Dax Jericho Cortez

"No risk it, no biscuit!"

Nem: Férfi

Kor: 16 év

Vér: Félvér

Születési hely: Egyesült Államok, Kalifornia, Los Angeles

Iskola/ház: Ilvermorny/Thunderbird, majd Roxfort/Mardekár

Munka: Szép szó, még ízlelgetem...

Családi állapot: Szingli

Patrónus: Sivatagi róka

Pálca: 13 hüvelykes akácfa egyszarvúszőrrel. Egy hisztis dög, ahogy van.

Amit szeretnek bennem

Kitartó vagyok, nem szeretem feladni, ha másért nem is, hát a francba, nem tesz jót az egómnak. Elfogadó vagyok másokkal szemben, ha másért nem is, mert más magánügye a lőtéri kóbor tesztrált sem érdekli, nem még engem. Tudok titkot tartani, fű, de mennyi titkot megtartok én magamnak. Csak néha az alkalomra várok, hogy mikor adhatom tovább a megfelelő jutalomért. Azt a számító hétszentségit! Amúgy jó arc vagyok, szeretek haverkodni, bratyizni, meg dumálgatni, szeretem mások társaságát, de képes vagyok a magánszféra tiszteletben tartására. Ritkaság a mai rohanó világunkban az ilyen. Egész megértő vagyok, ha megeröltetem magam és a humorom is tűrhető. Nem tudom mennyire jó tulajdonság, de borzasztóan kamuzok.

Ami zavar bennem másokat

Számító vagyok, de tényleg, meg önző is. Elsősorban azt nézem, hogy nekem mi a jó. Rettenetesen bosszúálló vagyok és ha már csinálom, na annak visszhangja van. Kekeckedő, de tényleg. Ha van valami kis dolog, amibe bele lehet állni, hát helló, a nevem Dax Cortez és ez itt a Beleálló show. Nem vagyok a tapintatosság mintapéldánya, ha valami nem tetszik, akkor azt kíméletlenül a képedbe vágom, ha kell, ha nem. Túl sokat dumálok. Tényleg, képtelen vagyok befogni és tudod mit? Nem is akarom. Állandóan parodizálom a britek akcentusát. Haver, minek köpködtök? Türelmetlen vagyok, nem bírok megülni a seggemen egy óránál tovább, különben becsavarodok.

Életem története

Szóval itt állok az Ilvermornyban, hű de régen vártam már erre, hogy ide betehessem a lábam. Ez a világ legjobb varázslósulija, akárki akármit mond, ez cáfolhatatlan tény. Mindjárt megtörténik, én jövök és kiválasztanak. De hová? Nagy dicsőség lenne a Horned Serpentbe tartozni, de elég vagyok én hozzájuk? Oda aztán kell gógyi és nem vagyok benne biztos, hogy nekem elég van belőle. Nézem a szobrokat, már úgy izzad a tenyerem, hogy lassan kész kis óceán lesz benne. Gyerünk már, gyerünk! Mozduljatok már, nem akarok itt ácsorogni egész álló nap, az mekkora ciki lenne? A Horned Serpent kristálya néma marad, ezzel ítéletet is mond a fejemre. Hát kispajtás, te bizony nem az eszeddel leszel nagy, oké, pánikra semmi ok, apu sem került be ide. Nem meglepően a Pukwudgie sem mozdul, nem is számítottam rá. Bennem aztán nincs meg ennek a háznak a fő ismérve, így csalódás sem ér. Az lett volna a nagy szám, ha ide kerülök, a fater fogná is a hasát a röhögéstől rendesen. Na nem azért, mert gáz lenne, hanem mert jellemidegen, legalábbis tőlem. Nagy dolog. Viszont annál meglepőbb, hogy a Thunderbird szárnycsapkodása mellett hallom a Wampus üvöltését. Két ház! Te jó ég, faternak csak egy sikerült, nekem meg kettő! Na ácsi, akkor én most két szék közé ültem?! Ááááá, most mi lesz?! Mit is mondott az a vénség, aki idekísért? Ha több ház van tart méltónak, akkor fejre kell állnom? Of corpse, not... Koncentrálj, Dax! Tehát nekem kell választanom. Jó, ez menni fog, akkor megyek a Wampusba, apa is odajárt. Állj! Tényleg oda akarok menni? Nem róla van szó, hanem rólam, ez az én utam és az én választásom. Wampus, vagy Thunderbird? A válasz valahol az elmém legmélyén jelenik meg először, majd kimondom.
- A választásom a Thunderbird!

