabadulni akartam. Ahogy a eldobott kő is egyre távolabb és távolabb pattog és végül elsüllyed úgy tűnjenek el a gondjaim és az önmarcangoló gondolataim.
- Kösz.  - vettem át a kavicsokat Scroptól és elsüllyesztettem a bal zsebembe míg a jobból elhúztam a cukorkákat.
- Egy kis édességet?  - kínálom meg vele örömmel. Egy apró kiszerelésű Bagoly Berti Drazsé, egy csokibéka, egy felbontott  csomag fokhagymás rágó talán hat szem van benne és négy a szájban pattogós cukorkát tartottam elé. Ha vesz belőle és elfogad valamit utána elteszem a maradékot, én mindenképp el veszek egy pattogós cukorkát.  
- Éjjel már megint nem tudtam aludni. Egyébként, elég lehangoló napom volt, mivel az asztrológia házit készítettem el. Ennél unalmasabb tárgy csak a számmisztika lehet. És veled mi a helyzet?- kérdezek vissza. A bal kezemet a zsebembe mélyesztem és a tükör sima tavat nézem, míg hallgatom a barátom ezalatt bekapom a cukrot és élvezem, ahogy elolvad a számba.

Az élet nagy dolgai

Zsebembe  eltűnő édesség halom elrakása közben hallom barátom szájában lévő pattogók hangokat. Ez egy halk rövid félnevetés eredményez nálam, mert az érzés és az élmény örömteli és vicces. Aki kóstolta ezeket a cukorkákat, bizony tudja, hogy az olvadásuk közben pattognak a szájban és tréfás dolog eközben megszólalni. Scorpius kérdésere válaszolva elmesélem a napomat.
- Hát, már nem emlékszem a történésekre, de tudom, hogy volt benne legalább száz meztelen csiga, meg egy sötét alak, aki meg akart kínozni és  előle menekültem.-   beleborzongok az egész álombeli kép felelevenítésébe - Aham, a "nagy" Asztrológia házi ezt a témakört kaptam ki  asztronómia órán és nekem nem fekszik ez az egész. A csillagok állásból állítanak fel megkérdőjelezhető téziseket. Az egész egy nagy humbuk. A csillagjegyeink alapján mi elvileg nem is lehetnénk barátok, Scorpius. A könyv, amit ehhez olvastam, arról értekezik hosszan filozofálva, hogy asztrológia altudományága-e az asztronómia főtudománynak, mivel az ilyen területre került jósok szeretik az asztronomia mestereinek gondolni magukat vagy éppen interdiszciplinális tudomány a horoszkópok készítése és csillagászati jövendőmondások. Áhjj, hagyjuk is az egészet.
Bosszankodva fejezem be a téma ecsetelését. Örülök, ha majd megkapom az Elfogadható vagy a Várakozáson felüli eredményt rá.
Amint meglátom Scorpius kezében az apja levelét, a hátamon a hideg fut végig. Felhúzom szemöldökeimet kíváncsian és várakozón hallgatom, ami közben a cukromat be is kapom a számba.  Amikor megszólalok még a édességtől nem tudok rendesen artikulálni.
- Talnyán nanyon komoly dolgokhról van szó, amit írásban nem szívesen közöl, de rátapinthatsz a lényegre, ha figyelmesen olvasod apád szavait. Legalábbis anya leveleiben rájövök, mindig, hogy mi is bántja őt, hiába fogalmazza olyan nőies rejtélyességgel meg a gondjait. - mondom óvatosan megfontolva a tanácsom. Tudom, hogy Mr. Malfoy egyenes rühell engem, nem vagyok a fiához méltó társaság, mivel nem egy aranyvérű srác vagyok hanem egy középosztálybeli félvér és még kitudja milyen dolgok miatt érez megvetést az irányomba.
Ahogy témát vált eszembe is jut valami, amit sejtem nem fog jó szemmel nézni barátom, hisz egyedül hagyom a roxmortsi hétvége egy jelentős részére.
