Neville Longbottom

"The thing is, it helps when people stand up to them. It gives everyone hope."

Nem: Férfi

Kor: 39 év

Vér: Aranyvérű

Születési hely: Nagy-Britannia, Longbottom kúria

Iskola/ház: Roxfort - Griffendél, Aurorképző, Tanárképző/Herbológia

Munka: Gyógynövénytan tanár

Családi állapot: Házas

Patrónus: Griff

Pálca: Cseresznye, egyszarvúszőr, 12 hüvelyk

Amit szeretnek bennem

Neville egyszerű lélek, kevés dologhoz ragaszkodik, az elvei sem sarkalatosak. De amikhez igen, az meghatározza az egész életét.
Mindenki úgy ismerte meg, mint a suli egyik legszerencsétlenebb diákja. Ügyetlen, mondhatni kétbalkezes, feledékeny, kissé butácska, csúnyácska, pufók fiú. Mégis mit keres egy ilyen nyuszi az oroszlánok között? Sokan azzal csúfolták, hogy nem is a Griffendélbe való, de még csak a Roxfortba sem. Amibe belefogott, rosszul sült el. A varangyát is állandóan elhagyta, de ez a nefeleddgömbjével is megesett már. Önmagában megtestesítette a rakás szerencsétlenség fogalmát.
Az első éve vége felé mégis olyat tett, amire senki nem számított: beszállt egy verekedésbe Crackkal és Monstroval szemben, később pedig határozottan szembeszállt háztársaival, akiket akkor már ő a barátainak tekintett, még ha fordítva nem is volt így.
Az évek alatt alaposan kikupálódott, magabiztossá vált, oszlopos tagja lett a DS-nek és ragaszkodott ahhoz, hogy Harryék mellett részt vegyen a csatában. Igazán megférfiasodott és noha önbizalma töretlenül megnőtt, mindemellett szerény maradt.
Ma már egy közkedvelt, laza, humoros és jó indulatú tanár, aki előszeretettel mesél az auror éveiről, a világjárásairól, a családjáról, a diákjairól és ha kérdezik, akkor a csatáról is. Mert hírneve az lett, boldog és boldogtalan is ismeri, csak épp nem kérkedik vele. Híres legendás barátságairól, melyek kiállták az évek próbáit és leleményességéről, türelméről. Őt már csak mindenki így szereti.
Legjobb barátai közé sorolja Lunát, Harryt, Hermionét, Ginnyt és Ront is. Azok, akiket a barátainak tart mindennél fontosabbak számára. Bízik benne, hogy ő is joggal van közöttük. Ha valaki bántja, szidalmazza őket, annak nem kegyelmez. Az első igazi megmozdulásai is értük voltak. Jelentős szerepet játszanak abban, hogy Neville igazán a lábára álljon. Ha kellene, akár az életét is feláldozná értük. Ebből kifolyólag önzetlen.
A múltban történtek ellenére képes mosolyogni, az élet apró örömeit értékelni. Az ereje igazán ebben rejlik, ami a személyiségét sem teszi visszataszítóvá.

Ami zavar bennem másokat

Senki nem születik hibátlanul, rá pedig halmozottan igaz volt, mennyire elkerülte a szerencse. A nagyanyja neveltetésének köszönhetően sokáig nem hitte el magáról, hogy ő is lehet remek varázsló, sikeres és lehetnek barátai. A neveltetés olyannyira rányomta a bélyegét szegény fiúra, hogy akkor is vonzotta a bajt, ha levegőt vett. Gondoljunk hát feledékenységére, hogy nem tudott kiállni magáért és folyamatosan elrontott, összetört valamit. Nehezen barátkozó, zárkózott kisfiú volt. Mindez a múlté, hisz igyekszik minden rosszat maga mögött hagyni, de nem mindig sikerül. Talán túlságosan szerény mivolta végett sok minden olyat néz el és tűr el, amit nem kellene, miközben a türelme neki is véges. Nem mindig előny az sem, hogy jólelkű, hisz ezzel magára vállal minél több feladatot, néha annyit, hogy ki sem lát belőle és az sem előnyös a diákjai számára, hogy jó és rossz egyaránt jó jegyeket kap. Nem a társaság lelke, de olyankor mindig hozzátesz valamit a jó hangulat kialakításához. Nagy ritkán rátör a magány, olyankor gondterheltségét sem tudja elrejteni.
Néha nem tud mértékletes lenni, nemet mondani, ami általában megbosszulja magát. Olykor ügyetlen, ami pedig a repüléstant illeti, még mindig borzalmasan tehetségtelen.
Ki nem állhatja, ha édesanyjáról, vagy édesapjáról rossz szót szólnak a közelében. Ilyenkor háttérbe szorul minden gyengesége, és előtör belőle a dúvad. Igen, mintha kicserélnék, nehéz visszafogni, csak azok képesek rá, akik közel állnak a szívéhez.