***

Apu és én, avagy honnan van a nevem.
- Szóval?
- Először Adolfnak akartalak nevezni.
- Te Hitler után akartad elnevezni a fiadat?! - most mondd, hogy nem jogos a kiakadásom, erről az őskövületről most derült ki, hogy kissé náci…
- Dehogy, csak tetszett a csengése. - jó, mégse fasiszta, cool. - Aztán jött a gondolat, hogy Anakin legyél.
- Mármint Skywalker? - Anakin Cortez… hmm… nem rossz.
- De rájöttem, hogy az Aramis jobban bejön.
- Mi a pék bajod volt az Athosszal meg a Porthosszal? - igen, érdekelnek a részletek.
- Az én ízlésemnek túl francia… - védhető az álláspontja. - Aztán jött a Dick.
- Fasza.
- Na pont ezért nem… és amúgy is. Hogy beszélsz? - némá, kiszólt a gödörből a luk!
- Ahogy szeretett apukámtól tanultam.
- Ha egyszer elkaplak!
- Of corpse!
- GYERE IDE!

***

Haaaaaa, nem repesek az örömtől, hogy itt vagyok. Gondolhatod mennyire akarok egy huszadrangú suliba járni, de ha ez van, hát ez van. Meg egyébkéntis, milyen gáz már ez az egyenruha? Valaki mentsen ki innen, vissza az Ilvermornyba! Utálom, hogy az öregemet ide paterolták Angliába és azt is utálom, hogy belementem ebbe a hülye csereprogramba. Hogyan vett rá erre? Itt állok egy fene nagy teremnyi angol előtt egy rakás betoji kis töki és tökina között, hogy végre leülhessek az egyik ház asztalához. Amikor az Ilvermornyban osztottak be, akkor rettenetesen izgultam, de most? Ilyen undorító fapofát faragni lehet, amíg a sok zsebromboló cidrizik. Pazar, megint kezdhetem elölről a beilleszkedést, ráadásul bárhová kerülök most, ott már egy összeszokott gárda vár majd rám. Túl egyszerű volt eddig a dolgom az életben, már voltak kiépített barátságaim, hát az Élet nevű undorító féreg most elém dobta a Roxfort nevű sziklát, hogy evickéljek át ezen a problémán is. Velem aztán nem csesz ki, lehúzom a két évemet és úgy porolok vissza az Ilvermornyba a végzős évemre, hogy bottal üthetik a nyomomat. De addig is szórakozzunk, ha már itt vagyunk. Itt én vagyok a cuki amerikai fiúka, akit a csajok szeretnek. Vagy a büdös paraszt jenki, kinek vérmérséklete szerint. Amúgy nem is olyan rossz ez a hely, igazából elég szép, meg bazi nagy, de egyelőre nincs meg a varázsa.
Azért remélem, hogy egyik tacskó sem tetves, mert azt biztosan kinyírom. A természetes sármom szerves része a hajam és ha az nincs, az bizony levon az értékből.
- Cortez, Dax Jericho! - szomorodjon meg, amelyik a sárga asztalnál elkezdett vihorászni. Kisapám, ha megtalállak, márpedig erre mérget vehetsz, akkor megtanítom az illemet. De addig is leteszem a hátsóm erre a pofás ülőkére, na ezt nem az én segg méretemre tervezték, majd a fejembe nyomják a kalapot, ami megszólal. Elnézést, mit csinál? Haluzom ezeket a hangokat mi?
- Mardekár! - majd már le is kapják rólam a kalpagot, én meg megpróbálom belőni, hová osztott a sityak. Zöldek? Én kék akartam lenni, vagy az a menő oroszlán. Ja, hát semmit sem tudok az itteni házakról, nagy kaland, majd belerázódok. Na gyerünk, Dax, csak lazán!

