the pain in your lovely bum || Mae Haneul

Jegyzetek a főnököm tollából:

"Pontos, felkészült. Az interjú során elhangzott összes szakszót és kifejezést ismeri. Figyelmes, a kérdéseket gyorsan értelmezi és azoknak megfelelően válaszol. Jó humorérzékkel rendelkezik, melyet a megfelelő időben és szituációban érvényesít. Lelkes, tisztelettudó, kíváncsi. Saját kérdéseit bátran felteszi, s érthetően fogalmazza meg. Szaktudása a pozícióhoz megfelelőnek bizonyul, s elmondása szerint bővíteni kívánja azt. Kommunikációs képességei kiválóak. Testbeszéde nyitottságot, érdeklődést tükröz. Megfigyelésem alapján arra a következtetésre jutottam, hogy szíve ügye a magizoológia, s a sárkányok sokszínű világa.
Úgy vélem, a fentiek mindegyike alkalmassá teszi őt a pozíció betöltésére."

"Felkészültsége s remek attitűdje ellenére csapzottan, kifulladtan érkezett az interjúra, első benyomás tehát a rendetlenség, hanyagság, s a megfelelő time management hiánya. Beinvitálása előtt a várakozók egyikével vitába keveredett, mely kevésbé békés irányba haladt, ez nem megfelelő konfliktuskezelésre utal. Emellett beszélgetésünk során fény derült erőteljes versenyszellemére, s bár a sárkánykutatás iránti szeretete és szenvedélye becsületre méltó, kissé elvakultan próbál küzdeni ezzel kapcsolatos céljaiért.
Ezen tulajdonságok elhanyagolhatóak s javíthatóak, ennek értelmében továbbra is megfelelőnek tartom a pozícióra."

Futottam. Küzdöttem a túlélésért, kapkodtam a levegőt, mert minden másodperc számított. Nem mertem hátranézni. A városi zajtól nem hallottam lépteit annak a horrorisztikus lénynek mely szorosan a nyomomban volt, de tudtam, hogy üldözött. Élénken élt gondolataimban vérszomjas tekintete, mely oly’ mélyen meredt sajátomba alig néhány másodperccel korábban, mintha így próbálta volna felfalni a lelkemet. Találkoztam már sokféle borzalommal, de egyiket sem találtam olyan rémületesnek, mint ezt. Azokban a pillanatokban tényleg úgy éreztem, hogy élet-halál harcot vívok vele.


Valamivel korábban:

Magabiztosan keltem ki az ágyból. Az egész reggelem olyan volt, mint azokban a mugli vígjátékokban, szinte tényleg upbeat zene szólt a háttérben, s majdhogynem táncoltam, mert éreztem, hogy ez a nap új fejezetet fog nyitni az életemben. Izgatottan vártam, mit fog hozni a jövő. Még Drittsekk is jókedvében volt, egész nap sárgállott, mint egy napraforgó.
Felkaptam az egyik legjobb zakómat, beállítottam a sérómat a lehető legtökéletesebben, felhúztam hozzá a kedvenc elegáns cipőmet s egekig érő hangulattal fogyasztottam el a reggelimet a Foltozott Üst egyik asztalánál - akkor és ott ötcsillagos éttermi minőségűnek ítéltem minden falatot.
Reggeli közben még fejben átismételtem az előre begyakorolt szövegeimet, néhány fogalmat és szakszót, ahogy azt egy állásinterjú előtt szokás. Ezen múlott az egész karrierem, úgyhogy nem akartam elszúrni.
Bár a sors - úgy tűnt - más útra akarta terelni az életemet…
Már nem először keveredtem konfliktusba egy bizonyos nőszeméllyel, s ez most sem alakult másképp. Épp csak fél füllel hallottam, amikor valakinek a közelgő állásinterjúját ecsetelgette, s merő véletlenségből magizoológiát is emlegetett, meg sárkányokat. Azonnal felkaptam a fejem, közben a villa kiesett a kezemből, hangosan csörömpölve a tányérom szélén. Ezzel sikeresen fel is vontam mindenki figyelmét, beleértve a lányt is, akire most kikerekedett szemekkel pislákoltam. Bámulhattunk egymást nagyjából öt-tíz másodpercig.
Olyan sebesen pattantam fel a befejezetlen reggelimtől, hogy néhányan a közelemben meg is ugrottak ijedtükben, s már vágtattam is a kijárat felé. A szemem sarkából láttam, hogy ő is megindult ugyanabba az irányba, s próbált elém vágni, hogy övé legyen az elsőbbség. Csakhogy voltak helyzetek, mikor nem voltam hajlandó magam elé engedni egy hölgyet, ráadásul őt nem tekintettem hölgynek, így esélye sem volt.
Szedtem a lábam az Abszol Út macskakövein, hogy minél előbb és minél gyorsabban kiérjek onnan és találjak magamnak egy taxit, közben végig éreztem a jelenlétét annak a gonosz személynek. Oly’ közel éreztem magamhoz, hogy kénytelen voltam oldalra fordítani a pillantásom, s így még éppen elkaptam a momentumot, amikor elrántott s száműzött az egyik bokor sötétjébe.
Szemétség!
Szinte azonnal kivergődtem az ágak és zöld levelek közül, s utánaeredtem rögtön. Mivel ezzel a húzásával előnyre tett szert, kénytelen voltam előkapni a varázspálcámat - félreértés ne essék -, s egy suhintással ki-alohomora-ztam a Mágikus Menazsériánál lévő macskák ketreceinek ajtaját. Szerencsémre azok rögvest elárasztották az utcát, épp akkor, mikor a lány odaért. Nem figyeltem, hogy sikerült-e megbotlania, mert épp hatalmas röhögések közepette előztem be, s most már eszembe se jutott hagyni neki, hogy bármiféle meglepetéssel próbálkozzon.
Le kellett volna kopognom. Ugyanis alig néhány másodperccel később az egyik bolt előtt kiállított üstök sorra kezdtek eldőlni, pont előttem, pontosan akkor, amikor már elhaladtam volna mellettük. Mint egy kisebb cunami, elsodortak magukkal és áttessékeltek az utca másik oldalára, ahol még egy próbababa is rám borult.
"A franc essen bele!" - kiabáltam volna mérgemben, de nem volt ilyesmikre időm, így csak igyekeztem kievickélni a káoszból, s még elnézést se kértem a kupiért, inkább rohantam tovább.
Mire sikerült átvágnunk a környéken és elértük az első lehetséges taxi-fogási pontot, már teljesen szét voltam esve. Ránézésre ő is, ugyanolyan zilált, kócos és szanaszét csúszott volt, mint én. De a versenynek még közel sem volt vége.
Őrülten próbáltam leinteni egy taxit, s a nőszemély is ugyanezt tette, közben még próbálkoztunk egymás elé vágva megkaparintani az elsőbbség jogát. Aztán fékezést hallottam, s ahogy megláttam a fekete autót, tudtam, hogy ez lesz a finálé. Az utolsó meccs, a big boss fight. Ezen múlott minden.
Félrelöktem a lányt, hátha akkor nyerek néhány pillanatnyi előnyt, s futni kezdtem, sebesen, mint akit egy tarrg üldöz. S az a bizonyos tarrg is futásnak eredhetett, ugyanis a taxi sofőrje olyan ijedten nézett felénk, mint aki féltette a saját életét. Attól tartottam, ott fog hagyni mindkettőnket.
Ahogy odaértem azonnal megragadtam az ajtókilincset, de ugyanabban a pillanatban a szörnyeteg keze is ott landolt. Ekkor már kénytelen voltam megfordulni, s olyan félelmetes, gyilkos szempárral találtam szembe magam, hogy már szinte vártam, hogy gazdája sárkánnyá változzon és lángba borítsa a világomat.

"Öltözéke - csapzottsága ellenére - alkalomhoz illő, elegáns, s ránézésre megfelelő minőségű. Választott színei a szolid világoskék és fehér, melyek megfelelően ellensúlyozzák sötét íriszeit. Frizurája kissé rendezetlen, kevés hajzselé nyoma sejteti, hogy az idáig megtett út közben lett ilyen állapotú. Érkezésekor ébenfekete hajkoronáját néhány kósza falevél díszítette, melyeknek történetét nem adódott alkalmam megtudakolni, de sejtéseim szerint szórakoztató mese lehetett."