James Sirius Potter

"Esküszöm, hogy rosszban sántikálok!"

Nem: Férfi

Kor: 16 év

Vér: Félvér

Születési hely: London, UK

Iskola/ház: Roxfort/Griffendél

Munka: Hivatásos Weasley Varázsvicc Vállalat tesztelő és terjesztő (anyu szerint díler)

Családi állapot: -

Patrónus: Dámszarvas

Pálca: 12 és egynegyed hüvelykes ébenfa, a belsejében sárkányszívizomhúrral

Amit szeretnek bennem

Álhatatos vagyok, a feladás nem az én stílusom, küzdök, amíg csak lehet. Tombol bennem egy olyan intenzív igazságérzet, ami miatt már többször bajba kerültem, de nem fogok a lelkiismeretemnek ellent mondani. Nem rúgok bele a földön fekvőbe, inkább felsegítem. Sokak szerint jó a humorom, szerintem egyenesen zseniális. Szeretek szórakoztatni és szórakozni, ha pedig ez a két halmaz történetesen metszi egymást, akkor kezdődik a falrengető buli. Kedvelem az emberekt, az a legjobb, ha minél többen vannak körülöttem, úgy többet lehet beszélgetni. Imádok ismerkedni, új emberekkel, új dolgokkal, nyitott vagyok a világra. A saját szabályaim szerint élek és ezt száz százalékig betartom. És ha mindez nem egyezik a házirenddel? Nos, feszegetem a határokat, de nem mindig lépem át őket, ha meg mégis, akkor nem nagyon. Viszont tisztelem az igazgatónőt annyira, hogy ne döntsem össze a Roxfortot, meg aztán, imádom ezt a vén kastélyt. Az öreg McGalagonyt is kedvelem, mert van egy stílusa, a „Potter vegyen egy kekszet!” parancs meg egyenesen zseniális. Lojális vagyok a családomhoz, a barátaimhoz és az elveimhez.

Ami zavar bennem másokat

Temperamentumos vagyok, ez sokszor abban nyilvánul meg, hogy előbb lendül a pálcám, minthogy elkezdenék gondolkodni és akkor repülnek a válogatott rontások. Mióta megtanultam nonverbálisan varázsolni, azóta főleg. Kritikusan állok hozzá a szabályokhoz és a saját szájízem szerint szelektálom azokat, ami megint csak nem egy előnyös dolog, ha az ember Prefektus akar lenni. Mondjuk itt jön be az, hogy ki akar Prefi lenni? Kérlek, ne sértegess. Néhanapján kissé nagyobb az egóm, mint ami egészséges volna, hogy ez a túlzott magabiztosságom miatt van-e, vagy mert a vezetéknevem Potter, azt ne kérdezd, még nem jöttem rá én sem. Ha valamit csendben és diszkréten kell intézni, nos, ez esetben nem én vagyok az embered. Ez nem megy nekem.

Életem története

Szösszenetek James Pottertől

Számítanom kellett volna rá, otthon figyelmeztettek erre, de valahogy mégsem éreztem magam jól a bőrömben.
- Ő az?
- Mármint az a Potter? - ilyen és ehhez hasonló beszélgetések zajlottak le a hátam mögött a Roxfortban eltöltött első évem legelején. Ekkor még mindenki úgy ismert, hogy Harry Potter egyik fia, gondolhatod, milyen kellemes érzés volt. Amikor azért vagy híres, mert az apád és mellesleg még jóanyád is az, remek. Ekkor határoztam el, hogy márpedig én itt leteszem a névjegyem, nem maradok örökre Harry Potter fia. Én bizony James Potter leszek. Ezzel bosszantottam magam és Teddyt az első Roxfortba vezető utamon. Szerintem szerencsétlen már komolyan fontolgatta, hogy kidob az ablakon, ami érthető lett volna, de az egyetlen, amiért nem tette, az áldott jó szíve (áááá, dehogy, csak attól tartott, hogy anya kinyírja érte) és a benne buzgó testvéri szeretet (vagy apa nyírja ki). Szóval egyben megérkeztem a Roxfortba, megcsodáltam a kastélyt és átestem a beosztáson. Izgultam? Igen, de nem azért, hogy hová kerülök. Igazából már nem is emlékszem, miért, mert azzal tökéletesen tisztában voltam, hogy én, James Sirius Potter griffendéles leszek. Egy tizedmásodpercig nem volt kérdés. Bezzeg az öcsémnél… katasztrófa. Még most is rémálmodok miatta… ja nem. Szóval leültem a kisszékre, rám akarták tenni a Süveget, de ő út közben úgy döntött, hogy nem, haladjunk és Griffendél. Tudod, amikor még pislogni sincs időd, hát így esett. Aznap este a hálótermünkben kibontottam George bácsi ajándékát, amit előző nap adott oda olyan feltételekkel, hogy csak akkor, ha griffendéles leszek. Nos, teljesítettem a követelést, jöhetett a jutalom. Egy szép nagy doboz trágyagránát. Másnap bűzlött a harmadik emeleten egy folyosó, harmadnapra büntetésben voltam. Szép emlékek.

