The Two Faced VICTOR

Kezdhetném a sármos fejemmel, vagy a mindenek feletti testvéri szeretetemmel, de ha bárkit megkérdezel, akkor azt fogja mondani, hogy istenfeletti képességem van a jó borok kiválasztásában. Tulajdonképpen ez nem meglepő, ha a születési helyemet nézzük, szó szerint a véremben van. Ugye érteeeed, a véremben? Muhaha, vicces vagyok. Ezt is felírhatod a "mit szeretnek a jó öreg Vic-ben" listához. Apropó, kóstoltál már 0-s vért némi Shiraz-al keverve? Később majd megköszönheted.
Ha nagyon őszinte akarok lenni, sosem érdekelt eléggé, mit szeretnek bennem az emberek, így azt mondom, ha kíváncsi vagy rá, akkor beszélgess velem egy rövidet, és tudd meg, mégis milyen titkok rejlenek a cuki pofi mögött. De ha erre nincs időd, akkor olvass tovább.

Sorrendben leírom nektek, hogy a fent említett jó tulajdonságaim mellett, mi akasztja ki az embereket (vámpírokat, vérfarkasokat, tündékat, kelpiket, mindenkit).

Jelmagyarázat: 1=nagyon zavaró, 5=még mindig nagyon zavaró

1. Elteszem láb alól a számomra nemkívánatos személyeket. Ezt én határozom meg, hogy ez kire vonatkozik.
2. Szégyen nélkül átvágom az embereket a metamorfmágia tudásom révén.
3. A francia akcentusomat teljesen el tudom rejteni, így Victor angol úriemberként is elboldogul az életben, míg Vic francia mindenesként tud élni.
4. Nem csak az átoktöréshez, de az átokbocsátáshoz is nagyon jól értek.
5. A "Milyen jó illatod van!" felkiáltás nem a parfümödre vonatkozik, hanem a véredre... szerintem össze tudod adni, miért nem szeretik ezt hallani az emberek.

-A nevem Victor de la Moreau. Nagyon figyelj mindenre, amit mondok, mert nem fogom megismételni magamat. Vigyázz, hol húzod mosolyra a szád, mert egy rossz gondolat, és az utolsó dolog, amit a halálod előtt látsz, az egy vörös hajzuhatag és két metsző fog lesz. Ha jót akarsz magadnak, ...
- Vic, értsd már meg, hogy nem vagy valami titkosügynök, akinek bárki is kíváncsi az élettörténetére! -  kiáltja fel Vivien a szobaajtóm túlsó feléről.
- Te meg hagyd abba a hallgatózást, vörös homár! - vágok vissza neki, mire az említett hölgy kinyitja az ajtót és felhúzott szemöldökkel bámul rám.
- Oké, tudod mit? Ha megígéred, hogy nem nyírsz ki mindenkit, aki ma rám hajt munka közben, akkor megígérem, hogy 48 óráig nem fogok hallgatózni.
Elmosolyodtam. - Ez esetben remélem élvezed a magán beszélgetéseimet, mert arra halvány esély sincs, hogy én ezt megtegyem. - Vivi mosolya mindennél többet mondott.

Az ugyebár nem kérdés, hogy lettem vérkihordó fiú. Egy kész dhampírcsalád áll mögöttem, a húgomnak az a hobbija, hogy piros zsákokat szállít az éjszaka közepén, én meg úgy döntöttem, hogy így sokkal több időt tölthetek el Vivivel. Az átoktörő hivatásom még relatíve új, és nem is vagyok teljesen biztos, hogy ez lesz életem munkaköre, tekintetbe véve, hogy egyenlőre nem épp legálisan dolgozok. A Gringotts állásai nem vészesek, de nekem semmi kedvem random küldetéseket kapni, szeretem megválogatni, kinek, hogyan és mennyiért oldom meg a problémáját. Emellett a két munkámat tökéletesen össze lehet kötni - mi megkapjuk, milyen vért kell leszállítanunk, én Victor arcával megígérem a nehezebb átkok kivetőjének, hogy nem fogjuk teljesen lecsapolni, ha elárulja, mi a legegyszerűbb módja az általa elhelyezett átok megtörésének, majd Vic arcával szépen lecsapolom. Ezután már csak be kell zsebelnem az átoktörésért járó jutalmat.

