The king of thorns and insults – Mars Thornley

Mars nem egy egyszerű eset, de mindenki legnagyobb meglepetésére, akad egy-kettő pozitív tulajdonsága is. Ugyan első pillantásra modortalan seggfejnek tűnhet… és valljuk be, második pillantásra is… de erős igazságérzete van, és hisz abban, hogy mindenki egyenlő („legalábbis addig, amíg egyenlőtlennek nem bizonyul”). A tiszta vér megszállottjait szánalmasnak tartja, és szerinte a varázslótársadalom igazságtalanul bánik a mugli szülésűekkel és magukkal a muglikkal is. E tekintetben elég szenvedélyes, és ha van három szabad órád, szívesen kifejti neked a nézeteit. A jövőben politikai karriert képzel el magának, hogy szabadon terjeszthesse a fent említett nézeteket.
Megvan a magához való esze (amit szeret is hangoztatni). Fotógrafikus memóriával született, emiatt a legtöbb információt játszi könnyedséggel jegyzi meg, és a tanulmányaiban minimális erőbefektetéssel is átlag fölötti eredményeket tud elérni. Így a szabadidejében arra koncentrálhat, ami igazán fontos: lejáratni a vér szerinti apját, megdönteni a létező rendszert és aranyos kutyákat simogatni.
Kifejezetten törődő tud lenni – amennyiben állatokról van szó. Nem néznéd ki belőle, de az a típus, aki, ha meghall egy macskát nyivákolni, akkor boldogan visszanyávog neki. „Aljas rágalom! Az a kínos eset az animágussal meg sem történt. Nincsen bizonyítékod!”
Nem sokakat enged közel magához, de ha egyszer elnyerted a bizalmát, akkor hűséges és a végletekig kitart melletted. (Ugyanakkor számíts arra is, hogy hajnali háromkor felver a legszebb álmodból, és közli, hogy a Tiltott Rengetegben fogtok túrázni, mert látott egy fura madarat a fák között, ami lehet, hogy egy főnix volt, és muszáj megnéznetek.)

Ahhoz képest, hogy mélyszegénységben, muglik között nevelkedett, van olyan nagypofájú, mint a leggazdagabb arisztokrata varázsnáci. A legtöbb évfolyamtársa valószínűleg első látásra el is könyveli őt pöffeszkedő aranyvérű csemetének, amolyan tipikus mardekáros rohadéknak, főleg, ha nem gondol bele, hogy a Thornley név feltűnően hiányzik a vérmániákusok jegyzékekből. Mars egyébként nem rejtegeti a származását, sőt, ha alkalma nyílik rá, szívesen az orrod alá dörgöli, hogy: „tizenegy évnyi előnyöd volt, és mégis bukásra állsz bájitaltanból”.
Még ha igaza is van, olyan lekezelő pökhendiséggel tudja előadni magát, hogy attól még a legjámborabb hugrabugosnak is kinyílik a bicska a zsebében. A szarkazmus és cinizmus koronázatlan királya, ha az őszinte gondolataira vagy kíváncsi, azt három-négytonnányi irónia mélyéről kell valahogy kibányásznod. Sok sikert hozzá! (Szükséged lesz rá.)
Mars szilárd meggyőződése, hogy akármilyen szobába sétál is be, onnantól kezdve ő a legokosabb a helyiségben. „Most mit szerénykedjek? Játsszam el, hogy én is ostoba vagyok, csak azért, hogy mások nyugodtan dagonyázhassanak a saját ostobaságukban?” Bár senki nem vádolhatja Marsot azzal, hogy buta lenne, de ha egyszer méltó ellenfelére akad, és elbízza magát, akkor könnyedén pofára eshet.
Egy távolságtartó jégcsap, aki zéró erőfeszítést tesz azért, hogy megkedveltesse magát a kortársaival. „Nem leszünk legjobb barátok. Valószínűleg – már meg ne sértődj -, egyáltalán nem érdekelsz, legfeljebb akkor, ha elállod az utamat a folyosón. Mindkettőnknek megvan a saját élete, nem kell, hogy ennek a kettőnek közös halmaza legyen.” Azért nem teljesen aszociális, de kevesen akadnak, akik sokáig tolerálnák az alig burkolt sértéseit, és akiket a nagyságos Mars is érdemesnek tart a figyelmére.

előtörténet

külső