Hülye vagyok, á, nem is kicsit. Nem hallok a fél fülemre, a másik meg cseng. Pazar, hibátlan, súlyt engem ez a csodálatos élet, biztosan utál. Mi történt? Nos, kaptam egy rivallót, nem ez az első eset, legyintenék is rá, csakhogy rossz helyen bontottam ki. Aha, most már azért körvonalazódik a probléma, igaz? Életem első rivallóját roxforti pályafutásom harmadik napján kaptam, az első pedig ugyebár mindig a legemlékezetesebb, utánozhatatlan. A következő, ami megmaradt, amikor hazaküldtem egy roxforti WC ülőkét Albusnak, már nem is tudom, honnan kaptam az ihletet. Emlékszem, hogy ezzel kapcsolatban apának volt is egy sztorija, hogy amikor ő elsős volt, kapott egy hasonlóan szívhez szóló ajándékot, na ekkor azért elfogott a büszkeség rendesen. Apa értékelte a kreativitásom, persze szigorúan azután, hogy jól leszidott, naná, meg kell mutatni, ki is itthon a férfi. De ez a mostani… Szóval reggel megkaptam a rivallót, saját tapasztalatomból kiindulva nem nyitottam ki, felesleges ezzel terhelni a roxfortosokat. Megtartottam magamnak, de így utólag inkább azt mondom, nyitottam volna ki ott. Az a lángolás ehhez a ciki cunamihoz képest apró lángocska lett volna. De nem, inkább bevonultam egy üres helyiségbe és ott bontottam fel, nos… most itt állok Hisztis Myrtill mosdójában, aminek amúgy egész pöpec az akusztikája, szerintem javaslom majd a kórusnak, hogy gyakoroljanak itt, és hallgatom azt a hangorkánt, amit a rivalló kiad. De a cseresznye a dolgok tetején Myrtill, aki szent céljának tűzte ki, hogy túlüvölti a rivallót. Közlöm, azt nem könnyű. Hjajj… súlyt engem ez a csodás kurva élet…

Az érzés, amikor megkaptam a kapitányi kitűzőt, semmihez sem tudnám hasonlítani. Borzasztóan büszke voltam magamra, hogy én vagyok a harmadik Potter (helyett a negyedik, bár technikailag a harmadik, mindegy) aki viselheti. Most már presztízskérdés, hogy megnyerjük a kupát, mert a vereség okozta szégyent nem tudnám elviselni és ha már itt tartunk, nem is akarom. Borzasztó érzés veszíteni, próbáltam, de nem az én stílusom, szóval ha lehet, akkor kihagynám. Illetve tudod mit? Mégis tudom, mikor voltam ilyen büszke magamra, amikor másodévben bekerültem a csapatba, bár akkor sem bírták ki, hogy ne hasonlítgassanak apához. Mindenki azt várta, hogy fogó leszek, mert ugye Harry Potter az évszázad legfiatalabb fogója volt, ráadásul a nagyapám is fogó volt, majd James Potter hajtó lett. Nem, nem hallasz rosszul, tényleg hajtót mondtam. Nálam tehetségtelenebb fogót még nem hordott hátán a Roxfort, egyszerűen képtelen vagyok azt a kis vacakot követni. Ráadásul unnám is, ha egész meccsen azt kellene lesnem, hajtóként viszont benne lehetek a dolgok sűrűjében, szó szerint. Hajtóként fogok világkupát nyerni, csak figyeld meg.

