River Blackthorn

Mama szerint:
River olyan, mint egy hercegnő a mesékből. Nem azért, mert árva, hanem mert kicsit olyan, mintha nem ebbe a világba való lenne. Mágnesként vonzza magához az állatokat, az embereket meg ugyanígy taszítja. Mindig egyedül játszott kicsiként a folyóparton, az iskolában is leginkább egyedül volt. Hogy magának való? Nem, nem, talán csak nem tudja, hogyan kellene viszonyulni az emberekhez.

Papa szerint:
A kicsi lány egy igazi tündér! Egyik unokám sem olyan kedves, mint ő. Halkan, csak neked megsúgom: a főztje is a legjobb. Mi mást mondjak még? Ismerd meg magad!

Margie néni szerint:
Szegény lány, azt hittük rá, hogy olyan. Tudod. Flúgos. Miután meghalt az anyja, az én egyetlen kishúgom, egy teljes évig egy szót sem szólt. Csak hozta haza sorra az állatkáit, nekik motyogott. Azután meg be nem állt a szája. Nem tudtunk egy mondatot sem befejezni, River új témába kezdett... Mindegy, hát, azért büszkék vagyunk rá. Okos egy lány, meg bátor is, hogy ennyit járkál a nagyvilágban.

Holdpatak az a hely, ahol mindent varázslat véd. Mintha a külvilág sötét, zajos, fájó valóságából egy mesekönyvbe csöppennél. A családunkban szinte mindenki a természethez közeli munkát választott, és egész szép számmal van jelen az elemi mágia. Ez teszi olyan meséssé a helyet. Virágos rét, csörgedező patak, fából épült kunyhók, na meg rengeteg állat, ami jellemzi. Különlegessége, hogy a hegy lábánál egy nagy falkányi holdborjú él, mintha a kertben tartott háziállatok lennének.
Ezen a helyen születtem, itt nőttem fel különleges emberek között, de anya nélkül. A nagyi mindig úgy mesélt róla, mint egy mesebeli hősről, ezért már kiskölyökként én is magizoológus akartam lenni.
- Szóval hat évesen megmentettem a papát egy fától, ami majdnem rázuhant. Utána már tanítottak a nagybácsijaim, de... Hm? Nem tudok beszélni az állatokkal - ráncolom a szemöldököm a barna hajú lány kérdésére. - Hozok valamit inni - fejemmel a pult felé intek, aztán nagy lendülettel, vidáman meg is indulok. Addig nincs is baj, amíg kikérem a vajsöröm, na de amikor indulnék vissza, tekintetemmel pedig a lányokat keresem, akikkel eddig a hátsó asztalnál beszélgettem, hirtelen a nyakamba zúdul valami hideg és ragacsos.
- Mi a troll?! Hát nem tudsz vigyázni?! - pislogok fel a férfira a hülye szőke hajával. - Egy bocsánat azért nem ártott volna... - ciccegve teszem vissza a pultra a korsóm. Gyilkos pillantást küldök felé még legalább háromszor, hogy érezze, ez nem volt valami jó fej dolog.

A másnap:
A történteknek egy haszna volt, korán ágyba kerültem, így ma kipihenten ébredtem. Kész vagyok a kalandokra, meg az új munkára a nővel és a sárkányával.
- Blomqvist bestiárium, tíz óra - ismételgetem magamban motyogva, míg leérek a fogadóba megreggelizni. Egy három fiúból álló csapathoz csatlakozom, nekik is elkezdem mesélni a nagy napomat, miközben tömöm magamba a müzlit. Aztán mint derült égből villámcsapás, úgy fúrja át a mellkasomat a szőke tekintete. Farkasszem, lassított felvétel, meg minden, mire kapcsolunk. Úgy eredek futásnak, mintha az életem múlna rajta. De basszus, így van!
Ezen a napon megírtuk a történelmünk első háborúját. Azóta pedig...tart.

Gyakornoki munka időszakában:
Késő este a bestiáriumban, furkászokat almozunk Szöszifiúval, amikor betoppan a főni és közli, hogy akkor jövő héten indulás van.
- Hova? - csillan fel a szemem. Még rá is rávigyorgok, mert ez egyet jelenthet azzal, hogy megszabadulunk egymástól. Erre vártam, a nagy felfedezőútra, sárkányokat és világot látni. Nem mond a nő sok részletet, csak hogy hatan megyünk, meg a gyerekei, a többi pedig jön majd magától, azt is hozzáteszi, hogy a meleg takarónkat és kispárnát mindenképp csomagoljunk majd az útra, és már megy is tovább a dolgára.
- Merlinre! Végre! - kezdek suttogva ujjongani. - Jó szar lesz neked, hogy vissza már nem kell jönnöd, mert meg fog enni egy sárkány - nevetek a Szöszifiú arcába.

A mama mindig azt mondja, édesanyámra hasonlítok. Nem nőttem nagyra, de nem is bánom, százhatvan centivel az ember könnyebben bujkál. Gyerekként nem szerettem a nagy szemeimet, felnőtt fejjel már egészen tetszik. A boszorkányságban azt szeretem legjobban, hogy kedvemre változtathatom a frizurám, néha vörös, gyakrabban szőke. Az egyszerű viseletet preferálom, farmer pólóval, és mehetünk.