Scorpius Malfoy

"Pity is a start, my friend, a foundation on which to build a palace - a palace of love."

Nem: Férfi

Kor: 14 év

Vér: Aranyvérű

Születési hely: Szent Mungo Ispotály, London

Iskola/ház: Roxfort, Mardekár

Munka: Diák

Családi állapot: Bonyolult?

Patrónus: Nincs (ha egyszer lesz, akkor sarkiróka)

Pálca: 10 hüvelyk, erdeifenyő, sárkányszívizomhúr

Amit szeretnek bennem

Kifejezetten kilógok a sorból - legalábbis én így gondolom, de persze másoknak ezt nem kell tudnia - és Mardekáros létemre bátor, intelligens és megértő vagyok. Albus mindig azt mondja nekem, tőlem kedvesebb embert talán még nem is ismert, de persze mindig ráorrolok, hogy ez szerintem egyáltalán nem így van. Végtelenül romantikusnak tartom magam és általában erre az udvarias felemre hagyatkozom, ami miatt igen közkedvelt is lettem a lányok körében. Sokszor központi személyiség vagyok az évfolyamomban, de nem szeretem kihasználni ezt a 'hírnevet'. Mindig is ambiciózus voltam, és ugyan nem szeretem megmutatni a teljes valómat, de azért odateszem magam ahová kell és próbálok saját kútfőből eredményeket szerezni magamnak. Titokzatos és szenvedélyes, de még sok mindenben fel kell fedeznie magát a körülötte lévő világgal együtt.

Ami zavar bennem másokat

Amikor csak tehetem elnyomom magamban, de hihetetlenül bizonytalan és magányos tudok lenni. Volt idő, amikor depresszió mardosott ez miatt, ám Albus kihúzott a gödör aljáról, és talán csak ő volt az egyetlen, aki mindezt megélte velem. Ilyenkor megváltozik kicsit a személyiségem is, elhúzódom az emberektől és komorabb leszek, de mindez általában olyan rövid ideig tart, hogy sokan csak beteszik egy spontán rossz nap kategóriába és megtartják rólam ugyan azt a plátói képet, amit azelőtt is. Hihetetlenül féltékeny típus vagyok még egyébként.
Amúgy biztos vannak még negatív tulajdonságaim, de nem szeretném őket felszínre hozni, vagy még éppen csak nem tapasztaltam ki, mert fiatalságomhoz illőn kevés élettapasztalattal rendelkezem, és még csak most vetem bele magam igazán, így hogy kamaszkorom kezdetét venné. A pubertáskor is mondható egy negatívumnak amúgy, nem?