Nagyon jó, hibátlan, a tömeg rám figyel, így nem maradt más hátra, mint kuncsaftokat szerezni a varázsvicc boltnak. Na nem mintha erre szükség lenne, de az új termékeket be kell mutatni, hadd vegye meg a nép, az újdonság varázsa miatt még a tanárok sem ismerik. Majd megismerik. Ez a csapatnyi ember majd tesz róla.
- Jól van hölgyek és urak! Hadd mutassam be a… fúj, ne már, haver! Szállj ki az orrodból, oké? Igen, te, a lila pulcsiban, aki a könyökéig bányászik. Valaki adjon már szerencsétlennek egy zsepit, köszi! Szóval a mai termékünk egy…
- Potter! - emlékszel, hogy nemrég egy rivallóra panaszkodtam? Kitalálod, hogy szereztem? De ne most agyalj rajta, inkább futás!

Ha tükörbe nézek

Az apám szakasztott mása vagyok, leszámítva a szemüvegét és a sebhelyét. Ezt mindenki megjegyzi, ha kell, ha nem. Az arcberendezésünk szinte ugyanaz, a hollófekete hajunkat egyikünknek sem sikerült még megzaboláznia és tudod mit? Én szívesen kócolom úgy össze, mintha most jöttem volna a pályáról. Hadd lássa mindenki, hogy kviddicsező vagyok. A zöld szemeimben mindig egyfajta huncut fény csillog, ami azt jelzi, James Potter bármikor képes felforgatni a nyugodalmas roxforti napokat. Alkatilag milyen vagyok? Magas, majdnem 180 centi, talán 1 vagy 2 hiányzik hozzá, de mivel 16 évesen még bőven növésben vagyok, hát leszek én még felette is. Nem vagyok egy kigyúrt, csupa izom ember, pont annyira vagyok szálkás, amennyire a kviddics ezt megköveteli tőlem.

Családom

Ugyan ki ne ismerné a nagy Harry Pottert? A varázsvilág hősét? Meg kell mondjam, nem volt és továbbra sem egyszerű egy ilyen apa árnyékában felnőni. Főleg úgy nem, hogyha túl akarsz tenni rajta. Na jó, de miben? Mindenben, ez is világos. Hát sok sikert hozzá. Talán ennek is köszönhető, hogy főleg mostanság, már közel sem olyan jó a viszonyunk, mint amikor még kicsi voltam. Félre ne érts, nem rossz a viszonyunk, csak könnyebben neheztelek rá szinte bármiért, mint mondjuk anyára. Külsőleg tényleg rá hasonlítok, de szeretném azt hinni, hogy jellememben nem Harry Potter kis mása vagyok.

Meg vagyok én áldva, mert az anyámat, Ginevra Pottert is mindenki ismeri. Ugye milyen jó híres szülők gyerekeként felnőni? Remélem érezted az iróniát. Hasonlítok anyámra, legalábbis jellemben, ezt a nagyszüleim mondják mindig. Ha otthon valakinél két pillanat alatt elszakad a cérna, az vagy ő, vagy én. De akkor aztán mindenki imádkozhat. Milyen a viszonyunk? Az anyuci pici fia jelző némi módosítással illik is rám. De ő nem óvott mindentől, hagyta, hadd bontogassam a szárnyaimat.

Imádom őket, még ha nem is vagyunk mindig egy hullámhosszon. Fenébe is, ha van, akikért ölni is képes lennék, azok ők. A családom. A testvéreim, Albus és Lily.

Apróságok

A hajnal illata, ami mindig valami újat hoz.

Egy újabb háború. Eleget hallgattam azokat a történeteket ahhoz, hogy a hátam közepére se kívánjam.

Megnyerni a Világbajnokságot az angol válogatottal és a döntőben MVP-nek lenni.

Kviddics; a roxforti élet előre megfontolt és módszeres felforgatása; új varázsvicc cuccok tesztelése és azok a hosszú órák, amiket ezeknek a kitalálásával George bácsi társaságában töltök; éjjeli felfedezőkörutak; úszás a tóban.

Csak legyél önmagad! Ja és egy kis utóirat. Ha a családommal bajod van, akkor velem van bajod, vili?

Elárulni a családomat.

Ha a szemebe hazudnak. Gyűlölöm. Továbbá zavar az, ha valaki prosztó és ezt még viccesnek is találja. Gáz.

A családom, majd utána a kviddics.

Amik untatnak.

Másodévben hajtóként bekerültem a Griffendél csapatába, ötödévben pedig csapatkapitány lettem.

Sohasem bánok meg semmit, így semmi.

Bezsebeltem minden létező kviddics díjat és megtaláltam álmaim nagy Ő-jét.

Van egy aláírt kvaffom a legutóbbi VB-ről. Bocs, ezzel fel kellett vágnom.