Életem története

Vajon lesz normális ember abból, akinek az élete nagy része nem áll másból, mint bántásokból, önbizalom rombolásból és tragédiákból?
Tudsz úgy tükörbe nézni nap mint nap, hogy tudod, a szüleid sosem lesznek a szerető szüleid? Hogy nap mint nap csak elzárva látni őket a Mungóban ahová kényszerűen kerültek? Nem hibáztatnád magad, ha az a bizonyos jóslat váltotta ki a borzalmat, amely szólhatott volna rólad? Neville sokat gondolkozik azon, hogy vajon hogy alakult volna, ha Voldemort őt választja ellenfeléül Harry helyett. "A másik kiválasztott." Lehetett volna így is, de az ő szüleinek más sors jutott, mint a halál és az anyai szeretet védelme. Voldemort  választott, semmissé vált, de az ő élete cseppet sem lett könnyebb. A szüleit senki nem hozza ki a Mungóból, sohasem fogja azt hallani senkitől, hogy "szeretlek kisfiam".
Nem választhatod meg a családod, akkor sem, ha nem sok jó származik belőle. A csecsemő az apai nagyszülőkhöz került, ahol szigorú nevelést kapott. Abban a tudatban kellett felnőnie, hogy a szülei elméje nem ép és csak egy házsártos nagyanyára számíthat. Elit körökben követelmény az etikett, annak betartása, a nagyszerű viselkedés és a felmenők. Na és persze a varázserő. Ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Teljesen zizzent bagázsnak tűntek, Algie bácsi gyakran tette próbára a fiút, hátha megmutatkoznak a képességei. Keresztbe tett neki, ahol csak tudott, hátha kivédi. De csupán nyolc évesen mutatkoztak meg a képességei. A nagybátyja kilógatta az ablakon, majd mikor édességgel kínálták, elengedte a fiút. Neville szerencsére nem sérült meg, elpattogott az udvaron, majd kiterült. A rokonok nem tudták eldönteni, örömükben sírjanak-e vagy nevessenek. Soha többet nem került elő az a kifejezés, hogy kvibli, Neville személyiségében azonban mély nyomot hagyott. Csoda hát, ha ilyen rokonok mellett - akik csak akkor büszkék rá, ha valami nagyszerűt tesz - nem volt sem önbizalma és nem is figyelt magára?
Kétbalkezes, kétballábas, feledékeny és ügyetlen dundi fiú lett belőle a roxfortos évekre. A nagybátyjától kapott békát, Trevort is állandóan elhagyta - később mindkettejüknek nagy megkönnyebbülés volt, hogy az állat végül a roxforti tó környékén lelte szabadságát -.
Dadogós kisfiú volt mindig is, akitől ha megkérdezték, "te ki vagy?" úgy felelt, hogy "senki". Mindig mindenkinek elege volt belőle, sokan bántották, de akadtak olyanok, akik segítettek neki. Hermione vette elsőnek pátyolgatása alá, amikor a békát keresték a vonaton első alkalommal. Sok ilyen apró pillanat tette boldoggá az iskolai életét, még ha több rossz jutott ki neki, mint jó. A sok kellemetlenség ami az ügyetlenségéből fakadt, a sok gyakorlás, hogy ne legyen rossz tanuló és ne okozzon csalódást a rokonainak. A sok apróság adott erőt neki és a határtalan bátorsága, amely csak olykor pislákolva mutatkozott meg. Úgy is érezte, hogy igazán semmire sem hivatott, sohasem lesz életcélja és semmiből sem lesz kiemelkedő. Éli a szánalmasan együgyű emberek életét.
A rokoni befolyás és az olykor pozitív visszajelzés meghozta a hatását. Nem nagyanyja utasítására választott tantárgyat, hanem McGalagony bátorítására olyat, amit igazán szeretne. Hasznos akart lenni, legalább azoknak, akik a figyelmükre méltatták. Segítőkészsége utat tört magának, még akkor is, ha nagy akaraterő kellett ahhoz, hogy valakit megszólítson. Sok tárgyból való tehetségtelensége sokszor szomorította el. De amikor a varangydudvával segített.. nagyot fordult a világ vele. Feleszmélt mi érdelkli, különleges növényekkel foglalkozni, segíteni, ismeretekre szert tenni. A fiú akkor jött csak rá, hogy igazán nem tehetségtelen belőle, hacsak nem ront el valamit sutaságával. De egy kis akaraterővel, egy kis önbizalom növeléssel minden megoldható.  Úgy érezte, hogy a vizsgái is egészen elfogadhatóak lettek és már azt is tudta, mit szeretne tenni, segíteni társainak, a jó célt szolgálni..., még ha sokan ezzel szemberöhögték. Ő azonban megrázta magát, hisz úgy érezte, rá a Roxfortban, a DS-ben nagy szükség van. A legreménytelenebb órákban is tartotta társaiban a lelket, habozás nélkül állt ki a védelmükre és állt két lábbal a halálfalók elleni csatába. Hősiességéről ódákat lehetne zengeni, de akkor nem Neville története lenne ez. Tisztességesen fejezte be az iskolát és remekül sikerült vizsgáinak köszönhetően aurortanoncnak állt. Nem kért ő az ismertségből, szerényen mosolygott, ha valaki a tetteit hangoztatta és csak tanult szorgalmasan.
Aztán mikor már a légkör folytogatóvá vált a számára, kiment Amerikába tapasztalatokat gyűjteni. A MACUSA és a Mágiaügyi Minisztérium megbízatásait teljesítette éveken keresztül, amíg odahaza a totális káosz uralkodott el a politika terén. Nem kért ő a köpönyegforgatásból, kétszínűségből, amikor pedig hazatérve azt látta, hogy a háború utáni béke álma teljesen összedőlt, nem kért többé a hivatásából.
Még aurorként nősült meg, de már herbológiai tanulmányait és külföldi kutakodásait folytatta, amikor a fia, Frank is megszületett. Családapaként - immár lánya születése után kétgyerekes szülőként - ugyan egy ideig megbékélt és kompromisszumot kötött magával, hogy minden a helyére került. De nem sokáig tudott nyugton maradni. A Foltozott Üst túlságosan nyüzsgő helynek tűnt ahhoz, hogy igazán az otthonának tekintse, a Longbottom birtokot pedig túlságosan komplikált lett volna felújítani. Akkor kezdett játszani a gondolattal, hogy visszatér a Roxfortba.
A felújított iskolát mindig második otthonának tekintette, így nem volt kérdéses számára, hogy tanárként visszatérjen oda. Mostanra elmondható, hogy az évek és a rutin sokban hozzájárulnak ahhoz, hogy egyre több diákja kedveli meg a tantárgyát és egy szakkörön is gondolkozik. Miután a lányát felvették a Roxfortba, a teljes család oda tette át a székhelyét.