- Be kell vallanom valamit, a következő roxmortsi úton mással kellene elcsámborognod a Három Seprűbe. Ne gondold, hogy megint eltiltáson vagyok, hanem inkább hmm - megvakarom a fejemet és lehajtom a fejemet a földet nézem inkább, hisz tudom, már vöröslik az arcom, ha róla beszélek Scorp előtt. - Goldieval tervezek lemenni a faluba, de összefuthatunk egy sörre. Veled mindig jó meginni egy vajsört.-
Előtúrok a zsebemből egy követ szürkésbarna, egy hüvelyk hosszúságú és elnyúlt ovális alakú. Félelem. Csuklómmal kis körzéseket csinálok, majd laposan dobom el. Egy, kettő, három, négy, öt, hat, placcs.
- Megpróbálhatom elhív neked a Három Seprűbe Ronniet, ha szeretnéd.- ajánlottam fel barátomnak Rose társaságát.
Előhúztam még egy követ. Esszé. Eldobtam, de ez a dobásom nem sikerült olyan jól. Egy, kettő és jött a csobbanás.

Az élet nagy dolgai

Bosszantott ez a kiadott házi dolgozat téma, nem vagyok nagy rajongója a jóslatoknak és az előre megírt sorsoknak. Egyszerűen nagy hülyeségnek tartom. Örülök, ha majd megkapom az elfogadható eredményt rá. Mit gondolt a professzor, mikor kiadta ezt nekem?
- Ja, igen azok is. - fogom rövidre a válaszom, mikor az álmokat is szóba hozza ezzel az kapcsolatban.  
Egyetértően bólintottam a szavaira. Sok a furcsaság, amit nem értünk, mert még nem ismerjük igazán a világunkat, de előbb vagy utóbb felfedezhetjük és megszerezhetjük a tudást. Nem a csillagászat és jóslástan ismeretlen vizeit fedezném fel első körben, hanem a gyönyörű bódító főzetek világát és az átváltoztatástan megfejtetlen univerzumát. Halk sóhaj kíséretében gondolom végig azt, hogy ezektől az álmoktól milyen messze vagyok. Mennyi nehéz év áll még előttem, hogy a sok kiváló varázsló nevei mellé oda kerüljön az enyém is.
Talán egy-két fokkal könnyebb szót értenem apával, mint Scorpiusnak az ő apjával Mr. Malfoyjal. Azok a jeges kék szúrós tekintettek, amivel felém magasodva megvetéssel néz le rám. Ezek a szemek melegséget hordoznak Scorp által. Mennyire különbözünk apáinktól mi fiúk?
Szeretnék segíteni a barátom problémáján, mert sejtem, hogyha nem kap választ a kétségeire és nem lesz megoldás, akkor nyomasztani fogja őt, ami hosszú napokra egy magába fordult komorabb kiadású Scorpot fog eredményezni és nem tűrném én se jól,  hogy rossz passzban van. Hatással vagyunk egymásra és néha kell egy kis ellenhatás, hogy a kisiklott vonatot a vágányra vissza helyezzük és közösen haladjunk a következő állomás felé.
- Hát, az igazat megvallva - tartok egy kis gondaltnyi szüntet, miközben a pattogó cukorkát véletlen le is nyelem és a nyelőcsövem felső részén még érzem a pezsgését. Egyet még krákogok is. Ez borzasztó.
- hmm, egy próbát megér, hogy rákérdezz. Talán azt várja, hogy kérdezd is meg, de ne nyíltan. Hanem ugyanolyan "aranyvérű" modoros hangvételben és etikett szerint, ahogy ő tájékoztat téged. Mutasd meg neki, hogy már elég idős vagy, hogy tudj róla! Aztán reméld a legjobbakat. - mondom a barátom szemeibe nézve a hirtelen kipattant ötletem. Amely így utólag végig gondolva nagy ostobaságnak hangzik, de ki tudja talán beválik.