***

Az első két hetem a Roxfortban valahol a baromi király és a kénköves pokol közötti skálán mozgott egészen eddig. Mármint ez a hely nagyon király, az a rengeteg titkos folyosó, meg varázscucc, kész játszótér, de könyörgöm, hát ez egy rohadt útvesztő! És én még azt hittem, hogy az Ilvermornyban lehet eltévedni, meg a francokat. Az Ilvermorny a Roxforthoz képest egyenes út. Három rohadt napomba telt, mire képes voltam egyedül eltalálni a klubig. Háromba! Szerencsétlen Batman – igen, ez a macskám neve, egy magnix képregényből van vili? És fekete, már a macsek. - egy hétig elpárolgott, mert ez a dög egyrészt még mindig nem bocsátotta meg, hogy iderángattam magammal, másfelől pedig az irányérzéke a macskának nulla. Ráadásul megagyalta egy bagoly. Ja, hát totál használhatatlan szegényem, de a nagyanyámtól kaptam és te mernél nemet mondani egy salemi boszorkánynak? Na ugye!
Szóval második hete aszalódtam itt, mikor eljött a kviddicsválogatás ideje. Hát ezt nem hagyhattam ki. Nos, rólam azt kell tudni, hogy egész pofás kis hajtó vagyok és másodikosként bekerültem a Thunderbird csapatába. Vicces volt az első meccsem, mert annyira beleéltem magam, hogy lefejeltem a gólkarikát fene nagy igyekezetemben. Nem akartam lemaradni a többiektől, mert egyrészt baromi jó buli volt, másrészt bizonyítani akartam, hogy egy másodikos is lehet tényező a csapatban. Pofátlanság cserediákként jelentkezni? Lehet, de én mardekáros hajtó akarok lenni!

***

- Eldöntötted már? - téli szünet, fater meg a nyakamon ugrál már hetek óta. A tanáraimmal együtt. Kezd belőlük nagyon elegem lenni.
- Nem.
- Pedig most már ideje lesz.
- Tudom! - mordulok fel egy diós kosárral a számban. - Figyelj, ez nem olyan egyszerű, mint ahogy azt gondolod, oké? Egész megszoktam a helyet, ráadásul a csapatot sem akarom faképnél hagyni.
- Másfél éve még menekültél volna vissza az Ilvermornyba. - röhög fel az öregem én meg elfintorodok.
- Most is hiányzik, de tetszik itt. A Roxfort szuper hely, én meg egy mázlista töki vagyok, amiért két ilyen suliba járhatok.
- A záróvizsgákat leteheted az Ilvermornyban is.
- Tudom…
- Szóval?
- Nem tudom...

Ha tükörbe nézek

Szerintem az lesz a legjobb, ha már előre tisztázom, pocsék vagyok ebben. Hogy nézek ki? Először is ember vagyok, most megleptelek, mi? Ráadásul egy ember férfi. Hümm… Nézzük, alkatilag elég szálkásnak mondanám magam, bár a karácsonyi zabálások folyamán feljön az a felesleg, ha kell, ha nem. Általában a kutyának nincs rá szüksége. Testsúly? Kiváló kérdés, szerintem ráállok a lábadra és akkor kiderül, oké? Naaa, ne kéresd magad, nem harap a bácsi. Gyere ide!
Testmagasságom olyan 182 centi környékén van, hál égnek nagyobbra nőttem, mint az öregem. Jó, nála egy házimanó is magasabb, ez tény. A hajam színe vörös...-es? Vörösesbarna mondjuk, fogjuk rá. A nagymamámnak van erre egy jó szava, de ha belepurcanok sem fog eszembe jutni. A szemszínem zöld. Ezt tutira biztos, szinte mérget mernék rá inni. Szinte. Az arcberendezésem kisfiús, természetes sárm, de szokásom borotválkozni. Igen, nekem már azt sem árt néha, nagy kaland. Ja, el ne felejtsem. Ugye említettem, hogy megfejeltem másodikos koromban egy póznát? Na, a bal szemöldököm végében van egy rézsútos heg. Nem nagy és ha nem mászol a képembe (vagy én a tiedbe), akkor hiába bámulod. Nem fogod észrevenni. Az én kedvenc (egyetlen) harci sérülésem.