Ha tükörbe nézek

Első ránézésre kissé hórihorgas, de magas férfi, aki ha elkényelmesedik, bizony húzhatja be a hasát. Szeme színe zöld, haja sötétbarna, 188 centi magas. Azonban a külső nem a valóságot szemlélteti, Neville fizikuma többet bír, mint ahogy gondolnák. Masszív, magas tűrésküszöbbel rendelkezik, ha kell, jól bírja a gyűrődést és több erő lakozik benne. Remekül jött ezen képessége neki auror éveiben.
Néha még ma is keresgéli a saját ízlését, hisz sokáig minduntalan nagyanyja ráerőltette göncökben jelent meg, majd inkább másoknak akart megfelelni. Hannah véleménye sokáig számított, olykor most is lemondó sóhajjal teszi vissza a pulcsiját a szekrénybe és helyette inget vesz fel. Pedig ő igen is egy pulcsis pasi.

Családom

Frank Longbottom - Auror és egyben a Főnix rendjének tagjaként nagy becsben tartották hajdanán, amíg az első varázslóháború lezárultát követően Bellatrix Lestrange és egy maroknyi halálfaló meg nem kínozta őt a feleségével együtt, hogy kiszedjék belőlük, mit tudnak Voldemortról. Az átélt fájdalmaknak köszönhetően elmeháborodottá vált és azóta a Szent Mungóban ápolják. Neville gyakran látogatja meg, noha soha semmilyen apa-fia kapcsolat nem alakult ki igazán közöttük.

Alice Longbottom - Aurorként és rendtagként tevékenykedő anyja édesapjához hasonlóan ugyanarra a sorsra jutott, megtébolyult. A valamikor erős és nagyszerű boszorkánynak tartott Alice is csak árnyéka önmagának, ha a fia vagy valamelyik családtagja meglátogatja, igazán fel sem fogja, hogy kicsodák ők. Neville mindenesetre kötelességének érzi mind a mai napig, hogy gyakran meglátogassa, hisz a szülei és szereti őket. Tudja, hogy ez fordítva is így van valahol ott a lelkük legmélyén. Szeretné ezt hinni.