Életem története

A nevem Scorpius Hyperion Malfoy. 2006-ban születtem egy hideg téli napon, február 2. napján. Apám Draco Lucius Malfoy, anyám pedig Astoria Malfoy (née Greengrass), mindketten neves aranyvérű varázslócsalád gyermekei. Ugyan nem sokat meséltek nekem a családjaink múltjáról, de persze hallani ezt azt, összesúgnak a hátunk mögött és amikor kisebb koromban, egyedül maradtam Lucius nagyapámmal, akkor ő próbált más irányba terelni, próbálta elmondani, milyen volt az élet évekkel ezelőtt, amikor egy Sötét Nagyúr nevezetű varázsló uralta a világunkat. Azt hiszem nagyrészt ez miatt húzott szét a családunk, hiszen anyám mindig próbált úgy nevelni engem, hogy elfogadjam a világot azokkal a dolgokkal, amik abba benne vannak, és ahogyan benne léteznek. A nagyszüleimnek természetesen nem tetszett, hogy nem tökéletes aranyifjúnak nevelnek ki, mint ahogy az apámat, így azóta is úgy gondolják és sokszor szóvá is teszik, hogy jobb feleség, méltóbb feleségre lett volna szüksége neki.
Nehéz és magányos gyermekkorom volt, a Malfoy-kúriába zárva éltem mindennapjaim. Nem tudom biztosra még a mai napig sem, hogy ennyire féltettek vagy csak nem akarták, hogy a világban történő dolgok a tudomásomra jussanak... nem tudom, de mondhatom, szörnyű volt. Magán tanárok és anyám taníttatása lengte körül mindennapjaim, szinte csak felnőttekkel érintkeztem és ezért már akkor másként viselkedtem mint más gyermekek. A fantáziámnak is gátat szabtak, de ebből csak egyetlen menekülési utam volt, a könyvtárunk. Az évek során szinte minden egyes könyvet elolvastam, tanultam a világ dolgairól, a különböző szakmákról, ismeretekről, a varázslóháborúkról. Mindezekben leltem némi vigaszt, és igyekeztem nem magamba sorvadni, de hiába is titkolnám el, mindez óriási kihatással volt a fejlődésemre, a személyiségemre.
2017-ben azonban egy apró reményszikra pattant fel amikor megérkezett az első Roxforti levelem. Akkor váltam igazán eggyé a varázsvilággal, ekkor ismertem meg a felszabadultság érzését és az emberek furcsa tekintetét. Szüleim aggódva kísértek ki első nagy utamra a King's Cross pályaudvarhoz, de végül felszálltam a vonatra és elkezdődött az igazi életem, a saját életem. Ekkor ismertem meg Albus Pottert, aki a mai napig meghatározó személyiség az aprócskának tűnő életemben. Ekkor láttam meg először Rose Granger-Weasley-t is, a csinos, mindenkinél okosabb lányt, akibe azt hiszem azonnal beleszerettem. Csak kár, hogy a mai napig viszonzatlanul. De nem csüggedek, halálian romantikus és kitartó tudok lenni!
Sokáig nem értettem az emberek gúnyolódását, vészes tekinteteit, de később rájöttem, hogy ettől akartak engem megóvni a szüleim annyi éven át. Rossz érzés volt, hogy sokan azt gondolják rólam a gonosz szült, még annak ellenére is, hogy 100%-ban apám mása voltam. Ez miatt fordultam kicsit magamban először és talán ezt volt az, ami összekötött Albusszal egy életre, hiszen ő is különc volt itt, ő is másként került ebbe a házba.
Ahogy telt múlt az idő egyre inkább csendesedni kezdett a körülöttem lévő csacsogás. Második évemre egész jól beilleszkedtem, tanulmányi eredményeim kiemelkedőek voltak és csak ez hajtott előre. Több barátom lett, a lányok is összekuncogtak már a hátam mögött, de engem igazán akkor is csak Albus kötött még az évfolyamomhoz. Mindent vele csináltam, mindent együtt tanultunk meg. Azóta is ugyan ezt érzem, igaz már kezdünk felnőni és mindketten keressük a saját utunkat, de ez engem nem gátol meg abban a szeretetben, barátságban, amit tudok nyújtani, ami tőlem telhető.
A feszültség viszont ami a családomat lengi körül egyre csak nagyobb és nagyobb lesz, és a bennem rejtőző érzelmek ezzel kapcsolatban már nem sokáig maradnak elfojtásban. Tudom, hogy van valami amire úgy érzem fel kellene készülnöm, de ameddig a Roxfort falai magukba zárnak, erre nincs lehetőségem. Viszont remélem, bármi rossz is történik, Albus mellettem fog állni és együtt, majd ezt is átvészeljük, mint ahogyan az elmúlt éveket is...

Ha tükörbe nézek

Nagyjából 165 cm magas vagyok, de még növésben. Vékony, nyurga testalkatom, rossz fizikumom nem emel ki a legjobb pasik kategóriába azt hiszem. Szőke hajam színét apám családjától örököltem, de a szemem színe is az övé, szürkéskéken csillan meg a világosban. Mimikám nem túl jó, és nehéz az arcomról olvasni, szemeimbe nézve sem lehet eldönteni, hogy mit gondolok valójában. Tejfehér bőröm jól kiemeli arcom beesettségét, de mindennek ellenére mégsem mondanám magam rosszképűnek, sármos mosolyom csábító is tud lenni. Akik ismerték apámat fiatalkorában, szinte mind azt mondják, kiköpött mása vagyok. Stílusom egyszerű, de általában elegáns. Mindig új és finoman hajtogatott ruhák állnak szekrényemben anyám jóvoltából. Többnyire a Roxfortos egyenruhát viselem, mert kényelmesnek tartom és szeretem a színét, ízlését.