Ruházkodás szempontjából egyszerű vagyok, mint egy faék. Ha egyenruha kell, akkor egyenruha, ha nem, akkor magnix szerkó. Egyesek ettől a falra másznak, nekem a kedvenc öltözékem. Meg a kedvenc Thunderbird logós pulcsimtól.

Családom

Neve: Fater. Születési idő: Időszámításunk előtt 4000. Viccelek. A kedvenc őskövületem becsületes neve Richard Cortez és még csak 38. Vagy már? Mit is mondjak róla… ja igen, foglalkozása auror. Igen, az öregem szereti összekapdosni a kétes elemeket. Ezen kívül? Nos, ő az egyetlen szülőm. Mármint aki felnevelt. Nagyon közeli a kapcsolatunk, a szünetben eljárunk meccseket nézni, ő tanított meg szörfözni, focizni, kviddicsezni, meg minden olyan dologra, amit tudnom kellett az életben. Egy személyben az apám, a bátyám és a példaképem. De öregem, a falra mászunk egymástól. Két ilyen férfi nem fér meg egy barlangban, túlteng a kecóban a tesztoszteron.

Nen ismertem és tudod mit? Teszek rá. Mikor újszülőtt voltam, ha pontos akarok lenni, akkor két napos, ez a némber fogta magát és lelépett. Se egy üzenet, se egy búcsúlevél, csak fogta magát és elhúzott. Apa nem sokat mesélt róla, mikor kicsi voltam, mikor nagy lettem, akkor meg már engem nem érdekelt. Milyen ember az ilyen? Hogy haragszom-e rá? Rettenetesen. Végülis elhagyott, nem kellettem neki, ahogy fater sem. Mit tennék ha egyszer felbukkanna? Elküldeném a pokolba, ahonnan valószínűleg előmászott.

Apróságok

Faápoló, tenger, hamburger

Hogy egyszer egy hullám leránt a fenékre és én nem tudom majd, merre kell feljönni.

Hogy végre el tudjam dönteni, hová is tartozom.

Szörf(na ez Angliában bajos), foci(tojáslasztival), kviddics(végre egy közös pont), gitározás.

Ha mar csinálom, akkor hozzam ki belőle a maximumot, bármi áron. Nincs olyan dolog, ami engem hátráltathat, ami/aki meg mégis megpróbálkozik vele, hát annak sok sikert. Én mindig betartom a szavam.

Magnixként élni. Tényleg, csípem őket, de hogy elhagyjam a mágiát? Haver, az kizárt.

Szipogás… erre találták ki a zsebkendőt, nem? Legyünk már civilizált emberek, hahó, ez a XXI. század!

Hogy boldogulni tudjak az életben.

Ananász a pizzán. Örök rejtély. Hívjátok a Rejtély Rt.-t!

Egész tűrhető kviddicsező vagyok, nem vág földhöz az új környezet és megbuktam jóslástanból. Ez utóbbi a személyes perverzióm, ne szóljá be! Ja, meg a K-m átváltoztatástanból. Embeeeer, na az teljesítmény.

Nem tennék ananászt a pizzákra, sőt, deportálnám az ananászt.

Vagy kviddicsezzek, vagy átoktörjek, vagy aurorkodjak. Még nem döntöttem. De valószínűleg visszazúzok az Államokba. Szeretem Angliát, de… nem tudom, nem feltétlen itt akarom 400 évesen feldobni a mamuszt.

Utálom az ananászt. Nagyon!