Hannah Longbottom (39) - Ami a házasságát illeti, Hannah Abbott mindig is kiemelt helyet kapott az életében. A gyógynövénytanon eltöltött csoportos órák, ahol mindig őt kapta a párjául, majd végül mindig egymást választották, a háborúban való részvétel és a sok együtt töltött idő összekovácsolt. Neville részéről eleinte csak barát volt, míg a lány számára már egészen korán plátóinak tűnt a kapcsolat. Neville sosem tagadta, hogy Luna egy időben igen csak közel került hozzá és az iskola elvégzése utáni kis rövid affér kettejük között komolyan hozzájárult ahhoz, hogy Hannah és közte elmélyüljön a kapocs. De eleinte kevesebbet fektetett a kapcsolatba, mint a boszorkány. Az amerikai távollét alatt folyamatosan leveleztek, ahányszor pedig hazatért, mindig felforrósították viszonyukat. Neville végül hazatérte után beadta a derekát és megkérte a nő kezét, hamarosan pedig összeházasodtak. Kettejük házasságának a titka a távolság, ami pedig Nev különleges jellemének köszönhető. Mint tudott, szeret olykor egyedül lenni és egy mindig mindenben toppon lévő feleség mellett ezt kissé nehézkes. Szereti a feleségét, tiszteli amiért ő elsajátította a matrónaság minden csínját és bínját, csak hogy a családjával lehessen a Roxfortban. Mindazonáltal nem igazán tud levegőhöz jutni mellette, hisz a nő meghatározza az egész életét, a családjuk alapjait, azt, hogy mit visel, eszik és társai. Ugye, hogy nem olyan jó, ha valaki túlságosan is meghunyászkodó? Aztán persze kész a bál. De Nev számára fontos a család, így mindent ennek rendel alá.

Franklin Longbottom (16) - Elsőszülött gyerek, akire a világon a legbüszkébb. Friss házasok voltak, amikor villámgyorsan útnak indult a trónörökös. Hogy mennyire nem volt a bejelentése sem átlagos, azt gyönyörűen példázza az, hogy Neville épp Japánban igyekezett egy ritka növény nyomára bukkanni, amikor a sürgős levelet kapta immár vagy negyedik hónapjába gördülő feleségétől, hogy áldott állapotban van. Az ifjú sok mindenben hasonlít az apjára mind kitartásban, mind a korai varázserő megmutatkozását illetően - ha nem is azonnal igazította magára a takaróját újszülöttként. De szemmel láthatóak a különbségek, miszerint a fiatalkori pufiság és a kétbalkezesség elkerüli őt. A fiú határozott, tudja mire vállalkozik és ha mostanra kezdenek is megmutatkozni kamaszos lázadozásai, úgy szereti őt, ahogy van. Frank ellenben gyűlöli, ha mindenki apjához hasonlítja és néha emiatt nem olyan felhőtlen a viszonyuk.

Marigold Longbottom (12) - Csúnya lenne azt kimondani, hogy ő a házasságuk megmentésének nagy dobása. Pedig a szülők épp kapcsolatuk mélypontját élték, amikor utolsó kapaszkodóként érkezett a kislány. A felhőtlen viszony tovább tartott, mint számítottak rá, a cseperedő leányzó pedig semmit nem tapasztalt még eddig a házasság omladozásából. Nev imádja őt, szeme fénye és igyekszik is óvni mindentől. Talán ő jobban rá ütött, mint a fia, rengeteg időt töltenek el együtt és előszeretettel mesél neki mindenről, ami csak érdekli.

Apróságok

Mézes forrócsoki illata egy friss könyv társaságában bársonyos édes hawaii rózsával és a borókával.

Egy tébolyodott elsötétült arcú figura, aki rossz döntései miatt jutott oda, ahova.

Megbékélés, megnyugvás. A tükörben valószínűleg magát látná boldogan, az életében elért eredményeit konstatálva, családja társaságában.

Növények gondozása, a lexikális tudás minél nagyobb mértékű elsajátítása, így aztán gyakran látni őt növényekkel vagy egy könyvvel a kezében sétálni, egy kiránduláson jókora hátizsákkal a hátán, miközben élvezi a gyönyörű tájat.

- Hűség
- Őszinteség
- Bátorság
- Szerénység
- Bölcsesség

Nev nem lenne képes soha megbántani úgy másokat, hogy azok kihatással legyenek az életükre.

Képtelen hazudni úgy, hogy azt ne lehessen tetten érni. Képtelen határozottan fellépni és kiállni magáért sokszor.

A család és az imádott növények.

Mások véleménye arról, miként éli az életét.

A gyerekei, az életben elért sikerei.

Talán újraértelmezné kicsit a saját szerepét a családjában.

Növendékek gyűrűjében, miközben egy egész generációt nevel ki a növényismeretből. Sikeres gyerekeket felkészíteni az életre, beleértve a két sajátját is.

RIP Trevor.