- vagy egyszerűen és nyíltan vallj be mindent, hogy eleged van belőle meg abból a sejtelmes írásmódjából és ahogy Albus barátoddal viselkedik, és várd a rivallót, amiben leordítja a fejed. - teszem hozzá viccesen, hogy kissé oldjam a témát.
Nem tudom elképzelni Mr. Malfoyt ordítani, hisz merev és komoly magatartásról tesz tanúságot előttem. Tudom, nem tiporná földbe a fiát és családja becsületét az egész iskola előtt egy vörös szörnyeteggel.
Barátom kérdéseire még én se tudom a választ. Már gyerekkorom óta ismerem Goldiet,hisz a keresztapám lánya. Szeretem őt ez nem kérdés. Mégis hogyan szeretem őt jó testvéremként vagy jó barátomként vagy jó ismerősként. Csobban a kő és a válaszon töröm pillanatokig a fejem. A földet nézem, minta ott lenne a megoldás előttem.
- Nem tom, egyszerűen nem tudom. - egy fűcsomót rugdosok  és kapargatok a lábammal, majd felpillantok az égre, hátha választ ad nekem -Nem, nem járunk, mi csak...- nem tudom befejezni a mondatot. Egyszerűen megbolondul a szívem, az eszem és a testem is. Leblokkolok mostanában, ha mellette vagyok. Kellett az az első dobás. A mai első csobbanás. Bátorság kell nekem, hogy elmerjem hívni, tudnom kell tisztázni az érzéseimet vele kapcsolatban.
- Te sose zavarsz, Scorp.- nézek rá mosolyogva. Nem akarom teljesen egyedül hagyni és ha sikerül megfejtettem Goldieval, hogy is állunk után szívesen lógok Scorppal is. Hirtelen merül fel ötletként Ronnie neve, hogy tényleg ne érezze magát egyedül. Meghallom azt a bűvös szót. Arcomat a kezembe temetem egy másodpercre, majd kérdőn nézek rá, hogy ezt komolyan gondolta-e?
- Dupla randi?  - kérdezek vissza.
Az egész iskola rajtunk nevetne. Már látom magam előtt az iskolaújság szalag címét. Malfoy-Potter páros újra nagyot alkotott a 3 Seprűben.Nem. Kizárt, hogy kitegyem ennek Ronniet, Scorpot, és Goldiet. Ők hárman az én legjobb barátaim. A legjobbak. Láttam már, hogy az idősebbek, miként randiznak és ezt nem tudtam elképzelni a magunkról. Egymást etetni a fagylalttal a pároknak készített kehelyből kanalazgatva. Mi négyen így egy roxmortsi hétvégén? Nem.
Scorp tudom, hogy érez az uncsitesóm iránt, míg én nem tudom még igazán. Ez a bizonytalanság az éltetem egy átka.
Látom magam előtt a dupla randi katasztrófáját, hogy elszúrok mindent és az én arany cikeszemet sose érem utol. Minden kútba esik és Scop is haragszik rám, hogy elszúrtam az ő lehetőségét is és Ronnie évekre szóba se áll velem. Szeretek közvetítő vagy villámhárító lenni Scorp és Ronnie között, mivel szeretném, ha jó barátok lennének. A húgom, a játék babáival talán már össze is adta őket, ahogy Vicet és Teddyt is.

Az élet nagy dolgai

Scorpiust nem hagynám sosem cserben, még akkor sem, ha kilátástalan helyzetben van. Apa ettől félt leginkább, hogy emiatt sodródok majd bajba, hogy nem hagyom el a barátomat még a bajban sem. Az iskolai közösségnek a második családnak kellene lennie. Elvben. A házon belül összetartásnak kellene lennie. Elvben. Gyakorlatban széthúzás van, de mi ketten kitartunk és összefogunk. Hatással vagyunk egymásra és tudom, hogy elindulhatnék egy lejtőn lefelé, ami miatt annyira aggódik apám is, de aggódjon ehelyett valami máson.