Ha már itt tartunk... miért is van két arcom? Az egész egy Vivivel kapcsolatos fogadással kezdődött, miszerint képtelenség Vic arcánál jóképűbb pasit találni a világon. Én pedig jó tesó módjára rácáfoltam erre, legalábbis szerintem. Továbbra is Vic (Josh Hutcherson) arcát használom nappal és a mindennapi életben, de az éjszakai műszak alatt Victor (Taron Egerton) arcát preferálom. Mindig is érdekelt a metamorfmágia - amit egyébiránt nagyanyám ágáról örököltem, akiről már azt se tudjuk, hol van, ki éppen ő, és épp hány milliomost szédít egyszerre - így fiatalabb koromtól kezdve tökéletesítettem a tudásomat, és tanultam róla többet, egy jó adag önuralom mellett, nehogy egyszer csak vörös hajjal vagy kacsaorral kezdjek el az utcákon szaladgálni.

Elmesélek neked egy történetet.
Hallottál már az Allard családról? Véla vérük ritkasága végett védelmet élveznek, és ezt a posztot a mi kis dhampír családunk tölti be. A családi business elsősorban a vércsapolás és vérszállítási iparágat képviseli, azonban védelmet is biztosítunk olyan családok számára, akiknek jó okuk van erre, lásd fent. A család megbízta Vicet, hogy törje meg a régi, üknagymamáról rájuk maradt dobozkán az átkot, mire én szépen lassan nekiálltam kibontani az esetet. Pár napra rá kaptuk a megrendelést, hogy véla vért kellene leszállítanunk. No, adott nekem a nappali munkám, amivel pénzt keresek, így annak az esélye, hogy lecsapoljam az ügyfelemet, erősen vergált a nullával. Ekkor jött be Victor, és az éj leple alatt beosont megpróbált beosonni a házba, ahol lecspolta megpróbálta lecsapolni a rendelést. Azzal mondjuk nem számoltam, hogy az üknagymama átkos dobozkáját épp ahhoz az ablakhoz rakták, amit bejáratnak akartam használni, így egy jó adag mérgezett tüskével az arcomban hagytam el a helyszínt. Azon kívül, hogy egy női hang hangosan kiabált velem, nem sokra emlékszem. Az átkot azóta se sikerült megtörnöm, mert én még egyszer nem megyek annak az izének a közelébe, a megrendelést pedig valaki más teljesítette. De azért kapizsgálod már, miért nem használom ugyan azt az arcot a két munkámban, ugye?

Tekintetbe véve, hogy metamorfmágiámnak köszönhetően két arccal szaladgálok az utcákon, technikailag itt több leírást is meg kéne adnom. Azonban az alteregóm megóvása érdekében csak Vic pofijáról adok leírást.
Ránézésre nem vagyok a világ legnagyobb szívtiprója, de sármosnak mondható arcommal, és ravasz mosolyommal sokakat sikerült már megszédítenem. A szemem színe tényleg mindig más - jobb napjaimon zöld, de a leggyakoribb talán a barna. Nagyon sötétbarna, rövid, enyhén zselézett hajam van, olyan fehér bőrrel, hogy sokan már azelőtt tudják, hogy vámpírszármazék vagyok, mielőtt annyit mondhatnék: "Éhes vagyok". Nem vagyok égimeszelő, de azért a lányok nagy részénél magasabb vagyok. Szeretem a sötétebb színű ruhákat, a póló-farmernadrág a védjegyem, egy könnyű pulóverrel, esetleg napszemüveggel (nem, nem a röhejes amerikai filmekben látott minden oldalról koromfekete napszemüvegről beszélek, de tény, hogy főleg azért hordom, mert a szememet védem a napfénytől.) Nem szeretek edzőterembe járni, de a munkából fakadóan felszedtem pár kiló izmot, főleg a felsőtestemen. Ha a szemembe nézel, a hűséges kiskutyától a halál angyaláig minden pillantást megtalálhatsz a tekintetemben.