Albus P. Potter

A tanárok az eszemet és kitartó szorgalmat szeretik, ami példaértékű is. Na, meg persze... Jamesnél, sokkal kevesebb bajt okozok számukra.
A haverok szerint: "Van benned spiritusz..." "Vág az eszed, mint a penge" "... nem is hasonlítasz az Apádra"  "... nem is hasonlítasz a bátyádra"
Anyám a lelkemet avagy a hatalmas jótét szívemet szereti a legjobban.
Mit is válaszoljak erre a kérdésre? Ha azt mondom,hmm... Hogy szeretem magam az túl egoistának tűnik ugye? Tehát így nem állítanám azt, hogy szeretem magam, de elfogadom a helyzetemet adottságaimat és főképpen a belső értékeimet, amikre most már nagy hatást gyakorolnak az iskolai tényezők, mint a barátok, az ellenségek és iskolai hatalmi per befolyási szerepkörök iránti versengések.

Mardekáros diáktársakat ép az zavarja, hogy POTTER vagyok. Jó ezt halkabban kellett volna kijelentem, de így van. Itt egy másik példa is a kuzinjaim egy jelentős része megbotránkozik azon a tényen, hogy Mardekáros vagyok. Házvezető tanárom szerint, lehetnék egy kicsivel jobb átváltoztatástanból. Hát, hogyne minden professzor elvárja, hogy nála legyek a legjobb. Jamest zavarja, hogy nem fogadom meg az ostoba tanácsait. Anno Rita Vitrolt és olvasóit irritálta, hogy nem vagyok elég hírcsináló "rosszcsont srác". Apát nyomasztja, hogy egyszer "eltévelygek"...
Hát, most már remélem érted tán, hogy sok a hibám és tudok is róluk. Sok elvárás elé állítanak. Ne legyek Potter, ne legyek Mardekáros, legyek hírkeltő celeb vagy szófogadó kisöcs. Végül az útját megtaláló Albus Perselus Potter.
Mennyi döntés elé állítanak? Vajon megfelelően tudom-e őket majd teljesíteni?  Szeretnék mindenhol maximumot nyújtani. A családom felé az iskola felé, de ez több részre szakít. Nehéz dönteni, kit bántok meg, kit sértek meg a tetteimmel. Mire fordítsak több figyelmet?
Mi zavar engem legjobban? Ez a helyzet. Egyszerűen  az élet. Látod az életem sok színű fonalait, amiket egybe kellene szőnöm egy csodás falikárpittá és a végén kitenni díszként a falra. Az összegabalyodott szálakat leginkább most elvágnám, de így tönkre tenném a hibátlan művet talán végleg... és örökre.

Drága, Édesanyám!