Az ötleteim és tanácsaim teljes mértékben abban a pillanatban pattantak ki koponyám rejtett zugaiból, mikor válaszolok Scorpnak. Nem is számítottam másra, hogy az első lehetőségben látja a megoldást. A kacifántos és körülményesebb utat választja, ahogy én is tenném a helyében.
Meglep a kérése. Nagyon szívesen segítettem neki a háziban vagy más nem ennyire személyes ügyben. De egy levél? Az nagyon is személyes. Ha segítek neki és rám hallgat, akkor nagyobb lesz a valószínűség, hogy rájön arra Mr. Malfoy, hogy az én hatásomra cselekedett vagyis írt a fia. Nem szeretnék kockáztatni. Nem szeretnék kapni Malfoy úrtól egy újabb levelet, amiben röviden arról ír, hogy maradjak távol a fiától. Már megtette többször is az elmúlt években. Sose mutattam meg ezeket Scorpnak, de jobban is tettem, hogy nem osztottam meg vele, biztos kiakadt volna ezeken. Én kiadtam volna, az én apámon.
-Nem tudom. Szerinted nem jönne rá, hogy volt segítséged? Könnyű ötletek adni, de megvalósítani az már sokkal nehezebb.- vakarom meg a fejemet. Nem akartam visszakozni mégis ott volt az a hátráltató, de szócska a gondolataimba. De nem szabad beleszólnom Scorpius apjával folytatott levelezésébe.  -Tudod mit? Ott leszek melletted, mikor írod, de nem szólok bele. Menni fog, eltudod hitettetni, hogy elég idős vagy, hogy megtud azt, amit tudnod kell. Tizennégy évesek vagyunk még három év és jogilag is nagykorúak leszünk.
Az hogy még három év van a suliból kissé csalódást okoz. Azt se tudom, hogy mi akarok lenni, mivel olyan sok lehetőség áll előttem. Az biztos, hogy nem leszek él sportoló, mint James vagy anya. Kizárt, hogy auror legyek, mint apa vagy sárkányokkal foglalkozzak, mint Charlie bácsikám. Bill bácsi igazán érdekes szakmát választott, de abban sem látom a hivatásom.
Látom is magam előtt, ahogy minden ötödik percben megkérdezem Scorptól, hogy állsz vele? Mit írtál? Nem bírnám ki, hogy ne segítsek, legalább egy kicsit. Felveszem majd azt az aranyvérű modort, amit a mardekáros felsőbb éves sznob háztársaim tanúsítanak felém és úgy leszek a segítségére a barátomnak. Majd ebből a szemszögből fogom meg az apa-fiú kapcsolatukat. Tudom, ha nem sikerül, akkor elbukik Scorpius küldetése, amit nagyon bánnék. Komolyan veszem ezt az akadályt, hisz ez számára fontos. Nem fog bennem csalódni, ha elkezd írni, ott leszek mellette.
Úgy gondoltam, elhívom Goldiet a következő roxmortsi hévégére. Még mindig zavaros az egész helyzet. Miért vagyok ennyire béna mostanság a közelében? Gyerekkorom óta ismerem.
- Igen, pontosan. Elvagyunk. - vágom rá röviden. Nem hagynám magára Scorpot, valakinek úgyis be fogok számolni a történetekről majd és ez a valaki ő lesz.
A dupla randi felvetés szörnyű volt. Látom már magam előtt a legpocsékabb és nyálasabb randevút a Mézesfalásban. Azért ilyet nem akarok, mert az egész iskola szeme láttára történne. Mégis a legrosszabb rémálmaim közé fog tartozni az, amit a barátom vázol fel előttem. Nézem, ahogy dobja a lapos követ és pattog a vízfelszínén egyre rövidebben és rövidebben.
- Na, azért velünk nem fog ilyen megtörténni. Szerinted, ennyire szerencsétlenek lennék? Ronnie soha többet nem állna szóba veled és velem se Goldie. Ugye? Mi csak elvagyunk, mint a befőtt, nem úgy, mint Ronnie és Te. - nevetek fel, furán, ami még tőlem is különösen hangzik. A hideg szél megcsapta az arcomat és most már észlelhető volt a még mindig korai sötétedés is.