Családom

Draco Malfoy, aranyvérű varázsló. Az apám. Mindig jól bánt velem, mindig kiállt a döntéseim mellett - egyedül abban nem értünk egyet, hogy Albus a barátom -. Ugyan keveset tudok a múltjáról és a fiatalkoráról mert hiába kérdezem, erről sosem beszél igazán, de tudom, hogy úgy nevelt engem, ahogyan azt szerette volna, hogy a nagyszüleim őt neveljék. Lucius és Narcissa azt hiszem sosem voltak igazán a nagyszüleim, arra emlékszem még kiskoromból, hogy akárhány alkalommal náluk jártunk, mindig kiabálás volt a vége a csevejnek. Tudom, az apám mindenben kiállna mellettem és remélem, ez örökre így is marad majd.

Astoria Malfoy (née Greengrass), aranyvérű boszorkány, akit a nagyszüleim sosem fogadtak el igazán. Nagy reményeket fűztek hozzá ám amikor kiderült, hogy nem azokra az elvekre nevel engem, amire szerintük kellene, eltávolodtak egymástól. Az ő családjáról nem tudok valami sokat - gondolom észrevetted, azért a titkok nem lettek tabuk az évek során -, de mindig jó anya és értékelem az elveit, a tanításait. Úgy gondolom apámmal egyetértenek, a maguk módján szeretik is egymást. Bár az utóbbi időben kicsit feszültebb a légkör.

Albus Potter, az első pillanattól kezdve tudtam, hogy ránk nagy jövő vár és ez akkor be is bizonyosodott amikor Te is a Mardekár házba kerültél. Nehezen találtuk meg mindketten a helyünket az iskolában, de már negyedévben járunk, szinte uraljuk a folyosókat a lábunk alatt - lehet, ezt csak én látom így, de nem baj! -. Szeretném, ha a világ többi részét is veled fedezhetném fel és örökre magamhoz láncolhatnálak, még akkor is, ha az apám kifejezetten ellenzi ezt a barátságot. Ő nincs itt velünk a Roxfortban, kit érdekel, nem igaz?

Apróságok

Új könyv, eső, alma és fahéj

Elveszítem szeretteimet, szüleimet, Albust

Jelenleg - iskolaelsőként befejezni a Roxfortot, miközben az egész családom büszkén és egyöntetűen ott áll mellettem, békében és boldogságban

Társasági ember vagyok, így szeretem a figyelmet, szeretek beszélgetni, ismerkedni; történelmi könyvek a kedvenceim, de sok más téma is érdekel a mugli világból is egyaránt.  

90%-ban spontán vagyok, de minden mást is csak a józan ész határain belül teszek.

Akkor sem hagynám magára Albust, ha apám azzal fenyegetne meg, hogy elvisz a Roxfortból ez miatt.

A családom széthúzása; apám fenntartásai; hogy tudom, nem őszinték velem; és hogy sokan kinéznek a kilétem miatt.

Albus barátsága.

Saját magam problémái, amikkel a sor legvégén nézek szembe, már ha egyáltalán ez megtörténik - körülbelül akkor, ha pl Albus rávilágít.

Tanulmányi eredményem, de minden másban bizonytalan vagyok és nem sorolnám ide.

Anyám betegségét - a vérátkot amiről még nem tudok amúgy - megszüntetném.

Család, feleség - lehetőleg Rose Granger-Weasley, haha, csak szeretném!-, gyerekek, ház, jó munka és persze Albus.

-