Köszönöm neked a reggeli leveledet, melyben megemlékeztettél arról a számodra csodás eseményről, hogy világra hoztál engem ezen a napon. Születésem történetét így olvasva is a te hangodon hallom, ahogy az iskolába kerülésem előtti években mesélted el. Most mégis úgy érzem, bár meg se születtem volna. Bocsáss meg, ezért a kijelentésért, tudom boldognak akarsz látni, ahogy minden rendes anya. A mai nap még inkább távol vagyok a Mardekáros társalgótól, vagy más közösségi helyektől, mint általában. Minden kuzinom elkapott egy ölelésre, melyet szikrázó szemek tekintette követett végig. Hogy tud ennyire orrolni egy másik ember az embertársára? Annyiszor fogom a fejemet  az ilyen kényes helyzetekben, tényleg helyes volt-e Süveg döntése? Vajon tényleg büszkék vagytok arra, hogy ott vagyok, ahol vagyok? Tanulmányaimra sosem panaszkodtok sem a baráti-köröm megválasztására, amit egyesek mégis megkritizálnak és megkérdőjeleznek, mint Ronnie is, aki ki nem állhatja Scorpot. Ti hagytok élni, amit ezer öleléssel és köszönettel sem tudnék meghálálni. Talán mégse volt olyan rossz a mai napom, mint ahogy leírom, mivel volt jó pár öröm is. Ronnieval reggelinél most igazán el tudtam újra beszélgetni. Egyre jobban eltávolodtunk az iskolai évek során egymástól és még mindig fáj az, hogy nem a régi barátját, játszótársát és unokatestvérét látja, mint annyi évvel ezelőtt. Nem tudom melyik a rosszabb, hogy ő tart távolságot vagy az amit én teszek Jamesszel, aki felettem akarja a nagy testvért játszani. Nem gondolkodik és nem látja a helyzetemet tisztán. Tönkreteszi az így is törékeny kapcsolatomat a háztársaimmal. Anya, ne hidd, hogy szeretem őt, de kérlek, utasítsd rendre ez ügyben. Már nem vagyok 10 éves, hogy őrködjön felettem. Távolról is szerethet engem.
Vissza térve Ronniera meglehet, hogy egyformán makacsok és önállóak vagyunk, hogy az elmúlt időszakban annyit változtunk, hogy összeférhetetlenek lettünk. Néha jobb lenne visszatérni a játszószőnyegre, ahol kockákkal játék várat és tornyot építettünk.
Képzeld el, már nem kell James baglyát használnom, de úgyis észre vetted már, hisz a levelet a baglyom vitte  el neked. Longbottom Professzortól (olyan fura még mindig a hivatalos iskolai megszólítása) szóval Neville bától kaptam egy baglyot. Nalla a neve. Remélem, nem téved el. Kicsit esetlenül szállt le az asztalomra éppen most, hogy csemegét kérjen tőlem. Igen, anya, megköszöntem neki az ajándékot.
A legutóbb Jamestől úgy kellett kikönyörögnöm a baglyát, hogy ne az egyik iskolait használjam, hogy írhassak neked.
Hystorius még mindig nem tért vissza hozzám. Ilyen hosszú egérvadászaton még nem volt, de mentőakciót tervezek és megkeresem őt. Scorppal együtt tuti megtaláljuk. Egyébként szeretném elhívni a nyáron Scorpiust hozzánk, de ha Mr. Malfoy nem engedi esetleg el, akkor mehetnénk közösen az Abszol Útra mi négyen.
Amíg el nem felejtem, Neville bá üzeni, hogy ölel téged és Lilyt is.

Lassan elkezdődik az évvégi beadandók sorra, ha véletlenül ki hagynék egy levelet. Ne aggódj értem! Majd szeretnék az évfolyam kiválóságai között lenni. Tudom, most már nem lehetek évfolyam első. Sejtem, örülnél apával, ha ötödikesként ott díszelegne rajtam a prefektusi jelvény igaz az még addig van egy negyedik osztály is. Jövőre negyedikesként versenybe szállok az évfolyamelsői címért. Igen, anya, tudom mit gondolsz. Nagyra vágyó célokat tűztem ki, és jövőre már itt lesz Lily is, akit pátyolgatni kellene nekem is, de tudom talpraesett és megold mindent majd ő is, ahogy James és én is.
Mind felnövünk és kirepülünk a szárnyaid alól, anya, de szükségünk lesz mindig rád. Ne hidd, hogy nem leszel fontos nekünk, hisz te vagy a mi édesanyánk. Miattad élünk és vagyunk a világon és ezt köszönöm neked.

Szeretettel ölel:

                    Fiad, Albus
Kelt: Roxfort, 2018. május 13.

Azt mondják inkább vagyok Potter, mint Weasley egyes "hozzáértő" személyek. Nincs vörös hajam, apám sötét hajszínét örököltem, hisz az övé  a domináns hajszín gén vagy mi. Ugyanígy szemeim is apámé és Lily megboldogult nagyanyám zöld szemei.
Bár, anyám arcvonásait véli látni Molly mama, aki szerint inkább hasonlítok az ő fivérére Fabian Prewettre, néhai nagy-nagybácsikámra.

Azokat a kinyúlt pulcsikat, ingeket és nadrágokat használt ruhákat hordom, miket Teddy, James vagy valamelyik Weasley unokatesóm is kinőtt már az évek során. Legnagyobb örömre talárból mindig újat kapok szüleimtől...