-Mit szólnál, ha dobnánk még egy utolsót és elindulnánk befelé?- vetettem fel az ötlet -Bent kényelmesebb lesz írnod apádnak, mint itt kint. -
Elővettem még egy kavicsot a zsebemből. Szétszórtság. Végül eldobtam.

Az élet nagy dolgai

- Nem tudom, apai megérzés? - jegyzem meg humorosabbra véve a figurát. Bármilyen aggasztó is a feltételezésem, hogy Mr. Malfoy rájön arra, hogy fia nem is egyedül írta meg a levelet. Miértne tudna egy-egy szó fordulatból rájönni, hogy ez tiszta Potter szófordulat. Mégis csak apám fia vagyok, bár mennyire is fájó ez a tény néha. Igazuk van egyeseknek, mikor elvárnak dolgokat tőlem és én nem tudom azt teljesíteni, mint apa vagy James.
Mintha most jöttünk volna. Mennyi tekintet szegeződött már rám és mennyi bajból kisegített Scorpius és én ne segíteném ki őt egy levél fogalmazásánál? Felemelő érzés lenne, ha Mr. Malfoy úgy válaszolna fia levelére, ahogy illik. Dicső pillantaim közé felkerülne  Együtt megoldottuk ezt is.
-Persze szólok, pár jó szót.- Ronnienál megérdemelne Scorp egy esélyt. Ronnie mitől félne? Ő nem olyan, mint én. Sőt, néha kissé irigylem is azt, hogy ő olyan griffendéles, amilyen én sosem leszek csak néha érzem így.
Kell, hogy legyen Rose Granger - Weasley és Scorpius Malfoy jövője, mert ha egyszer ők választás elé állítanak, hogy kit választok. Nem fogok tudni választani és melyikük akarna egy őrült barátot illetve unokatestvért maga mellett tudni? Nem én valahogy megoldom, hogy legalább barátok legyenek, ha nem is rögtön egymásba habarodott szerelmes pár.
A furcsa ez a lányokról való témát.  Egyre többször merül fel a gondolataimban, Goldie és egyre inkább átjár engem az érzés, hogy mekkora szerencsétlen vagyok a lányok előtt. Anya mesélt arról, hogy Ron bácsi se volt sosem jó udvarló, de majd egyszer sikerül megbeszélnem Goldieval mindent, mert tényleg nem tudom, hogy ez az lenne a bizonyos szerelem.
Az utolsó dobásom elindulunk vissza a kastélyhoz. A teázás felvillanyoz engem, hisz már rég rá akarom beszélni a barátomat, hogy próbálja ki új tea
- Remek gondolat és megkóstolhatnád végre az új tea felfedezésemet. Fekete tea tejjel és cukor helyett megbolondítom neked kakaóval. Én mondom ez egy igazán kitűnő ital lesz. Csak így kimondva kicsit undorítónak tűnik az egész, de a összességében igazán finom. Egy kóstolót, azért a részedről is megér. - ecsetelem neki a mesteri baristaművészetem szárnypróbálgatásait. Még az is lehet, hogy beállok csaposnak a Szárnyas Vadkanba suli után, ha nem vesznek fel az akadémiára. Lehetne a neve a teámnak az, hogy fekete gyönyör, de bájital névnek se lenne rossz. Csendesen gondolkodtam tovább a tea fantázia nevén. Édes krém... Tömény barna... Fúj az olyan, mintha az ürülékemről beszélnél. Szerencsés  találkozás igen ez lesz a neve a teának. Szerencsés Találkozás. Mert ha véletlenül nem kakaót teszek bele a barna cukor helyett eszembe se jut, hogy így igyam a teát. Mennyi ilyen szerencsés találkozásom volt az elmúlt években. A mellettem sétáló srác is ilyen szerencsés találkozás eredménye, de már a barátságunk inkább az együtt töltött minőségi idő ajándéka.